adozona.hu
BH 1990.12.477
BH 1990.12.477
I. Gazdasági társaságban a tagokat - a társasági szerződés alapján - terhelő "egyéb vagyoni értékű szolgáltatások", az ún. mellékszolgáltatások jogi természete [1988. évi VI. tv 21. §, 22. §, 157. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. II. Állami vállalat a kezelésében levő ingatlant mellékszolgáltatásként sem engedheti át ingyenes gazdasági társaságnak [1979. évi II. tv 49. § (1) bek., 51. § (3) bek., 23/1979. (VI. 28.) MT r. 68. § (2) bek., 69. § (3) bek., 58/1980. (XII. 28.) PM r., 72/1988. (XII. 27.) PM r.]. II
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A G-T-I. Beruházást Szervező Korlátolt Felelősségű Társaságot az 1989. december 20-án kelt társasági szerződéssel hozta létre egy nyugatnémet cég, a T-I. külföldi részvétellel működő belföldi korlátolt felelősségű társaság, valamint a G. Szolgáltató Vállalat. A társaság törzstőkéje 5 millió forint volt, mely teljes egészében készpénzből állt. Az egyes tagok törzsbetétjei közül a nyugatnémet cég törzsbetétje 2 millió 500 Ft, a T-I. Kft törzsbetétje 250 000 Ft, míg a G. Vállalat törzsbetétje 2 ...
BH 1990.12.477 I. Gazdasági társaságban a tagokat - a társasági szerződés alapján - terhelő "egyéb vagyoni értékű szolgáltatások", az ún. mellékszolgáltatások jogi természete [1988. évi VI. tv 21. §, 22. §, 157. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
II. Állami vállalat a kezelésében levő ingatlant mellékszolgáltatásként sem engedheti át ingyenes gazdasági társaságnak [1979. évi II. tv 49. § (1) bek., 51. § (3) bek., 23/1979. (VI. 28.) MT r. 68. § (2) bek., 69. § (3) bek., 58/1980. (XII. 28.) PM r., 72/1988. (XII. 27.) PM r.].
III. Ha az eredeti cégbejegyzés érvénytelenségét a cég a társasági szerződésének módosításával kiküszöböli ugyan, ez azonban az Állami Vagyonügynökség jóváhagyására szorul, a Vagyonügynökség eljárásának jogerős befejezéséig függő jogi helyzet áll elő, a módosítás a cégjegyzékbe nem jegyezhető be. A függő jogi helyzet megszűnéséig - az eredetileg érvénytelen cégbejegyzés ellenére - általában nem indokolt a cég törlése [Ptk. 215. § (1)-(3) bek., 1988. évi VI. tv 17. §, 1990. évi VIII. tv 1. § (1) bek. a) pont, 3. §, 1989. évi 23. tvr 21. § (1) bek., 25. § (2) bek.].
A G-T-I. Beruházást Szervező Korlátolt Felelősségű Társaságot az 1989. december 20-án kelt társasági szerződéssel hozta létre egy nyugatnémet cég, a T-I. külföldi részvétellel működő belföldi korlátolt felelősségű társaság, valamint a G. Szolgáltató Vállalat. A társaság törzstőkéje 5 millió forint volt, mely teljes egészében készpénzből állt. Az egyes tagok törzsbetétjei közül a nyugatnémet cég törzsbetétje 2 millió 500 Ft, a T-I. Kft törzsbetétje 250 000 Ft, míg a G. Vállalat törzsbetétje 2 500 000 Ft-ból állt. A társasági szerződés 16. §-a szerint a nyugatnémet cég nyereségének részesedése 75 %, a G. Vállalaté 20 %, a Kft-é pedig 5 %. A szerződés 24. §-a a szavazatok mértékét akként határozta meg, hogy a nyugatnémet céget 1990, a G. Vállalatot 500, míg a Kft-t 20 szavazat illeti meg. A társasági szerződés 4. §-a leszögezte, hogy a társaság célja a jelenleg a G. Vállalat kezelésében és a- Magyar Állam tulajdonában levő, a Budapesti 672. sz. tulajdoni lapon 24 472 hrsz. alatt felvett kb. 7000 négyzetméter beépített területű felépítményes ingatlannak kiürítése, felújítása, átalakítása és szállodakénti üzemeltetése. A szerződés rögzítette, hogy a tagok tudomásul veszik, miszerint