adozona.hu
BH 2019.12.326
BH 2019.12.326
A vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásban a hitelezőnek - a felszámoló vitatásával érintett körben - olyan részletességgel elő kell adnia a vitatott követelése alapját képező tényeket és azok bizonyítékait, mintha követelését polgári perben, keresetlevél benyújtásával érvényesítené [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós hitelszövetkezet felszámolását a bíróság 2014. december 4-én indította meg, felszámolóként a P. Kft. került kirendelésre.
[2] A hitelező az adóssal 2013. április 25-én két kölcsönszerződést kötött. Az egyikben - az eljárás iratai szerint - a hitelező más bankkal szemben fennálló tartozásának a rendezése érdekében az adós 70 000 000 Ft összegű kölcsönt nyújtott azonnal, a másikban az adós 15 000 000 Ft összegben éven belüli forgóeszköz-finanszírozási célú kölcsön nyújtását vállalt...
BH 2019.12.326 A vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásban a hitelezőnek - a felszámoló vitatásával érintett körben - olyan részletességgel elő kell adnia a vitatott követelése alapját képező tényeket és azok bizonyítékait, mintha követelését polgári perben, keresetlevél benyújtásával érvényesítené [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós hitelszövetkezet felszámolását a bíróság 2014. december 4-én indította meg, felszámolóként a P. Kft. került kirendelésre.[2] A hitelező az adóssal 2013. április 25-én két kölcsönszerződést kötött. Az egyikben - az eljárás iratai szerint - a hitelező más bankkal szemben fennálló tartozásának a rendezése érdekében az adós 70 000 000 Ft összegű kölcsönt nyújtott azonnal, a másikban az adós 15 000 000 Ft összegben éven belüli forgóeszköz-finanszírozási célú kölcsön nyújtását vállalta. E megállapodás alapján az adósnak 2013. április 25. - június 30. között kellett rendelkezésre tartania az összeget, s a szerződés 17. pontja szerint a folyósítást követő 15 napon belül a hitelezőnek be kellett csatolnia a NAV-val kötött részletfizetési megállapodást, a tartozás 50%-a rendezésének igazolását.
A felek 2013. június 27-én a kölcsönszerződést módosították és a rendelkezésre tartást augusztus 31-ig meghosszabbították.
Az adóhatóság 2013. augusztus 21-én hozta meg a fizetési könnyítést engedélyező határozatát. A határozat indokolása tartalmazza, hogy egy adósságrendező hitelkeret-szerződés keretében az adós közvetlen átutalással 15 millió Ft-ot fizetne meg az adózó (hitelező) hátralékából. Ehhez a hitelező csatolta az adós 2013. július 26-án kelt tájékoztatását, mely szerint, ha az adóhatóság részletfizetést engedélyez, a 15 millió forint összegű hitelt az adós folyósítani fogja.
Az adós 6 részletben folyósította az összeget: 2013. május 31-én 169 704 Ft-ot és 29 999 Ft-ot, július 30-án 3 785 000 Ft-ot, augusztus 30-án 1 150 000 Ft-ot, szeptember 30-án 1 252 000 Ft-ot és október 7-én 8 613 242 Ft-ot.
Az adós a kölcsön összegét egy hiteltechnikai számlára folyósította, melyről az adós a hitelezővel szemben fennállt, lejárt követelését érvényesítette.
[3] A felek 2013. decemberben újabb kölcsönszerződést kötöttek 15 000 000 Ft éven túli beruházási célú kölcsön nyújtására. A második kölcsönt annak aláírása napján folyósította az adós.
A hitelező igénye, az adós ellenkérelme
[4] A felszámolás megindulása után a hitelező határidőben bejelentette 114 950 000 Ft kártérítési igényből eredő követelését, mely 96 000 000 Ft egyszeri támogatásból eredő elmaradt bevételből, 1 955 000 Ft elmaradt havi díjakból, a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal szembeni adósságnövekedés címén 15 000 000 Ft-ból, és a D.-ben található intézmény kivitelezésének többletköltsége 2 000 000 Ft összegéből állt össze. Állította, hogy az adós magatartása miatt következett be a kára.[5] Előadta, hogy az adóssal 2013. április 25-én kötött 15 000 000 Ft-os kölcsönszerződéssel a NAV-val szemben fennálló tartozását kívánta törleszteni, azonban az adós a kölcsönt nem fizette meg közvetlen átutalással határidőben a NAV-nak, így a NAV folytatta a korábban felfüggesztett végrehajtási eljárást. Állította, hogy utólag tudta meg, az adós a saját - hitelezővel szembeni - kamatkövetelését elégítette ki a kölcsönből.
