adozona.hu
BH 1991.12.481
BH 1991.12.481
I. A telefon és telefax vonalak kizárólag állami tulajdonban levő dolgok és mint ilyenek forgalomképtelenek, ezért azok gazdasági társaságba apportként nem vihetők be [Ptk. 172. § e) pont, 173. § (1)-(2) bek., 1964. évi II. tv., 15/1964. (VI. 30.) Korm. r. 5/1969. (VII. 12.) KPM r.]. II. Jogszabályba ütközik s ezért semmis a társasági szerződésnek az a rendelkezése, amely a cég vezető tisztségviselőinek megválasztását nem meghatározott időre engedi meg [1988. évi VI. tv. 29. § (1)-(3) bek., 30. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A budapesti székhelyű E-W. C. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (az elnevezés rövidítésére használt címszó: EW Kft) létesítése tárgyában az - 1989. augusztus 28-án módosított - 1989. július I4-én megkötött társasági szerződés szerint a gazdasági társaság S. T. deggendorfi 4 020 000 Ft, az Imports by L. V, Inc. (New York) 1 960 000 Ft, a G. Háziipari Szövetkezet 1 900 000 Ft pénzbeli és 3 270 000 Ft nem pénzbeli, dr. A-né K. I. 250 000 Ft, dr. M. T. 250 000 Ft, É. Z. 2...
BH 1991.12.481 I. A telefon és telefax vonalak kizárólag állami tulajdonban levő dolgok és mint ilyenek forgalomképtelenek, ezért azok gazdasági társaságba apportként nem vihetők be [Ptk. 172. § e) pont, 173. § (1)-(2) bek., 1964. évi II. tv., 15/1964. (VI. 30.) Korm. r. 5/1969. (VII. 12.) KPM r.].
II. Jogszabályba ütközik s ezért semmis a társasági szerződésnek az a rendelkezése, amely a cég vezető tisztségviselőinek megválasztását nem meghatározott időre engedi meg [1988. évi VI. tv. 29. § (1)-(3) bek., 30. §].
A budapesti székhelyű E-W. C. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (az elnevezés rövidítésére használt címszó: EW Kft) létesítése tárgyában az - 1989. augusztus 28-án módosított - 1989. július I4-én megkötött társasági szerződés szerint a gazdasági társaság S. T. deggendorfi 4 020 000 Ft, az Imports by L. V, Inc. (New York) 1 960 000 Ft, a G. Háziipari Szövetkezet 1 900 000 Ft pénzbeli és 3 270 000 Ft nem pénzbeli, dr. A-né K. I. 250 000 Ft, dr. M. T. 250 000 Ft, É. Z. 250 000 Ft és S. J. 100 000 Ft pénzbeli törzsbetétéből álló 12 000 000 Ft törzstőkével alakult.A társasági szerződés 1. számú mellékletében felsoroltak szerint a G. Háziipari Szövetkezet nem pénzbeli betétje:
- egy budapesti épületben a III. emeleten lévő 60 m2 területű iroda berendezéssel együtt 3 000 000 Ft,
- a 173-554 és a 173-907 számú telefon, telefonvonalak használati joga 180 000 Ft,
- 1 db Canon típusú 72-994 számú telefax készülék és telefax vonal használati jogának eszmei 1/2-ed része 90 000 Ft értékben.
A megállapodás 9/c. pontja a jogutódlás kérdését a következők szerint szabályozta:
"A természetes személy tag halála esetén - amennyiben üzletrészére végrendeleti örököst jelölt - vagy a jogi személy megszűntével az üzletrész a taggyűlés 75 %-os szavazattöbbséggel hozott határozatával átszáll a örökösre és jogutódra. Ezt a beleegyező nyilatkozatot már a tag halála előtt is megadhatja a taggyűlés. Legkorábban 1 év után visszavonható. A taggyűlés öröklést vagy jogutódlást kizáró határozata esetén az üzletrészre a tagoknak, a társaságnak vagy a taggyűlés által kijelölt személynek elővásárlási joga van, ebben a sorrendben. Amennyiben a tagok nem élnek ezzel a lehetőséggel, illetve az átruházáshoz egyszerű szótöbbséggel nem járulnak hozzá, úgy a társaság az üzletrészt bevonja a jogutód kártalanítása mellett. Az elővásárlás vagy bevonás határideje a jogutódi minőség igazolását követő 90 naptári nap".
