adozona.hu
BH 1991.10.389
BH 1991.10.389
A társaság tagjainak belső vitája önmagában nem minősül olyan fontos oknak, amely alapja lehetne a társaságból történő kizárásnak [1988. évi VI. tv. 78. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek az 1989. november 7-én alakult "A. X" Betéti Társaság tagjai. V. Gy. I. r. alperes mint a társaság képviselője 1990. március 8-án kelt levélben közölte a felperessel, hogy a további harmonikus együttműködésre nem lát lehetőséget. A közgyűlésen határozatot hoztak a felperesnek a társaságból való kizárásáról. A határozathozatal után jegyzőkönyvbe foglalták azt a felhívást, hogy a felperes adja át a nála levő társasági vagyont.
A felperes keresetében a kizárást kimondó határozat h...
BH 1991.10.389 A társaság tagjainak belső vitája önmagában nem minősül olyan fontos oknak, amely alapja lehetne a társaságból történő kizárásnak [1988. évi VI. tv. 78. § (1) bek.]
A peres felek az 1989. november 7-én alakult "A. X" Betéti Társaság tagjai. V. Gy. I. r. alperes mint a társaság képviselője 1990. március 8-án kelt levélben közölte a felperessel, hogy a további harmonikus együttműködésre nem lát lehetőséget. A közgyűlésen határozatot hoztak a felperesnek a társaságból való kizárásáról. A határozathozatal után jegyzőkönyvbe foglalták azt a felhívást, hogy a felperes adja át a nála levő társasági vagyont.A felperes keresetében a kizárást kimondó határozat hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy a társaságból való kizárásnak feltételei nem állanak fenn.
Az I-II. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésükben előadták, hogy a felperes veszélyeztette a társaság működését azzal, hogy többszöri felszólítás ellenére visszatartotta a nála levő társasági vagyont, kizárása ennek a fontos oknak közlésével történt. A III. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az 1990. március 16-án kelt, a felperes kizárását kimondó közgyűlési határozatot. Kötelezte az I. és a II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 7000 forint perköltséget. Döntését az 1988. évi VI. tv. 78. §-a (1) bekezdésének azzal a rendelkezésével indokolta, amely szerint a tagot a társaság többi tagja fontos okból kizárhatja a társaságból, de a kizárást az ok megjelölésével kell közölni. Tényként állapította meg, hogy a felperes kizárásáról szóló közgyűlési határozatban nem szerepel a kizárás oka. Megállapította, hogy nem is áll fenn olyan fontos ok, amely alapja lehetne a felperes társaságból történő kizárásának. Az a feltárt körülmény, hogy a gazdasági társaság tagjai között vita van, nem fogadható el kizárási Okként. A törvényi feltételek hiányában ezért a felperesnek a társaságból való kizárása nem volt jogszerű.
Az ítélet ellen az I. és II. r. alperes fellebbezett, előadva, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetést vont le.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azt az ítélet ellen fellebbező alperesek sem támadták. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú báróságok a helyes tényállásra alapított döntését jogszerűnek fogadta el. Egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával is, így az érdemben helyes elsőfokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezés indokaira figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek tartja kiemelni, hogy a felek jogvitájának eldöntésénél nem pusztán alakiság kérdése a felmondási ok közlése és annak módja. A felperes kizárásáról döntő közgyűlés jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy az I. r. alperes azzal az indokkal kezdeményezte a felperesnek a társaságból való kizárását, hogy a tagok közötti feszültséget nem sikerült feloldani, a harmónikus együttműködésre nem lát lehetőséget. A közgyűlés összehívása előtt mint a társaság képviselője ugyanezt az indokot közölte a felperessel. Okszerűen vonta le ezért az elsőfokú bíróság azt a következtetést, hogy a felperesnek a betéti társaságból történő kizárása a vele levélben és a közgyűlésen szóban közölt okból történt. Helytálló az a megállapítása is, hogy a felperessel közölt indok nem tekinthető olyan alapos oknak, amely az 1988. évi VI. tv.78. §-ának (1) bekezdése szerint kizárás alapja lehetne.
A fellebbezésben előadottakkal ellentétben a felperest a társaság nála levő vagyonával történő elszámolásra a kizárást kimondó határozat meghozatala után szólították fel. A felpereshez a társaság képviselője által írt levélben is az együttműködés lehetetlenné válásának következményeként és nem okként szerepel az elszámolásra történő felhívás. Nem helytálló ezért az a fellebbezési támadás, hogy az elsőfokú bíróság nem a valós kizáró okot értékelte a kereset elbírálása során. Miután a kizárásról szóló határozat a felperesnek a társaságból való kizárását nem indokolta, a kizáró okot a határozathozatal előtti kezdeményezés alapján kellett megítélni. Azt az elsőfokú bíróság a jogszabályban foglaltak szerint bírálta el, és helyesen ítélte meg, amikor hatályon kívül helyezte a keresettel megtámadott közgyűlési határozatot.
(Legf. Bír. Pf. 1. 20 252/1991. sz.)