[6] 2013. decemberben újabb kölcsönszerződést kötöttek 15 000 000 Ft éven túli beruházási célú kölcsön nyújtására. E kölcsönt az adós késedelmesen nyújtotta, ezért a d.-i ingatlanon a felújítási munkákat a kivitelező csak késedelmesen tudta megkezdeni.
[7] A felszámoló a követelést vitatott igényként a bíróság elé terjesztette a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 46. § (6) bekezdése alapján. Álláspontja szerint a felek az első kölcsönszerződésnél nem rendelkeztek arról, hogy azt egy összegben közvetlenül a NAV részére kell átutalni, azt az adós hat részletben a hitelező részére folyósította.
[8] A hitelező a NAV-val szembeni követelés kielégítésére vonatkozó megállapodás, valamint a d.-i ház felújítása kapcsán terjesztett elő tanúmeghallgatási indítványt, és személyes meghallgatás tartását kérte. A kárigény összege vonatkozásában szakértő kirendelésére tett indítványt.
[9] A felszámoló a hitelező igényét jogalapjában és összegszerűségében is megalapozatlannak tartotta. Ellenezte a bizonyítási indítvány teljesítését.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[10] Az elsőfokú bíróság a vitatott hitelezői igényt elutasította. Hangsúlyozta, hogy a hitelező nem bizonyította az igényének a jogalapját, a hitelezői igénye tehát nem megalapozott. Ezért a követelés összegszerűségét nem vizsgálta, e körben nem folytatott le bizonyítási eljárást.[11] A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által az ügy érdemében kifejtett állásponttal egyetértett. Az adós okirattal bizonyította, hogy a szerződésben foglaltaknak megfelelően folyósította a forgóeszköz és beruházási kölcsön összegét. A hitelező az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem igazolta, hogy a NAV által folytatott végrehajtási eljárásban 2013. augusztus 21-ét követően fizetést teljesített volna az adóhatóság felé. A hitelező NAV felé fennálló fizetési kötelezettsége jelentősen meghaladta a nyújtott kölcsön összegét. 2013 augusztusában a hitelező 35 244 604 Ft lejárt köztartozással rendelkezett, valamint a NAV által nyújtott részletfizetési kedvezmény alapján az állami adóhatóság felé fizetendő részlet összege 17 825 679 Ft, amely meghaladta az adóstól felvett kölcsön összegét. A Magyar Államkincstár nem kizárólag a hitelező köztartozása miatt tartotta vissza a hitelező normatív támogatását, a hitelező egyéb tartozással is rendelkezett. Megalapozott ezért az a következtetés, hogy a NAV felé fennálló fizetési kötelezettség elmaradásáért, annak végrehajtásáért, a normatív támogatás kifizetésének elmaradásáért az adóst kártérítési felelősség nem terheli.
[12] A hitelező nem adott magyarázatot arra, hogy a 2013. október 7-én a számlájára átvezetett 7 152 051 Ft-ot miért nem az adóhatóság felé fennálló tartozás rendezésére fordította.
[13] Kifejtette, alap nélkül érvelt a hitelező azzal, hogy az általa előterjesztett bizonyítási indítványok mellőzése az eljárás megismétlését indokolttá tevő eljárási szabálysértés. Tény, hogy az elsőfokú határozat nem tartalmaz a hitelező bizonyítási indítványai mellőzésének okairól indokolást, ez a körülmény azonban az érdemi döntésre nem volt kihatással. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 193. § rendelkezése szerint olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti. A törvény e rendelkezése az okirati bizonyítás előtérbe helyezésével nem sérti a szabad bizonyítás elvét, csupán döntési lehetőséget ad a bíróság számára a bizonyítási eszközök alkalmazása és értékelése körében.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A hitelező felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését. Állította az rPp. 164. § (1) bekezdésének, 8. § (1) bekezdésének, 221. § (1) bekezdésének és a Cstv. 51. §-ának megsértését.[15] Álláspontja szerint azzal, hogy az elsőfokú bíróság a hitelező minden bizonyítási indítványát mellőzte, megfosztotta a hitelezőt attól, hogy kártérítési hitelezői igényét és annak fennállását bizonyítani tudja.