Az üzletrész bevonásával kérdését rendező 9/e. pont kimondja, hogy "A bevonás az érintett tag beleegyezése nélkül csak akkor történhet: I. ha a tag hitelezője az üzletrészt elzálogosítja, vagy más úton végrehajtást rendelnek el, és az eljárást nem szüntetik meg egy hónapon belül;
II. ha a tag ellen csődeljárást indítanak, illetve ha a vagyon hiányában elállnak ettől az eljárástól vagy a tag vagyonbevallásának helyességét eskü alatt kell vallania;
III. amennyiben a tag bejelenti kilépési szándékát".
A társasági szerződés 12. pontja szerint a társaság első üzletvezetője S. J. budapesti lakos. Megválasztásának időtartamát a megállapodás nem rögzíti.
A legfőbb ügyész törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvást az elsőfokú bíróság cégbejegyzést elrendelő végzése ellen, és annak hatályon kívül helyezését indítványozta.
Az óvásban kifejtett álláspont szerint a bejegyzési kérelem mellékleteiként becsatolt okiratok alapján a cégbejegyzésnek a következőkre figyelemmel nem lett volna helye:
A G. Háziipari Szövetkezet által rendelkezésre bocsátott nem pénzbeli betétként megjelölt telefon- és telefaxvonalak nem forgalomképesek, ezért elidegenítésük a Ptk. 173. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis.
A társasági szerződés 1. számú melléklete szerint a G. Háziipari Szövetkezet nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti jogát vagyoni értékű jogként bocsátotta a társaság rendelkezésére. Az apportáló tag a bérleti jogviszonyának fennállását csak az 1980. május 29-én kelt helyiség-bérközlő lap másolatával igazolta, és nem csatolták be a használati jog átengedését engedélyező jogerős határozatot.
A társasági szerződés 12. pontja az első ügyvezető megbízatásának időtartamáról nem rendelkezett.
A Ptk. öröklési szabályaival ellentétes a társasági szerződés 9/c. pontja, és e semmis kikötés folytán az egész szerződés megdőlt (Ptk. 239. §-a).
Az óvás csupán "megjegyzésként" utalt a magyar jogban ismeretlen 9/e. pont szerint alkalmazandó jogintézményekre.
A cég az észrevételében az óvásban foglaltakat nem vitatta. Előadta, hogy
- a telefonvonalak és a telexvonal társasággal közös használatát kívánta a G. Háziipari Szövetkezet apportként szolgáltatni;
- a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti jogának átadása érdekében az érvénytelenség orvoslásához szükséges intézkedéseket megtette azzal, hogy a Pénzintézeti Központ elvi hozzájárulását beszerezve a Fővárosi Vagyonellenőrző Bizottság és a Fővárosi Kerületi Hivatal Igazgatási Osztálya intézkedését kérte;
- a társasági szerződés 12. pontját az óvásban írtak szerint kiegészítették;
- ugyancsak módosították 1990. október 20-án a társasági szerződés 9/e pontját, így abban a már hatályos magyar öröklési jog által nem ismert kikötés nem szerepel.
Az óvás alapos.
Az 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 19-54. §-ai> a gazdasági társaságok közös szabályait tartalmazzák, míg a 155-231. §-ai a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó speciális rendelkezéseket. A Gt. 11. §-ában rögzített törvényességi felügyeleti jogkör a cégbíróság hivatalbóli eljárását mondja ki, mely tevékenység során vizsgálnia kell azt, hogy a társaság alakulása és működése - kivéve a (3) bekezdésben írtakat - megfelel-e a jogszabályoknak. A gazdasági társaság alapításakor irányadó társasági jog rendelkezésein túlmenően a cégbíróságnak a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabályokat is alkalmaznia kell [Gt. 11. § (4) bekezdése].
