adozona.hu
BH 2019.12.328
BH 2019.12.328
A 2015. évi CV. törvény (Are. tv.) 105. §-ának alkalmazása során az adós öt évre számított adósságrendezésbe vonható bevételét - az Are. tv. 7. § (1) bekezdésében foglaltakkal egyezően - csak az adósságrendezés kezdeményezése szempontjából irányadó vagyonmérték felső határának meghatározása során kell számításba venni [Are. tv. 7. § (1) bek., 105. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós és az adóstárs 2017. július 20-án természetes személy adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelmet nyújtott be az illetékes Hatósági Osztálynál, mely a Családi Csődvédelmi Szolgálat feladatait végzi. Az eljárást az adósságrendezési nyilvántartásba bejegyezték.
[2] Az M. H. és F. Zrt. nem vállalta a főhitelezői feladatokat, a Hatósági Osztály erre tekintettel a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (a továbbiakban: Are. tv.) 20. § (3) be...
[2] Az M. H. és F. Zrt. nem vállalta a főhitelezői feladatokat, a Hatósági Osztály erre tekintettel a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (a továbbiakban: Are. tv.) 20. § (3) bekezdése alapján a bírósági adósságrendezés elrendelését kezdeményezte. A beadvány szerint az adós és az adóstárs megfelelnek az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételeknek, a főhitelező visszautasításában szereplő indokra hivatkozással kifejtette, hogy csak akkor kell az ötéves jövedelmüket beszámítani az adós vagyonába, ha azt kell vizsgálni, hogy a tartozások az adós vagyonának 200%-át meghaladják-e.
[4] Az adós és az adóstárs fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte az Are. tv. 105. §-ában foglalt rendelkezését, a jogértelmezéssel egyetért.
[6] Állították az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjának, 105. §-ának a megsértését.
[7] Álláspontjuk szerint az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjának és 105. §-ának alkalmazása során egyaránt csak a maximális tartozás összegénél kell figyelembe venni a várható 5 éves bevételt, az alsó határ számítása során figyelmen kívül kell azt hagyni.
[8] Arra az esetre, ha a Kúria ezt a jogértelmezést nem osztaná, kérték az Alkotmánybíróság megkeresését az Are. tv. 105. §-a alaptörvény-ellenességének vizsgálata iránt.
[10] Az eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy eltérő feltételeket határoz-e meg az adósságrendezés kezdeményezéséhez az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja, illetve 105. §-a.
[11] Az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja szerint adósságrendezés akkor kezdeményezhető, ha "az a) pont szerinti tartozások meghaladják az adós, adóstárs adósságrendezésbe tartozó vagyonát, de nem haladhatják meg az adós, adóstárs belföldön található vagy hozzáférhető vagyonának 200%-át, azzal, hogy ez utóbbi rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós, adóstárs öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is."
[12] Az Are. tv. 105. §-a úgy rendelkezik, hogy 2016. október 1-jétől az az adós, adóstárs kezdeményezhet adósságrendezési eljárást, aki megfelel az e törvény 7. és 9. §-a szerinti feltételeknek, és nem esik a 8. § szerinti kizáró okok alá, továbbá akinek a tartozásai meghaladják az adósságrendezésbe vonható, belföldön található vagy hozzáférhető vagyonát, de nem érik el a vagyon 200%-át. E rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is.
[13] A két rendelkezés összehasonlítása alapján az állapítható meg, hogy valójában ugyanazon feltételeket írja elő mindkét esetben a jogalkotó, az Are. tv. 105. §-ának utolsó mondatából azonban hiányzik a 7. § (1) bekezdés b) pontjában szereplő "utóbbi" szó. Emiatt valóban félreérthető lehet, hogy más feltételeket kívánt-e előírni a jogalkotó 2016. október 1-jétől kezdődően a természetes személyek adósságrendezési eljárásának kezdeményezésére.
[14] A Kúria hangsúlyozza, hogy a 2016. október 1-jére történt utalás az Are. tv. 104. §-ának a szövegéből érthető meg. A jogalkotó - ahogyan az a törvény indokolásából egyértelműen megállapítható - azt várta, olyan számban fogják kezdeményezni az eljárásokat a nehéz helyzetben levő magánszemélyek, hogy ezt a mennyiséget az adósságrendezési eljárásra kiképzett szakemberek nem lesznek képesek hatékonyan kezelni. Ezért a törvény hatálybalépésétől 2016. szeptember 30-áig csak meghatározott körben, azok részére tette lehetővé az eljárások kezdeményezését, akik a 104. §-ban írt feltételeknek megfeleltek. Ezt a korlátot törölte el a 105. §-ban, ettől kezdődően a 104. §-ban írt feltételeken felül is bárki, aki a törvény feltételeinek megfelelt, kezdeményezhette az eljárást.
