adozona.hu
BH 1991.1.30
BH 1991.1.30
Dolgok használatának biztosítására irányuló - például lízing - szerződés fel nem bontható, az ilyen szerződés csak a jövőre nézve szüntethető meg. A bíróság - a jognyilatkozat tartalmát véve figyelembe - a "szerződés felbontására" vonatkozó jognyilatkozat ellenére a megszüntetés jogkövetkezményeit alkalmazhatja [Ptk. 319. § (1)-(3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperessel 1987. december 17-én "Együttműködési szerződés"-t kötött, amelyben az alperes vállalta, hogy - import bizományi szerződés, lízing szerződés alapján és lízingdíj fizetési kötelezettség terhével importból származó - műanyagfeldolgozó gépeket bocsát egy, a felperes által képviselt Gazdasági Társaság rendelkezésére "beérkezéstől függően 1987. december 31. napjáig" (1. pont). A szerződés 7. pontjában a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a gépek rendelkezésre bocsá...
BH 1991.1.30 Dolgok használatának biztosítására irányuló - például lízing - szerződés fel nem bontható, az ilyen szerződés csak a jövőre nézve szüntethető meg. A bíróság - a jognyilatkozat tartalmát véve figyelembe - a "szerződés felbontására" vonatkozó jognyilatkozat ellenére a megszüntetés jogkövetkezményeit alkalmazhatja [Ptk. 319. § (1)-(3) bek.].
A felperes az alperessel 1987. december 17-én "Együttműködési szerződés"-t kötött, amelyben az alperes vállalta, hogy - import bizományi szerződés, lízing szerződés alapján és lízingdíj fizetési kötelezettség terhével importból származó - műanyagfeldolgozó gépeket bocsát egy, a felperes által képviselt Gazdasági Társaság rendelkezésére "beérkezéstől függően 1987. december 31. napjáig" (1. pont). A szerződés 7. pontjában a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a gépek rendelkezésre bocsátásáért, "a garantált és teljeskörű 50 %-os mértékű kapacitás lekötés ellenértékeként" a gépek lízingeléssel kapcsolatos költségeinek 50 %-át az alperesnek átutalja. A szerződés 10. pontja kimondta, hogy a gépek lízingelésével, Magyarországra történő behozatalával, szállításával és egyéb jogcímen felmerült, az 1. számú mellékletben rögzített egyszeri költségek 50 %-át a felperes az alperesnek - számla ellenében - 15 napon belül megfizeti. Ezt az összeget azonban az alperes - ha a szerződés 1993. szeptember 30. napját megelőzően bármely oknál fogva felbontásra vagy megszüntetésre kerül - kamataival együtt 15 napon belül egyösszegben visszafizeti a felperesnek. A felek viszont megállapodtak abban is, hogy a szerződés bármelyik fél részéről 90 napos határidővel felmondható, illetve az megszüntethető; ebben az esetben az érvényben levő és írásban rögzített kötelezettségeket - többek között az időarányos lízingdíjak elszámolását - mindkét félnek teljesítenie kell.A felperes és az alperes 1988. augusztus 19-én jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben a szerződést a Ptk. 319. §-ára hivatkozva, 1988. augusztus 19. napjával közös megegyezéssel felbontották, mert az alperes a szerződésben vállalt 50 %-os mértékű kapacitáslekötést nem tudta biztosítani. A jegyzőkönyvben a felek a szerződés felbontásával kapcsolatos egyes kérdésekben megállapodni nem tudtak.
A felperes keresetében az alperest 487 011 Ft lízingdíj visszafizetésére és ez összeg kamatának megfizetésére kérte kötelezni. Keresetében előadta, hogy az említett összeget az alperes részére megfizette, de az alperes az összeg visszafizetésére a szerződés felbontása ellenére sem hajlandó. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése szerint a szerződés - felbontása esetén - a megkötés időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.