ezen ingatlanban a földszinten helyezkedik el egy cukrászda, melynek üzemeltetését jelenlegi formájában és funkciójában a társaságnak biztosítani kell. A társasági szerződés mellékszolgáltatás című 28. §-a szerint ezt az ingatlant a G. Vállalat a társaság kizárólagos tulajdonába adja, illetőleg a nyugatnémet cég biztosítja, hogy a társaság céljának eléréséhez szükséges anyagi bázist megszervezi akként, hogy legfeljebb 1,6 milliárd forintot a társaság rendelkezésére bocsát. A szerződés által közelebbről meg nem határozott ún. finanszírozási költségeket a társaság viseli. Maga a társasági szerződés nem részletezte, hogy az egyes mellékszolgáltatásoknak mi a pontos ellenértéke, ez milyen ellenszolgáltatás fejében kerül a társaság tulajdonába, illetve rendelkezése alá, melyek a nem teljesítés szankciói, és közelebbről nem határozta meg azt sem, hogy a mellékszolgáltatást nyújtó tagoknak pontosan milyen kötelezettségei vannak egymással, illetve a társasággal szemben. Bár a társasági szerződés 13. §-a akként rendelkezett, hogy a nyugatnémet cég törzsbetétjét csak abban az esetben fizeti be, ha az ingatlan jelenlegi bérlői a kiköltözésre kötelezettséget vállalnak, a cégiratokból megállapítható, hogy a törzsbetét befizetése a cégbejegyzési kérelem benyújtását követően megtörtént.A cégbejegyzési eljárás során az elsőfokú bíróság 1990. február 21-én személyes meghallgatást tartott. A társaság ügyvezetője ez alkalommal akként nyilatkozott, hogy a mellékszolgáltatás a G. Vállalat részéről ellenszolgáltatás és szankciók kikötése nélkül történt. Előadta azt is, hogy a társaság külföldi tagjának mellékszolgáltatása - melynek tartalma egyébként a társasági szerződés alapján pontosan nem állapítható meg - szintén díjazás kikötése nélkül történt. Az elsőfokú bíróság ugyanezen a napon a korlátolt felelősségű társaság bejegyzését elrendelte azzal, hogy a külkereskedelmi tevékenységek vonatkozásában a bejegyzési eljárást a szükséges engedélyek beszerzéséig felfüggeszti.
A cégbejegyzést elrendelő jogerős végzéssel szemben a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt.
Az óvás szerint a G. Vállalat kezelésében volt ingatlannak a gazdasági társaságra való ellenérték fizetése nélküli átruházása jogszabályba ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis. Semmis a társasági szerződés azért is, mert a mellékszolgáltatásként bevitt ingatlan értéke sokszorosan meghaladja a társaság törzstőkéjét. Ennek elismerése pedig arra vezetne, hogy a társasági törvény rendelkezéseit kijátszva jelentős vagyonnal alakulhatnának társaságok úgy, hogy nem tartanák be a törvény által előírt kötelező készpénz-apport arányt.
Az elsőfokú bíróságnak e semmisségi okokat a bejegyzési eljárás során észlelnie kellett volna, és hiánypótlási eljárás keretében a társaságot érvényes okirat benyújtására kellett volna köteleznie. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapításával helyezze hatályon kívül a bejegyző végzést, és a fentiek szerint az elsőfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa.
Az óvással szemben mind a cég, mind annak tagjai észrevételeket terjesztettek elő. Vitatták az óvásban foglalt tényállást és annak jogi indokait.
A nyugatnémet cég észrevételeiben külön is kitért arra, hogy a mellékszolgáltatás jogi természete tekintetében a törvényalkotónak semmilyen megkötése nem volt, így a tőkéhez viszonyított értéke a társasági szerződés érvényességének szempontjából közömbös.
