adozona.hu
BH 1990.11.433
BH 1990.11.433
I. Annak megítélésében, hogy a többségben külföldi részesedésű részvénytársaság bel- vagy külföldi jogi személynek minősül-e, a devizagazdálkodásra vonatkozó szabályok az irányadók [1988. évi VI. tv. 8. § (1) bek., 1988. évi XXIV. tv. 2. § a) pont 4. § (1) bek., 9. § (2) bek., 1974. évi 1. tvr. 3. § (1) bek. c) és d) pont]. II. Lényeges eljárási szabályt sért a cégbíróság, ha a bejegyzés iránti kérelem túlterjeszkedve, abban nem szereplő adatok - ide nem értve a jogszabályban előírt kötelező tartalmi adatok
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A S-i Dózsa Mezőgazdasági Termelőszövetkezet mint magyar, valamint két osztrák cég az 1989. szeptember 26-án kelt alapító okirattal zártkörű alapítással részvénytársaságot hoztak létre. A társaság 44 millió forintos alaptőkéjéből a külföldi részesedés 40 millió forint, azaz többségi részesedés volt.
A cég alapításához a pénzügyminiszter az együttes engedélyt megadta. A cég alapításához szükséges engedélyen kívül az 1988. évi XXIV. törvény 43. §-a alapján olyan kedvezményeket is biztosított a...
BH 1990.11.433 I. Annak megítélésében, hogy a többségben külföldi részesedésű részvénytársaság bel- vagy külföldi jogi személynek minősül-e, a devizagazdálkodásra vonatkozó szabályok az irányadók [1988. évi VI. tv. 8. § (1) bek., 1988. évi XXIV. tv. 2. § a) pont 4. § (1) bek., 9. § (2) bek., 1974. évi 1. tvr. 3. § (1) bek. c) és d) pont].
II. Lényeges eljárási szabályt sért a cégbíróság, ha a bejegyzés iránti kérelem túlterjeszkedve, abban nem szereplő adatok - ide nem értve a jogszabályban előírt kötelező tartalmi adatokat - bejegyzését rendeli el [Pp. 215. §, 1989. évi 23. tvr. 25. § (1) bek.].
A S-i Dózsa Mezőgazdasági Termelőszövetkezet mint magyar, valamint két osztrák cég az 1989. szeptember 26-án kelt alapító okirattal zártkörű alapítással részvénytársaságot hoztak létre. A társaság 44 millió forintos alaptőkéjéből a külföldi részesedés 40 millió forint, azaz többségi részesedés volt.A cég alapításához a pénzügyminiszter az együttes engedélyt megadta. A cég alapításához szükséges engedélyen kívül az 1988. évi XXIV. törvény 43. §-a alapján olyan kedvezményeket is biztosított a cég számára, amelyek a vámszabadterületi társaságokat illetik meg.
A cég kérelmére az elsőfokon eljárt bíróság a bejegyzést 6. sorszám alatti végzésével elrendelte. A végzés 12. pontja a bejegyzési kérelmen túlterjeszkedve a következő adatokat is tartalmazza: a belföldön elhelyezett tőke mennyisége 59 % LB. GmbH 23 600 000 Ft, 30 % K-B. mbH 12 000 000 Ft, Ausztria: belföldi képviselő D. I. S-i lakos, a Részvénytársaság külföldinek minősül a Pénzügyminisztérium 1989. szeptember 8-án kelt jóváhagyása szerint.