[15] A Kúria álláspontja szerint ezért tévesen értelmezte úgy az első- és a másodfokú bíróság, hogy az Are. tv. 105. §-a az általánostól eltérő feltételeket írt elő az eljárás kezdeményezéséhez, nehezítve ezzel az eljárásba való belépést. Ha a jogalkotónak ez lett volna a szándéka, akkor a 7. § (1) bekezdés b) pontját módosította volna, hiszen 2016. október 1-től kezdődően már mindenkire vonatkoznak a szabályok. Az Are. tv. 105. §-ának előírása a rendelkezés célja szerint tartalmában megegyezik a 7. § (1) bekezdés b) pontjában írtakkal, csak nem teljeskörűen ismételte meg annak a szövegét, és ezért vált félreérthetővé. Ténylegesen tehát a két jogszabályi rendelkezés között az adósságrendezés említett feltételeit illetően nincs tartalmi eltérés.
[16] Helytálló tehát a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy az adós öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele csak a felső határ meghatározásánál veendő figyelembe.
[17] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a természetes személyek fizetésképtelenségénél egyébként sincs értelme meglévő vagyonként számolni az eljárásba való belépés minimális feltételének megállapításánál az 5 éves várható bevételt, ha ugyanis ezzel az összeggel már most rendelkezne az adós, adóstárs, nem lenne szükség az eljárás lefolytatására.
[18] Mindezekre tekintettel a Kúria az eljárás felfüggesztését és az Alkotmánybíróság megkeresését nem tartotta szükségesnek. A kifejtettek értelmében az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
[19] A megismételt eljárásban a bíróságnak az Are. tv. 105. §-ának fenti értelmezéséből kiindulva meg kell vizsgálnia, hogy fennállnak-e a bírósági adósságrendezés megindításának feltételei.
(Kúria Gfv. VII. 30 073/2019.)
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Gáspár Mónika bíró
Az adós: K. K.
Az adóstárs: G. A. .
Az adós és adóstárs jogi képviselője: Dr. Prekopa Orsolya ügyvéd
Az eljárás tárgya: természetes személyek adósságrendezési eljárása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az adós és az adóstárs
Az elsőfokú bíróság neve és a végzés száma: Budakörnyéki Járásbíróság 15.Are.900.018/2018/7.
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma: Budapest Környéki Törvényszék 10.Pkf.51.112/2018/3.
Az adós és az adóstárs mint egyetemleges jogosultak felülvizsgálati eljárási költségét 55.400 (ötvenötezer-négyszáz) Ft-ban, a főhitelezőét pedig 25.400 (huszonötezer-négyszáz) Ft-ban állapította meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] Az M. Zrt. nem vállalta a főhitelezői feladatokat, a Hatósági Osztály erre tekintettel a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (Are. tv.) 20. § (3) bekezdése alapján a bírósági adósságrendezés elrendelését kezdeményezte. A beadvány szerint az adós és az adóstárs megfelelnek az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételeknek, a főhitelező visszautasításában szereplő indokra hivatkozással kifejtette, hogy csak akkor kell az öt éves jövedelmüket beszámítani az adós vagyonába, ha azt kell vizsgálni, hogy a tartozások az adós vagyonának 200%-át meghaladják-e.
[4] Az adós és az adóstárs fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte az Are. tv. 105. §-ában foglalt rendelkezését, a jogértelmezéssel egyetért.
[6] Állították az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjának, 105. §-ának a megsértését.
[7] Álláspontjuk szerint az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjának és 105. §-ának alkalmazása során egyaránt csak a maximális tartozás összegénél kell figyelembe venni a várható 5 éves bevételt, az alsó határ számítása során figyelmen kívül kell azt hagyni.
[8] Arra az esetre, ha a Kúria ezt a jogértelmezést nem osztaná, kérték az Alkotmánybíróság megkeresését az Are. tv. 105. §-a Alaptörvény-ellenességének vizsgálata iránt.
[10] Az eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy eltérő feltételeket határoz-e meg az adósságrendezés kezdeményezéséhez az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja, illetve 105. §-a.
