adozona.hu
BH 1991.3.101
BH 1991.3.101
A szerződésszegésért való felelősség általános szabályainak alkalmazása a szabadalmi licenciaszerződés alapján létrejött jogviszonyokban [1969, évi 11. tv. (a továbbiakban: Szt.) 11. § (1) bek., 17. § (1) bek., 1974. évi III. tv. 6. §, Ptk. 299. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 507. §.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek feltalálói és szabadalmasai a térbeli logikai játék című találmánynak, amelynek felhasználásával a golyósoros gömb nevű termék (logikai játék) állítható elő. A felperesek és a D. T. ÁFÉSZ I. r. alperes e találmányra vonatkozóan 1982. február 3-án hasznosítási szerződést [az 1983. évi 5. törvényerejű rendelettel módosított 1969. évi II. törvény (a továbbiakban: Szt) 17. §-a szerinti szabadalmi licencia szerződést] kötöttek. A szerződésben a felperesek engedélyezték a találmány tár...
BH 1991.3.101 A szerződésszegésért való felelősség általános szabályainak alkalmazása a szabadalmi licenciaszerződés alapján létrejött jogviszonyokban [1969, évi 11. tv. (a továbbiakban: Szt.) 11. § (1) bek., 17. § (1) bek., 1974. évi III. tv. 6. §, Ptk. 299. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 507. §.]
A felperesek feltalálói és szabadalmasai a térbeli logikai játék című találmánynak, amelynek felhasználásával a golyósoros gömb nevű termék (logikai játék) állítható elő. A felperesek és a D. T. ÁFÉSZ I. r. alperes e találmányra vonatkozóan 1982. február 3-án hasznosítási szerződést [az 1983. évi 5. törvényerejű rendelettel módosított 1969. évi II. törvény (a továbbiakban: Szt) 17. §-a szerinti szabadalmi licencia szerződést] kötöttek. A szerződésben a felperesek engedélyezték a találmány tárgyának azI. r. alperes gazdasági tevékenységének körében való rendszeres előállítását, használatát és forgalomba hozatalát. Megállapodtak a hasznosító I. r. alperes által fizetendő díjazásban. A szerződés 9. pontjában foglaltak alapján az I. r. alperes jogot szerzett a találmány külföldi hasznosítási jogának az engedélyezésére. Egyúttal kötelezettséget is vállalt ilyen tárgyú szabadalmi licencia szerződések megkötésére, ha a saját gazdasági tevékenysége körében a szerződésben meghatározott mennyiségű terméket nem tudná legyártani és értékesíteni.
Az I. r. alperes a külkereskedelmi tevékenység gyakorlására jogosult
II. r. alperes (1974. évi III. tv. 6. §) külkereskedelmi vállalattal kötött bizományi szerződést a szabadalom külföldi hasznosítása tárgyában. Ennek keretében az I. r. alperes megbízta a II. r. alperest (a bizományost) azzal, hogy a megbízó javára licencia engedélyezése tárgyában külkereskedelmi szerződést kössön.
A II. r. alperes és a hong-kongi székhelyűi P. cég 1983. június 3-án szerződést kötött a perbeli találmány és egy másik - a per tárgyát nem képező - találmány hasznosítására vonatkozóan. Az írásbeli szerződésben megállapodtak abban, hogy a két találmány felhasználásával előállított játékokat közösen fogják gyártani, értékesíteni és elosztani. A külföldi cég kötelezte magát a termelés megindítására és arra, hogy a két játékot összesen minimum 1 milliós mennyiségben 1983. december 31-ig eladja. A II. r. alperes az eladási ár 4 %-át kitevő jutalékra szerzett jogot. A megmaradt adózatlan nyereséget pedig a szerződés szerint a két fél között 50-50 %-os arányban osztják szét.
E külkereskedelmi szerződésből eredően a felperes licenciadíjat nem kapott a vele jogviszonyban álló I. r. alperestől. A per adatai alapján nem állapítható meg, hogy a P. cég ezeket a termékeket forgalomba hozta volna. A II. r. alperes vezető jogtanácsosa a külföldi cég képviselőjéhez 1984. április 5-én írt levelében azt közölte, hogy a termelés megindítása érdekében semmi sem történt. Álláspontja szerint "a szerződést meghiúsultnak kell tekinteni, melynek jogi következményeit Önöknek (a külföldi cégnek) kell viselniök". A II. r. alperes azonban - az őt megbízó I. r. alperessel egyetértésben - pert nem indított, és a per adatai alapján az sem állapítható meg, hogy egyéb módon eljártak volna a szerződés nem teljesítéséről eredő követelésük érvényesítése végett. Álláspontjuk az volt, hogy a külföldi eljárás várható elhúzódása és magas költsége miatt nem indítanak pert, az őket megillető követelést veszteségként veszik számításba.
A felperesek keresetükben 18 000 USA dollár kifizetéskori értékének és 1984. június l-jétől járó törvényes kamatának megfizetésére kérték kötelezni egyetemlegesen az I-II. r. alperest, szerződésszegés címén a Ptk. 318. §-ára hivatkozva.
A megyei bíróság ítéletével elutasította a keresetet.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a szerződés lehetetlenné vált, mert nem folyt be licencia díj. A teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a felperesekkel jogviszonyban álló I. r. alperes nem felelős, ezért tőle a felperesek a Ptk. 312. §-ának (3) bekezdése értelmében kártérítést nem követelhetnek.
A II. r. alperes felelősségét nem találta megállapíthatónak, mert indokai szerint egyértelműen megállapítható, hogy a golyósoros gömb külföldön nem került forgalomba. A II. r. alperes ezért nem léphetett volna fel szerinte eredményesen a külföldi céggel szemben.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, keresetüknek megfelelő döntés meghozatalát kérték.