A cég a bejegyzést elrendelő végzéssel szemben benyújtott fellebbezésében a fenti adatoknak a cégjegyzékből való törlését kérte. Fellebbezésének indokolása szerint az általa bejegyezni kért cég magyar gazdálkodó szervezetnek minősül. Ezt támasztja alá a külföldiele magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. törvény (továbbiakban: Bf. tv.) 2. és 4. §-a, valamint az e törvényhelyekhez fűzött miniszteri indokolás. A magyar jogszabályok alapján létrejött gazdasági társaság a Ptk 685. §-ának c) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezet. A társaság magyar jellegén, illetőleg gazdálkodó szervezeti voltán nem változtat az a körülmény, hogy az vámszabadterületen működik, illetőleg hogy a pénzügyminiszter engedélye alapján megilletik mindazok a jogok, amelyek a vámszabadterületi társaságokat megilletik. Ez mindössze annyit jelent a Bf. tv. 38. §-a értelmében, hogy ezek a társaságok a vám-, deviza- és külkereskedelmi jogszabályok alkalmazása szempontjából külföldnek, illetőleg e jogszabályok alkalmazásában külföldinek minősülnek. Utalt arra, hogy a pénzügyminiszter és a kereskedelmi miniszter együttes engedélye sem minősítette a társaságot külföldinek. Ezért nem helytálló az elsőfokú cégbíróságnak a belföldön elhelyezett külföldi tőke nagyságára való bejegyzése sem. D. I. nem a külföldi cég belföldi képviselője, hanem a részvénytársaság igazgatóságának a tagja. A külföldi cégek egyikétől sem kapott megbízást belföldi képviseleti tevékenység ellátására. A fellebbezés alapos.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 8. §-ának (1) bekezdése értelmében többségében vagy teljesen külföldi tulajdonban álló gazdasági társaság alapításához vagy a társaságban többségi külföldi részesedés szerzéséhez a pénzügyminiszter és a kereskedelmi miniszter együttes engedélyére van szükség. A Bf. tv. 9. §-ának (2) bekezdése ezt a rendelkezést megismétli, a 2. §-ának a) pontja pedig azt is kimondja, hogy a törvény alkalmazásában külföldi az, akit a devizajogszabályok annak nyilvánítanak.
A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. tvr. 3. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontjai akként rendelkeznek, hogy az a jogi személy vagy más gazdálkodó szerv, amelynek székhelye Magyarországon van, a devizajogszabályok szempontjából belföldinek minősül.
A S. C. Rt külföldi többségi részesedésű részvénytársaság az alapításhoz szükséges engedélyeket megkapta. Miután belföldi székhellyel rendelkezik, belföldi jogi személynek, gazdasági társaságnak minősül, és mint gazdasági társaság a Ptk. 685. §-ának c) pontjában megjelölt gazdálkodó szerv. Ezt támasztja alá az a törvényi rendelkezés is [Bf. tv. 4. § (1) bekezdés], mely szerint ha az e törvény alapján létrejött társaság tovább társul, erre már a belföldi alapítású társaságokra vonatkozó szabályok, tehát a Gt rendelkezései az irányadóak.
A társaság a Bf. tv. 43. §-ában megadott kedvezmény következtében csak a vám-, deviza- és külkereskedelmi jogszabályok alkalmazása szempontjából minősül külföldinek, egyebekben magyar gazdálkodó szerv, melyre a törvény általános rendelkezései az irányadóak. Maga a létesítést engedélyező pénzügyminiszteri, kereskedelmi miniszteri együttes határozat sem minősíti a társaságot külföldinek.
A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr. (Ctvr) 27. §-ának (1) bekezdése értelmében e jogszabályt a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. A Ctvr 25. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 215. §-a értelmében a bíróság - érdemi döntése során - nem terjeszkedhet túl a kérelmen. Az elsőfokú cégbíróság tehát eljárási szabályt sértett, amikor olyan adatok bejegyzését rendelte el a cégjegyzékbe, amely adatok bejegyzésére vonatkozó kérelem előterjesztve nem is volt. A fentiekben kifejtettek szerint egyébként a fellebbezésben sérelmezett adatok bejegyzése az anyagi jogi szabályok sérelmét is jelentette.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a bejegyző végzést megváltoztatta, és a jogszabállyal ellentétes bejegyzés törlését rendelte el.
(Legf. Bír. Cgf. II. 31 977/1989. sz.)