BH 1991.7.289

BH 1991.7.289 I. A cégbejegyzés vagy a törzstőke-emelés során a cégbíróságnak vizsgálnia kell, hogy az apportként megjelölt épületnek a földrészlettől független tulajdonjoga az ingatlannyilvántartásba bejegyezhető-e [Ptk. 97. § (1) - (2) bek., 1972. évi 31. tvr. 12. § (2) bek. b) pont, 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 6. § (1) bek. c) pont, 76. § (1) bek.].

II. A könyvvizsgálótól elvárható, hogy a nem pénzbeli betét értékére nézve megfelelően alátámasztott, a lehetőségek szerint összehasonlító adatokat is tartalmazó s ezért ellenőrizhető értékelést adjon [1988. évi VI. tv. 22. § (2) bek.].

III. A cégbíróság a cégbejegyzés iránti kérelem késedelmes benyújtása esetére a jogszabályban írt bírságszankciót nem köteles alkalmazni [1989. évi 23. tvr. 14. § (2) - (3) bek.].

IV. A változás bejegyzését elrendelő törvénysértő végzés hatályban való fenntartása [1989. évi 23. tvr. 25. § (2) bek.].

Az S. Állami Gazdaság vállalati tanácsa 1988. december 27-én egyhangú határozatot hozott a S. - A. Növény és Gyümölcstermesztő Kft (a továbbiakban: Kft) létrehozásáról. Az egyszemélyes társaság alapításához szükséges alapító okiratot a vállalat igazgatója 1989. február 27-én bocsátotta ki. A társaság alapítását a kijelölt ügyvezető 1989. március 31. napján jelentette be a cégbíróságnak. Az elsőfokú bíróság 1989. április 6-án meghozott végzésével a cég bejegyzését elrendelte.
Az alapító az alapító okiratot 1989. október 25. napján módosította. Az okirat tartalma szerint az alapító a társaság törzstőkéjét 5 000 000 000 Ft-tal felemelte úgy, hogy a "törzstőke felemelése a társaság tulajdonába kerülő és apportként átadott mezőgazdasági ingatlanok ellenértéke". Az alapító a nem pénzbeli betét ingatlannyilvántartási adatait felsorolta. A cég ügyvezetője részéről előterjesztett változás-bejegyzés iránti kérelem 1990. február 22-én érkezett a cégbírósághoz. Az elsőfokú bíróság az 1990. február 23-án kelt végzésével a kérelemnek megfelelően elrendelte a változás bejegyzését a cégjegyzékbe.
Az elsőfokú bíróság végzései ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelyben a jogerős végzések hatályon kívül helyezését indítványozta.
Az óvásban kifejtett álláspont szerint az alapító okiratból és annak az 1. sz. mellékletéből kitűnik, hogy az alapító - összesen 596 616 Ft nettóértékű - nem pénzbeli betétje két épületet jelent, továbbá az, hogy az apportot a tulajdonjog átruházásával kívánta szolgáltatni. Az alapító okirat és a mellékletének tartalma azonban nem alkalmas arra, hogy a földhivatal a tulajdonjog változását az ingatlannyilvántartáson átvezesse. Miután az épület tulajdonjoga a Ptk. 97. §-ának (2) bekezdésében felsorolt kivételek hiányában a föld tulajdonosát illeti, ezért az épületek tulajdonjogát csak a föld tulajdonjogával együtt lehetett volna a Ptk. 113. §-a alapján átruházni. A rendelkezésre álló iratok azonban nem tartalmazzák a Btk. 117. §-ának (1) bekezdése alapján irányadó adatokat, amelyekről az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: tvr.) végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: R.) 76. §-ának (1)-(4) bekezdései szerint rendelkezni kellett volna. A cégbejegyzés ezért az 1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: Gt.) 21. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis szerződésre alapítva történt, mert az alapító okirat nem elégíti ki a Gt. 21. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írtakat. Az alapító a tulajdoni lap másolatának becsatolását elmulasztotta, így nem igazolta azt sem, hogy az apportként szolgáltatott ingatlan felett kezelői joggal rendelkezik.
Az alapító okirat 8. pontjában az alapító kijelölte a társaság első ügyvezetőjét, a 10. pontban a társaság első könyvvizsgálóját, úgy azonban, hogy a megbízatásuk időtartamát nem határozta meg. A Gt.</a> könyvvizsgálóra vonatkozó 40. §-ának (2) bekezdésében írt kizáró feltételekre nézve a könyvvizsgáló nem tett nyilatkozatot.
