adozona.hu
BH 1991.3.113
BH 1991.3.113
I. Ha a könyvvizsgáló ilyen jogosultsága megszűnik - például törlik a könyvvizsgálói nyilvántartásból -. a cég a könyvvizsgáló részére adott megbízást felmondhatja [1988. évi VI. tv. 38.§ (2) bek., 40. § (1) bek.]. A könyvvizsgálói nyilvántartásba-vétel igazolásának hiányában a könyvvizsgálónak a cégjegyzékbe való bejegyzése törvénysértő. II. A termelőszövetkezet elnöke törvényes képviselőként a szövetkezet mint jogi személy nevében egyszemélyben is aláírhatja egy cég alapító okiratát vagy alapszabályát [Pt
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A S. C. S. Rt jogerős cégbejegyző végzése ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelyben a megtámadott végzés hatályon kívül helyezését indítványozta.
A cég jogi képviselője észrevételében a törvényességi óvás elutasítását kérte.
A törvényességi óvás az alábbiak szerint részben alapos.
A legfőbb ügyész a hiánypótlás elmaradása folytán jogszabálysértőnek minősítette az elsőfokú cégbíróságnak az eljárását, mert az figyelmen kívül hagyta, hogy az alapítók M. I. könyvvizsgálót 3 év...
BH 1991.3.113 I. Ha a könyvvizsgáló ilyen jogosultsága megszűnik - például törlik a könyvvizsgálói nyilvántartásból -. a cég a könyvvizsgáló részére adott megbízást felmondhatja [1988. évi VI. tv. 38.§ (2) bek., 40. § (1) bek.]. A könyvvizsgálói nyilvántartásba-vétel igazolásának hiányában a könyvvizsgálónak a cégjegyzékbe való bejegyzése törvénysértő.
II. A termelőszövetkezet elnöke törvényes képviselőként a szövetkezet mint jogi személy nevében egyszemélyben is aláírhatja egy cég alapító okiratát vagy alapszabályát [Ptk. 29. § (2) bek., 1967. évi III. tv. 7. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 4. §, 7/1977. (III. 12.) MT r. 39. § (2)-(3) bek.].
A S. C. S. Rt jogerős cégbejegyző végzése ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelyben a megtámadott végzés hatályon kívül helyezését indítványozta.A cég jogi képviselője észrevételében a törvényességi óvás elutasítását kérte.
A törvényességi óvás az alábbiak szerint részben alapos.
A legfőbb ügyész a hiánypótlás elmaradása folytán jogszabálysértőnek minősítette az elsőfokú cégbíróságnak az eljárását, mert az figyelmen kívül hagyta, hogy az alapítók M. I. könyvvizsgálót 3 évre, 1992. szeptember 25-ig jelölték ki, annak ellenére, hogy a csatolt könyvvizsgálói szakértői engedély szerint a nevezett ilyen jellegű feladatok ellátására csak 1990. december 31. napjáig jogosult.
A könyvvizsgálók személyi körét az 1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: Gt.) 40. §-ának (1) bekezdésea> akként határozza meg, hogy csak az a személy lehet könyvvizsgáló, aki a könyvvizsgálók nyilvántartásában szerepel. A könyvvizsgálói funkció a gazdasági társaságoknál nagy jelentőségű, ezért a Gt. 38. §-ának (2) bekezdése külön is szabályozza a megbízásuk megszűnéseinek eseteit. Eszerint - a vezető tisztségviselőkkel ellentétben - nincs visszahívásnak és lemondásnak helye, hanem felmondással lehet élni. A felmondási okokat a Gt. nem sorolja fel, de a cég részéről ez természetszerűen bekövetkezhet, ha a könyvszakértő az ilyen tevékenység végzéséhez szükséges törvényi előfeltételekkel nem rendelkezik, illetőleg a könyvvizsgálói jogosultsága megszűnik. A társaság érdekeit messzemenően figyelembevevő jogszabályi rendelkezésre tekintettel a cégbíróságnak csak azt kell vizsgálnia, hogy a cégbejegyzés, illetőleg az alapítás időpontjában a Gt. 40. §-ának (1) bekezdésében megkívánt nyilvántartásba-vétel megtörtént-e vagy sem.
