adozona.hu
BH 1991.11.443
BH 1991.11.443
I. A természetes tavak az állam tulajdonában álló, nem forgalomképes dolgok, ezért ezek, illetőleg ezek használata nem apportálható [Ptk. 172. §, 173. § (1) bek. a) pont, 1988. évi VI. tv. (Gt.) 22. § (2) bek.]. II. Meghatározott vízterületek vízi létesítményeinek (pl. kikötő stb.) használati joga - megfelelő hatósági engedélyek megléte esetén - apportálható [1964. évi IV. tv. 2. § (1) bek. b) és c) pont, 27. § (1) bek., 33. § (1) bek., Gt. 22. § (2) bek.]. III. Nagyterjedelmű vagy sok tételből álló, nem pé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. Y. Korlátolt Felelősségű Társaságot az 1990. január 26-án aláírt társasági szerződéssel egy idegenforgalmi vállalat, a P. Rt., a B. V. Touring Kft, a Balatoni Intéző Bizottság és a M. B. H. Kft hozta létre. A társaság 10 000 000 Ft törzstőkével alakult, amely 3 560 000 Ft pénzbeli és 6 440 000 Ft nem pénzbeli hozzájárulásból állt. Az apport az alábbi vagyontárgyakból tevődött Össze. A Balatoni Intéző Bizottság kivételével, amelynek csak pénzbeli hozzájárulása volt, a tagok rendelkezésre ...
BH 1991.11.443 I. A természetes tavak az állam tulajdonában álló, nem forgalomképes dolgok, ezért ezek, illetőleg ezek használata nem apportálható [Ptk. 172. §, 173. § (1) bek. a) pont, 1988. évi VI. tv. (Gt.) 22. § (2) bek.].
II. Meghatározott vízterületek vízi létesítményeinek (pl. kikötő stb.) használati joga - megfelelő hatósági engedélyek megléte esetén - apportálható [1964. évi IV. tv. 2. § (1) bek. b) és c) pont, 27. § (1) bek., 33. § (1) bek., Gt. 22. § (2) bek.].
III. Nagyterjedelmű vagy sok tételből álló, nem pénzbeli betétek apportja esetén a társasági szerződés mellékletét képező ún. apportlistában kell a felsorolást megtenni [Gt. 157. § (2) bek. a) pont, 1989. évi 23. tv. 16. § (1) bek.].
A B. Y. Korlátolt Felelősségű Társaságot az 1990. január 26-án aláírt társasági szerződéssel egy idegenforgalmi vállalat, a P. Rt., a B. V. Touring Kft, a Balatoni Intéző Bizottság és a M. B. H. Kft hozta létre. A társaság 10 000 000 Ft törzstőkével alakult, amely 3 560 000 Ft pénzbeli és 6 440 000 Ft nem pénzbeli hozzájárulásból állt. Az apport az alábbi vagyontárgyakból tevődött Össze. A Balatoni Intéző Bizottság kivételével, amelynek csak pénzbeli hozzájárulása volt, a tagok rendelkezésre bocsátottak közelebbről meg nem határozott, illetőleg mennyiségileg és típus szerint sem behatárolt hajóhelyeket, vitorlásokat és csónakokat, és a M. B. H. Kft ezen vagyontárgyakon túlmenően a társaság rendelkezésére bocsátotta a balatonföldvári kikötőben levő hajóhelyekhez tartozó vízfelületet kb. 2600 négyzetméter területtel.A bejegyzési eljárás során csak egyes külkereskedelmi tevékenységre vonatkozó engedélyeket csatoltak be. Az iratokhoz nem csatoltak apportlistát. Az ügyvezető a bejegyzési eljárás során akként nyilatkozott, hogy a társaság tagjai az apportot a társaság rendelkezésére bocsátották, ami közelebbről meg nem határozott hajóhelyeket, vitorlásokat, és csónakokat jelentett. A M. B. H. Kft esetében pedig a Kft tevékenységéhez szükséges kb. 2600 négyzetméter vízfelület apportálásáról, illetve rendelkezésre bocsátásáról nyilatkozott az ügyvezető.
