adozona.hu
BH 1990.12.476 Természetes személyek szellemi apportként nem vihetik be gazdasági társaságba a másik alapító tag által harmadik személyekkel kötött - részükre "átadott" - átalánydíjas megbízási szerződések teljesítéséhez szükséges hazzáértésüket. Egy cég "goodwillje" viszont forgalomképes, vagyoni jognak minősül, s mint ilyen apportálható [1988. évi VI. tv. 22. § (2) bek., Ptk. 87. § (2) bek., GK 52. sz.].
BH 1990.12.476 Természetes személyek szellemi apportként nem vihetik be gazdasági társaságba a másik alapító tag által harmadik személyekkel kötött - részükre "átadott" - átalánydíjas megbízási szerződések teljesítéséhez szükséges hazzáértésüket. Egy cég "goodwillje" viszont forgalomképes, vagyoni jognak minősül, s mint ilyen apportálható [1988. évi VI. tv. 22. § (2) bek., Ptk. 87. § (2) bek., GK 52. sz.].
Természetes személyek szellemi apportként nem vihetik be gazdasági társaságba a másik alapító tag által harmadik személyekkel kötött - részükre "átadott" - átalánydíjas megbízási szerződések teljesítéséhez szükséges hazzáértésüket. Egy cég "goodwillje" viszont forgalomképes, vagyoni jognak minősül, s mint ilyen apportálható [1988. évi VI. tv. 22. § (2) bek., Ptk 87. § (2) bek., GK 52. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
P. M., B. S., B. Gy., valamint a M. Rt. korlátolt felelősségű társaság alapítására irányuló társasági szerződést írtak alá 1990. február l-jén. Az alakuló társaság tervezett törzstőkéje 1 640 000 Ft volt. amely 500 000 Ft készpénzből és 1 140 000 Ft nem pénzbeli hozzájárulásból áll. A tagok törzsbetétje az alábbiak szerint alakult: P. M. és B. S. a társaság törzstőkéjéhez 410 000 Ft - 410 000 Ft nem pénzbeli hozzájárulással, ún. szellemi apporttal, B. Gy. 100 000 Ft pénzbetéttel, míg a M. Rt ...
BH 1990.12.476 Természetes személyek szellemi apportként nem vihetik be gazdasági társaságba a másik alapító tag által harmadik személyekkel kötött - részükre "átadott" - átalánydíjas megbízási szerződések teljesítéséhez szükséges hazzáértésüket. Egy cég "goodwillje" viszont forgalomképes, vagyoni jognak minősül, s mint ilyen apportálható [1988. évi VI. tv. 22. § (2) bek., Ptk. 87. § (2) bek., GK 52. sz.].
P. M., B. S., B. Gy., valamint a M. Rt. korlátolt felelősségű társaság alapítására irányuló társasági szerződést írtak alá 1990. február l-jén. Az alakuló társaság tervezett törzstőkéje 1 640 000 Ft volt. amely 500 000 Ft készpénzből és 1 140 000 Ft nem pénzbeli hozzájárulásból áll. A tagok törzsbetétje az alábbiak szerint alakult: P. M. és B. S. a társaság törzstőkéjéhez 410 000 Ft - 410 000 Ft nem pénzbeli hozzájárulással, ún. szellemi apporttal, B. Gy. 100 000 Ft pénzbetéttel, míg a M. Rt 400 000 Ft, pénzbeli betéttel és 320 000 Ft nem pénzbeli vagyoni hozzájárulással kívánt teljesíteni. P. M. és B, S. 410 000-410 000 Ft értékű ún. szellemi apportja - a társasági szerződés megjelölése szerint - folyamatosan teljesítendő átalánydíjas szerződéseket foglalt volna magába. Ezeket az átalánydíjas szerződéseket 1988-tól folyamatosan a M. Rt még mint a M. Közös Vállalat kötötte meg különböző termelőszövetkezetekkel. Utóbb - a társasági szerződés aláírása után - ezeket a szerződéseket már a bejegyezni kért Kft kötötte meg ugyancsak különböző jogi személyekkel. Ügyintézőként P. M., illetve B. S. voltak a szerződésben feltüntetve. Ezek az átalánydíjas szerződések arra irányultak, hogy a termelőszövetkezeteknek a M. Közös