[16] Az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a hitelező bizonyítási indítványait miért mellőzte, ezzel eljárásjogi jogszabálysértést követett el. Jogszabálysértő ezért az a megállapítás, mely szerint az érdemi döntésre nem volt kihatással, hogy az elsőfokú bíróság a mellőzés okait nem indokolta meg.
[17] Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó rPp. 275. § (2) bekezdése szerint.[19] A hitelező szerződésszegésből eredő kártérítési igényt kívánt az adóssal szemben érvényesíteni. Az rPp. 164. § (1) bekezdése értelmében ezért - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 318. § (1) bekezdésére és 339. § (1) bekezdésére figyelemmel - őt terhelte a kár, a szerződésszegés mint jogellenes magatartás, valamint a kár és a jogellenes magatartás közötti ok-okozati összefüggés bizonyítása.
[20] Az elsőfokú bíróság a 2016. augusztus 22-én kelt és a hitelező részére 2016. július 1-jén kézbesített 14. sorszámú végzésével az rPp. 3. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően tájékoztatta a hitelezőt a bizonyítandó tényekről, bizonyítási kötelezettségéről és a bizonyítás elmulasztásának jogkövetkezményeiről.
[21] A hitelező állítása szerint kára négy tételből tevődött össze. Egyrészt 96 000 000 Ft összegű kár érte amiatt, hogy egyszeri támogatásból származó bevételei elmaradtak, 2013. szeptember hónaptól kezdődően havi 130 000 Ft, összesen 1 950 000 Ft bevételtől esett el, 15 000 000 Ft-tal megnőtt a NAV-val szemben fennálló tartozása, a kölcsön késedelmes folyósítása miatt pedig a d.-i ház kivitelezésének költségei 2 000 000 Ft-tal megnövekedtek.
[22] Bizonyítási kötelezettségének a hitelező azzal kívánt eleget tenni, hogy kérte saját szervezeti képviselőjének, valamint E. L.-nek és B. T.-nek, az adós korábbi munkatársainak, továbbá a d.-i ház kivitelezését végző cég vezetőjének, E. L.-nek a tanúkénti kihallgatását, továbbá szakértői bizonyítást indítványozott az abból eredő kára összegének kimutatására, hogy a vele szemben indult adóvégrehajtás miatt nem tudja használni a d.-i házat és támogatáshoz nem juthat hozzá.
[23] Az ügyben eljárt bíróságok a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül következtettek arra, hogy a felajánlott bizonyítás lefolytatása esetében sem elegendő a hitelező által előterjesztett kártérítési igény jogalapjának és összegének bizonyítására. A hitelező szervezeti képviselőjének tanúkénti kihallgatását ugyanis az eljárási szabályok nem teszik lehetővé, egy esetleges személyes meghallgatáson tett szóbeli nyilatkozata vagy írásbeli nyilatkozatai pedig a hitelező saját követelésének bizonyítására nyilvánvalóan nem alkalmasak. Az adós alkalmazottai - a hitelező bizonyítási indítványából is kitűnően - csak a kölcsönszerződés megkötésének, illetve a kölcsön folyósításának körülményeiről tudtak volna nyilatkozatot tenni, az egyes kárelemek bekövetkezésének és összegének, valamint az ok-okozati összefüggésnek a bizonyítására e tanúk meghallgatása nem lett volna alkalmas. A kivitelező képviselőjének meghallgatására pedig azt követően kerülhetett volna sor, ha a hitelező előadta volna azokat a tényeket, amelyek alapján a kivitelezési költségek megnövekedésében jelentkező kárigényét számította (eredetileg milyen tartalmú vállalkozási szerződést kötött a kivitelezővel, a vállalkozói díjat hogyan állapították meg, átalánydíjként vagy tételes elszámolás alapján, az anyagköltséget a vállalkozói díj magában foglalta-e, ha nem, hogyan határozták azt meg, milyen teljesítési határidőt kötöttek ki, a hitelező a vállalkozó részére milyen fizetési határidőt vállalt, a vállalkozási szerződést mikor, hogyan módosították, a munkadíj vagy az anyagköltség változott-e, mikor, milyen változások következtek be), és csatolta volna a mindezeket alátámasztó okiratokat (a vállalkozási szerződést és annak módosítását). A tényállásközlési kötelezettség tanúbizonyítás felajánlásával jogszerűen nem teljesíthető. Az esetleges többletkiadások indokoltságának igazolására az e vonatkozásban - miután a saját díjigényéről van szó - érdektelennek nem is tekinthető kivitelezői képviselő nyilatkozata egyébként sem elegendő. Az elmaradt bevételek miatt támasztott kárigénye esetében pedig a szakértői bizonyítás előtt a hitelezőnek szintén elő kellett volna adnia azokat a tényeket és okirati bizonyítékokat, amelyek alapján követelése összegét számította. Ezek ellenőrzése, illetve az ezeken alapuló következtetések levonása érdekében kerülhetett volna csak sor a hitelező által megjelölt kérdésben szakértői bizonyítás lefolytatására.