Az alapító okirat a nem pénzbeli betét értékét 500 000 Ft-ban jelölte meg a könyvvizsgáló által meghatározott 596 616 Ft-tal szemben. Az alapító ajándékozási szándéka az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 51. §-ának (3) bekezdése, illetőleg a végrehajtására kiadott 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet 69. §-ának (3) bekezdése alapján kizárható. Erre figyelemmel az alapító okirat kiegészítésre szorult volna.
A társaság alapítása és az alapításnak a cégbíróságon történő bejelentése közötti időtartam meghaladja a Gt. 23. §-ának (1) bekezdésében> írt határidőt. Az elsőfokú bíróság a cég mulasztásának jogkövetkezményét az 1985. évi 16. tvr. 7. §-a (2) bekezdésének megfelelően nem vonta le.
A társaság egyszemélyes alapítója 1989. október 25-én módosította az alapító okiratot, amelyet ügyvéd (jogtanácsos) ellenjegyzéssel nem látott el. A Gt. 19. §-ának (2) bekezdése> értelmében a szerződés (alapító okirat) módosítására is vonatkozik az ellenjegyzési kötelezettség. Az alakiság megsértésével kötött szerződés a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése szerint semmis.
A cég az észrevételében a törvényességi óvással megtámadott végzések hatályban tartását kérte. A cég az észrevételében - többek között - kifejtette, hogy az épületek tekintetében nem feltétlenül szükséges a földhivatali bejegyzés, továbbá azt, hogy az épület az állami gazdaság tulajdona, a terület pedig a magyar államé. Miután az apport bármilyen vagyoni értéket képviselő forgalomképes dolog lehet, továbbá mert az alapító szabadon dönthet, hogy mit tart forgalomképesnek a könyvvizsgáló értékelése alapján, ezért az alapító okirat törvényi rendelkezést nem sértett.
A Gt. 156. §-ának (1) bekezdése> lehetőséget ad arra, hogy egy tag is alapíthasson egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot. Az ilyen társaság alapításához alapító okirat kibocsátása szükséges, melyre alkalmazni kell a Gt. 157. §-a (1) bekezdésében és a Gt. 21. §-a (1) bekezdésében taxatíve felsorolt tartalmi elemeket. Helytállóan utalt az óvás arra, hogy jelen esetben az alapító okirat az érvényességi kellékekkel nem rendelkezik. A Gt. 21. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében rendelkezni kell az alapítónak a társasági vagyon mértékéről, rendelkezésre bocsátásának módjárói és idejéről. A rendelkezésre álló alapító okiratból és 1. sz. mellékletéből azonban csupán az állapítható meg, hogy az alapító leltárában 15. és 17. szám alatt feltüntetett, Bodakajtor helységben levő gabonatároló és magtár jelenti a nem pénzbeli betétet, továbbá az" hogy az apportot az alapító a tulajdonjog átruházásával kívánta szolgáltatni.
Az ingatlannyilvántartási szemle másolatának hiánya miatt nem állapítható meg, hogy azok a földrészletek, amelyeken az előbb megjelölt épületek állnak, az alapító tulajdonában vannak-e vagy azon kezelői joggal rendelkezik. Az észrevételben előadottakból arra lehet következtetni, hogy a föld tulajdonosa a magyar állam, kezelője az alapító. A kezelői jog tartalmából következően az alapító jogosult az ingatlanok használatára és hasznosítására, valamint birtoklására. Ennek keretében a polgári jogi kapcsolatokban tulajdonosként szerepelhet.
A kezelőt megillető kvázi tulajdonjog azonban nem jelenti azt, hogy az állam vagyonát kezelő gazdálkodó szervezet - az adott esetben az alapító állami gazdaság - a kezelésébe adott földterületen emelt épület önálló tulajdonjogát is megszerezheti. Az ilyen jellegű tulajdonviszonyokra is érvényes a Ptk. 97. §-ának (1) bekezdése, ennek értelmében az épület a föld tulajdonosát illeti meg. Ettől a generális szabálytól eltérni csak a (2) bekezdésben felsorolt törvényi tényállások megvalósulása esetén lehetséges, ha a földrészlettől, független tulajdonjog az épület vonatkozásában az ingatlannyilvántartásba bejegyezhető.