A korlátolt felelősségű társaság alapításához szükséges társasági szerződés kötelező tartalmi elemeit a Gt. 21. §-ának (1) bekezdése> és a 157. §-ának (1) bekezdése taxatíve felsorolja. Ezen túlmenően a cégbíróság joga és kötelezettsége, hogy a törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva vizsgálja a cégbejegyzés alapjául szolgáló társasági szerződést abból a szempontból is, hogy rendelkezései összhangban állanak-e a Gt kogens szabályozásával, illetőleg ha diszpozitív szabályozásról van szó, úgy azt is, hogy a szerződő felek megállapodása a törvény keretei között történt-e.
A Gt.</a>-nek a társaság vagyonának fogalmi meghatározását tartalmazó 22. § (2) bekezdése szerint az a társaság alapításakor a tagok pénzbetétéből és az általuk rendelkezésre bocsátott nem pénzbeli betétből áll. A társasági jog a nem pénzbeli betét mibenlétét nem definiálja, a vele szemben támasztott kritériumként a vagyoni értéket és a forgalomképességet jelöli meg.
Az elsőfokú bíróságnak a cégbejegyzés időpontjában hatályos 1985. évi 16. tvr. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében hivatalból kellett volna figyelembe vennie a társasági szerződés részét képező 1. számú melléklet tartalmának semmisségen alapuló érvénytelenségét a következők miatt.
A Gt. 17. §-a> értelmében alkalmazandó Ptk. 173. §-ának (1) bekezdése szerint a kizárólag állami tulajdonban álló dolgok forgalomképtelenek. A telefon- és telexvonal a Ptk. 172. §-ának e) pontja alá tartozó vagyontárgy, ezért a Ptk. 173. §-ának (2) bekezdése az elidegenítésének semmisségét mondja ki. Ettől az általános kogens szabályozástól a postáról és távközlésről szóló 1964. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 15/1964. (VI. 30.) Korm. rendelet, továbbá az alacsonyabb szintű 5/1969. (VII. 12.) KPM rendelettel közzétett Távbeszélőszabályzat sem tartalmaz kivételt. Ebből következik, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályba ütköző, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis szerződés alapján a cégbejegyzést nem rendelhette volna el.
A nem lakás céljára szolgáló helyiség használati joga mint vagyoni értékű jog apportálásának a feltételét nem vizsgálta az elsőfokú bíróság, így elkerülte a figyelmét, hogy a nem pénzbeli betétet szolgáltató tag a bérleti jogát és a használati jog átadásának engedélyezését nem igazolta [19/1984. (IV. 15.) MT rendelet 4. § (1) bekezdése], A Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése értelmében az illetékes hatóság engedélyének megadásáig a szerződés nem jön létre. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha hiánypótlás keretében az államigazgatási határozat becsatolása iránt intézkedik, és a teljesítésre megszabott határidő elteltét követően bírálja el a bejegyzési kérelmet. Mulasztása következtében a cégjegyzékbe bejegyzett törzstőkére vonatkozó bejegyzése megalapozatlan.
A társaság vezető tisztségviselőinek személyi körét és felelősségét a Gt. 29. § (1)-(3) bekezdése> meghatározza. A törvény koncepciója szerint a társaságok működése, a tagok és a hitelezők védelme, valamint a gazdasági eredményesség túlnyomó részt a vezető tisztségviselők egyéni képességeitől és szakmai tudásától függ. Mindezen érdekek figyelembevételével mondja ki a Gt. 30. §-ának kogens rendelkezése, hogy választásuk határozott időre, legfeljebb öt évre szólhat.