[24] A szükséges tényeket azonban a hitelező nem adta elő, az okiratokat nem csatolta, és az elsőfokú bíróság felhívása ellenére további megfelelő bizonyítást sem ajánlott fel. Az ügyben eljárt bíróságok ezért helytállóan rendelkeztek a vitatott hitelezői igény elutasításáról.
[25] A Kúria hangsúlyozza, hogy a hitelezőnek igénybejelentésében, de legkésőbb a vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásban olyan részletességgel elő kell adnia mind a jogalap, mind az összegszerűség körében a követelése alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait, mintha igényét keresetlevéllel, polgári peres eljárásban érvényesítené. Ez a jelen esetben nem történt meg. A hitelező saját mulasztása idézte elő tehát azt, hogy a bíróságok más döntést, mint a hitelezői igény elutasítását, az ügyben nem hozhattak.
[26] Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában valóban nem tért ki a felajánlott bizonyítás mellőzésének indokaira. Ez a mulasztás azonban - figyelemmel arra, hogy az indítványozott bizonyítás a fentiekben részletezettek szerint célra nem vezető, illetve elégtelen volt - az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki.
[27] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.780/2017.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Gáspár Mónika bíró
Az adós: Sz. I. Hitelszövetkezet "felszámolás alatt"
Az adós jogi képviselője: Dr. Gáspár Sándor ügyvéd
Az adós felszámolója: P. Nonprofit Kft.
A vitatott hitelező: Sz. E. Idősek Otthona Alapítvány
A vitatott hitelező jogi képviselője: Dr. Tarr Ügyvédi, ügyintéző: dr. Tarr Imre ügyvéd
Az eljárás tárgya: vitatott hitelezői igény felszámolási eljárásban
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 31.Fpkh.243/2015/18.
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkhf.44.307/2017/4.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a vitatott hitelező
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.Kötelezi a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg az adósnak 25.400 (huszonhétezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy a le nem rótt 30.000 (harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós felszámolását a bíróság 2014. december 4-én indította meg, felszámolóként a P. Nonprofit Kft. került kirendelésre.[2] A hitelező az adóssal 2013. április 25-én két kölcsönszerződést kötött. Az egyikben - az eljárás iratai szerint - a hitelező más bankkal szemben fennálló tartozásának a rendezése érdekében az adós 70.000.000 Ft összegű kölcsönt nyújtott azonnal (vitatott igény F/2.), a másikban az adós 15.000.000 Ft összegben éven belüli forgóeszköz finanszírozási célú kölcsön nyújtását vállalta. E megállapodás alapján az adósnak 2013. április 25. - június 30. között kellett rendelkezésre tartania az összeget, s a szerződés 17. pontja szerint a folyósítást követő 15 napon belül a hitelezőnek be kellett csatolnia a NAV-val kötött részletfizetési megállapodást, a tartozás 50%-a rendezésének igazolását.
A felek 2013. június 27-én a kölcsönszerződést módosították és a rendelkezésre tartást augusztus 31-ig meghosszabbították.