Az elsőfokú bíróság hiánypótlási eljárást követően, mely a 7521 EAOR számú tevékenységi kör tartalmának meghatározására, illetve egyes tagok létrejöttére vonatkozó okiratok beszerzésére irányult, 1990. július 2-án a cég bejegyzése felől intézkedett.
A jogerős cégbejegyző végzés ellen emelt törvényességi óvás indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg: a bejegyzésre törvénysértő módon került sor, és ezért a bejegyző végzést helyezze hatályon kívül.
Az óvás - többek között - kifejtette, hogy a M. B. H. Kft nem pénzbeli betétje, a Balaton természetes víztükrének meghatározott része a társaság vagyonává nem tehető. A Ptk. 172. §-a értelmében ugyanis az állam tulajdonában vannak a természetes tavak. Ilyen körülmények között pedig a Ptk. 173. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében forgalomképtelen és mint forgalomképtelen vagyontárgy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 22. §-ának (2) bekezdése értelmében apportként társaságba nem vihető. A társaság tagjai hajóhelyeket, vitorlásokat és csónakokat apportáltak. Ezeknek a vagyontárgyaknak az azonossága nem állapítható meg és az sem, hogy hajóhely fogalmán a tagok mit értenek. Ilyen körülmények között pedig arra sem lehet következtetni, hogy ezen vagyontárgyak felett a társaság tagjai egyáltalán jogosultak voltak-e rendelkezni. Az óvás tárgyát képezte a társasági szerződés 8. pontjának második mondata, mely szerint az üzletrész kívülállóra csak akkor ruházható át, ha az elővásárlásra jogosult másik tag elővásárlási jogáról írásban lemondott. Az óvás szerint ez a szerződéses kikötés a Gt. 171. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, mert a tag után elővásárlási jog illeti meg a társaságot is, és csak ezt követi kívülálló harmadik személy vásárlási joga.
Az óvás az alábbiak szerint alapos.
A Ptk. 172. §-ának b) pontja értelmében kizárólag az állam tulajdonában vannak a természetes tavak, a d) pont szerint a vízutak. A Ptk. 173. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a kizárólag az állam tulajdonában levő dolgok forgalomképtelenek. A Gt. 22. §-ának (2) bekezdése ugyanakkor az apport tárgyaival szemben követelményként állítja azt, hogy vagyoni értékkel rendelkezzen és forgalomképes legyen. Az e §-hoz fűzött indokolás külön utal a végrehajthatóságra is mint követelményre. A törzstőkének ugyanis kettős funkciója van: a gazdasági társaság gazdálkodásának egyik forrása, és - ezen felül - a hitelezők kielégítésének alapja. A forgalomképesség tehát mindig a végrehajthatósággal összefüggésben jelentkezik, vagyis azt kell vizsgálni, hogy az apportált vagyontárgy alkalmas-e arra, hogy a társaság megszűnése esetén a hitelezőket ebből kielégítsék. A forgalomképességhez hozzátartozik az is, hogy az értékesítés ne legyen feltételektől függő, és arra bármikor sor kerülhessen, ha a társaság így dönt. vagy a hitelezőnek erre az igénye megnyílik.
A társasági szerződésből és az ügyvezető nyilatkozatából valójában nem állapítható meg pontosan, hogy a M. B. H. Kft mit kívánt a társaság tulajdonába adni. A Balaton víztükrének egy részét vagy pedig egy bizonyos használati, hajózási, kikötési lehetőséget.