Vállalat, illetve Rt, valamint a Kft vállalatgazdálkodási tanácskozásokat, tanfolyamokat és konzultációkat szervez. A megbízási díj esetenként 16 500 Ft volt. A M. Rt 1990. április 9-én egy olyan nyilatkozatot tett, hogy ezeket a szerződéseket - az ezekből eredő jogokkal és kötelezettségekkel együtt - 410 000-410 000 Ft értékben mint vagyoni értéket képviselő jogot átadja B. S-nek és P. M-nak. Az átruházás feltétele azonban az, hogy ezeket a nevezett személyek a Kft törzstőkéje javára törzsbetétként mint szellemi apportot rendelkezésre bocsátják. A M. Rt nem pénzbeli vagyoni hozzájárulása 320 000 Ft értékben ún. "goodwill" volt. A társaság részére ugyanis engedélyezte, hogy nevében a "M" szót felvegye.Az elsőfokú bíróság 1990. március 26-án P. M. és B. S. ügyvezetőt személyesen meghallgatta. A jegyzőkönyvből kitűnően ekkor nem hívták fel az ügyvezetők figyelmét arra, hogy az apportnak nevezett szolgáltatások nem felelnek meg a nem vagyoni hozzájárulással szemben támasztott törvényi követelménynek, és ezért - a kikötés érvénytelensége miatt - a szerződés módosítására van szükség.
Az elsőfokú bíróság a bejegyzési kérelmet 1990. március 30-án elutasította. Az elutasító végzés indokolása szerint az átalánydíjas szerződések, amelyeket a M. Rt kötött megbízóival, P. M. és B. S. tagok javára nem vehetők figyelembe mint nem pénzbeli hozzájárulások. Hiányzik a rendelkezésre bocsátás is, hiszen egyes szerződésekből adódó megbízási díjak kifizetésére, illetve a szerződés teljesítésére csak később fog sor kerülni. Álláspontja szerint a M. Rt által teljesített ún. goodwill sem felel meg a forgalomképesség követelményének.
A végzéssel szemben a cég fellebbezést nyújtott be. Álláspontja szerint az átalánydíjas szerződések alapján P. M. és B. S. szolgáltatása olyan magas szakképzettséget és hozzáértést igényel, amely know-howként mint szellemi apport vehető figyelembe. A Legfelsőbb Bíróság GK 52. számú állásfoglalása is lehetővé teszi know-how-nak nem pénzbeli betétként a társaság rendelkezésre bocsátását. A vagyontárgyak értékelésénél a tagokat amúgy is köti az 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt.) 22. § (3) bekezdésében meghatározott vagyoni helytállási kötelezettség. A "goodwill", vagyis az a lehetőség, hogy a Kft cégnevében a "M" elnevezést felveheti, ugyanolyan vagyoni értékű jog, egyben forgalomképes is, így apport tárgyát képezheti.
A fellebbezés csak az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította azt meg, hogy P. M. és B. S. természetes személyek nem pénzbeli vagyoni hozzájárulása a Gt. 22. §-ának (2) bekezdésében meghatározott forgalomképességnek, illetőleg vagyoni értékkel való rendelkezésnek az adott esetben nem felel meg. Az érintett megállapodások ugyanis a Ptk. 474-483. §-ában meghatározott megbízási szerződések. A szerződés alapján mind a megbízót, mind a megbízottat különböző jogok illetik, illetve kötelezettségek terhelik. Magát az egész szerződést a társasági szerződés érvényességi feltételei szerinti módon átruházni nem lehet, legfeljebb annak részjogosítványai adhatók át. A szerződések átruházására vonatkozó megállapodás tehát érvényesen nem jöhetett létre. Ha a szerződést tartalmilag kívánják megváltoztatni, erre a szerződésmódosítás különböző szabályai adnak lehetőséget. Így miután a megbízási szerződés - a maga egészében - nem forgalomképes, a Gt. 22. §-ának (2) bekezdése alapján vagyoni hozzájárulás tárgyát sem képezheti.
