adozona.hu
BH 2019.12.329
BH 2019.12.329
A természetes személyek adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelemben az adósnak valamennyi tartozását fel kell tüntetnie, így az 50 000 Ft alatti tartozásokat is [2015. évi CV. tv. (Are. tv.) 5. §, 26. § (11) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós és az adóstárs 2016. február 22-én természetes személy adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelmet terjesztett elő a főhitelezőnél. A C. B. Zrt. elvállalta a főhitelezői feladatok ellátását, a Családi Csődvédelmi Szolgálat lefolytatta a jogosultságvizsgálatot, mely alapján az eljárás megindult.
[2] A főhitelező 2017. november 16-án arról tájékoztatta a Családi Csődvédelmi Szolgálatot, hogy az adós és adóstárs négy fennálló követelést elmulasztott bejelenteni a bírósá...
BH 2019.12.329 A természetes személyek adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelemben az adósnak valamennyi tartozását fel kell tüntetnie, így az 50 000 Ft alatti tartozásokat is [2015. évi CV. tv. (Are. tv.) 5. §, 26. § (11) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós és az adóstárs 2016. február 22-én természetes személy adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelmet terjesztett elő a főhitelezőnél. A C. B. Zrt. elvállalta a főhitelezői feladatok ellátását, a Családi Csődvédelmi Szolgálat lefolytatta a jogosultságvizsgálatot, mely alapján az eljárás megindult.[2] A főhitelező 2017. november 16-án arról tájékoztatta a Családi Csődvédelmi Szolgálatot, hogy az adós és adóstárs négy fennálló követelést elmulasztott bejelenteni a bíróságon kívüli adósságrendezés kezdeményezésekor, erről a hitelezők tájékoztatták a főhitelezőt.
[3] A Családi Csődvédelmi Szolgálat ez alapján a bíróságon kívüli adósságrendezés sikertelen lefolytatásának tényét az ARE nyilvántartásba bejegyezte.
[4] A Családi Csődvédelmi Szolgálat 2017. december 12-én megküldte az iratokat a bírósághoz.
Az elsőfokú és a másodfokú bíróság határozata
[5] Az elsőfokú bíróság a főhitelezőtől beszerzett iratokból megállapította, hogy az adós és adóstárs négy követelés tekintetében nem tett eleget bejelentési kötelezettségének. A bíróság az adós adósságrendezés iránti kérelmét hivatalból elutasította a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (a továbbiakban: Are. tv.) 34. § (2) bekezdése alapján.[6] Az adós és az adóstárs fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[7] Megállapította, hogy a négy hitelezői igény közül a 2 128 540 Ft összegű, és a 100 393 Ft összegű igényt az adós és az adóstárs a kezdeményezéskor bejelentette. Nem került bejelentésre az O. Zrt. felé fennálló 19 697 Ft (folyószámlahitel), valamint a C. M. Fióktelep 39 460 Ft (személyi kölcsön) összegű követelése.
[8] Az adós és adóstárs arra hivatkoztak, hogy tudomásuk szerint nem kellett bejelenteniük az 50 000 Ft alatti tartozásaikat. A másodfokú bíróság az Are. tv. 5. § 26. pontja, és 26. § (11) bekezdés első mondata összevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy csak akkor van jelentősége az 50 000 Ft értékhatárnak, ha a hitelezői igény az adósságrendezés iránti kérelem előterjesztését követően keletkezett. Jelen esetben nem ez a helyzet.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] Az adós és adóstárs felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és - tartalma szerint - az adósságrendezés lefolytatását.[10] Állították az Are. tv. 1. § (2) bekezdés a) pontjának, a 32. §-ának, 33. §-ának, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 253. § (2) bekezdésének és 206. § (1) bekezdésének, valamint a természetes személyek bírósági adósságrendezési eljárásában a családi vagyonfelügyelő és a felek közötti együttműködés szabályairól, valamint az adós fizetési számláiról szóló 29/2015. (X. 30.) IM rendelet 12. §-ának megsértését.
