adozona.hu
BH 1991.12.480
BH 1991.12.480
I. Szőlőtelepítés csak az általa elfoglalt földterülettel együtt vehető birtokba, ezért a szőlőültetvény - a földtulajdon (kezelői jog) átadása nélkül - nem apportálható [Ptk. 94. § (1) bek., 95. § (1) bek., 126. §, 1988. évi VI. tv. (Gt.) 21. § (1) bek. d) pont, 22. § (1)-(2) bek., 56. §, 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 15. § (1)-(2) bek., 13/1989. (XII. 16.) IM r. 8. § c) pont]. II. Közkereseti társaság üzletvezetéssel és képviseleti joggal csak a saját tagját bízhatja meg, alkalmazottját vagy kívülálló személ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az A. Mezőgazdasági Szakszövetkezet és a Sz-i Állami Gazdaság gazdálkodó szervezetek 1989. december 20-án társasági szerződés elnevezésű írásbeli megállapodást kötöttek, mely szerint a "jogi személyiség nélküli gazdasági társaságot - figyelembe véve az 1988. évi VI. tv rendelkezéseit - 1990. január 1. napjától kezdődően közkereseti társasággá alakítják".
A szerződő felek a l-i székhelyű gazdasági társaság nevét H. Sz. Közkereseti Társaság elnevezésben határozták meg. A társasági szerződés 3....
BH 1991.12.480 I. Szőlőtelepítés csak az általa elfoglalt földterülettel együtt vehető birtokba, ezért a szőlőültetvény - a földtulajdon (kezelői jog) átadása nélkül - nem apportálható [Ptk. 94. § (1) bek., 95. § (1) bek., 126. §, 1988. évi VI. tv. (Gt.) 21. § (1) bek. d) pont, 22. § (1)-(2) bek., 56. §, 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 15. § (1)-(2) bek., 13/1989. (XII. 16.) IM r. 8. § c) pont].
II. Közkereseti társaság üzletvezetéssel és képviseleti joggal csak a saját tagját bízhatja meg, alkalmazottját vagy kívülálló személyt azonban nem [Gt. 21. § (1) bek. e) pont, 64. § (1) bek., 72. § (1) bek.].
Az A. Mezőgazdasági Szakszövetkezet és a Sz-i Állami Gazdaság gazdálkodó szervezetek 1989. december 20-án társasági szerződés elnevezésű írásbeli megállapodást kötöttek, mely szerint a "jogi személyiség nélküli gazdasági társaságot - figyelembe véve az 1988. évi VI. tv rendelkezéseit - 1990. január 1. napjától kezdődően közkereseti társasággá alakítják".A szerződő felek a l-i székhelyű gazdasági társaság nevét H. Sz. Közkereseti Társaság elnevezésben határozták meg. A társasági szerződés 3. pontjában írtak szerint "A társasági vagyon 5 000 000 Ft értékű vagyontárgy, mely 184 ha szőlő, és az 1/0 tulajdonú lapon: 0710/8., 0718., 0721/5., 0755/14., 0757/6. hrsz. alatt található".
A tagok vagyoni hozzájárulását a társasági szerződés 4. pontja a következők szerint rögzíti:
"a) A Mg. Szakszövetkezet 3 000 000 Ft értéknek megfelelő telepített szőlővel,
b) a Sz-i Állami Gazdaság 2 000 000 Ft értéknek megfelelő telepített szőlővel járul a kkt. vagyonához".
A társasági szerződés 7. pontja kimondja: a társaság képviseletére az üzletvezető jogosult, aki a 6. pontban meghatározottak szerint B. T-né l-i lakos.
Az elsőfokú bíróság a cég 1990. január 24-én előterjesztett bejegyzés iránti kérelmének megvizsgálását követően hiánypótlást rendelt el. A társaság ennek keretében csatolta az A. Mg. Szakszövetkezet elnökének és főkönyvelőjének a vezetőség "nevében" tett, 1990. május 8-án keltezett írásbeli nyilatkozatát, mely szerint a társasági szerződés 3. pontjában felsorolt hrsz. alatti "184,3 ha szőlőültetvényt adjuk csak a Kkt tulajdonába, a föld tulajdonának változatlanul hagyása mellett". A mellékletként csatolt tulajdoni lap I. részéből csupán a földrészletek megnevezése és területe állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság - a rendelkezésre álló adatok alapján a társaság kérelmének helyt adva - a cégbejegyzést elrendelte.
