adozona.hu
BH 1990.10.407
BH 1990.10.407
Akit azért köteleztek a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátás visszafizetésére, mert az ellátás felvétele felróható volt, az e tárgyban hozott másodfokú határozat ellen keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. A sérelmezett határozat abban az esetben is szabályszerű, ha a visszafizetésre kötelezést nem a határozat rendelkező része, hanem az indokolása tartalmazza [1975. évi II. tv. 106. §, 1981. évi I. tv. 3. § (6) bek., 43. § (1) bek., 17/1975. (VI. 14.) MT r. 247. § (1) bek., 256. § (1)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1968-ban, született. Apja 1980. november 20-án meghalt, és 1980. november 1-jétől a társadalombiztosítási szerv a gondnokság alá helyezett felperes részére árvaellátást állapított meg. Szociális foglalkoztató intézetben helyezték el, majd 1988. január l-jétől 2580 forint árvaellátásban részesült. Anyja - aki gondnoka is - újabb házasságot kötött.
A szociális foglalkoztató 1988. januárjában közölte a felperes gondnokával, hogy a felperes munkaviszonyát megszüntette, ezért a korábbi...
BH 1990.10.407 Akit azért köteleztek a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátás visszafizetésére, mert az ellátás felvétele felróható volt, az e tárgyban hozott másodfokú határozat ellen keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. A sérelmezett határozat abban az esetben is szabályszerű, ha a visszafizetésre kötelezést nem a határozat rendelkező része, hanem az indokolása tartalmazza [1975. évi II. tv. 106. §, 1981. évi I. tv. 3. § (6) bek., 43. § (1) bek., 17/1975. (VI. 14.) MT r. 247. § (1) bek., 256. § (1) bek. d) pont].
A felperes 1968-ban, született. Apja 1980. november 20-án meghalt, és 1980. november 1-jétől a társadalombiztosítási szerv a gondnokság alá helyezett felperes részére árvaellátást állapított meg. Szociális foglalkoztató intézetben helyezték el, majd 1988. január l-jétől 2580 forint árvaellátásban részesült. Anyja - aki gondnoka is - újabb házasságot kötött.A szociális foglalkoztató 1988. januárjában közölte a felperes gondnokával, hogy a felperes munkaviszonyát megszüntette, ezért a korábbi 800 forint helyett 870 forint térítési díjat + 400 forint zsebpénzt kell fizetni. A szociális foglalkoztató 1988. június 10-én arról is értesítette, hogy a felperes a rokkantsági nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, és így 1988. január l-jétől - visszamenőlegesen - rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg a részére. A nyugdíjigényt előterjesztő intézet nem közölte az igénybejelentésben, hogy a felperes árvaellátásban is részesül.
A felperes gondnoka az ekkor kapott értesítést bemutatva, kérte az árvaellátás megszüntetését az Sz-i Társadalombiztosítási Igazgatóságtól.
Az alperes az 1988. július 22-én kelt határozatával a felperes árvaellátása folyósítását 1988. július hónap végével a határozatával megszüntette. Döntését azzal indokolta, hogy a gondnokolt felperes saját jogú nyugellátásban részesül, és 1988. január hónaptól kezdődően már nem illeti meg árvaellátás. Az 1975. évi II. törvény 106. §-ának (1) bekezdése alapján az 1988. január hónaptól július hónap végéig kiutalt árvaellátást, összesen 18 060 forintot tartozásként előírta, és kérte a felperes gondnokát, hogy ezt az összeget 951 forintos részletekben fizesse vissza az alperes számlájára.
A felperes gondnoka felszólalással élt a határozat ellen. Arra hivatkozott, nem volt tudomása arról, hogy az intézet kezdeményezte a gyermeke rokkantsági nyugdíjaztatását. Amikor erről tudomást szerzett, bejelentést tett a társadalombiztosítási igazgatósághoz, és kérte az árvaellátás azonnali beszüntetését.
A felszólalást a társadalombiztosítási tanács elbírálta, és úgy határozott, hogy a nyugdíjfolyósító igazgatóság által jogszerűen előírt 18 060 forint összegű tartozást havi 951 forintos részletekben köteles a felperes visszafizetni. A határozat ellen perindítási jogosultságot engedélyezett. Vizsgálta a jogtalan felvétel körülményeit, a felperes gondnokának anyagi és szociális helyzetét, és erre figyelemmel elutasította a felszólalást.