P. M. és B. S. rendelkezhetnek olyan gazdasági, műszaki, szervezési ismeretekkel és tapasztalatokkal, amelyek a Ptk 87. §-ának (2) bekezdése szerint szellemi alkotásnak minősülhetnek. Ezek azonban önmagukban rendelkezhetnek vagyoni értékkel, forgalomképessé válhatnak, de nem függhetnek azoktól a szerződésektől, amelyeket a munkáltatójuk kívülálló harmadik személyekkel köt meg. Az alakuló társaságnak tehát magának kell eldönteni, hogy e két tagja rendelkezik-e olyan ismeretekkel, amely a know-how szintjét eléri, és így - figyelemmel az apportőrök vagyoni helytállási kötelezettségére is - a társaság törzstőkéjének részévé tehetők.
A cég fellebbezése alapos volt annyiban, hogy a "goodwill" mint olyan lehet forgalomképes, és vagyoni értéke is van. Egy új cég számára ugyanis nem közömbös, hogy milyen gyorsan válik a forgalmi életben közismertté, üzletköre mennyi idő alatt alakul ki. Egy ismert cég nevének a használata nyilvánvalóan előnyt jelent a számára, így anyagi hasznot is, tehát a névhasználat engedélyezése vagyoni értékkel rendelkezik, nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként a Gt. 22. §-ának (2) bekezdése alapján elfogadható.
A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr (továbbiakban: Ctvr.) 15. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a bíróság a cégbejegyzési kérelemhez mellékelt okirat semmisségét észleli, a bejegyzést kérőt elutasítás terhe mellett fel kell hívni érvényes okirat benyújtására. Amikor helyesen az elsőfokú bíróság azt észlelte, hogy a szellemi apport egy része a társaság vagyonává nem tehető, hiánypótlásra felhívó végzés keretében köteles lett volna gondoskodni arról, hogy ezt az érvénytelenségi okot a társaság szerződésmódosítással vagy egyéb módon kiküszöbölje. A bejegyzési kérelem elutasításának feltétele akkor következett volna be, amikor ennek a felhívásnak a cég nem tett eleget. A megismételt eljárásban tehát hiánypótlásra, illetve szerződésmódosításra kell kötelezni a társaságot, vagy ha az új feltételek szerinti szerződésmódosítást nem kívánják, úgy lehetőségük van a bejegyzési kérelemtől elállni, és ez esetben sor kerülhet az eljárás megszüntetésére [Ctvr. 16. § (3) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság az ügy elbírálása során még az alábbiakra mutat rá: a Legfelsőbb Bíróságnak egy másik fellebbezési ügy irataiból hivatalos tudomása van arról, hogy a M. Rt alapító okiratának kelte 1989. június 28., de a részvénytársaság bejegyzésére 1990. március 21-ig nem került sor. A megismételt eljárásban ezért be kell szerezni a részvénytársaság cégbejegyzését elrendelő cégbírósági végzést, és tisztázni kell azt a körülményt, hogy a részvénytársaság egyáltalán mikor tekinthető létrejöttnek. Ha ugyanis a részvénytársaság a volt közös vállalat átalakulása folytán jött létre, úgy létrejöttének időpontja a cégbejegyzés ideje, és ilyen körülmények között 1990. február l-jén nem lehetett alapítója egy másik gazdasági társaságnak. Így tehát a szerződés megkötésének időpontja is feltétlenül módosításra szorul. A részvénytársaság cégkivonatának (bejegyző végzésének) beszerzése a 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet 8. §-ának a) pontja alapján amúgy sem mellőzhető.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú végzést a Ctvr. 25. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Cgf. II. 30 724/1990. sz.)