[11] Hangsúlyozták, olyan tájékoztatást kaptak a Családi Csődvédelmi Szolgálattól, hogy az 50 000 Ft alatti igényeket nem kell bejelenteni. Semmi nem indokolta, hogy bár a nagyobb összegű követeléseiket bejelentették, ezeket megpróbálták volna eltitkolni, ilyen szándékuk nem volt. Nem lehet célja a törvényalkotónak az ilyen kis összegű követelések feltüntetésének "elmulasztása" miatt az adós és az adóstárs munkahelyének, lakásának, elvesztése, "amennyiben elfogadjuk, hogy e két kis összegű követelést is be kellett volna jelenteni". Az adós és az adóstárs a két kis összegű követelést a tudomásra jutásukat követően azonnal kifizették.
[12] Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta, az elsőfokú végzés elleni fellebbezésükben előadott körülmények (a követelés követeléskezelők közötti mozgása miatt megtévesztő és a beazonosítást megnehezítő ügyszámváltozások történtek, a Csődvédelmi Szolgálatnál ügyintézőváltás történt, és nem is kaptak meg valamennyi postán kézbesített levelet) a tartozás bejelentésére vonatkozó kötelezettségük alól kimentési okként szolgálhatnak-e.
[13] Előadták, hogy az Are. tv. 1. § (2) bekezdése a kölcsönös együttműködési kötelezettséget írja elő, de sem a főhitelező, sem a Csődvédelmi Szolgálat, sem az elsőfokú bíróság nem próbálta meg hiánypótlás keretében tisztázni az adóssal és adóstárssal, hogy valóban fennáll-e a két követelés.
[14] Kiemelték, hogy a másodfokú bíróságnak joga lett volna megváltoztatni a tényállást, mely az adott esetben indokolt is lett volna, s ennek alapján meghozni a döntést. Álláspontjuk szerint a tényállás kellő tisztázására és a bizonyítékok megfelelő értékelésére nem került sor.
[15] Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság határozata rendelkező részében nem emelte ki, hogy az elsőfokú végzés indokolásában említett négy tartozásukból kettőt kifizettek.
[16] A főhitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A Kúria a jogerős másodfokú végzést kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül az Are. tv. 36. § (2) bekezdése szerint alkalmazott rPp. 275. § (2) bekezdése alapján.[18] A felülvizsgálati kérelemben az adós és az adóstárs állította az Are. tv. 1. § (2) bekezdés a) pontjának megsértését, s hivatkoztak arra, hogy a feleknek az eljárás során együtt kell működniük. E körben állították az Are. tv. 32-33. §-ának a megsértését is, mert álláspontjuk szerint a bíróságnak hiánypótlást kellett volna elrendelnie.
[19] A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság a bírósági eljárással kapcsolatban helytállóan fejtette ki, hogy hiánypótlásra az adott ügyben nem kerülhetett sor, mert a bíróságnak azt a törvényi rendelkezést kellett értelmeznie, hogy az adósságrendezési eljárás kezdeményezésekor eleget tett-e az adós és az adóstárs a törvényben írt kötelezettségeinek. Annak, hogy az eljárás során mi történt, e vonatkozásban nincs jogi jelentősége, a felülvizsgálati kérelemben ezzel összefüggésben említett körülmények vizsgálata ezért szükségtelen volt.
[20] Nem vitásan az eljárás megindításakor a főhitelezőnek és a Családi Csődvédelmi Szolgálatnak is meg kell vizsgálnia az adós által kitöltött nyomtatványokat, és egyeztetnie kell az adóssal. Miután azonban az adós nem tüntette fel az 50 000 Ft alatti tartozásait, és a központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvény 11. § (1)-(2) bekezdése alapján az ilyen kis összegű tartozások nem is kerülnek feltöltésre a KHR rendszerbe, ezért sem a főhitelező, sem a Szolgálat nem tudta hiánypótlásra felhívni az adóst e vonatkozásban az adósságrendezésről szóló hirdetmény [Are. tv. 25. § (4) bekezdés] közzététele előtt.