Az adóhatóság 2013. augusztus 21-én hozta meg a fizetési könnyítést engedélyező határozatát. A határozat indokolása tartalmazza, hogy egy adósságrendező hitelkeret-szerződés keretében az adós közvetlen átutalással 15 millió Ft-ot fizetne meg az adózó (hitelező) hátralékából. Ehhez a hitelező csatolta az adós 2013. július 26-án kelt tájékoztatását, mely szerint, ha az adóhatóság részletfizetést engedélyez, a 15 millió forint összegű hitelt az adós folyósítani fogja.
Az adós 6 részletben folyósította az összeget: 2013. május 31-én 169.704 Ft-ot és 29.999 Ft-ot, július 30-án 3.785.000 Ft-ot, augusztus 30-án 1.150.000 Ft-ot, szeptember 30-án 1.252.000 Ft-ot és október 7-én 8.613.242 Ft-ot.
Az adós a kölcsön összegét egy hiteltechnikai számlára folyósította, melyről az adós a hitelezővel szemben fennállt, lejárt követelését érvényesítette (10. számú beadvány).
[3] A felek 2013. december újabb kölcsönszerződést kötöttek 15.000.000 Ft éven túli beruházási célú kölcsön nyújtására. A második kölcsönt annak aláírása napján folyósította az adós.
A hitelező igénye, az adós ellenkérelme
[4] A felszámolás megindulása után a hitelező határidőben bejelentette 114.950.000 Ft kártérítési igényből eredő követelését, mely 96.000.000 Ft egyszeri támogatásból eredő elmaradt bevételből, 1.955.000 Ft elmaradt havi díjakból, a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal szembeni adósságnövekedés címén 15.000.000 Ft-ból, és a D.-ban található intézmény kivitelezésének többletköltsége 2.000.000 Ft összegéből állt össze. Állította, hogy az adós magatartása miatt következett be ez a kára.[5] Előadta, hogy az adóssal 2013. április 25-én kötött 15.000.000 Ft-os kölcsönszerződéssel a NAV-val szemben fennálló tartozását kívánta törleszteni, azonban az adós a kölcsönt nem fizette meg közvetlen átutalással határidőben a NAV-nak, így a NAV folytatta a korábban felfüggesztett végrehajtási eljárást. Állította, hogy utólag tudta meg, az adós a saját - hitelezővel szembeni - kamatkövetelését elégítette ki a kölcsönből.
[6] 2013. december újabb kölcsönszerződést kötöttek 15.000.000 Ft éven túli beruházási célú kölcsön nyújtására. E kölcsönt az adós késedelmesen nyújtotta, ezért a d.-i ingatlanon a felújítási munkákat a kivitelező csak késedelmesen tudta megkezdeni.
[7] A felszámoló a követelést vitatott igényként a bíróság elé terjesztette [Cstv. 46. § (6) bekezdés]. Álláspontja szerint a felek az első kölcsönszerződésnél nem rendelkeztek arról, hogy azt egy összegben közvetlenül a NAV részére kell átutalni, azt az adós hat részletben a hitelező részére folyósította.
[8] A hitelező a NAV-val szembeni követelés kielégítésére vonatkozó megállapodás, valamint a d.-i ház felújítása kapcsán terjesztett elő tanúmeghallgatási indítványt, és személyes meghallgatás tartását kérte. A kárigény összege vonatkozásában szakértő kirendelésére tett indítványt.
[9] A felszámoló a hitelező igényét jogalapjában és összegszerűségében is megalapozatlannak tartotta. Ellenezte a bizonyítási indítvány teljesítését.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[10] Az elsőfokú bíróság a vitatott hitelezői igényt elutasította. Hangsúlyozta, hogy a hitelező nem bizonyította az igényének a jogalapját, a hitelezői igénye tehát nem megalapozott. Ezért a követelés összegszerűségét nem vizsgálta, e körben nem folytatott le bizonyítási eljárást.[11] A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által az ügy érdemében kifejtett állásponttal egyetértett. Az adós okirattal bizonyította, hogy a szerződésben foglaltaknak megfelelően folyósította a forgóeszköz és beruházási kölcsön összegét. A hitelező az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem igazolta, hogy a NAV által folytatott végrehajtási eljárásban 2013. augusztus 21-ét követően fizetést teljesített volna az adóhatóság felé. A hitelező NAV felé fennálló fizetési kötelezettsége jelentősen meghaladta a nyújtott kölcsön összegét. 2013 augusztusában a hitelező 35.244.604 Ft lejárt köztartozással rendelkezett, valamint a NAV által nyújtott részletfizetési kedvezmény alapján az állami adóhatóság felé fizetendő részlet összege 17.825.679 Ft, amely meghaladta az adóstól felvett kölcsön összegét. A Magyar Államkincstár nem kizárólag a hitelező köztartozása miatt tartotta vissza a hitelező normatív támogatását, a hitelező egyéb tartozással is rendelkezett. Megalapozott ezért az a következtetés, hogy a NAV felé fennálló fizetési kötelezettség elmaradásáért, annak végrehajtásáért, a normatív támogatás kifizetésének elmaradásáért az adóst kártérítési felelősség nem terheli.