A jelen esetben az iratokból megállapítható, hogy a bejegyzési kérelem mellékleteként becsatolt iratok a könyvvizsgálói nyilvántartásba-vételt nem igazolják. A jelen eljárásban a cég által csatolt iratból viszont az állapítható meg, hogy M. I. könyvvizsgáló szakértő igazolványa 1994. augusztus 31-ig érvényes, továbbá az is, hogy kiállítása a részvénytársaság alapítását megelőzően, 1989. augusztus 31-én történt.
A törvényességi óvás e részben (3. pont) megalapozott, mert a cégbejegyzés időpontjában a cégbíróság rendelkezésére csak a könyvszakértői engedély állt, amely nem azonos a Gt. 40. §-ának (1) bekezdésében> előírt könyvvizsgálói nyilvántartásba-vétellel. Ezért a könyvvizsgálónak a cégjegyzékbe való bejegyzése jogszabálysértéssel történt. Az elsőfokú bíróság hiánypótlási eljárásának elmaradása időközben orvoslást nyert, erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az 1989. évi 23. tvr. (a továbbiakban: Ctvr.) 25. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával a törvénysértés megállapítása mellett az elsőfokú végzést hatályában fenntartotta.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alapítási okirat 14. pontja szerint az alapítók M. I. könyvvizsgáló megbízását 3 évben határozták meg, míg az alapító okirat 9/1. pontja értelmében a megválasztása 1 éves időtartamra szól. A részvénytársaság tevékenységében felelősségteljes feladatokat ellátó könyvvizsgáló foglalkoztatásának időtartamát egyértelműen kell meghatározni, ezért felhívja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot arra, hogy a tvr. 21. §-ának (1) bekezdése alapján az észlelt ellentmondást küszöbölje ki, és ennek elmaradása esetén a (4) bekezdés értelmében alkalmazandó 20. § (1) bekezdésében felsorolt intézkedéseket tegye meg.
A Legfelsőbb Bíróság a fentieket meghaladóan az óvást nem találta alaposnak.
A legfőbb ügyész óvásában törvénysértőnek tartotta az elsőfokú bíróság cégbejegyzést elrendelő végzését azért, mert az 1989. szeptember 26-i keltezésű alapító okirat, alapszabály és apport szerződés elnevezésű megállapodásokat a S. D. Mg. Tsz. elnöke, M. G. vezetőségi határozat hiányában írta alá. A társaság létrehozására irányuló jognyilatkozat megtétele az alapító részéről - álláspontja szerint - jogszabálysértéssel történt, amelynek jogkövetkezményét az óvás a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján a semmiségben jelölte meg. A legfőbb ügyész utalt arra, hogy az elsőfokú bíróságnak a 6/1985. (XI. 6.) IM rendelet 22. §-ának megfelelően élnie kellett volna a hiánypótlásra való felhívás lehetőségével.
A cég jogi képviselője vitatta az óvás ténybeli és jogi megalapozottságát.
A gazdasági társaságokról szóló Gt. 1-3. §-ai> a társaságok alapítását szabályozzák, míg a 4. §-a kimondja, hogy a társaság alapító tagja általában bármilyen jogalany lehet, vagyis a személyi oldalról való társulási szabadságot a Gt nem korlátozza.