A vízügyekről szóló 1964. évi I. törvény ( továbbiakban: Vt.</a>) 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a törvény hatálya kiterjed a felszíni vizekre, a b) pont szerint a vízmederre, partra, a c) pont értelmében vízi munkákra és vízi létesítményekre. A Vt. 17. §- ának (1) bekezdése leszögezi, hogy a természetes tavak az állam tulajdonában vannak. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy ezeket a vizeket a vízügyi szervek kezelik. A Vt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján minden vízhasználathoz vízjogi engedélyre van szükség (üzemeltetési engedély), ami természetesen vonatkozik a vízi létesítmények üzemeltetésére is. A (2) bekezdés meghatározza a vízhasználatot mint tevékenységet, amely olyan tevékenységet jelent, amely a víz áramlási vagy lefolyási viszonyait, medrét, partját, mennyiségét vagy minőségét befolyásolja. A vízügyi törvény rendelkezik a csatlakozásról is. A Vt. 33. §-ának (1) bekezdése értelmében csatlakozásra, vagyis már meglévő vízi létesítmény használatához a vízügyi hatóság engedélye szükséges. A (2) bekezdés értelmében pedig az építési költségekhez a csatlakozónak hozzá kell járulnia.
Az elsőfokú bíróság nem tisztázta azt a körülményt, hogy valójában az apportőr mit adott át a társaságnak. Amennyiben ugyanis vízfelület átadására került volna sor, úgy ez - az óvásban kifejtetteknek megfelelően - mint a Ptk. 172. §-ának b) pontjába, és a 173. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző rendelkezés, semmis.
De nem apportálható a vízfelület használati joga sem. Az kétségtelen, hogy a vízhasználati lehetőségnek vagyoni értéke van, mivel a társaság létét alapvetően ez határozza meg. Ez a lehetőség azonban nem forgalomképes, miután maga a vagyontárgy sem az. Az apportőr társasági tag vízhasználata joga ugyanis nem alanyi jog. hanem hatósági engedélyen alapul. A használat részben vagy egészben való átengedése tartalmilag a hatósági engedély apportálását jelenti. (A cégbejegyzési eljárás során egyébként az sem tisztázódott, hogy a M. B. H. Kft egyáltalán ezzel a jogosultsággal rendelkezik-e.) A Vt-ben meghatározott vízhasználatot mindig a vízügyi hatóság engedélyezi, a használati jog átengedése tehát nem az "apportőr" szolgáltatásának, hanem a hatóság engedélyének a függvénye. A vízfelületre fennálló használati jogosultság részben vagy egészben való átengedése - a vízügyi hatóság engedélyétől függően - esetleg mellékszolgáltatás lehetne.
A cég által hivatkozott, de a bejegyzési eljárás során nem igazolt kezelői jog, mely a M. B. H. Kft-t alapító M. RT-ot illetné meg, nem azonos a rendelkezési jogot is biztosító, az 1987. évi I. törvényben szabályozott kezelői joggal, mert az csak a földre vonatkozik, és gazdasági társaságot nem is illethet meg.
Ha a társaság a Balaton vízfelületét akarta használni, erre engedélyt kellett volna kérnie a vízügyi hatóságtól. Ha az igénye olyan területre vonatkozik, melyre a M. B. H. Kft-nek már engedélye van, és ő a társaságban való részvétele folytán saját használatát korlátozza, ez mind az ő, mind a társaság javára vagyoni konzekvenciákkal járhat, de ezeket a konzekvenciákat nem az apportnál kellett volna levonni.
Végül nem kizárt, hogy a vízfelületen levő bizonyos létesítményeket kívánták a társaságnak átadni. Csatlakozás esetén - bár ez is hatósági engedélyhez kötött - a létesítési költségeket a Vt. 33. § (1) bekezdés értelmében meg kell téríteni. Így ezek már apport tárgyát képezhetik.
A cégbejegyzési eljárás során nem lett volna mellőzhető mindezeknek a körülményeknek a tisztázása, és ha szükséges, a megfelelő engedélyek beszerzése.