Az alperes ellenkérelmében vitatta, hogy a szerződés felbontása érvényesen történt, mert álláspontja szerint a szerződés nem bontható fel abban az esetben, ha a szerződésszerű szolgáltatás valamely dolog használatának a biztosítása. Hivatkozott arra is, hogy a gépek visszaszolgáltatása számára nem jelent megfelelő reparációt. A felperes által követelt lízingdíjak összegét lényegesen meghaladja az az összeg, amelytől annak folytán esett el, hogy a felperes által használt gépeket nem tudta bérbeadás útján hasznosítani.
Az elsőfokú bíróság - tárgyaláson kívül eljárva - az alperest 487 011 Ft lízingdíj visszafizetésére, továbbá az említett összeg kamatának megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felek a szerződést 1988. augusztus 19. napjával érvényesen felbontották, ezért a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése alapján a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A felperes által megfizetett lízingdíjat - amelynek összege a perben nem volt vitás - az alperes ennek megfelelően köteles visszafizetni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, kérve az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Megismételte korábbi álláspontját, amely szerint a felperessel a gépek használatára kötött szerződés nem bontható fel. Előadta, hogy az ítélet a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása esetén is megalapozatlan, mert a részére visszajáró szolgáltatás - a gépek átadása mellett - magában foglalja a gépek használatának ellenértékét is. Annak bizonyítékaképpen, hogy a gépek használata jelentős vagyoni értéket jelent, csatolta az ugyanarra, illetőleg kisebb gépekre vonatkozólag később kötött bérleti szerződéseket.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezési tárgyaláson előadta, hogy az egyszeri költségeket - a szerződés 10. pontjának megfelelően - az alperes már visszafizette, ezért a keresetében kizárólag az alperesnek a szerződés 7. pontja alapján megfizetett összeget és kamatát érvényesíti.
A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperes és az alperes - az 1988. augusztus 19-én felvett jegyzőkönyvben - a szerződést a Ptk. 319. §-ának (1) bekezdése alapján közös megegyezéssel megszüntette, és így a szerződés a jövőre nézve szűnt meg [319. § (2) bek.]. A szerződés felbontását, amelynek esetében a szerződés - a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése értelmében - a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg, kizárta az, hogy a szerződés dolgok (műanyagfeldolgozó gépek) használatának biztosítására irányult.
A szerződés megszüntetésének esetére a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.
A perbeli ügyben a felperes által visszakövetelt 487 011 Ft ellenében az alperes egyrészt műanyagfeldolgozó gépek rendelkezésre bocsátására, másrészt 50 %-os mértékű kapacitás lekötés-biztosítására vállalt kötelezettséget. A műanyagfeldolgozó gépeket az alperes a felperes rendelkezésére bocsátotta, és azok kapacitásának 50 %-ával - az 1987. december 17-én kötött szerződés 6. pontja értelmében - a felperes volt jogosult rendelkezni. A kapacitás lekötését ugyanakkor - amit az alperes az említett szerződésben 50 %-os mértékben vállalt - az alperes nem biztosította, mert az általa végzett hirdetési tevékenység és az arra jelentkezett ügyfeleknek a felpereshez való elküldése még nem jelenti a kapacitás lekötésének biztosítását.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes által teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást csak részben nem teljesítette, s ezért a felperes pénzbeli szolgáltatását csak részben követelheti vissza. A visszakövetelhető pénzbeli szolgáltatás mértékét a Legfelsőbb Bíróság az ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján 50 %-ban határozta meg, mivel sem a szerződés értelmezésével, sem más módon nem volt pontosan megállapítható, hogy a felperes által vállalt összeg - a gépek lízingelésével kapcsolatos költségek 50 %-a - miként oszlott meg a gének rendelkezésre bocsátásáért és az 50 %-os kapacitáslekötésért járó ellenérték között.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét a felperes által követelt összeg 50 %-ára szállította le.
(Legf. Bír. Gf. I. 30 985/1989. sz.)