adozona.hu
BH 1991.8.326
BH 1991.8.326
Az importból származó termék tulajdonba vétele esetén keletkezik általános forgalmi adó levonási jogosultsága a "belföldiesítő" gazdálkodó szervezetnek, ezért a vámelőjegyzésbe vett termékek után a haszonkölcsönbe vevőnek ilyen lehetősége nem keletkezik. Ha a "belföldiesítésre" az importőr hibájából kerül sor, az általános forgalmi adót a haszonkölcsönbe vevőre nem háríthatja át (1987. évi V. tv. 1. §, 2. § (1) bek. e) pont, 11. § (1) bek. b) pont, (3)-(4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes megbízta a felperest, hogy az általa gyártott csiszolt ólomkristály árukat a nyugatnémetórszági G. cég részére értékesítse. Erre alapozva 1986. december 10-én a felperes, az alperes és a G. cég között szerződés jött létre, amelynek alapján az alperes a gyártáshoz 6 db csiszológépet és 12 korongot vett át használatra. Ezeket a gépeket 1986. október 21-én a zalaegerszegi vámhivatal haszonkölcsön szerződés címén - a felperes kérelmére - előjegyzésbe vette, és a Külkereskedelmi Miniszt...
BH 1991.8.326 Az importból származó termék tulajdonba vétele esetén keletkezik általános forgalmi adó levonási jogosultsága a "belföldiesítő" gazdálkodó szervezetnek, ezért a vámelőjegyzésbe vett termékek után a haszonkölcsönbe vevőnek ilyen lehetősége nem keletkezik. Ha a "belföldiesítésre" az importőr hibájából kerül sor, az általános forgalmi adót a haszonkölcsönbe vevőre nem háríthatja át (1987. évi V. tv. 1. §, 2. § (1) bek. e) pont, 11. § (1) bek. b) pont, (3)-(4) bek.].
Az alperes megbízta a felperest, hogy az általa gyártott csiszolt ólomkristály árukat a nyugatnémetórszági G. cég részére értékesítse. Erre alapozva 1986. december 10-én a felperes, az alperes és a G. cég között szerződés jött létre, amelynek alapján az alperes a gyártáshoz 6 db csiszológépet és 12 korongot vett át használatra. Ezeket a gépeket 1986. október 21-én a zalaegerszegi vámhivatal haszonkölcsön szerződés címén - a felperes kérelmére - előjegyzésbe vette, és a Külkereskedelmi Minisztérium a visszaviteli határidőt 1987. július 30-ban, majd ismételt meghosszabbítási kérelem alapján 1988. július 31-ben határozta meg. Az alperes 1988. június 7-én levelében kérte a felperest, hogy a "bérleti" szerződés lejártára tekintettel intézkedjék a gépek vámszabadterületre történő szállítása érdekében. A felperes azonban 1988. július 26-án a visszaszállítási határidő meghosszabbítását kérte a Külkereskedelmi Minisztériumtól, amelyet 1988. augusztus 2-án megkapott.Az alperes időközben 1988. július 8-án a gépeket a G. cég megbízottjának átadta, és azokat 1988. november 3-án szállították vissza külföldre.
A vámelőjegyzés időtartamának lejárta - 1988. július 31. után az illetékes vámhivatal a perbeli gépeket vámkezelte, és a felperest - a járulékos költségekkel együtt - vámköltség megfizetésére kötelezte. Ezért a felperes a keresetében 1 509 993 Ft és 20 %-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert - álláspontja szerint - a felperes mulasztása következtében nem kerültek vissza a gépek külföldre, illetve vámszabadterületre az engedélyezett határidő lejárta előtt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A kihallgatott tanúk vallomása és az alperesnek a felpereshez intézett, 1988. június 7-én kelt levele alapján azt állapította meg, hogy a felperes a gépek visszaszállítása érdekében a szükséges intézkedéseket késedelmesen tette meg, ezért a késedelem következtében felmerült vámköltséget neki kell viselnie.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezési tárgyaláson a keresetét módosította. 1986. október 21-től 1988. július 31-ig terjedő időt, 22 hónapot véve figyelembe, összesen 331 496 Ft (290 060 Ft vám, 16 576 Ft vámkezelési díj és 24 860 Ft statisztikai illeték), továbbá 376 388 Ft kamat és 675 822 Ft ÁFA megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ez utóbbi költséggel kapcsolatban az volt az álláspontja, hogy az általános forgalmi adó alanyának az alperest kell tekinteni.