A Gt. 21. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a társasági szerződés kötelező tartalmi eleme a társasági vagyon mértékének meghatározása. A Gt. 22. §-ának (2) bekezdése szerint a társaság vagyona alapításakor a tagok pénzbetétjéből, valamint az általuk rendelkezésre bocsátott nem pénzbeli betétből áll. A nem pénzbeli betét bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog lehet. A (3) bekezdés a nem pénzbeli betétet szolgáltató tag felelősségét állapítja meg a társasággal szemben 5 éven át, az általa szolgáltatott vagyontárgy tekintetében. A Gt. 157. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében, amennyiben nem pénzbeli hozzájárulással is teljesít valamelyik tag a társaság alapítása során, úgy kötelező rendelkezni a társasági szerződésben a nem pénzbeli betétekről és azok mértékéről. Ezekből a rendelkezésekből egyértelműen következik az, hogy a nem pénzbeli betétek mibenlétét pontosan meg kell határozni a társasági szerződésben. Ennek nemcsak a társaság hitelezőivel szembeni végrehajthatóság miatt van jelentősége, hanem garanciális jellegű a tagok egymásközti viszonyában is a fent ismertetett jogszabályi rendelkezésekből adódóan. Helyesen mutatott rá az óvás arra, hogy nem lett volna mellőzhető az apporttárgyak pontos meghatározása mennyiség, illetőleg fajta szempontjából sem, illetőleg annak pontos körülírása, hogy hajóhelyen mi értendő. Ennek a "vagyontárgynak" az apportálása egyébként szorosan összefügg az előző pontban a víztükör apportálásával kapcsolatban kifejtettekkel.
A bíróságok a cégbejegyzési eljárás során azt a gyakorlatot alakították ki, hogy nagy terjedelmű vagy sok tételből álló nem pénzbeli betétek apportálása esetében nem kívánták meg, hogy a társasági szerződésben pontosan felsorolják ezeket a vagyontárgyakat. Ilyenkor a társasági szerződés szerves részét képező ún. apportlista van hivatva arra, hogy a társaság részére átadott vagyontárgyakat pontosan felsorolja. A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvény (a továbbiakban: Ctvr.) 16. §-ának (1) bekezdése értelmében a cégbírósági okiratok becsatolására kötelezheti a céget, ha ez a bejegyzendő adat, tény vagy jog igazolásához szükséges. Az elsőfokú bíróság az apportlista becsatolásától nem tekinthetett volna el. Az apportlistában a 8/1979. (V. 15.) KPM rendelet 2. ol. cikkében meghatározott azonosító jeleknek megfelelő módon kellett volna az egyes hajókat felsorolni.
Alapos az óvás a társasági szerződésnek az üzletrész átruházásával kapcsolatos rendelkezéseit illetően is. A Gt. 171. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy üzletrész átruházása esetén a tagot, a társaságot, illetve a társaság által kijelölt személyt ebben a sorrendben elővásárlási jog illeti meg. A társasági szerződés a kívülállót a társaság elé helyezte elővásárlási joga gyakorlása során. Így tehát ez a szerződéses kikötés jogszabályba ütközik.
Alapos az óvás az ügyvezető megbízatásának az ideje tekintetében. A Gt. 30. §-a értelmében a vezető tisztségviselőket legfeljebb 5 évre lehet megválasztani, újraválaszthatók és bármikor visszahívhatók. Ebből adódóan dönteni kell megbízatásának időtartamáról.