[21] A tényállás megállapítása kapcsán - mindezekre is figyelemmel - jogszabálysértés nem róható az ügyben eljárt bíróságok terhére. A felülvizsgálati kérelem egyébként e körben nem is tartalmaz értékelhető érdemi indokolást.
[22] Az pedig, hogy két tartozásukat az adós és az adóstárs időközben esetlegesen kiegyenlítették, az adott ügyben nem a másodfokú határozat rendelkező részére tartozó kérdés volt, a fellebbezés megalapozatlanságát, az ügy mikénti érdemi elbírálását nem befolyásolta.
[23] A felülvizsgálati kérelemben felvetett azon jogkérdés vonatkozásában, hogy az 50 000 Ft alatti tartozásait az adósnak be kell-e jelentenie az adósságrendezési eljárás iránti kérelem benyújtásakor, a Kúria az alábbiakat jegyzi meg.
[24] Az Are. tv. 17. §-ából és a törvény mellékleteinek felsorolásából következően az adósnak és az adóstársnak valamennyi, bármilyen kis összegű tartozását be kell jelentenie az adósságrendezési eljárás kérelmezésekor a nyomtatványokon. Ugyanakkor az Are. tv. 26. § (11) bekezdése az adósságrendezési eljárás kezdeményezése előtt keletkezett 50 000 Ft-ot meg nem haladó, bírósági vagy hatósági úton behajtható tartozások adós általi elkülönített bemutatását írja elő abból a célból, hogy azok az adósságrendezési eljárás során a családi vagyonfelügyelő jóváhagyását követően kifizethetők legyenek.
[25] Az Are. tv. 5. § 26. pont a) alpontja szerint hitelező a bíróságon kívüli adósságrendezési eljárásban, továbbá a bírósági adósságrendezési eljárásban a bírósági adósságrendezés kezdő időpontjáig az a szervezet vagy természetes személy, akinek
aa) az adóssal szemben
- jogerős vagy
- előzetesen végrehajtható határozaton vagy
- olyan okiraton alapuló követelése van,
amely alapján közigazgatási vagy bírósági végrehajtás elrendelésének vagy végrehajtáson kívüli zálogértékesítésnek van helye, vagy a végrehajtást már elrendelték, illetve a zálogtárgyat értékesítésre kijelölték, vagy
ab) akinek az adós által elismert vagy legalább 80%-os mértékben nem vitatott, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett követelése van az adóssal szemben.
[26] Az Are. tv. 26. § (11) bekezdésében a törvény - összehasonlítva az 5. § 26. pontjával - korlátozza az 50 000 Ft alatti bemutatandó tartozásokat az 5. § 26. pont ab) alpontjában írtakra. A 26. § (11) bekezdésében tehát a nem vitatott vagy elismert követelések nem találhatók. Miután maga a törvény különítette el e két hitelezői csoportot az 5. § 26. pont a) pontjában, az Are. tv. 26. § (11) bekezdésében szereplő bemutatási kötelezettség is csak a már az aa) alpontban behajtható kötelezettségekre vonatkozik.
[27] Ebből azonban az a következtetés vonható le - figyelemmel az Are. tv. 26. § (11) bekezdésének további rendelkezéseire, mely szerint a külön bemutatott követelések a családi vagyonfelügyelő hozzájárulásával kifizethetők -, hogy az 5. § 26. pont ab) alpont szerinti tartozások, amelyeket nem kell külön bemutatni, olyan tartozásai az adósnak, amelyet az adósnak fel kell tüntetnie a kérelmében, és melyeket a hitelezőknek be kell jelenteniük.
[28] Mindebből következően téves az a jogi álláspont, hogy az 50 000 Ft alatti tartozásokat nem kell feltüntetnie az adósnak. Az általa elismert tartozásokat és az Are. tv. 5. § 26. pontja ab) alpontja szerinti tartozásait is fel kell sorolnia, s ez utóbbiakat külön listán is be kell mutatnia. Az Are. tv. 22. § (4) bekezdése alapján van lehetősége az adósnak a Szolgálat által elvégzett adategyeztetés során a kérelem javítására, kiegészítésére.
