adozona.hu
BH 1991.3.116
BH 1991.3.116
Ha a meghiúsulás az építési szerződésben meghatározott munkálatok egy részének elvégzése után következik be, a meghiúsulási kötbér alapját az el nem végzett munkák ellenértékében kell meghatározni [7/1978. (II. 1.) MT r. 59. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetet indított az alperes ellen járműbontó, javító és festőműhely építési munkáira kikötött határidő elmulasztása miatt póthatáridő megállapítása, vagylagosan pedig 2 359 870 Ft meghiúsulási kötbér iránt. Előadta, hogy a szerződés tárgyát képező munkák mintegy 57%-os készültségi fokban megvalósultak, amikor az alperes a szerződéstől elállt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és arra hivatkozott, hogy a felperes nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit, a munkát terv...
BH 1991.3.116 Ha a meghiúsulás az építési szerződésben meghatározott munkálatok egy részének elvégzése után következik be, a meghiúsulási kötbér alapját az el nem végzett munkák ellenértékében kell meghatározni [7/1978. (II. 1.) MT r. 59. § (1) bek. c) pont].
A felperes keresetet indított az alperes ellen járműbontó, javító és festőműhely építési munkáira kikötött határidő elmulasztása miatt póthatáridő megállapítása, vagylagosan pedig 2 359 870 Ft meghiúsulási kötbér iránt. Előadta, hogy a szerződés tárgyát képező munkák mintegy 57%-os készültségi fokban megvalósultak, amikor az alperes a szerződéstől elállt.Az alperes a kereset elutasítását kérte, és arra hivatkozott, hogy a felperes nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit, a munkát tervhiányok, tervmódosítások is akadályozták, ezért jogszerűen állhatott el a szerződéstől.
A felperes keresete módosításaként közölte, hogy a munkákat más kivitelezővel kellett elvégeztetnie, és az ebből eredő többletköltségeit ugyancsak érvényesíteni kívánja a felperessel szemben.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény megállapítja, hogy a felperes az alperes részére nem adott alkalmatlan anyagot vagy olyan szakszerűtlen utasítást, amely feljogosította volna az alperest a szerződéstől való elállásra. Megállapítható ugyanakkor, hogy a megvalósítás során adódó hibák, hiányosságok észrevételezése, rendezése terén a felek között megromlott az együttműködés, és a szakértő megítélése szerint az így kialakult helyzetért mindkét fél felelőssé tehető. Megítélése szerint "az értékelhető körülmények" 60 %-os mértékben a felperes terhére róhatók.
A szakvéleményre a felperes és az alperes észrevételeket közölt.
A szakértő az észrevételekre válaszolva közölte, hogy véleményét fenntartja, a felperes a tárgyaláson bejelentette, hogy keresetét módosítja, és az alperest 2 359 870 Ft meghiúsulási kötbéren felül 3 967 334 Ft kártérítés megfizetésére kéri kötelezni. Később beadványában a felperes pontosította követelését, és a kártérítés összegét 3 689 435 Ft-ban jelölte meg.
Az észrevételek alapján kiegészítő szakvélemény készült. Ebben a szakértő kimunkálta a felperesnél a munka más vállalkozóval történő befejezése miatt felmerült többletköltségek összegét. A szakértő szerint az elismerhető többletköltség 1 231 128 Ft.
Az elsőfokú bíróság újabb ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 2 359 870 Ft meghiúsulási kötbért, továbbá 188 130 Ft perköltséget, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság az újabb bizonyítás eredménye alapján azt állapította meg, hogy a felperes nem szolgáltatott olyan okot, amely az alperest a szerződéstől való elállásra feljogosította volna. A megvalósítás során felmerült akadályok és a felperes terhére róható késedelmek a munkavégzés késedelmét előidézték ugyan, ebben a tekintetben azonban az alperest is mulasztás terheli. Az alperes azzal, hogy a kivitelezési munkát abbahagyta, a szerződést meghiúsította, és a módosított 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján meghiúsulási kötbért köteles fizetni. A 19 665 582 Ft kötbéralap figyelembevételével a jogszabályban meghatározott 12 %-os mértékű kötbér a marasztalási összeggel azonos. A bíróság a kötbér mérséklésére nem látott alapot, elsősorban arra tekintettel, hogy a szerződésszegés következtében számottevő kár is keletkezett a szakértői bizonyítás alapján megállapított 1 231 128 Ft összegben. A kötbér jogi természetét illetően kárátalány, a jogszabály rendelkezései szerint pedig a jogosult csak a kötbért meghaladó kárát érvényesítheti, erre tekintettel a kötbér összegét meghaladó keresetet a bíróság elutasította. Kitért még arra a bíróság, hogy a kár a per adatai szerint a szerződés meghiúsulásával összefüggésben keletkezett, ezért a meghiúsulást előidéző alperes tartozik felelősséggel, a kár megosztásának tehát nem volt helye.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be és kérte az ítélet megváltoztatásával az ellene indított kereset elutasítását, másodlagosan pedig a kötbér mérséklését. A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság az újabb elsőfokú eljárás során lefolytatott bizonyítás alapján az ügyben helyesen állapította meg a tényállást, a per adataiból azonban részben helytelen jogi következtetést vont le. A kialakult bírósági gyakorlat elvei szerint ugyanis meghiúsulási kötbér iránti perben - amennyiben a vállalkozó a meghiúsulást eredményező magatartását megelőzően a munka egy részét elvégezte - az elvégzett munkarész ellenértékének megfelelő összeget a kötbér alapjából levonásba kell helyezni. Ilyen esetekben ugyanis nem jöhet szóba az eredeti állapot helyreállítása, vagyis a szerződés csak az el nem végzett munka tekintetében hiúsul meg, és a kötbér a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 59. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint megállapítandó kötbéralapnak megfelelően határozandó meg.
Az elsőfokú eljárás során az alperes arra hivatkozott, hogy a munkát 57 %-os készültségi fokban hagyta abba, ezt a tényt pedig a felperes - amint azt a fellebbezési tárgyaláson adott nyilatkozatában is kifejtette - nem vitatta. A fent ismertetett ítélkezési gyakorlat értelmében a jelen esetben a kötbér alapja tehát a felek által kikötött vállalkozói díj 43 %-ának megfelelő összeg lehet és ennek alapján állapítható meg a 12%-os mértékű kötbér. Az alperes tehát a felperesnek 1 014 745 Ft meghiúsulási kötbért köteles fizetni a szerződésszegésre tekintettel.
A Ptk. 246. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a jogosult a kötbért meghaladó kárát is érvényesítheti. Az elsőfokú eljárás során lefolytatott szakértői bizonyítás alapján a felperesnek abból eredően, hogy a munkát más vállalkozóval kellett befejeztetni, 1 231 128 Ft kára keletkezett. Ennek az összegnek és a meghiúsulási kötbér összegének különbözete tehát a felperest kártérítésként megilleti.
A fentieknek megfelelően az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az alperest 1 014 745 Ft kötbér és 216 383 Ft kártérítés tekintetében kellett marasztalni a felperes javára.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 040/1990. sz.)