[12] A hitelező nem adott magyarázatot arra, hogy a 2013. október 7-én a számlájára átvezetett 7.152.051 Ft-ot miért nem az adóhatóság felé fennálló tartozás rendezésére fordította.
[13] Kifejtette, alap nélkül érvelt a hitelező azzal, hogy az általa előterjesztett bizonyítási indítványok mellőzése az eljárás megismétlését indokolttá tevő eljárási szabálysértés. Tény, hogy az elsőfokú határozat nem tartalmaz a hitelező bizonyítási indítványai mellőzésének okairól indokolást, ez a körülmény azonban az érdemi döntésre nem volt kihatással. A Pp. 193. § rendelkezése szerint olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti. A törvény e rendelkezése az okirati bizonyítás előtérbe helyezésével nem sérti a szabad bizonyítás elvét, csupán döntési lehetőséget ad a bíróság számára a bizonyítási eszközök alkalmazása és értékelése körében.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A hitelező felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését. Állította a Pp. 164. § (1) bekezdésének, 8. § (1) bekezdésének, 221. § (1) bekezdésének és a Cstv. 51. §-ának megsértését.[15] Álláspontja szerint azzal, hogy az elsőfokú bíróság a hitelező minden bizonyítási indítványát mellőzte, megfosztotta a hitelezőt attól, hogy kártérítési hitelezői igényét és annak fennállását bizonyítani tudja.
[16] Az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a hitelező bizonyítási indítványait miért mellőzte, ezzel eljárásjogi jogszabálysértést követett el. Jogszabálysértő ezért az a megállapítás, mely szerint az érdemi döntésre nem volt kihatással, hogy az elsőfokú bíróság a mellőzés okait nem indokolta meg.
[17] Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.[19] A hitelező szerződésszegésből eredő kártérítési igényt kívánt az adóssal szemben érvényesíteni. A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében ezért - a Ptk. 318. § (1) bekezdésére és 339. § (1) bekezdésére figyelemmel - őt terhelte a kár, a szerződésszegés mint jogellenes magatartás, valamint a kár és a jogellenes magatartás közötti ok-okozati összefüggés bizonyítása.
[20] Az elsőfokú bíróság a 2016. augusztus 22-én kelt és a hitelező részére 2016. július 1-jén kézbesített 14. sorszámú végzésével a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően tájékoztatta a hitelezőt a bizonyítandó tényekről, bizonyítási kötelezettségéről és a bizonyítás elmulasztásának jogkövetkezményeiről.
[21] A hitelező állítása szerint kára négy tételből tevődött ki. Egyrészt 96.000.000 Ft összegű kár érte amiatt, hogy egyszeri támogatásból származó bevételei elmaradtak, 2013. szeptember hónaptól kezdődően havi 130.000 Ft, összesen 1.950.000 Ft bevételtől esett el, 15.000.000 Ft-tal megnőtt a NAV-val szemben fennálló tartozása, a kölcsön késedelmes folyósítása miatt pedig a d.-i ház kivitelezésének költségei 2.000.000 Ft-tal megnövekedtek.
[22] Bizonyítási kötelezettségének a hitelező azzal kívánt eleget tenni, hogy kérte saját szervezeti képviselőjének, valamint E. L.-nek és B. T.-nek, az adós korábbi munkatársainak, továbbá a d.-i ház kivitelezését végző cég vezetőjének, E. L.-nek a tanúkénti kihallgatását, továbbá szakértői bizonyítást indítványozott az abból eredő kára összegének kimutatására, hogy a vele szemben indult adóvégrehajtás miatt nem tudja használni a d.-i házat és támogatáshoz nem juthat hozzá.
