adozona.hu
BH 1991.3.117
BH 1991.3.117
A tételes költségvetés nélkül kötött átalánydíjas szerződés semmissége a Költségvetés utólagos elkészítésével orvosolható (GKT 80/1973.).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek 1987. május 19-én kelt megállapodása szerint a felperes egy piac külső víz- és csatornaépítési, valamint a külső gázépítési munkák földmunkáit 3 380 000 Ft átalányáron vállalta elvégezni azzal, hogy ez az összeg tartalmazza a gázépítés csőszerelési munkáit. A felek 1987. május 21-én "átalányáras vállalkozói szerződést" kötöttek, amelyben foglaltak szerint a felperes a piac közműkiváltási munkáinak elvégzését vállalta 2 500 000 Ft átalányár és 1987. augusztus 1-jei befejezési hat...
BH 1991.3.117 A tételes költségvetés nélkül kötött átalánydíjas szerződés semmissége a Költségvetés utólagos elkészítésével orvosolható (GKT 80/1973.).
A peres felek 1987. május 19-én kelt megállapodása szerint a felperes egy piac külső víz- és csatornaépítési, valamint a külső gázépítési munkák földmunkáit 3 380 000 Ft átalányáron vállalta elvégezni azzal, hogy ez az összeg tartalmazza a gázépítés csőszerelési munkáit. A felek 1987. május 21-én "átalányáras vállalkozói szerződést" kötöttek, amelyben foglaltak szerint a felperes a piac közműkiváltási munkáinak elvégzését vállalta 2 500 000 Ft átalányár és 1987. augusztus 1-jei befejezési határidő kikötésével. A szerződés tárgyát képező munkálatok egy részét a felperes 1987. október 20-án átadta. A felperes 2 078 220 Ft-ról kiállított számláját az alperes 1 085 007 Ft-ra kollaudálta, azonban ezt az összeget sem fizette ki.A felperes az 1988. február 9-én benyújtott keresetében az alperest 2 078 220 Ft vállalkozói díj és kamatai, valamint 103 252 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a felperes követeléséből 1 085 007 Ft-ot elismert, és ezért az elsőfokú bíróság az 1988. április 6-án kelt 3. sorszámú részítéletében az alperest a fenti összeg megfizetésére kötelezte. A részítélet jogerőre emelkedett. Az alperes 871 253 Ft vonatkozásában a kereset elutasítását kérte, és beszámítási kifogást terjesztett elő a felperes követelésével szemben meghiúsulási és késedelmi kötbér iránt.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el, majd ítéletében az alperest 357 363 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a peres felek között 1987. május 21-én szerződés jött létre, azonban nem átalányáron, mert költségvetési kiírás nem készült. Az elszámolást ezért tételes felmérés alapján kellett a szakértőknek megállapítani, az egységárakat pedig a felperes 1987. évi árvetése alapján kellett kialakítani. A szakértők a fenti elvek szerint a felperest megillető vállalkozói díjat 1 520 805 Ft-ban állapították meg. A felperes keresete az elsőfokú bíróság álláspontja szerint alapos volt még 24 665 Ft meghiúsulási kötbér vonatkozásában. 205 541 Ft értékű csatornaépítési munka azért hiúsult meg, mert az alperes nem tudott munkaterületet biztosítani. A felperest megillető összeg ezért 1 545 470 Ft. Ebből a részítélet alapján az alperes kifizetett 1 085 007 Ft-ot, így a felperesnek 460 463 Ft járna.
A bíróság a felperes követelésével szemben beszámításra alkalmasnak tartott 145 Ft késedelmi kötbért a gázvezeték földmunkáinak 3 napos késedelme miatt, továbbá 102 965 Ft meghiúsulási kötbért 858 039 Ft összegű vízvezetéképítés meghiúsulása miatt, azaz összesen 103 100 Ft-ot.
A fenti két összeg különbözete (460 463-103 100) = 357 363 Ft illeti meg ezért a felperest.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, és annak megváltoztatásával az alperest 2 076 672 Ft vállalkozói díj megfizetésére kérte kötelezni azzal, hogy az alperes 1 085 007 Ft-ot a részítélet alapján már megfizetett. Állította, hogy átalányáras szerződés jött létre a peres felek között, ezért tételes elszámolásnak nincs helye. Azon az alapon, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az átalánydíjhoz költségvetést csatolt, nem lehet azt megállapítani, hogy a szerződés nem átalányáron jött volna létre. A szakértő az 1989. december 20-án kelt 2. számú kiegészítő szakvéleményében átalányáron számolva 2 076 672 Ft díjkövetelést látott megalapozottnak, amelyet a felperes elfogadott.
A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felek között nem átalányáras szerződés jött létre, mert a felperes nem készített költségvetést. Az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a peres felek közötti elszámolásnál a tételes felmérésen alapuló elszámolás módszerét. Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a peres felek között 1987. május 21-én a piac közműkiváltási munkáinak elvégzésére 2 500 000 Ft átalányár kikötése mellett szerződés jött létre. Ugyanezen a napon keltezték az ilyen vállalkozói díjat előirányzó költségvetést is. E szerződéses kikötésen az sem változtat, hogy a költségvetést a felperes esetleg később, az alperes állítása szerint csak a szerződés megkötését követően bocsátotta rendelkezésére. Ennélfogva közömbös az a tény is, hogy az 1987. május 21-én keltezett költségvetést a felperes esetleg később készítette, mert ha semmis is lett volna az átalányár kikötése, az orvoslódott (lásd a GKT 80/1973. sz. állásfoglalásban ismertetett jogelvet). Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság elfogadta azt a szakértői megállapítást, amely szerint - átalányáron számolva - a felperest 2 076 672 Ft vállalkozói díj, továbbá 24 665 Ft meghiúsulási kötbér, összesen 2 101 337 Ft illeti meg.
Alaptalan volt a fellebbezés az alperes által beszámítási kifogásként érvényesített és az elsőfokú bíróság által megítélt 103 110 Ft vonatkozásában. A felperes ugyanis nem tudta bizonyítani, hogy a gázvezeték közműmunkái végzésében nem volt 3 nap felróható késedelme és azt sem, hogy 858 039 Ft összegű vízvezeték készítési munka az alperes magatartásával okozati összefüggésben - munkaterület hiánya miatt - maradt volna el. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt a szakértői véleményen alapuló megállapítását, amely szerint a fenti munkák késedelme és meghiúsulása a felperes felróható magatartásának a következménye volt. Emiatt a felperesnek járó 2 101 337 Ft-ot csökkenteni kellett a fentiek szerinti 103 110 Ft-tal, továbbá az elsőfokú bíróság 3. sorszámú részítélete szerinti 1 085 007 Ft-tal. A felperesnek ekként 913 220 Ft jár, amelynek megfizetésére kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperest.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest 913 220 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte, míg a felperes ezeket meghaladó keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 763/1990 sz )