A gazdasági forgalom és az abban résztvevők érdekének figyelembevételével az 1978. évi 8. tvr. 3. §-a az 1959. évi IV. tv.-na>ek (a Ptk.-nak) a 29. §-át kiegészítette a jogi személy nevében történő aláírás szabályozásával. Az aláírási jogosultságra vonatkozó rendelkezés valamennyi jogi személyre kiterjedő hatályú, amely szerint a jogi személy nevében aláírásra - a jelen ügyben nem releváns, a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - a jogi személy törvényes képviselője egyszemélyben jogosult. Ennek a szabályozásnak az indoka az, hogy a jogi személy nyilvántartásba vételét a Ptk módosításakor jogszabályok már kötelezővé tették, a nyilvántartások nyilvánossága pedig biztosította a jogi személlyel ügyletet kötők érdekeit. Az előzőekkel azonos szabályozást tartalmaz a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. tv. 7. §-ának (2) bekezdése, amely szerint a termelőszövetkezetet az elnök képviseli. Ennek a két egyenrangú, magasszintű jogszabálynak a rendelkezése értelmében az alapító termelőszövetkezet elnöke mint törvényes képviselő érvényes jognyilatkozatot tehetett a társaság alapítása során.
A 7/1977. (III. 12.) MT rendelet 39. §-ának a 70/1982. (XII. 10.) MT rendelet 13. §-ával módosított (2) bekezdésében foglalt rendelkezés, illetőleg (3) bekezdésében foglalt tiltó szabály - tehát az, hogy az elnök csali a vezetőség hozzájárulásával intézkedhet bizonyos kérdésekben, meghatározott kérdésekben pedig egyáltalán nem - csak a termelőszövetkezet belső életében bír jelentőséggel. A magasabbrendű jogszabály alapján törvényes képviseleti joggal felruházott M. G. termelőszövetkezeti elnök vonatkozásában tehát az elsőfokú bíróságnak csak azt kellett vizsgálnia, hogy valóban betölti-e ezt a tisztséget. Ezt a körülményt az adatok nem tették vitássá.
A törvényességi óvásban a legfőbb ügyész kifogásolta, hogy a cégbejegyzési kérelem mellékleteként nem került becsatolásra a 6/1985. (XI. 6.) IM rendelet 17. §-ának (3) bekezdésében előírt elszámolás az alapítási költségekről.
A cég bejegyzése iránti kérelem, valamint az alapító okirat 11. pontja az alapítóknak az alapításra vonatkozó nyilatkozatát tartalmazza, és eszerint valamennyi "a társaság létrehozásával, cégbejegyzésével kapcsolatos költséget, illetéket és bármely kiadást maximum 2 000 000 Ft összegig a társaság viseli. Az alapítási költségeket tényleges felmerülésük szerint az első éves mérlegben kell teljes mértékükben kiadásként beállítani". Kétségtelen, hogy az előzőekben ismertetettek nem tartalmazzák az alapítási költségek tételes összegszerű megjelölését, azt azonban igen, hogy mekkora lehet az összegük, amely a társaságot terheli, és hogy milyen fajta szerinti felsorolásban fogadhatók el. A Gt. 233. §-a> szerinti kötelező érvénnyel a részvénytársaság alapítására vonatkozó Gt. 252. §-ának (3) bekezdése, a 261. §-ának (1)-(2) bekezdése, továbbá 262. §-ának (2) bekezdése ilyen irányú kötelezettséget a részvénytársaság részére nem ír elő. Ez a szabályozás, valamint a bejegyzéskor hatályban volt 6/1985. (XI. 6.) IM rendelet 17. §-a. (2)-(3) bekezdésének egybevetéséből megállapítható, hogy az alapítás költségeire vonatkozó szükséges adatok a cégbejegyzéskor rendelkezésre álltak. Mivel a költségelszámolási adatok a cégjegyzékbe nem nyertek bejegyzést, a cégbíróság végzése nem törvénysértő, annál is kevésbé, mert a jelenleg hatályos Cta>vr. a költségelszámolásra nem tartalmaz előírást.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvásnak részben helyt adva, a könyvvizsgáló bejegyzése vonatkozásában a cégbíróság határozatának törvénysértő voltát megállapította ugyan, de azt a Ctvr. 25. §-ának (2) bekezdése> alkalmazásával hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan azonban az óvást - a fentebb kifejtettek szerint - nem találta alaposnak.
(Legf. Bír. Cg. törv. II. 30 927/Í990. sz.)