[29] A fent kifejtettek alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések fennállását megállapítani nem tudta, a jogerős végzést az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.336/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Gáspár Mónika bíró
Az adós: H. E. Zs.
Az adóstárs: T. A
Az adós és adóstárs jogi képviselője: Dr. Parti Ágnes ügyvéd
A főhitelező: C. B. Zrt.
A főhitelező jogi képviselője: Dr. Szili Orsolya kamarai jogtanácsos
Az eljárás tárgya: természetes személyek adósságrendezési eljárása
Az elsőfokú bíróság neve és a végzés száma: Debreceni Járásbíróság 67.Arendpk.900.021/2017/4.
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma: Debreceni Törvényszék 5.Gpkf.51.009/2018/2.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az adós és az adóstárs
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.Kötelezi az adós és az adóstársat, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a főhitelező részére 10.000 (tízezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós és az adóstárs 2016. február 22-én természetes személy adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelmet terjesztett elő a főhitelezőnél. A C. B. Zrt. elvállalta a főhitelezői feladatok ellátását, a Családi Csődvédelmi Szolgálat lefolytatta a jogosultságvizsgálatot, mely alapján az eljárás megindult.[2] A főhitelező 2017. november 16-án arról tájékoztatta a Családi Csődvédelmi Szolgálatot, hogy az adós és adóstárs négy fennálló követelést elmulasztott bejelenteni a bíróságon kívüli adósságrendezés kezdeményezésekor, erről a hitelezők tájékoztatták a főhitelezőt.
[3] A Családi Csődvédelmi Szolgálat ez alapján a bíróságon kívüli adósságrendezés sikertelen lefolytatásának tényét az ARE nyilvántartásba bejegyezte.
[4] A Családi Csődvédelmi Szolgálat 2017. december 12-én megküldte az iratokat a bírósághoz.
Az elsőfokú és a másodfokú bíróság határozata
[5] Az elsőfokú bíróság a főhitelezőtől beszerzett iratokból megállapította, hogy az adós és adóstárs négy követelés tekintetében nem tett eleget bejelentési kötelezettségének. A bíróság az adós adósságrendezés iránti kérelmét hivatalból elutasította a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (Are. tv.) 34. § (2) bekezdése alapján.[6] Az adós és az adóstárs fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[7] Megállapította, hogy a négy hitelezői igény közül a 2.128.540 Ft összegű, és a 100.393 Ft összegű igényt az adós és az adóstárs a kezdeményezéskor bejelentette. Nem került bejelentésre az O. Zrt. felé fennálló 19.697 Ft (folyószámlahitel), valamint a C. M. Fióktelepe 39.460 Ft (személyi kölcsön) összegű követelése.
[8] Az adós és adóstárs arra hivatkoztak, hogy tudomásuk szerint nem kellett bejelenteniük az 50.000 Ft alatti tartozásaikat. A másodfokú bíróság az Are. tv. 5. § 26. pontja, és 26. § (11) bekezdés első mondata összevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy csak akkor van jelentősége az 50.000 Ft értékhatárnak, ha a hitelezői igény az adósságrendezés iránti kérelem előterjesztését követően keletkezett. Jelen esetben nem ez a helyzet.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] Az adós és adóstárs felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és - tartalma szerint - az adósságrendezés lefolytatását.[10] Állították az Are. tv. 1. § (2) bekezdés a) pontjának, a 32. §-ának, 33. §-ának, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 253. § (2) bekezdésének és 206. § (1) bekezdésének, valamint a természetes személyek bírósági adósságrendezési eljárásában a családi vagyonfelügyelő és a felek közötti együttműködés szabályairól, valamint az adós fizetési számláiról szóló 29/2015. (X. 30.) IM rendelet 12. §-ának megsértését.