Alapos az óvás a hajózási tevékenységgel kapcsolatos szerződéses rendelkezésekkel összefüggésben is. A hajózási tevékenységről szóló 1973. évi 6. törvény 1. §-a kimondja, hogy a jogszabály rendelkezése kiterjed a vízi járműre, ezek hajózási tevékenységére, az azt szolgáló létesítményekre és berendezésekre. A 13. § leszögezi, hogy vízi járművet forgalombahozatala előtt nyilvántartásba kell venni, kivéve azokat a kisebb hajókat, amelyek a közforgalmat nem szolgálják. A 19. § előírja, hogy hajóút mentén tárgy elhelyezése, munka vagy más tevékenység végzése, mely a hajózást befolyásolhatja, csak hajózási hatósági engedéllyel végezhető. A 20. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy kikötő használatához, üzemeltetéséhez hajózási hatósági engedély, illetőleg vízügyi hatósági engedélyre is szükség van. A 21. § (1) bekezdése a vízi- és személyfuvarozást köti engedélyhez. A fentiek alapján tisztázni kellett volna, hogy a 4141 EAOR számú hajózási tevékenység keretén belül mi az, amit a társaság végezni kíván, és a fent ismertetett jogszabályi rendelkezések alapján nincs-e valamely résztevékenységéhez hatósági engedélyre szükség. Ebben az esetben ugyanis a tevékenység csak ezen engedély birtokában lett volna bejegyezhető.
Helyesen utalt arra az óvás, hogy 7521. jelzőszámú hitel, kereskedelmi, banki és egyéb pénzügyi tevékenység közelebbi meghatározás nélkül nem lett volna bejegyezhető. Az elsőfokú bíróságnak rendelkezésre állt a megfelelő információ ahhoz, hogy ezen a tevékenységen belül meghatározza azt, amelynek végzésére ténylegesen a társaság jogosultsága kiterjed. Ez annál is inkább indokolt, hiszen ezen belül vannak olyan tevékenységek, amelyeket például csak részvénytársasági formában lehet végezni [Gt. 4. § (3) bek.]. E tevékenységgel kapcsolatban felmerül az is, hogy az utazással összefüggésben teljesített pénzügyi műveletek nem az 5171. jelzőszámú utaztatási szolgáltatás, vagy az 5172. jelzőszámú egyéb idegenforgalmi szolgáltatás keretébe tartozó tevékenységek-e.
A fentiek szerint a legfőbb ügyész óvása túlnyomóan alaposnak mutatkozott, mert az elsőfokú bíróság a cégbejegyzési eljárás során megsértette a Ptk., a Gt.</a>, a Vt.</a> és a Ctvr. szabályait. Az érvénytelenségi okok észlelésével ugyanis a Ctvr. 15. §-ának (1) és (2) bekezdés alapján a társaságot érvényes okirat benyújtására kellett volna köteleznie.
Az alkalmazandó jogkövetkezmények tekintetében a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat vette figyelembe.
Az alapvetően törvénysértő társasági határozatok bejegyzésének törlése a forgalmi életben sokszor nagyobb zavarokat okozhat, mintha a cégbejegyzés törlésére nem kerül sor. A cégbejegyzés óta eltelt idő alatt a cég a bejegyzésre- alapítottan különböző üzleti kapcsolatokat létesített, vele harmadik jóhiszemű személyek szerződéses kapcsolatba kerültek. Mindaddig, amíg akár a cég önkéntes eljárása, akár az elsőfokú bíróság felhívása alapján a bejegyzés törvénysértő volta megszüntetésének megvan a lehetősége, és ezzel élni is kívánnak, addig a legsúlyosabb szankció alkalmazása elkerülhető. Erre az eljárásra kívánta a Legfelsőbb Bíróság a lehetőséget biztosítani akkor, amikor a törvénysértés megállapítás ellenére a bejegyző végzést a Ctvr. 25. §-ának (2) bekezdésében foglalt jogkörénél fogva hatályában fenntartotta.
A már kifejtettek szerint azonban a törvényességi határozatban foglalt törvénysértés megállapítása a Ctvr. 21. §-a (1) bekezdésében megjelölt olyan új tény, amelyhez a Gt. 11. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ctvr. 20. §-ának (1) bekezdése értelmében jogi konzekvenciák fűződnek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett az elsőfokú végzést hatályában fenntartotta.
(Cg. törv. II. 32 069/1990. sz.)