A megyei társadalombiztosítási tanács elnöke 1989. január 25-én arról értesítette a felperes gondnokát, hogy tévesen biztosított a határozat ellen jogorvoslati lehetőséget. A határozat ellen nem lehet jogorvoslattal élni.
A felperes - gondnoka útján - keresetlevelet terjesztett elő a megyei társadalombiztosítási tanács határozata ellen a munkaügyi bírósághoz, és méltányos döntés meghozatalát kérte családi és szociális körülményeire figyelemmel.
A munkaügyi bíróság végzésével a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította. Döntését arra alapította, hogy az alperes nem hozott olyan visszafizetésre kötelező határozatot, amely megnyitja a felperes keresetindítási jogát. Az alperes igazgatóság 1988. július hó 22-én hozott határozata csak az árvaellátás megszüntetéséről rendelkezik, a rendelkező részben a visszafizetési kötelezettségről nem, az indokolási részben írtak pedig nem tekinthetők kötelezésnek. Minthogy az alperes olyan határozatot nem hozott, amelyben a visszafizetésről rendelkezett volna, nem lehet megállapítani, hogy van-e a felperesnek keresetindítási jogosultsága.
A munkaügyi bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (továbbiakban: T.) 106. §-ának (1) bekezdése szerint az, aki társadalombiztosítási ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre
a) a felvételtől számított 30,
b) a nyugellátás, a baleseti nyugellátás és az ezek alapján folyósított családi pótlék esetén a felvételtől számított 90 napon belül írásban kötelezték.
A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható.
Az árvaellátás hozzátartozói társadalombiztosítási ellátásnak minősül.
A T.a> végrehajtása tárgyában kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet (R.) 247. §-ának (1) bekezdése szerint a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése, illetőleg megtérítése iránt határozattal kell intézkedni. Ha a jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban visszafizetési kötelezettség nem állapítható meg, a megtérítés iránt fizetési meghagyással kell intézkedni.
Téves és jogszabálysértő a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy a nyugdíjfolyósító igazgatóság által 1988. július 22-én kiadott határozat nem minősül jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére kötelező határozatnak.
A társadalombiztosítási jogszabályok nem tartalmazzák, hogy egy határozatnak melyek az alaki és tartalmi kellékei. A társadalombiztosítási eljárásban kisegítő jelleggel alkalmazni kell az államigazgatási eljárásról szóló 1981. évi I. törvény (Áe.) előírásait. A jogszabály 3. §-ának (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezt a törvényt (többek között) a társadalombiztosítási ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
A nyugdíjfolyósító igazgatóság által hozott határozat pedig megfelel az Áe. 43. §-a (1) bekezdésének, függetlenül attól, hogy nem a határozat rendelkező, hanem indokolási részében írta elő az 1988. január l-jétől 1988. július hó 31-ig kiutalt árvaellátás tartozásként történő megfizetését.
Ez a határozat tehát megfelel az R. 247. §-ának (1) bekezdésében írt visszafizetésre kötelező határozatnak. Ezért a határozat elleni felszólalást a megyei társadalombiztosítási tanács jogszerűen bírálhatta el. Döntését egyébként azzal indokolta, hogy az árvaellátás jogalap nélküli felvétele a felperesnek felróható.
Peradat, hogy az árvaellátást az alperes 1980. november l-jétől kezdődően havonta folyósította. Ennek folytán az 1988. július 22-i kötelezés túlnyomórészt a felvételtől számított kilencven napon túl történt.
Az R. 256. §-a (1) bekezdésének cl) pontja szerint a társadalombiztosítási tanács határozata ellen a kézbesítést követő 30 napon belül az érdekelt a határozatot hozó szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz fordulhat a felróhatóság címén visszafizetésre kötelező, továbbá a megtérítésre kötelező határozat ellen.
A felperest az alperes visszafizetésre azzal az indokkal kötelezte, hogy a társadalombiztosítási ellátás jogalap nélküli felvétele a felperesnek felróható.
Mindebből pedig következik, hogy a felperes az R. 256. §-a (1) bekezdésének cl) pontja alapján a társadalombiztosítási tanács határozata ellen jogosult volt keresetlevelet előterjeszteni a munkaügyi bírósághoz, és a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a keresetlevelet érdemben tárgyalja.
(M. törv. II. 10 243/1989. sz.)