A jogerős végzése ellen a legfőbb ügyész törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvást, indítványa a hatályon kívül helyezésre irányult. A legfőbb ügyész óvásában kifejtette, hogy a társasági szerződés semmis, mert a társaság tulajdonába adott növényi kultúra csak a földdel együtt forgalomképes. Az A. Mezőgazdasági Szakszövetkezet vezetőinek írásbeli nyilatkozatában felsorolt ingatlanrészletek helyrajzi száma és összterülete azonos a társasági szerződés 3. pontjában társasági tulajdonként meghatározott vagyontömeggel. Ezekkel az adatokkal hozzájárulásának mibenléte nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróságnak észlelnie kellett volna az ellentmondást és hiánypótlási felhívással tisztázni az eltéréseket. Ennek elmaradása miatt a cégbejegyzés megalapozatlan.
Az 1989. évi 23. tvr (a továbbiakban: Ctvr.) végrehajtására kiadott 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet (a továbbiakban: Vr.) 8. §-ának c) pontja szerint a bejegyzést kérőnek csatolnia kell a társaság tulajdonába adott vagy egyéb jogcímen rendelkezésére bocsátott ingatlan tulajdoni lapjának másolatát. A jelen esetben rendelkezésre álló tulajdoni lap I. részének fénymásolatai alapján a tulajdonos személye, rendelkezési joga és az ingatlan tehermentessége nem állapítható meg, ezért a cégbejegyzést elrendelő végzés megalapozatlan.
Az óvás kiegészítése szerint a társasági szerződés 6-7. pontja a gazdasági társaságokról szóló törvénybe ütközik, ennek következtében érvénytelen.
A cég az óvás elutasítását kérte.
Az óvás alapos.
A gazdasági társaságokról szóló törvény II. és III. fejezetének rendelkezései egymással az általános és különös viszonyában állanak. A Gt.</a> alapításra vonatkozó 21. §-a (1) bekezdésének e) pontja ezt a szerkezeti koncepciót tételesen is rögzíti annak kimondásával, hogy a társasági szerződésben az a)-d) pontokon túlmenően meg kell határozni mindazt, amit e törvény az egyes társasági formáknál kötelezően előír.
A Gt.</a> közkereseti társaságok alapítására vonatkozó 56. §-a előírja, hogy a társasági szerződésben - mint speciális tartalmi elemet - meg kell határozni a tagok vagyoni hozzájárulásának formáját, értékét és személyes közreműködésük módját.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy csak az a társasági szerződés felel meg a törvény kogens szabályozásának, mely a Gt. 21. §-a (1) bekezdése d) pontjában foglaltaknak a Gt. 22. §-a (1) és (2) bekezdésében írtak egybevetésével tesz eleget. Az utóbbi szabályozás szerint ugyanis az alapításkori vagyon a tagok saját vagyonától elkülönített és a társaság rendelkezésére bocsátott pénz és nem pénzbeli betétből álló vagyontömeg. Az apporttal szembeni kritériumot a törvény a vagyoni értékben és a forgalomképességben szabja meg...
Az elsőfokú eljárásban csatolt társasági szerződés és egyéb okiratok tartalmából a következők állapíthatók meg:
A társasági szerződés 3) pontjában meghatározott alapításkori vagyon valójában korábban telepített szőlőültetvényt jelent. Ezt a ténymegállapítást a szakszövetkezet elnökének és főkönyvelőjének 1990. május 8-i írásbeli nyilatkozata és a cég észrevételében előadottak egyértelműen alátámasztják.
A Ptk. dologkapcsolatokat szabályozó 95. §-ának (1) bekezdése az alkotórésznek a fődolog jogi sorsában való osztozását mondja ki, kivéve, ha nem kifejezetten az alkotórész (pl. bontási anyagok) eladásáról van szó. A kivétel azonban csak abban az esetben érvényesülhet, ha az adott dolog birtokba vehető [Ptk. 94. § (1) bekezdése].
A törvényi szabályozás szerint az alkotórész olyan speciális, kettős tartalmú jogi fogalom, amely nem csupán szoros fizikai kapcsolatot jelent a fődologgal, hanem (a szétválasztás következményeként bekövetkező tetemes anyagi kár következtében) gazdasági érdeket is. Mivel a szőlőtelepítés csak az általa elfoglalt földterülettel együtt vehető birtokba, illetőleg azért, mert a kitermelését követően értéke számottevően csökken, ezért alkotórésznek minősül, amely önmagában nem forgalomképes.
Az ingatlan tulajdonosának jogaival kapcsolatban a Ptk. 99. és 112. §-a tételes szabályokat tartalmaz. Eszerint megilleti a dolog használatának és a hasznok szedésének joga, illetve hogy rendelkezése - vagy jogszabály, bírósági határozat - alapján ezt más személynek átadja.
A föld tulajdonosának tulajdonjoga a Ptk. 126. §-.a értelmében kiterjed a növendék fogalma alá tartozó, le nem szedett gyümölcsre, az adott esetben a szőlőültetvény termésére. Az el nem vált gyümölcs ezért az alkotórész jogi sorsát osztja, és csak az elválasztott gyümölcs minősül önálló dolognak, melynek mint a "hasznok szedésének" jogát a föld tulajdonosa más számára átengedheti.
