adozona.hu
BH 1990.10.395
BH 1990.10.395
I. Részvénytársaságok alaptőkeemelésénél, az alaptőkeemelés cégbejegyzése elrendelésénél irányadó szempontok: - alaptőkeemelésre zártkörű módon nem kerülhet sor, az ilyet elrendelő közgyűlési határozat törvénysértő, ezért semmis [Ptk. 200. § (2) bek., 1988. évi VI. tv (Gt.) 260. § (1) bek., 303. § (1) bek. b) pont];- semmis a közgyűlési határozatnak az a rendelkezése is, amely - a részvényjegyzés sikertelensége esetére - valamelyik részvényest kötelezi a le nem jegyzett részvények átvételére [Gt. 256. § (1)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A részvénytársaság az 1989. március 10-én kelt alapító okirat tanúsága szerint a B. I. K. Vállalat (tov.: vállalat) a B. I. K. Korlátolt Felelősségű Társaság (tov.: Kft), a B. I. K. Vállalat Nagykereskedelmi Leányvállalata, a Szerződéses Boltokat Üzemeltető Leányvállalata, a Beruházási és Szolgáltató Leányvállalata, valamint a MIKRO-BIK Számítástechnikai Fejlesztő és Szolgáltató Leányvállalat alapítókkal zártkörű alapítással jött létre 200 000 000 Ft alaptőkével. Az alapítók közül a B. I. K. ...
BH 1990.10.395 I. Részvénytársaságok alaptőkeemelésénél, az alaptőkeemelés cégbejegyzése elrendelésénél irányadó szempontok:
- alaptőkeemelésre zártkörű módon nem kerülhet sor, az ilyet elrendelő közgyűlési határozat törvénysértő, ezért semmis [Ptk. 200. § (2) bek., 1988. évi VI. tv (Gt.) 260. § (1) bek., 303. § (1) bek. b) pont];
- semmis a közgyűlési határozatnak az a rendelkezése is, amely - a részvényjegyzés sikertelensége esetére - valamelyik részvényest kötelezi a le nem jegyzett részvények átvételére [Gt. 256. § (1) bek., 303. § (3) bek.];- szabálytalanul összehívott közgyűlésnek minősül, s ezért joghatályos alaptőkeemelést nem határozhat el az, amelynek összehívásáról szóló hirdetmény a jogszabályban kötelezően előírt adatokat nem tartalmazza [Gt. 252. § (3) bek. c) pont, 279. § (3) bek., 302. § (1) bek. c) pont].
II. Az alaptőkeemelés fedezetéül szolgáló, állami tulajdont képező vagyontárgyak általában csak ellenérték fejében vihetők be részvénytársaságba. Kivételt csak jogszabályokban meghatározott esetek jelenthetnek [1979. évi II. tv 42. §, 43. § (2) bek., 44. § c) pont, 51. § (3) bek., 1988. évi IX. tv 23. § (1)-(3) bek., 23/1979. (VI. 28.) MT r. 68. § (2) bek., 69. § (3) bek.].
A részvénytársaság az 1989. március 10-én kelt alapító okirat tanúsága szerint a B. I. K. Vállalat (tov.: vállalat) a B. I. K. Korlátolt Felelősségű Társaság (tov.: Kft), a B. I. K. Vállalat Nagykereskedelmi Leányvállalata, a Szerződéses Boltokat Üzemeltető Leányvállalata, a Beruházási és Szolgáltató Leányvállalata, valamint a MIKRO-BIK Számítástechnikai Fejlesztő és Szolgáltató Leányvállalat alapítókkal zártkörű alapítással jött létre 200 000 000 Ft alaptőkével. Az alapítók közül a B. I. K. Kft 110 000 000 Ft-tal járult hozzá az alaptőkéhez, melyből 80 000 000 Ft apport és 30 000 000 Ft készpénz volt. A B. I. K. Vállalat 60 000 000 Ft értékben szintén apporttal teljesített. A vállalat apportját képezte a közel 150 egységből álló üzlethálózata bérleti jogának átengedése.A Kft apportja nyolc olyan kereskedelmi egység bérleti jogának átengedése volt, amelyet a Kft térítésmentesen a vállalattól kapott. A juttatás a vállalat 1989. február 2-án kelt 5/1989-es számú vállalati tanácsi határozatán alapult.
A Vállalat 1989. február 2-án további határozatokat is hozott, melyekből a 4/1989-es számú Vt.</a> határozat 1989. március 31-ig 181 964 000 Ft értékben térítésmentesen adta át - az akkor még alakulás stádiumában levő - részvénytársaságnak alaptőkén felüli vagyonként a leányvállalataiban és a gazdasági társaságaiban fennálló érdekeltségeit. Így az alakulást követően, illetve azzal egyidőben a részvénytársaság 180 000 000 Ft-ot meghaladó összegű alaptőkén felüli vagyonnal is rendelkezett. Végül az alapítóként is szereplő vállalat április végéig maradék vagyonát könyvjóváírással részben a részvénytársaságra, részben a Kft-re átruházta.