A társasági szerződés - a cégbejegyzés időpontjában - a törvény kötelező előírásainak nem felelt meg, mert a 12. pontja az ügyvezető megbízatásának időtartamáról nem rendelkezett. Ez az érvénytelenségi ok hiánypótlási eljárásban előírt szerződésmódosítás útján kiküszöbölhető lett volna. Mivel az elsőfokú bíróság ebben a körben az intézkedéseket nem tette meg, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis szerződés alapján cégbejegyzésnek nem lett volna helye.
A Gt. 176. §-ának (3) bekezdése> lehetővé teszi, hogy a társasági szerződés az üzletrész felosztását kizárja. A Gt. 176. §-ának (1) bekezdése az üzletrész felosztását - a társaság beleegyezése esetén - csak átruházás, a megszűnt tag jogutódlása és öröklés esetében engedi meg. Ez a szabályozás szorosan kapcsolódik a Gt.175. §-ának diszpozitív rendelkezéséhez, amely szerint a társasági szerződésiben a tagok a főszabálytól eltérően - a tag halála vagy a jogi személy jogutódlással való megszűnése esetén bekövetkező jogutódlást kizárva - úgy rendelkezhetnek, hogy az üzletrészt megváltják. Ennek hiányában az üzletrészt - értékének megtérítése mellett - be kell vonni.
A természetes személy halála esetén bekövetkező jogutódlást a Ptk. ötödik, az öröklési jogot tartalmazó része rendezi, míg a jogi személyek vonatkozásában a létesítésükre vonatkozó jogszabályok. A gazdasági társaság alapításában, illetve a társaságban tagként bármely külföldi természetes és jogi személy részt vehet, de ez nem jelenti azt, hogy az általuk kötött társasági szerződésben a Gt, illetőleg a Gt. 17. §-a> értelmében alkalmazandó háttérjogszabályokkal ellentétes jogintézmény alkalmazásában állapodhatnak meg.
A társasági szerződés 9/c. pontjában meghatározott üzletrész-átszállás a Gt.</a> már hivatkozott 175-176. §-ai szabályozásának nem felel meg, ezen túlmenően a Ptk</a>. rendelkezéseibe is ütközik. A társasági szerződés e részében - és a 9/e. pontjában - a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A semmisség következményeként az egész szerződés megdőlt, mert a Ptk. 239. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban foglalt kivételek nem forognak fenn.
Az előzőekben részletezett érvénytelenség és megalapozatlanság jogkövetkezményét a Legfelsőbb Bíróság az 1989. évi 23. tvr. (a továbbiakban: Ctvr.) 25. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával vonta le. Az óvás indítványa ugyanis a cégeljárásban a cég megszűnését eredményezi, amely az adott esetben a már hosszabb idő óta működő társasággal szerződő harmadik személyeknek - a jelen eljárásban beláthatatlan - gazdasági hátrányt okozna, és egyben a forgalom biztonságának labilissá válását jelentené. A törvénysértő cégbejegyzést eredményező társasági szerződés és egyéb okiratok hiányának megállapítása maga után vonja azt a kötelezettséget, hogy a cég és a cégbíróság a törvénysértések megszüntetése, kiküszöbölése érdekében szükséges intézkedéseket megtegye.
Az eredetileg érvénytelen bejegyzés esetén ugyanis a cégeljárás lehetővé teszi, hogy a törvényességi óvás jogintézményének célja, a törvényesség érvényre juttatása a cégbírósági eljárásban történjen meg. Ez a speciális szabályozás a Pp. 274. §-ának (2)-(3) bekezdésével összhangban kizárja a törvényességi óvás keretein túlmenő vizsgálódást és a bizonyítás felvételét. Következésképpen a Legfelsőbb Bíróság a cég részéről a nyilvános ülésen csatolt iratokat nem vizsgálta, mert a törvényességi óvási eljárásban bizonyításnak nincs helye, az új okiratok elbírálása á törvényességi felügyeleti jogkört gyakorló cégbíróság hatáskörébe tartózik.
(G. törv. II. 31 740/1990. sz.)