[23] Az ügyben eljárt bíróságok a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül következtettek arra, hogy a felajánlott bizonyítás lefolytatása esetében sem elegendő a hitelező által előterjesztett kártérítési igény jogalapjának és összegének bizonyítására. A hitelező szervezeti képviselőjének tanúkénti kihallgatását ugyanis az eljárási szabályok nem teszik lehetővé, egy esetleges személyes meghallgatáson tett szóbeli nyilatkozata vagy írásbeli nyilatkozatai pedig a hitelező saját követelésének bizonyítására nyilvánvalóan nem alkalmasak. Az adós alkalmazottai - a hitelező bizonyítási indítványából is kitűnően - csak a kölcsönszerződés megkötésének, illetve a kölcsön folyósításának körülményeiről tudtak volna nyilatkozatot tenni, az egyes kárelemek bekövetkezésének és összegének, valamint az ok-okozati összefüggésnek a bizonyítására e tanúk meghallgatása nem lett volna alkalmas. A kivitelező képviselőjének meghallgatására pedig azt követően kerülhetett volna sor, ha a hitelező előadta volna azokat a tényeket, amelyek alapján a kivitelezési költségek megnövekedésében jelentkező kárigényét számította (eredetileg milyen tartalmú vállalkozási szerződést kötött a kivitelezővel, a vállalkozói díjat hogyan állapították meg, átalánydíjként vagy tételes elszámolás alapján, az anyagköltséget a vállalkozói díj magában foglalta-e, ha nem, hogyan határozták azt meg, milyen teljesítési határidőt kötöttek ki, a hitelező a vállalkozó részére milyen fizetési határidőt vállalt, a vállalkozási szerződést mikor, hogyan módosították, a munkadíj vagy az anyagköltség változott-e, mikor, milyen változások következtek be), és csatolta volna a mindezeket alátámasztó okiratokat (a vállalkozási szerződést és annak módosítását). A tényállásközlési kötelezettség tanúbizonyítás felajánlásával jogszerűen nem teljesíthető. Az esetleges többletkiadások indokoltságának igazolására az e vonatkozásban - miután a saját díjigényéről van szó - érdektelennek nem is tekinthető kivitelezői képviselő nyilatkozata egyébként sem elegendő. Az elmaradt bevételek miatt támasztott kárigénye esetében pedig a szakértői bizonyítás előtt a hitelezőnek szintén elő kellett volna adnia azokat a tényeket és okirati bizonyítékokat, amelyek alapján követelése összegét számította. Ezek ellenőrzése, illetve az ezeken alapuló következtetések levonása érdekében kerülhetett volna csak sor a hitelező által megjelölt kérdésben szakértői bizonyítás lefolytatására.
[24] A szükséges tényeket azonban a hitelező nem adta elő, az okiratokat nem csatolta, és az elsőfokú bíróság felhívása ellenére további megfelelő bizonyítást sem ajánlott fel. Az ügyben eljárt bíróságok ezért helytállóan rendelkeztek a vitatott hitelezői igény elutasításáról.
[25] A Kúria hangsúlyozza, hogy a hitelezőnek igénybejelentésében, de legkésőbb a vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásban olyan részletességgel elő kell adnia mind a jogalap, mind az összegszerűség körében a követelése alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait, mintha igényét keresetlevéllel, polgári peres eljárásban érvényesítené. Ez a jelen esetben nem történt meg. A hitelező saját mulasztása idézte elő tehát azt, hogy a bíróságok más döntést, mint a hitelezői igény elutasítását, az ügyben nem hozhattak.
[26] Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában valóban nem tért ki a felajánlott bizonyítás mellőzésének indokaira. Ez a mulasztás azonban - figyelemmel arra, hogy az indítványozott bizonyítás a fentiekben részletezettek szerint célra nem vezető, illetve elégtelen volt - az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki.
Záró rész
[27] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.[28] A felülvizsgálati eljárásában is vesztes hitelező a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az adós felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni.
[29] A hitelező személyes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. november 20.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII.30.780/2017.)