A részvénytársaság az 1989. október 30-án tartott közgyűlésén alapszabály-módosítást határoztak el. A módosítás a tevékenységi kör bővítését és az alaptőke 195 000 000 Ft-tal való felemelését foglalta magában. A tőkeemelést 190 000 000 Ft értékben az alaptőkén felüli vagyon tőkésítésével, 5 000 000 Ft érték erejéig új, kamatozó részvények kibocsátásával kívánták biztosítani. Az erre vonatkozó alapszabály-módosítás szerint a kamatozó részvények jegyzése zártkörű. Ha ennek névértékét a részvényjegyzés zárnapjáig nem jegyzik le, a megmaradt részvényeket az érték befizetése után a Kft szerzi meg. A módosítás szerint az 5 000 000 Ft kamatozó részvény fedezete készpénz lett volna, de teljesítés fejében a Kft tagjainak üzletrészét is elfogadhatónak ítélte a módosító javaslat, tehát a részvényjegyzés döntötte volna el, hogy az alaptőke emelésnek ez a része készpénzzel vagy apporttal történik-e.
A cég a tevékenységi kör bővítésének és az alaptőke felemelése elhatározásának bejegyzését kérte a cégjegyzékbe.
Időközben a megyei APEH vizsgálatot folytatott le a részvénytársaság és a Kft mint az egyik alapító pénzügyi működésével kapcsolatban. Ennek alapján a megyei Tanács VB Igazgatási Főosztálya megállapította, hogy az alakuló részvénytársaság részére a Vállalat 1989. február 2-án kelt 4/1989. vállalati tanácsi határozatával történő vagyonjuttatás törvénysértő volt, és azt megsemmisítette. A döntést a Kereskedelmi Minisztérium 1990. március 9-én helybenhagyta.
Az 1989. szeptember 30-án készült mérleg szerint a felhalmozott vagyon mértéke 198 296 000 Ft, ennek forrása a vállalat 4/1989-es Vt.</a> határozatán alapuló ingyenes vagyon átruházása volt.
Az elsőfokú bíróság az alaptőke felemelésére vonatkozó határozat bejegyzésének kérelmét elutasította. Álláspontja szerint a felemelt alaptőkét olyan vagyonból kívánták biztosítani, melyet törvénysértő módon szerzett meg a részvénytársaság.
A cég fellebbezésében az elsőfokú végzés megváltoztatását és a határozat bejegyzésének elrendelését kérte. Álláspontja szerint a tőkén felüli vagyon megszerzése jogszerű volt, az a hatóságok jóváhagyásával történt. Erre lehetőséget ad a vállalati, a pénzügyi, a földtörvény és a helyiséggazdálkodási jogszabály. Kifogásolta, hogy az alaptőke emelés 5 000 000 Ft-ra vonatkozó elutasító rendelkezését az elsőfokú bíróság nem indokolta, pedig az nem a felhalmozott vagyon tőkésítését, hanem új részvények jegyzését jelentette.
A fellebbezés nem alapos.
Jelen ügy és a megyei bíróság mint cégbíróság 60 031-es számú irataiból megállapítható, hogy a Vállalat térítésmentesen engedett át a saját - állami tulajdont képező - vagyonából 181 000 000 Ft értékű vagyontárgyat a részvénytársaság alaptőkén felüli vagyonába. Az alaptőke emelésének szinte kizárólag ez lett volna a fedezete. A vagyonjuttatásra vonatkozó vállalati tanácsi határozatot azonban az államigazgatási hatóság jogerősen megsemmisítette. Ennek értelmében ezt a vagyont a részvénytársaság nem szerezheti, nem szerezhette meg, így a tőkeemelés pénzügyi és jogi feltételei hiányoztak.
A bíróság az 1989. évi 23. tvr 25. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 9. §-a értelmében a saját eljárásában az államigazgatási hatóság által megállapított tényálláshoz nincs ugyan kötve, a döntés alapjául szolgáló tényeket azonban a cég sem vitatta, jogszabálysértőnek csak az államigazgatási hatóság által alkalmazott jogkövetkezményeket tartotta. A Legfelsőbb Bíróság azonban ebben a kérdésben az államigazgatási hatóság döntésével azonos jogi álláspontot foglalt el.
A részvényjegyzéssel történő tőkeemelés elutasítása szintén jogszerűen történt az elsőfokú bíróság részéről. A Legfelsőbb Bíróság is jogszabálysértőnek - s ezért semmisnek [Ptk. 200. § (2) bek.] - találta a részvényjegyzés felől rendelkező közgyűlési határozatot. Alaptőke emelésre ugyanis zártkörű módon nem kerülhet sor. A zártkörűség a részvénytársaság alapításának egyik módja [Gt. 260. § (1) bek.]. Ezt követően a részvénytársaság ugyanolyan szabályok szerint működik, mint a nyílt alapítású részvénytársaság. Ha a társaság a részvényeseinek az alaptőke emelés során elővételi jogot kíván biztosítani, erre az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 303. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint van lehetőség közgyűlési határozat alapján, melyet minősített többséggel kell meghozni.