A törvényességi óvás megemelését követően, de annak benyújtását megelőzően, 1990. május 3-án a társaság tagjai a mellékszolgáltatásokra vonatkozóan a szerződésüket módosították.
Az óvás az alábbiak szerint alapos.
Az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 157. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a társasági szerződés szükség szerint a tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatásokról (mellékszolgáltatás), azok feltételeiről és a mellékszolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén fizetendő kötbér mértékéről is rendelkezik. A törvénynek ez a megfogalmazása közelebbről nem határozza meg a mellékszolgáltatás mibenlétét, sem ehhez a törvényhelyhez, sem a társasági vagyonról rendelkező Gt. 22. §-ához fűzött indokolás nem tesz említést a mellékszolgáltatásról. Valójában a törvényalkotó elhatározásán múlik az, hogy milyen jogi tulajdonságokkal ruházza fel a mellékszolgáltatást; megkövetel-e folyamatos tevékenységet, esetleg nem tevést, vagy megelégszik-e esetlegesen egyszeri teljesítéssel; a mellékszolgáltatás csak használati jog átengedését jelentheti-e, vagy járhat tulajdonjog átruházással is; van-e valamilyen megkötése az alaptőkéhez, törzstőkéhez viszonyítva, vagy annak mértéke független ettől a kérdéstől. Meghatározható-e a társaság tevékenységi köre, célja oly módon, hogy ennek elengedhetetlen feltétele a mellékszolgáltatás teljesítése. Kötelező-e az ellenszolgáltatás kikötése, vagy nem; azt csak a társaság nyújthatja, vagy adhatja a társaság tagja is, mely ellenérték teljesítése éppen az ő mellékszolgáltatása lesz. A törvénynek e szűkszavú megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy nem kívánt megkötést tenni a mellékszolgáltatás természetét illetően. Ennek teljesítésében megállapodhatnak a tagok az alapításkor, de a későbbiek folyamán is, a mellékszolgáltatás adható ingyenes, de - általában - ellenszolgáltatás fejében is, és nem teljesítés esetére azt szankcionálhatják, de el is tekinthetnek a szankciók alkalmazásától. A társasági törvénynek egy kikötése van: ha mellékszolgáltatás nyújtásában állapodnak meg a tagok, meg kell határozniuk a mellékszolgáltatás pontos mibenlétét; a teljesítés feltételeit; ha van, az ellenszolgáltatást, és ha szankcionálni kívánják, a nem teljesítés esetére kikötött kötbért vagy egyéb hátrányt.
A mellékszolgáltatás tehát olyan, rendszerint vagyoni értékkel rendelkező, a társaság részére szükséges és hasznos gazdasági jellegű ténykedés, mely megvalósulhat folyamatosan vagy egyszeri teljesítéssel, lehet valaminek tevése, tulajdonba vagy használatba adása, valamitől való tartózkodás, történhet ingyenesen is vagy ellenszolgáltatás fejében. Nem teljesítése esetén hátrányt lehet kilátásba helyezni, történhet határozott vagy határozatlan időre, azzal, hogy amennyiben ennek nyújtásában állapodnak meg a tagok, minden esetben a társasági szerződés részévé kell azt tenni. A mellékszolgáltatás tehát valójában, csak nevében "mellék" szolgáltatás, mert annak jellegétől függően az a társaság számára létfontosságú is lehet. Olyan külön szolgáltatásról van tehát szó, amely nem képezi a törzstőke részét. Abban különbözik továbbá azoktól a szerződésektől, amelyeket a tag a saját társaságával köt, hogy míg ez esetben a polgári jog eszközeivel lehet csak a teljesítést és az ellenszolgáltatást kikötni és követelni, mellékszolgáltatások esetében erre egy további lehetőség, a társasági jog eszközei is rendelkezésre állnak. Valójában tehát egy, a társasági jog eszközeivel is megerősített polgárjogi szerződésről van szó, amelyet mind a társasági jog, mind a polgári jog szabályai szerint is érvényesen kell megkötni.