A rendelkezésre álló adatokból az állapítható meg, hogy az alapító által nyújtott nem pénzbeli betét a magyar állam tulajdonát képezi, továbbá az, hogy a módosított R. 6. §-a (1) bekezdésének c) pontjában előírtaktól eltérően a tulajdoni lap I. részében az épület nincs feltüntetve. A cég észrevételében foglaltak arra utalnak, hogy az alapító nem tett eleget a módosított tvr. 12. §-a (2) bekezdésének b) pontjában előírt kötelezettségének.
A nem pénzbeli betét szolgáltatására a Gt. 17. §-a> értelmében a Ptk. 117. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni. A jelen esetben az okirat a tulajdonosváltozásnak az ingatlannyilvántartásban történő bejegyzésére nem alkalmas, mert nem tartalmazza a R. 76. §-a (1)-(4) bekezdéseiben írtakat. A Gt 21. §-a (1) bekezdésének d) pontja alá vonható tartalmi elemek hiánya miatt - a (2) bekezdés értelmében -- a cégbejegyzés semmis alapító okirat alapján történt.
A Gt. 30. §-a> értelmében a társaság első ügyvezetőjét és első könyvvizsgálóját határozott időtartamra kell megválasztani. A jogszabály kogens rendelkezése nem értelmezhető akként, hogy a tisztségviselők megválasztásának időtartama nem lehet hosszabb 5 évnél, és ez alatt az idő alatt bármikor visszahívhatók. A jogszabály nyelvtani értelmezéséből egyértelműen csak az következik, hogy a megválasztás időtartama nem haladhatja meg az 5 évet. A G>t.-nek ez az általános kötelező előírása minden gazdasági társaságra vonatkozik, függetlenül attól, hogy a jogszabályalkotó a 21. és 157. §-okban nem sorolja fel külön is. A törvény szerkezeti felépítéséből ez az értelmezés következik, ugyanis az általános résznek tekinthető 1-54. §-okat és a törvény különös részének minősülő, egyes társasági formákra vonatkozó szabályokat együttesen kell alkalmazni.
A Gt.</a> könyvvizsgálói működést akadályozó 40. §-ának (2) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi okok fennforgását a cégbíróság csak a könyvvizsgáló nyilatkozata alapján vizsgálhatja. Erre figyelemmel helytállóan utal az óvás arra, hogy azt a nyilatkozatot az elsőfokú bíróságnak be kellett volna szereznie.
A nem pénzbeli betét értékének az alapító okiratban és az 1. sz. mellékletében meghatározott különbözőségét az elsőfokú bíróságnak észlelnie kellett volna, továbbá azt is, hogy a könyvvizsgáló "igazolása" alapján a reális forgalmi érték nem állapítható meg. A könyvvizsgálótól elvárható, hogy a vagyontárgy értékére megfelelően alátámasztott, lehetőség szerint összehasonlító adatokat is tartalmazó értékelést adjon. Nem zárható ki ugyan, hogy a vagyontárgyat az állóeszköz nyilvántartással azonos értékben értékelje könyvvizsgáló, azonban ebben az esetben is meg kell kívánni azokat az adatokat, amelyek véleményét meggyőzővé teszik. Az adott esetben az alapító apportja nem önálló ingatlanokat jelent. A könyvvizsgáló erre a körülményre nem utalt, ezért nem állapítható meg, hogy csak a felépítményeket vagy azokat a földterülettel együtt értékelte-e. A nem pénzbeli betét módjának és értékének meghatározása hiányában nem állapíthatók meg a Gt. 22. §-ának (2) bekezdésében> felsorolt lényeges kritériumok, sem a vagyonértékre, sem a forgalomképességre vonatkozóan. A rendelkezésre álló adatok hiányosságai miatt nem lehet állást foglalni abban a kérdésben sem, hogy az alapító okirat e részében megfelel-e az alapítóra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek. Az elsőfokú bíróságnak intézkednie kellett volna az alapító okirat kiegészítése tárgyában a hiánypótlási eljárás során, ezt azonban elmulasztotta, az óvás tehát e kérdésben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak az óvást az 1985. évi 16. tvr. 7. §-a (2) bekezdésében - illetőleg az ezt hatályon kívül helyező 1989. évi 23. tvr. 14. §-ának (3) bekezdésében - írt, a határidő elmulasztásának szankciója kérdésében. A hivatkozott jogszabály a cégbíróság számára diszkrecionális jogkört biztosít arra, hogy a mulasztás jogkövetkezményét pénzbírsággal szankcionálja-e, vagy sem. Következésképpen az a körülmény, hogy a cég mulasztásának jogkövetkezményét az elsőfokú bíróság nem vonta le, nem törvénysértő. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a bejegyzést kérő eljárási magatartásának szankcionálása és az általa előterjesztett bejegyzési kérelem érdemi elbírálása egymással Össze nem függő döntéseket jelent. A cégbíróság mindkét esetben eltérő körülményeket vizsgált és ezekre eltérő jogszabályi rendelkezéseket alkalmazott. Erre figyelemmel a cégbejegyzést elrendelő elsőfokú végzés elbírálása során irreleváns körülmény a késedelem szankciójának elmaradása.
