adozona.hu
BH 1991.11.456
BH 1991.11.456
Ha a dolgozó a vállalat által szervezett olyan sportrendezvényen vesz részt, amelyen váló részvételre a munkáltatója utasította, s e kötelezettségének törvényes munkaideje alatt, munkabér fizetése mellett tesz. eleget, és ennek során baleset éri, balesete üzeminek minősül (1975. évi II. tv. 77. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a k-i A. szálloda alkalmazásában áll, műszaki vezető.
A korábbi évek gyakorlatának megfelelően 1989-ben is megrendezték a szállodalánc olimpiáját, amelyen az egyes szállodák dolgozói a versenykiírásnak megfelelően vettek részt.
Az A. szálloda igazgatója 20 dolgozóját kötelezte a versenyeken való részvételre. Vezetőjük a felperes volt, a munkáltató költségére biztosította a részvétel tárgyi feltételeit, e körben az igazgató utasításának megfelelően gondoskodott a versenyzők utazta...
BH 1991.11.456 Ha a dolgozó a vállalat által szervezett olyan sportrendezvényen vesz részt, amelyen váló részvételre a munkáltatója utasította, s e kötelezettségének törvényes munkaideje alatt, munkabér fizetése mellett tesz. eleget, és ennek során baleset éri, balesete üzeminek minősül (1975. évi II. tv. 77. § (1) bek.].
A felperes a k-i A. szálloda alkalmazásában áll, műszaki vezető.A korábbi évek gyakorlatának megfelelően 1989-ben is megrendezték a szállodalánc olimpiáját, amelyen az egyes szállodák dolgozói a versenykiírásnak megfelelően vettek részt.
Az A. szálloda igazgatója 20 dolgozóját kötelezte a versenyeken való részvételre. Vezetőjük a felperes volt, a munkáltató költségére biztosította a részvétel tárgyi feltételeit, e körben az igazgató utasításának megfelelően gondoskodott a versenyzők utaztatásáról, elhelyezéséről, étkeztetéséről stb., emellett azonban köteles volt a versenyeken is részt venni.
A verseny második napján, október 9-én 16 óra körül futballmérkőzésen vett részt. Az ellenfél csapat egyik játékosával játék közben összeütközött, és a bal térde eltört.
Munkáltatója mind a baleset üzemi jellegének megállapítása iránt előterjesztett kérelmét, mind a munkajogi kártérítési igényét elutasította. Az igazgató döntése az elutasított munkajogi kártérítési igény vonatkozásában nem tartalmaz tájékoztatást a jogorvoslat lehetőségére.
A munkáltató mellett működő társadalombiztosítási tanács határozatával elutasította a felperes felszólalását, az ellene benyújtott fellebbezést pedig a megyei társadalombiztosítási tanács lényegében azzal az egyező indokkal utasította el, hogy a sportolás közben bekövetkezett baleset nem tekinthető üzemi balesetnek.
A határozat ellen, annak megváltoztatása iránt a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Előadta, hogy a munkáltatója utasítására vett részt a sportrendezvényeken, amiért munkabérben is részesült. Ezért a balesete üzeminek minősül.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes 1939. október 9. napján bekövetkezett balesete üzemi baleset. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes a munkáltatója utasítása alapján volt köteles a sportrendezvényen - a rendezésen és irányításon túl - ténylegesen is részt venni, ezért a futballmeccsen bekövetkezett balesete üzemi baleset, amely a megbízása körébe tartozó társadalmi tevékenysége során érte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság tárgyaláson kívül hozott jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásának lényege szerint a sportolás nem minősül társadalmi munkának, ezért a futballmérkőzés során bekövetkezett baleset az 1975. évi II. tv. 77. §-ának (1) bekezdése> szerint sem üzemi baleset.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1975. évi II. tv. 77. §-ának (1) bekezdésében> foglaltak szerint üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállítására) menet közben éri. Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat társadalmi munka végzésre vagy egyes társadalombiztosítási igénybevétele során éri.
Peradat, hogy a szállodalánc a hozzátartozó szállodák részére - reklám céljából - évente megrendezi a 4 napig tartó olimpiai sportjátékokat. Az is tény, hogy az alperes szálloda igazgatója az említett olimpiai játékokra a szálloda dolgozóinak a részvételét bejelentette és - a dolgozók előzetes hozzájárulásával - kijelölte azt a 20 főt, akik a felperes szervezése és irányítása mellett kötelesek voltak részt venni a játékokon, de a felperes is köteles volt azokban részt venni. Előre eldöntött volt, hogy ki milyen számban indul (pl. tudott volt, hogy a felperes mind a futballcsapat játékában, mind a kötélhúzásban részt vesz).
A munkáltató kiküldetési rendelvényt állított ki a dolgozók részére, és viselte a résztvevők minden költségét (ruha, szállás, élelmezés stb.), őket az egyéb munkavégzési kötelezettség alól felmentette, és e napokra munkabért fizetett a részükre. Az igazgató azzal az intézkedésével, hogy a vállalatot benevezte az, olimpiára, a vállalat működési körét kiterjesztette a sportjátékokon való részvételre.
Az általa - előzetes megállapodás alapján - kijelölt 20 fő, tehát a felperes is, a munkáltató utasítására, munkaviszonya keretében és törvényes munkaidejében volt köteles az olimpiai játékokon részt venni, e napokon a sporttevékenység képezte a munkaköri feladatukat. Ez a tevékenység ennek folytán nem tekinthető társadalmi munkavégzésnek.
Mindebből az is következik, hogy a felperes bekövetkezett balesete üzemi balesetnek minősül. Helytálló a törvényességi óvásnak az az okfejtése, hogy a másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja nem felel meg a jogszabályoknak. Á munkaügyi bíróság ítélete érdemben helytálló ugyan, döntésének indokolása azonban téves.
Mindezeken túl megállapítható, hogy az eljárt munkaügyi bíróság nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének. A munkáltató elutasította a felperes munkajogi kártérítési igényét is, a határozat azonban nem tartalmaz e vonatkozásban tájékoztatást a jogorvoslat lehetőségéről.
A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha figyelmezteti a felperest, hogy az elutasító határozat ellen, annak kézhezvételétől számított 3 éven belül - tehát jelenleg is - munkajogi kártérítési igényét a, munkaügyi döntőbizottság előtt jogosult érvényesíteni, és az igénye érvényesítésének nem előfeltétele a társadalombiztosítási szerv ellen folyamatba tett pere. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
(M. törv. II. 10 023/1991. sz.)