[11] Hangsúlyozták, olyan tájékoztatást kaptak a Családi Csődvédelmi Szolgálattól, hogy az 50.000 Ft alatti igényeket nem kell bejelenteni. Semmi nem indokolta, hogy bár a nagyobb összegű követeléseiket bejelentették, ezeket megpróbálták volna eltitkolni, ilyen szándékuk nem volt. Nem lehet célja a törvényalkotónak az ilyen kis összegű követelések feltüntetésének "elmulasztása" miatt az adós és az adóstárs munkahelyének, lakásának, elvesztése, "amennyiben elfogadjuk, hogy e két kis összegű követelést is be kellett volna jelenteni". Az adós és az adóstárs a két kis összegű követelést a tudomásra jutásukat követően azonnal kifizették.
[12] Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta, az elsőfokú végzés elleni fellebbezésükben előadott körülmények (a követelés követeléskezelők közötti mozgása miatt megtévesztő és a beazonosítást megnehezítő ügyszámváltozások történtek, a Csődvédelmi Szolgálatnál ügyintézőváltás történt, és nem is kaptak meg valamennyi postán kézbesített levelet) a tartozás bejelentésére vonatkozó kötelezettségük alól kimentési okként szolgálhatnak-e.
[13] Előadták, hogy az Are. tv. 1. § (2) bekezdése a kölcsönös együttműködési kötelezettséget írja elő, de sem a főhitelező, sem a Csődvédelmi Szolgálat, sem az elsőfokú bíróság nem próbálta meg hiánypótlás keretében tisztázni az adóssal és adóstárssal, hogy valóban fennáll-e a két követelés.
[14] Kiemelték, hogy a másodfokú bíróságnak joga lett volna megváltoztatni a tényállást, mely az adott esetben indokolt is lett volna, s ennek alapján meghozni a döntést. Álláspontjuk szerint a tényállás kellő tisztázására és a bizonyítékok megfelelő értékelésére nem került sor.
[15] Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság határozata rendelkező részében nem emelte ki, hogy az elsőfokú végzés indokolásában említett négy tartozásukból kettőt kifizettek.
[16] A főhitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A Kúria a jogerős másodfokú végzést kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül az Are. tv. 36. § (2) bekezdése szerint alkalmazott rPp. 275. § (2) bekezdése alapján.[18] A felülvizsgálati kérelemben az adós és az adóstárs állította az Are. tv. 1. § (2) bekezdés a) pontjának megsértését, s hivatkoztak arra, hogy a feleknek az eljárás során együtt kell működniük. E körben állították az Are. tv. 32-33. §-ának a megsértését is, mert álláspontjuk szerint a bíróságnak hiánypótlást kellett volna elrendelnie.
[19] A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság a bírósági eljárással kapcsolatban helytállóan fejtette ki, hogy hiánypótlásra az adott ügyben nem kerülhetett sor, mert a bíróságnak azt a törvényi rendelkezést kellett értelmeznie, hogy az adósságrendezési eljárás kezdeményezésekor eleget tett-e az adós és az adóstárs a törvényben írt kötelezettségeinek. Annak, hogy az eljárás során mi történt, e vonatkozásban nincs jogi jelentősége, a felülvizsgálati kérelemben ezzel összefüggésben említett körülmények vizsgálata ezért szükségtelen volt.
[20] Nem vitásan az eljárás megindításakor a főhitelezőnek és a Családi Csődvédelmi Szolgálatnak is meg kell vizsgálnia az adós által kitöltött nyomtatványokat, és egyeztetnie kell az adóssal. Miután azonban az adós nem tüntette fel az 50.000 Ft alatti tartozásait, és a központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvény (KHR törvény) 11. § (1)-(2) bekezdése alapján az ilyen kis összegű tartozások nem is kerülnek feltöltésre a KHR rendszerbe, ezért sem a főhitelező, sem a Szolgálat nem tudta hiánypótlásra felhívni az adóst e vonatkozásban az adósságrendezésről szóló hirdetmény [Are. tv. 25. § (4) bekezdés] közzététele előtt.
[21] A tényállás megállapítása kapcsán - mindezekre is figyelemmel - jogszabálysértés nem róható az ügyben eljárt bíróságok terhére. A felülvizsgálati kérelem egyébként e körben nem is tartalmaz értékelhető érdemi indokolást.