A jelen esetben a föld tulajdonosának személye nem ismert, mert a cég nem csatolta és a cégbíróság nem követelte meg a Vr. 8. §-ának c) pontjában előírt tulajdoni lap másolatot. A mulasztás következtében nem állapítható meg, hogy a társasági vagyon körében tett alapítói nyilatkozatot valóban a földtulajdonos tette-e, továbbá az sem nyert tisztázást, hogy a tulajdonos rendelkezési jogát valamilyen körülmény nem korlátozza-e, és hogy az ingatlant terhelik-e és ha igen, milyen terhek.
A cégbíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a szakszövetkezet vezetőinek nyilatkozata ellentétes a társasági szerződés 4. pontjában rögzítettekkel. A Sz-i Állami Gazdaság a nyilatkozat és a társasági szerződés 3. pontja szerint vagyoni hozzájárulást nem teljesített, ezzel szemben a 4. pont ennek mértékét 2 000 000 Ft-ban határozza meg. Az elsőfokú bíróságnak a Ctvr 15. §-a (1) és (2) bekezdésének megfelelően az ellentmondást észlelnie és tisztáznia kellett volna.
Az előzőekben 'kifejtettekből következik, hogy a szerződő felek önállóan birtokba nem vehető, forgalomképtelen vagyontömeget kívántak a társaság tulajdonába adni, ezért a társasági szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében - mint jogszabályba ütköző - semmis
A társasági jog a polgári jog rendelkezéseitől eltérő szabályok mellett a Ptk.-nak mint háttérjoganyágnak alkalmazását rendeli (Gt. 17. §). A Legfelsőbb Bíróság erre figyelemmel vizsgálta a társasági szerződést és ennek eredményeként az óvással egyetértve állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a Ctvr. 15. §-ának (1) és (2) bekezdésében körülírt kötelezettségét megszegte, és ennek következtében törvénysértő és megalapozatlan a cégbejegyzését elrendelő végzése.
A Gt.</a> diszpozitív szabályozást kimondó 20. §-a félreérthetetlenül megvonja a felek szerződéses szabadságának határát azzal, hogy a törvény tiltása esetén eltérést nem enged. A társasági szerződés 6. és 7. pontjában írt szerződési kikötés érvényességének elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság a Gt. 21. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében a Gt 64. §-ának (1) bekezdését és a Gt. 72. §-ának (1) bekezdését alkalmazta. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések nyelvtani és rendszertani értelmezéséből egyértelműen az következik, hogy a közkereseti társasági szerződésben az üzletvezetéssel és képviselettel csak tagot lehet megbízni. Az üzletvezetés ugyanis a társaság belső, míg a képviselet a külső viszonyában döntő jelentőségű, erre figyelemmel a Gt.</a> kizárja kívülálló személy kijelölését. A társaság alapítására vonatkozó társasági szerződés ezért jogszabályba ütközik, melynek következményét a Ptk. 200. § (2) bekezdése a szerződés semmisségében határozza meg.
A cégbejegyzés a cégbíróságnak nem deklaratív aktusa, hanem ez a Gt. 24. §-ának (1) bekezdése szerint - visszamenő hatállyal - a társaság létrejöttét jelenti. A Gt.</a>-nek a cégbíróság jogait és kötelezettségeit tartalmazó 11. §-a (1)-(4) bekezdései és a cégjog egyéb rendelkezései szerint a cégbíróságnak el kell látnia a megalakulás feletti törvényességi felügyeletet, tehát vizsgálnia kell a társaságot alapító és a társaság által becsatolt egyéb okiratok jogszerűségét. Az eljárásának célját a törvény abban határozza meg, hogy a törvénysértő módon alapított gazdasági társaságok működését akadályozza meg. Az elsőfokú bíróság a fentebb részletezettek szerint e kötelezettségének nem tett eleget, ezért a bejegyző végzéssel szemben emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a Ctvr. 25. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogkörében eljárva mellőzte a törvénysértőnek talált elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését. A határozatának meghozatalakor figyelembe vette a gazdasági élet biztonságának, a forgalomnak és a társasággal szerződéses kapcsolatba lépett harmadik személyek érdekét, és úgy ítélte meg, hogy mindezek a körülmények a végzés hatályban fenntartását indokolják. A törvényességi határozat megállapítása maga után vonja a cég kötelezettségét, hogy a törvénysértések kiküszöbölése érdekében a szükséges intézkedéseket tegye meg, ennek elmaradása esetén pedig a cégbíróság intézkedését, a törvényességi felügyelet körében alkalmazható szankciók gyakorlását.
(Cg. törv. II. 31 869/1990. sz.)