A cég bejegyzésének időpontjában a cégiratokból azt lehetett megállapítani, hogy a mellékszolgáltatás teljesítése ellenszolgáltatás nélkül, tehát ingyenesen történt. A mellékszolgáltatás tárgya egy, az állam tulajdonában és a G. Vállalat mint állami gazdálkodó szerv kezelésébe levő ingatlan. Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény VIII. fejezete az állami vagyonnal való gazdálkodást szabályozza. A törvény 49. §-ának (1) bekezdése értelmében az állami vagyonnal felelős módon kell rendelkezni, rendeltetésszerű használatát, megóvását és gyarapítását kell a gazdálkodó szerveknek biztosítani. Az 51. § (3) bekezdése értelmében állami vagyonról lemondani - ingyenesen átruházni - csak jogszabály keretei között lehet. Ezt a keretet adja meg a törvény végrehajtására kiadott és többször módosított 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet. A rendelet 68. §-ának (2) bekezdése alapján állami vagyont elidegeníteni, megterhelni, vagy azzal más módon rendelkezni a kezelőnek csak jogszabályban meghatározott módon lehet. A 68. § (2) bekezdése és a 69. § (3) bekezdése egyaránt kimondja, hogy a rendelkezés ellenszolgáltatás fejében történik, az állami vagyon mennyisége tehát nem csökken. A 69. § (3) bekezdése többlet tényállási elemként rögzíti valamely vagyontárgy vagy eszköz feleslegessé válását. Ugyancsak a (3) bekezdés szabályozza azt, hogy a pénzügyminiszter által meghatározott esetekben térítés nélkül is átadható a feleslegessé váló vagyontárgy. Ezt az eljárást korábban az 58/1980. (XII. 28.) PM rendelet szabályozta, ezt a jogszabályt azonban a 72/1988. (XII. 27.) PM rendelet hatályon kívül helyezte. Jelenleg nincs olyan jogszabály, amely lehetővé tenné állami tulajdonú vagyontárgy ingyenes tulajdonba adását más vállalkozó részére.
A bejegyzés időpontjában sem a társasági szerződésből, sem a cégiratokból nem volt megállapítható, hogy a mellékszolgáltatás teljesítése milyen feltételek mellett történik. A Gt. 21. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis az a társasági szerződés, mely a 21. § (1) bekezdésében foglalt tartalmi elemekkel nem rendelkezik. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanez vonatkozik a Gt. 157. § (1) és (2) bekezdésében foglalt tartalmi elemek hiányára is. A mellékszolgáltatásnak ellenérték nélkül való átadása pedig az állami pénzügyekről szóló törvény fent idézett rendelkezései alapján jogszabályba ütközik, így a Gt. 17. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 200. §-a értelmében semmis.
Az elsőfokú bíróságnak a cégbejegyzési eljárás során egyrészt gondoskodnia kellett volna a társasági szerződésnek a mellékszolgáltatás teljesítési feltételeivel való kiegészítése felől, illetve fel kellett volna hívnia a cég figyelmét arra, hogy a cégiratok alapján megállapítható ingyenes tulajdonátruházás jogszabályba ütközik, ezért az semmis. Az elsőfokú eljárás során ezek a körülmények tisztázhatóak lettek volna.
Az alkalmazandó jogkövetkezmények megállapításánál azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a cég a szerződését 1990. május 3-án módosította, a mellékszolgáltatásra vonatkozó rendelkezésekkel kiegészítette, és azt 1990. március 1. napját követően megkötött szerződésként értékelve az Állami Vagyonügynökségnek benyújtotta. A Gt. 21. §-a és a Gt. 157. §-ának (1)-(2) bekezdése szerinti - eredetileg ér-vénytelén - szerződés semmisségi okait tehát a május 3-i szerződésmódosítás kiküszöbölte. Ez a módosítás azonban az Állami Vagyonügynökség részéről jóváhagyásra szorul, így függő jogi helyzet állt elő, amíg az ügyben jogerős döntés nincs [1990. évi VIII. tv 1. § (1) bek. a) pont, 3. §, Gt. 17. §, Ptk. 215. §].