[22] Az pedig, hogy két tartozásukat az adós és az adóstárs időközben esetlegesen kiegyenlítették, az adott ügyben nem a másodfokú határozat rendelkező részére tartozó kérdés volt, a fellebbezés megalapozatlanságát, az ügy mikénti érdemi elbírálását nem befolyásolta.
[23] A felülvizsgálati kérelemben felvetett azon jogkérdés vonatkozásában, hogy az 50.000 Ft alatti tartozásait az adósnak be kell-e jelentenie az adósságrendezési eljárás iránti kérelem benyújtásakor, a Kúria az alábbiakat jegyzi meg.
[24] Az Are. tv. 17. §-ának és a törvény mellékleteinek felsorolásából következően az adósnak és az adóstársnak valamennyi, bármilyen kis összegű tartozását be kell jelentenie az adósságrendezési eljárás kérelmezésekor a nyomtatványokon. Ugyanakkor az Are. tv. 26. § (11) bekezdése az adósságrendezési eljárás kezdeményezése előtt keletkezett 50.000 Ft-ot meg nem haladó, bírósági vagy hatósági úton behajtható tartozások adós általi elkülönített bemutatását írja elő abból a célból, hogy azok az adósságrendezési eljárás során a családi vagyonfelügyelő jóváhagyását követően kifizethetők legyenek.
[25] Az Are. tv. 5. § 26. pont a) alpontja szerint hitelező a bíróságon kívüli adósságrendezési eljárásban, továbbá a bírósági adósságrendezési eljárásban a bírósági adósságrendezés kezdő időpontjáig az a szervezet vagy természetes személy, akinek
aa) az adóssal szemben
- jogerős vagy
- előzetesen végrehajtható határozaton vagy
- olyan okiraton alapuló követelése van,
amely alapján közigazgatási vagy bírósági végrehajtás elrendelésének vagy végrehajtáson kívüli zálogértékesítésnek van helye, vagy a végrehajtást már elrendelték, illetve a zálogtárgyat értékesítésre kijelölték, vagy
ab) akinek az adós által elismert vagy legalább 80%-os mértékben nem vitatott, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett követelése van az adóssal szemben.
[26] Az Are. tv. 26. § (11) bekezdésében a törvény - összehasonlítva az 5. § 26. pontjával - korlátozza az 50.000 Ft alatti bemutatandó tartozásokat az 5. § 26. pont ab) pontjában írtakra. A 26. § (11) bekezdésében tehát a nem vitatott vagy elismert követelések nem találhatók. Miután maga a törvény különítette el e két hitelezői csoportot az 5. § 26. pont a) pontjában, az Are. tv. 26. § (11) bekezdésében szereplő bemutatási kötelezettség is csak a már az aa) pontban behajtható kötelezettségekre vonatkozik.
[27] Ebből azonban az a következtetés vonható le - figyelemmel az Are. tv. 26. § (11) bekezdésének további rendelkezéseire, mely szerint a külön bemutatott követelések a családi vagyonfelügyelő hozzájárulásával kifizethetők -, hogy az 5. § 26. pont ab) pont szerinti tartozások, amelyeket nem kell külön bemutatni, olyan tartozásai az adósnak, amelyet az adósnak fel kell tüntetnie a kérelmében, és melyeket a hitelezőknek be kell jelenteniük.
[28] Mindebből következően téves az a jogi álláspont, hogy az 50.000 Ft alatti tartozásokat nem kell feltüntetnie az adósnak. Az általa elismert tartozásokat és az Are. tv. 5. § 26. pontja ab) alpontja szerinti tartozásait is fel kell sorolnia, s ez utóbbiakat külön listán is be kell mutatnia. Az Are. tv. 22. § (4) bekezdése alapján van lehetősége az adósnak a Szolgálat által elvégzett adategyeztetés során a kérelem javítására, kiegészítésére.
[29] A fent kifejtettek alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések fennállását megállapítani nem tudta, a jogerős végzést az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[30] A felülvizsgálati eljárásban is vesztes adós és adóstárs az rPp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelesek a főhitelező jogtanácsosi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni.[31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2019. január 8.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.336/2018.)