A társasági szerződésre és annak módosítására azonosan írja elő a Gt. 19. §-ának (2) bekezdése> az ügyvédi vagy jogtanácsosi ellenjegyzést. Az elsőfokú bíróságnak észlelnie kellett volna, hogy az alapító okirat módosítása a kötelező alakiságok megsértésével kötött szerződésnek minősül, és a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében semmis. Az érvényes okirat becsatolására az 1989. évi 23. tvr. 15. §-ának (1) - (2) bekezdése alapján fel kellett volna hívnia a céget. Ennek elmaradása azt eredményezte, hogy a változás bejegyzése semmis okirat alapján történt. Alaptalanul hivatkozik a cég az észrevételében arra, hogy az ellenjegyzés csak a cégbíróságnál benyújtott okiraton hiányzik. A cégeljárás alapelveiből következik, hogy a cégbíróságon benyújtott okiratok alakjának és tartalmának meg kell felelnie a vonatkozó jogszabályoknak.
A Legfelsőbb Bíróság az óvással megtámadott végzések hatályon kívül helyezésére a következőkre figyelemmel nem látott lehetőséget.
Az alapító okirat módosításában foglalt változás bejegyzését elrendelő elsőfokú végzés vonatkozásában a törvényességi óvás folytán hozott határozat hatálya a cégre is kiterjed. A cégeljárásban a jogszabályba ütköző okirat alapján elrendelt bejegyzés törvénysértő voltának megállapítása esetére a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében és 275. §-ának (1) bekezdésében szabályozott jogkövetkezményt az 1989. évi 23. tvr. 25. §-ának (2) bekezdésében írtakkal együttesen kell alkalmazni. A két jogszabályhely azonban eltérően szabályozza a kasszációs jogkör gyakorlásának jogkövetkezményét. A peres eljárásban ugyanis az a jogalkotói szándék érvényesül, hogy a peres feleket olyan helyzetbe hozza, hogy a törvénysértő vagy megalapozatlan jogerős bírói határozattal lezárt jogvitájukat a jogszabályoknak megfelelően rendezhessék. A nemperes eljárások között is speciális cégeljárásban a törvényesség kasszációs jogkörben történő biztosítása egyben a cég megszűnését is jelentené.
A változás, tehát a társaság törzstőkéjének emelésére vonatkozó cégbejegyzés hatályon kívül helyezése esetén valójában a törzstőke leszállítására kerülne sor. Olyan helyzet alakulna tehát ki, hogy a törvényességi határozat a hitelezők alapvető érdekét szabályozó Gt. 224-225. §-ainak> rendelkezésébe ütközne.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi határozat hozatala során mindkét törvényességi óvással megtámadott elsőfokú végzést törvénysértőnek találta, de mérlegelte azt is, hogy a jelen esetben hosszabb idő óta működő, széles körű szerződéses kapcsolatokkal rendelkező társaságról van szó. A gazdasági társasággal szerződő harmadik személyek és a gazdasági élet forgalombiztonságának érdeke kiegyensúlyozott jogalkalmazási gyakorlatot kíván meg. Ez az elvárás indokolja a változás bejegyzését elrendelő végzés hatályban való fenntartását.
A gazdasági élet jogalkalmazókkal szembeni elvárásai azonban nem indokolják azt, hogy a törvényességi határozatban megállapított törvénysértések utólag orvoslást ne nyerjenek. A cég törvényes működésének helyreállítása a törvénysértések kiküszöbölésével az elsőfokú bíróság feladata. Ezért a végzések törvénysértő voltának megállapítása mellett a Legfelsőbb Bíróság mindkét végzést hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Cg. törv. II. 31 118/1990. sz.)