A Legfelsőbb Bíróság a cégbejegyzési eljárásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr (továbbiakban: Ctvr.) 25. §-ának (2) bekezdései alapján figyelemmel a bejegyzés idején fennállott jogi helyzetre, megállapította, hogy a bejegyzés törvénysértő, de ennek megállapítása mellett a bejegyzést hatályában fenntartotta. Az óvásban foglalt indítványtól eltérően nem látott arra jogi lehetőséget, hogy a bejegyző végzést hatályon kívül helyezve új eljárásra utasítsa az elsőfokú bíróságot" ezzel ugyanis a bejegyzés óta eltelt idő jogi jellegét - miszerint a társaság jogi személyként működött, ilyen formában vállalt kötelezettségeket és teljesített szolgáltatásokat - meg nem történtnek kellene tekintem, amelyre utólag lehetőség nincs. A bejegyző végzések törvénysértő voltából adódó ellentmondások - amelyek a jog - és a forgalom biztonság, a közhitelesség, valamint a törvénysértések megszüntetésének állami igénye között fennállnak - a cégjog alapkérdései. Az 1875. évi XXXVII. tv-hez kapcsolódó cégeljárási szabályok az elsőfokú bíróságnak hivatalbóli eljárás keretében igen széles jogkört biztosítottak a törvénysértő állapot megszüntetése érdekében.
A jelenleg hatályos Ctvr 21. §-ának (1) bekezdése azt teszi lehetővé, hogy ha a bejegyzés alapjául szolgáló jog, adat vagy tény törvénysértővé válik, akkor e törvénysértés kiküszöbölésére a bíróság a céget határidő kitűzésével törlés terhe mellett kötelezze. Amennyiben a cég e felhívásnak nem tesz eleget, úgy az elsőfokú bíróságnak lehetősége van a legsúlyosabb szankció, a törlés jogkövetkezményének alkalmazására, és ez esetben a cég nem visszamenő hatállyal, hanem a törlés időpontjában fog megszűnni. Megvan tehát a jogi lehetőség arra, hogy a kötelezettségvállalásoknak cégként eleget tegyen. Ennek következtében a cég létezése alatt a vele kapcsolatba került hitelezők érdekeinek védelme is messzemenően biztosítva van az esetleges végelszámolás vagy felszámolási eljárás során.
Erre tekintettel az elsőfokú bíróságnak a Ctvr 21. §-ának (1) bekezdése alapján arra kell felhívnia a társaságot, hogy a Vagyonügynökség állásfoglalásától függően döntsön a társasági szerződés mellékszolgáltatásra vonatkozó részének módosítása tekintetében, amennyiben az erre vonatkozó - meglevő megállapodás a Vagyonügynökség határozatának nem felelne meg. Amennyiben a Vagyonügynökség a szerződésnek ezt a módosítását az ott közölt feltételekkel megtiltaná, úgy a tagok részéről felmerülhet annak kérdése is, hogy - a társaság céljára is figyelemmel - van-e gazdasági értelme a társaság fenntartásának, és esetleg nem kell-e a társaság megszűnése felől határozni. Természetesen amennyiben a Vagyonügynökség a társaság által meghatározott szolgáltatást és ellenszolgáltatást az állam vagyoni érdekeire is figyelemmel megfelelőnek tartja, úgy a május 3-án kelt módosító szerződés alapján kell intézkedni az esetleges cégbejegyzések, illetve változások bejegyzése iránt. E nyilatkozatok megtételére akkor kerülhet sor, amikor az Állami Vagyonügynökség előtt indult eljárás jogerősen lezárul.
A törvényességi határozat rendelkezéseinek a cég életében a forgalom és a tájékoztatás szempontjából rendkívüli jelentősége van. A Gt. 11. §-ának (4) bekezdése értelmében a gazdasági társaságokkal kapcsolatos eljárásra a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabályokat az e törvényben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni, a Gt. 24. §-ának (2) bekezdése szerint pedig ugyanaz irányadó a változások esetében is.
Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a cégjegyzékbe bejegyzésre kerüljön a Legfelsőbb Bíróság határozatának rendelkező része, a Vagyonügynökség előtti eljárás eredménye és a cégbíróságnak, valamint a cégnek ehhez kapcsolódó intézkedése.
(Legf. Bír. Cg. törv. II. 30 859/1990. sz.)