[11] Az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja szerint adósságrendezés akkor kezdeményezhető, ha "az a) pont szerinti tartozások meghaladják az adós, adóstárs adósságrendezésbe tartozó vagyonát, de nem haladhatják meg az adós, adóstárs belföldön található vagy hozzáférhető vagyonának 200%-át, azzal, hogy ez utóbbi rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós, adóstárs öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is."
[12] Az Are. tv. 105. § úgy rendelkezik, hogy 2016. október 1-jétől az az adós, adóstárs kezdeményezhet adósságrendezési eljárást, aki megfelel az e törvény 7. és 9. §-a szerinti feltételeknek, és nem esik a 8. § szerinti kizáró okok alá, továbbá akinek a tartozásai meghaladják az adósságrendezésbe vonható, belföldön található vagy hozzáférhető vagyonát, de nem érik el a vagyon 200%-át. E rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is.
[13] A két rendelkezés összehasonlítása alapján az állapítható meg, hogy valójában ugyanazon feltételeket írja elő mindkét esetben a jogalkotó, az Are. tv. 105. §-ának utolsó mondatából azonban hiányzik a 7. § (1) bekezdés b) pontjában szereplő "utóbbi" szó. Emiatt valóban félreérthető lehet, hogy más feltételeket kívánt-e előírni a jogalkotó 2016. október 1-jétől kezdődően a természetes személyek adósságrendezési eljárásának kezdeményezésére.
[14] A Kúria hangsúlyozza, hogy a 2016. október 1-jére történt utalás az Are. tv. 104. §-ának a szövegéből érthető meg. A jogalkotó - ahogyan az a törvény indokolásából egyértelműen megállapítható - azt várta, olyan számban fogják kezdeményezni az eljárásokat a nehéz helyzetben levő magánszemélyek, hogy ezt a mennyiséget az adósságrendezési eljárásra kiképzett szakemberek nem lesznek képesek hatékonyan kezelni. Ezért a törvény hatályba lépésétől 2016. szeptember 30-áig csak meghatározott körben, azok részére tette lehetővé az eljárások kezdeményezését, akik a 104. §-ban írt feltételeknek megfeleltek. Ezt a korlátot törölte el a 105. §-ban, ettől kezdődően a 104. §-ban írt feltételeken felül is bárki, aki a törvény feltételeinek megfelelt, kezdeményezhette az eljárást.
[15] A Kúria álláspontja szerint ezért tévesen értelmezte úgy az első- és a másodfokú bíróság, hogy az Are. tv. 105. §-a az általánostól eltérő feltételeket írt elő az eljárás kezdeményezéséhez, nehezítve ezzel az eljárásba való belépést. Ha a jogalkotónak ez lett volna a szándéka, akkor a 7. § (1) bekezdés b) pontját módosította volna, hiszen 2016. október 1-től kezdődően már mindenkire vonatkoznak a szabályok. Az Are. tv. 105. §-ának előírása a rendelkezés célja szerint tartalmában megegyezik a 7. § (1) bekezdés b) pontjában írtakkal, csak nem teljes körűen ismételte meg annak a szövegét, és ezért vált félreérthetővé. Ténylegesen tehát a két jogszabályi rendelkezés között az adósságrendezés említett feltételeit illetően nincs tartalmi eltérés.
[16] Helytálló tehát a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy az adós öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele csak a felső határ meghatározásánál veendő figyelembe.
[17] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a természetes személyek fizetésképtelenségénél egyébként sincs értelme meglévő vagyonként számolni az eljárásba való belépés minimális feltételének megállapításánál az 5 éves várható bevétellel, ha ugyanis ezzel az összeggel már most rendelkezne az adós, adóstárs, nem lenne szükség az eljárás lefolytatására.
[18] Mindezekre tekintettel a Kúria az eljárás felfüggesztését és az Alkotmánybíróság megkeresését nem tartotta szükségesnek. A kifejtettek értelmében az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
[19] A megismételt eljárásban a bíróságnak az Are. tv. 105. §-ának fenti értelmezéséből kiindulva meg kell vizsgálnia, hogy fennállnak-e a bírósági adósságrendezés megindításának feltételei.
[21] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát, mert az Are. tv. 36. § (1) bekezdése szerint az adósságrendezési eljárás nemperes eljárás, melyben még szóbeli meghallgatásra sincs lehetőség [Are. tv. 36. § (6) bekezdés].