Az alperesek ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A felperesek és az I. r. alperes által kötött szabadalmi licencia szerződésnek [Szt. 17. § (1) bek.], az I. és II. r. alperes közötti bizományi szerződésnek (Ptk. 507. §), végül a II. r. alperes és a hong-kongi cég közötti külkereskedelmi szerződésnek a tárgya egyaránt a felperesek szellemi alkotása, a perbeli találmány volt, amelyre az Országos Találmányi Hivatal szabadalmat adott. A szabadalmas felperesek az Szt. 11. §-ának (1) bekezdése alapján engedélyezték a találmány tárgyának az I. r. alperes gazdasági tevékenységének körében való rendszeres előállítása és forgalomba hozatala mellett, a külföldi hasznosítását is. A külföldi hasznosítás joga magában foglalta a hasznosítási jog külföldi cég részére történő engedélyezését is. Az I. r. alperes e jogosítványa alapján a Ptk. 507. §-a szerint bizományi szerződés keretében bízta meg a külkereskedelmi joggal rendelkező II. r. alperest (a bizományost) azzal, hogy a megbízó (az I. r. alperes) javára saját nevében a találmány értékesítésére vonatkozóan szerződést kössön, a találmány hasznosítását külföldi cégnek díjazás ellenében engedélyezze. A bizományos II. r. alperes e megbízás alapján kötött hasznosítási szerződést a P. hong-kongi céggel. E szerződés alapján a perben nem álló külföldi cég nemcsak engedély kapott a találmány tárgyának a
II. r. alperessel közös előállítására, értékesítésére, hanem erre a szerződésben meghatározott határidőben kötelezett is volt.
Tévesek az elsőfokú ítéletnek a felperesek és az I. r. alperes közötti szabadalmi licencia szerződés lehetetlenülésére vonatkozó indokai. Az I. r. alperestől kapott megbízás alapján a II. r. alperes saját nevében értékesítette a találmányt, és mint bizományosnak kötelessége volt, hogy a kapott megbízás alapján a külkereskedelmi vállalattól elvárható gondossággal járjon el mind a külkereskedelmi szerződés megkötésénél, mind pedig annak érdekében, hogy a vele szerződő fél kötelezettségét teljesítse. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a II. r. alperes nem léphetett volna fel a külföldi bíróság előtt eredményesen a P. céggel szemben. Ennek elbírálása meghaladja a per kereteit, de utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a II. r. alperes és a külföldi cég között létrejött szerződés alapján a külföldi fél nemcsak jogot szerzett a perbeli találmány előállítására, hanem kötelezettséget is vállalt a termékek közös előállítására és a szerződésben megjelölt határidővel történő értékesítésre. A II. r. alperes az I. r. alperes egyetértésével mulasztotta el - a külföldi céghez intézett levelében is jelzett - szerződésszegésből eredő követelésének érvényesítését. A per adatai alapján az sem állapítható meg, hogy peren kívül az adott helyzetben elvárható módon kísérelte volna meg követelésének érvényesítését, és megbízható adatokat szerzett volna arra vonatkozóan, hogy a külföldi cég valóban nem hozott-e forgalomba a találmány felhasználásával készült termékeket. A külföldi perléssel járó költségek az alperesek üzleti kockázatának a körébe tartoznak. Az üzleti tevékenységük körében dönthettek úgy, hogy a perindítás költségeit nem vállalják, és a szerződésszegésből eredő kárt veszteségként könyvelik el, ezt azonban nem háríthatják át a licencia díjra jogosult felperesekre. Az alperesek kártérítési felelőssége tehát megállapítható [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.]. A logikai játékok iránti esetleges keresletcsökkenés pedig csupán a licenciadíj összegére hathat ki.
Az alperesek egyetemleges marasztalásának az egységes pertársaság [Pp. 51. § aj pont] hiánya sem akadálya. Az alperesek ugyanis jogellenes magatartásukkal közösen okoztak kárt a felpereseknek, ezért a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján a károsult felperesekkel szemben egyetemlegesen felelősek. Az alperesek az adott helyzetben elvárható módon nem működtek közre annak érdekében, hogy a külföldi cég a vele kötött szerződést teljesítse. A felperesekkel szerződéses viszonyban álló I. r. alperes a licencia díj fizetésével a Ptk. 298. §-ának a) pontja értelmében késedelembe esett. A késedelem elhárítása érdekében nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Nem érvényesítette a bizományi szerződésből eredő jogait a szintén jogellenesen mulasztó II. r. alperessel szemben. Az I. r. alperes ezért a Ptk. 299. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felpereseknek a késedelemből eredő kárát megtéríteni. A kárt II. r. alperessel közösen okozta, mert a bizományos sem úgy járt el, ahogyan a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében az adott helyzetben el kellett volna járnia. Ezzel a II. r. alperes is közrehatott a felpereseket ért kár keletkezésében. A kártérítési követelés jogalapja ezért mindkét felperessel szemben fennáll, kártérítési felelősségük a károsult felperesekkel szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg [Ptk. 344. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság eltérő álláspontja folytán nem folytatott le bizonyítást, és nem állapított meg tényállást arra, hogy figyelemmel az értékesítés időpontjában kialakult keresletre és kínálatra, valamint az értékesítés egyéb körülményeire, a felpereseket milyen összegű licencia díj illeti meg. Ehhez képest további bizonyításra, szükséghez képest szakértői vélemény beszerzésére van szükség. Ezeknek az adatoknak a felderítése után állapíthatja meg a bíróság a licencia díjhoz igazodó kártérítés összegét.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pf. IV. 20 507/1990. sz.)