adozona.hu
BH 1991.1.42
BH 1991.1.42
Az adó megállapításához való jog attól a naptári évtől számított öt év elteltével évül el, amikor az adózónak bevallást kellett volna tennie, ha azonban a vagyonszerzés forrása az ezt megelőző években volt, az akkori jövedelmek vizsgálat alá nem vonhatók [58/1981. MT. r. (XI. 19.) 3. § (5) bek., 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1982-től 1987-ig terjedő időben édesapja dohánybazáráru magánkereskedésében segítő családtagként dolgozott, havi 3000 Ft ellenében. Adóköteles jövedelméről bevallást nem tett, és általános jövedelemadót sem fizetett. A felperes 1984-ben kötött házasságot, házastársának munkaviszonyból származó jövedelme 1984. szeptembertől 1987. szeptember 30-ig 159 637 Ft volt.
A megyei adófelügyelőség 1987. augusztusától vagyonosodási vizsgálatot rendelt el a felperes 1982. január 1-je és 1987. ...
BH 1991.1.42 Az adó megállapításához való jog attól a naptári évtől számított öt év elteltével évül el, amikor az adózónak bevallást kellett volna tennie, ha azonban a vagyonszerzés forrása az ezt megelőző években volt, az akkori jövedelmek vizsgálat alá nem vonhatók [58/1981. MT. r. (XI. 19.) 3. § (5) bek., 4. § (1) bek.].
A felperes 1982-től 1987-ig terjedő időben édesapja dohánybazáráru magánkereskedésében segítő családtagként dolgozott, havi 3000 Ft ellenében. Adóköteles jövedelméről bevallást nem tett, és általános jövedelemadót sem fizetett. A felperes 1984-ben kötött házasságot, házastársának munkaviszonyból származó jövedelme 1984. szeptembertől 1987. szeptember 30-ig 159 637 Ft volt.A megyei adófelügyelőség 1987. augusztusától vagyonosodási vizsgálatot rendelt el a felperes 1982. január 1-je és 1987. szeptember 30. közötti időszakban elért jövedelmére vonatkozóan. Az adóvizsgálat a részletes elszámoltatás eredményeként megállapította, hogy a vizsgált időszakban a felperes 3 279 000 Ft összeget fordított vagyongyarapításra és egyéb kiadásokra, mellyel szemben a fedezetként elfogadható adómentes jövedelem összegét 2 637 532 Ft-ban állapították meg. Ennek alapján az elsőfokú adóhatóság az 1987. december 16-án kelt 5695/1987. számú határozatával a felperes adóköteles és adómentesként igazolt jövedelmének különbözete, azaz: 641 468 Ft adóalap után az 1987. évre általános jövedelemadó hiánya címén 383 774 Ft-ot állapított meg, felemelt adó címén pedig 191 887 Ft-ot írt elő a felperes terhére.
Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az adóhiányt megállapító államigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte, mert álláspontja szerint a terhére adóköteles jövedelem-különbözet nem mutatható ki.
A városi bíróság a széles körben lefolytatott bizonyítás eredményeként ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetének helytadását kérte. Az 1982. évre kimutatott jövedelemkülönbözet tekintetében elévülésre hivatkozott, vitatta továbbá az adóalanyiságukat és az 50%-os mértékű felemelt adó jogszerűségét is. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mert megállapítása szerint a támadott határozatok nem sértettek jogszabályt. A vagyongyarapodás összegszerű vizsgálata tekintetében a megyei bíróság a városi bírósággal egyezően arra az álláspontra helyezkedett: a felperesek nem tudták igazolni, hogy a vagyonszerzésük forrása teljes egészében adómentes, vagy már adózott jövedelem volt.
A jogerős ítélet ellen az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően a legfőbb ügyész törvénysértés miatt törvényességi óvást emelt. A törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
Az adóvizsgálat lefolytatásakor és az adóhiányt megállapító határozat meghozatalakor hatályban levő, a lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályairól szól 58/1981. (XI. 19.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-ának (5) bekezdése alapján az adóhatóság az elévülési időn belül állapíthatja, meg az adót, ha annak megállapítása részben vagy egészben bármely okból elmaradt. A R. 4. §-ának (1) bekezdése szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év. elteltével évül el, amelyben az adózónak bevallást, bejelentést kellett volna tennie. Ennek alapján tehát az adóhatóság az 1982. évi adóköteles jövedelem után is jogosult volt az 1987-ben hozott határozatával adóhiányt megállapítani.
Az adóhatóság a vagyonosodási vizsgálatot a 45/1983. (XI. 20.) MT rendelet 14. §-ának (1) bekezdése alapján az 1984. január 1. napjától keletkezett adóalapok adóztatása tekintetében folytathatta le. 1984 januárjától az adóhatóság eljárása a 45/1983. (XI. 20.) PM rendelet 51. §-án alapult.
Nem volt kizárt azonban a vagyonosodási vizsgálat és az ennek eredményeként kimutatott jövedelem adóztatása az 1984. január 1-je előtti időben sem.
Az 1987-ben tartott vagyonosodási vizsgálat tehát az 1983. és 1982. évre is kiterjedhetett. Az elévülésről rendelkező R. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja azonban a helyes jogértelmezés szerint nem teszi lehetővé, hogy az 1982. évi vagyonszerzés forrásként megjelölt 1977-től 1981-ig terjedő időben szerzett jövedelmek adómentességét is a vizsgálat alá vonják. A felperes az 1982. decemberében 465 000 Ft vételáru öröklakást az adóhatóság által sem vitatottan a korábbi években megszerzett és elévülés folytán már nem adóztatható jövedelméből vásárolta. Tévedett tehát az adóhatóság, amikor az elévülést figyelmen kívül hagyva az 1982. január 1-je előtt szerzett jövedelmet is adóztatta. Mindezek következtében az adóztatható jövedelem és az ennek vonzataként esetlegesen kivethető adóhiány és felemelt adó összege is módosul.
Ezért a megyei bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a részleges elévülésre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatja, és a részben jogszabálysértő államigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezi [Pp. 339. § (2) bekezdés].
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresettel támadott államigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte, az eljáró államigazgatási szerv új eljárásra kötelezése mellett.
Az új eljárás során az adóhiány megállapításának csak az újabb vagyonelszámoltatás eredményeként kimutatható adóköteles jövedelem után lehet helye. Az 1982. előtt szerzett és vagyongyarapításra fordított jövedelem adóztatására nincs mód.
Az alperes pervesztességére tekintettel köteles megfizetni a felperesnek az első- és másodfokú költséget [Pp. 78. § (2) bekezdés].
A le nem rótt illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésén és 14. S-án alapul.
(K törv I. 25 145/1990. sz.)