Az alperes a módosított kereset alapján a haszonkölcsönszerződés időtartamára a 2 :%-os vámtételt elismerte, ennek megfizetését vállalta. Ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte, utalva a felperes ügyviteli mulasztására.
A fellebbezés részben alapos.
A másodfokú eljárásban a felek között az volt a vitás, hogy a haszonkölcsön-szerződés fennállása idejére felszámítható havi 2 %-os vámon túlmenően a felperes a vámkamat és az ÁFA összegét átháríthatja-e az alperesre.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a perbeli gépek a felperes mint importáló gazdálkodó szervezet nevén érkeztek az országba. Az illetékes vámhivatal a felperes kérelmére - a Külkereskedelmi Minisztérium bemutatott engedélye alapján - a gépeket vámelőjegyzésbe vette, s az erről hozott határozatot a felperes megkapta. A vámelőjegyzésre tekintettel ezek a gépek nem voltak adókötelesek [az 1988. évi VII. tv.-nyel módosított 1987. évi V. tv. 1. §-a, 2. § (1) bek., e) pont]. A vámelőjegyzés meghosszabbítása is a felperes kérelmére történt, így a felperes pontosan tudta, hogy a vámelőjegyzés időtartama mikor jár le, ezért figyelnie kellett a határidőket. Ezen túlmenően a határidő lejártára a felperes figyelmét az alperes 1988. június 7-én kelt levelében felhívta, és kérte azon intézkedések sürgős megtételét, amelyek alapján a gépeket az alperes vámszabadterületre szállíthatja. A felperes azonban indokolatlanul 1988. július 26-áig semmiféle intézkedést nem tett, ekkor is - az alperes kérésével ellentétben - a vámelőjegyzés meghosszabbításához szükséges engedélyt szerezte be, amely már a határidő lejárta után érkezett meg. Ezek alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes nem tett eleget a perben még alkalmazandó, az 54/1978. (XII. 7.) MT rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet 23. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettségének, és az ügyviteli mulasztása következményeit viselnie kell.
Az alperes azonban a haszonkölcsön szerződés alapján használt gépek után a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet. 102. §-ának (5) bekezdése alapján a minden megkezdett hónap után 2 %-os vámot, a 104. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján pedig ezután 2 %-os vámkezelési költséget volt köteles megfizetni. A 69. §-ának (2) bekezdése alapján a- vámfizetési kötelezettség magában foglalja a többek között a vámmal együtt kiszabásra kerülő költségtérítési fizetési kötelezettséget is. Ilyen költség a perbeli esetben a statisztikai illeték, amelyet az alperes a 105. §-ának (1) bekezdése alapján köteles viselni. A haszonkölcsön-szerződés alapján fizetendő vám jogalapját az alperes elismerte, összegét a felperes a fellebbezési eljárásban 331 498 Ft-ban jelölte meg. Ezt az alperes nem kifogásolta, ezért a másodfokú bíróság a felperest jogszerűen megillető követelés Összegét 331 498 Ft-ban elfogadta.
A fent már részletezett felperesi ügyviteli mulasztással okozati összefüggésben felmerült költségeket - vámkamat és ÁFA - azonban a felperes az alperesre nem háríthatja át. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal felperes által csatolt állásfoglalásából ugyanis megállapítható, hogy a "belföldiesítőnek" a terméket a tulajdonába kell vennie, ez esetben kerülhet sor az 1988. évi VII. tv.-nyel módosított 1987. évi V. tv. 11. §-a (3) és (4) bekezdéseinek alkalmazására. A perbeli esetben a "belföldiesítés"-re a felperes mulasztása miatt került sor, és a vámelőjegyzésbe vett gépek nem kerültek az alperes tulajdonába, ezért az általános forgalmi adót, illetve annak meghatározott %-át nem is vonhatja le a fizetendő adójából.
A vámelőjegyzés időtartama 1988. július 31-én lejárt, az illetékes vámhivatal a vám és járulékai bevételezése iránt 1988. augusztus 18-án intézkedett. Az alperes fizetési kötelezettsége a vám kiszabását követően vált esedékessé. Ezért a másodfokú bíróság megállapította, hogy a késedelem idejére az alperes a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján késedelmi kamatot is köteles fizetni. A kamatfizetés kezdő időpontját a másodfokú bíróság a vámhivatali intézkedés időpontjára tekintettel a keresetben megjelölt időponttól határozta meg.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatva az alperest 331 498 Ft és kamata, valamint 18 500 Ft részperköltség megfizetésére kötelezte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. I. 32 029/1990. sz.)