Jogszabályt sért a határozatnak az a része is, mely a részvényjegyzési határidő letelte után valamely részvényest a le nem jegyzett részvények megvételére kötelez. Ha ugyanis a tervezett tőkét nem jegyzik le, akkor a részvényjegyzés meghiúsul és az alaptőke emelés nem megy foganatba [Gt. 303. § (3) bekezdés, 256. § (1) bekezdés].
Semmisséget okozó hiányossága a határozatnak az is, hogy nem rendelkezett a felemelt alaptőke fedezetére szolgáló részvények darabszámáról és értékéről, illetve hogy ezeket ki vette volna át [Gt. 252. § (3) bekezdés c) pont, 302. § (1) bekezdés c) pont], továbbá hogy a felülbélyegzés következtében miként változott volna a részvények értéke.
Az alaptőke emelés fedezetéül szolgáló vagyontárgyak eredetével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra kíván rámutatni.
Az állami pénzügyekről szóló - többször módosított - 1979. évi II. törvény (továbbiakban: Ápt.) VII. fejezete a vállalkozók és egyéb szervezetek pénzügyi rendszeréről szól.
A törvény módosított 44. §-ának c) pontja szerint a vállalkozók külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint pénzeszközeiket többek között gazdasági társaságnak véglegesen átadhatják. Ez a rendelkezés nem szól arról, hogy ez milyen módon és arról sem, hogy ellenszolgáltatás fejében vagy ingyenesen történhet. E fejezet rendelkezései azonban kimondják, hogy a vállalkozóknak eszközeiket gyarapítva kell gazdálkodni úgy, hogy pénzügyi egyensúlyuk folyamatosan biztosítva legyen [Ápt. 42. §, 43. § (2) bekezdés]. A törvény VIII. fejezete pedig az állami vagyonnal való gazdálkodást szabályozza. Ha tehát az állami vagyon felett rendelkezni kíván a gazdálkodó szervezet, akkor e fejezet és az idevonatkozó minisztertanácsi rendelet szerint járhat el (a többször módosított 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet; továbbiakban: R.).
A VIII. fejezet 49. §-a (1) bekezdésében megismétli az állami vagyonnal való rendelkezés felelős módját, rendeltetésszerű használatát, megóvását, gyarapítását. Az Ápt. 51. §-ának (3) bekezdése értelmében az állami vagyonról lemondani csak jogszabály keretei között lehet. Ezt a keretet a már hivatkozott MT rendelet adja meg. A R. 68. §-ának (2) bekezdése alapján állami vagyont elidegeníteni, megterhelni vagy azzal más módon rendelkezni a kezelőnek csak jogszabályi keretek között lehet. Ez a jogszabályi keret a R. 69. §-a. Mind a 68. §-ának (2) bekezdése, mind a 69. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a rendelkezés ellenszolgáltatás fejében történik, az állami vagyon mennyisége tehát nem csökken. A R. 69. §-ának (3) bekezdése többlettényállási elemet is rögzít, éspedig valamely vagyontárgy (és nem az egész vagyon) vagy eszköz feleslegessé válását. Ugyancsak e jogszabályi hely mondja azt ki, hogy a pénzügyminiszter által meghatározott esetekben van helye vagyontárgy térítésmentes átengedésének.
A pénzügyminiszter az 58/1980. (XII. 28.) PM rendeletben határozta meg a térítésmentesen átengedhető állami vagyon feltételeit, amelyet azonban a 72/1988. (XII. 27.) PM rendelet hatályon kívül helyezett. 1989. február 6-ig nem jelent meg olyan új jogszabály, mely ennek a rendelkezésnek a helyére lépett volna, ezért csak az Ápt. és a R. keretein belül lehet állami tulajdonú vagyontárgyak tulajdonjogát ingyenesen más vállalkozó részére átadni. Az adott esetben egyik feltétel sem valósult meg.
Az 1988. évi IX. tv 23. §-ának (1) bekezdése csak annak elvi lehetőségét adja meg, hogy adóalany pénzeszközét más adóalanynak, illetve egyéb jogi személynek ideiglenesen vagy véglegesen átadhatja. A (3) bekezdés éppen azt mondja ki, hogy pénzeszközök végleges átadása esetén az átadó és az átvevő a részesedés (osztalék) mértékében egymással megállapodik. Ez a szabály tehát alapesetként az ellenérték fejében történő vagyonátadást rögzíti.
A helyiséggazdálkodásról szóló módosított 18/1984. (IV. 15.) MT r. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében nem kell az elhelyező hatóság kiutaló vagy engedélyező határozata, amikor a használati jog a jogszerű használó feladatát átvevő és továbbfolytató használót változatlan feltételekkel illeti meg, a 23. § (2) bekezdése szerint ezt az új használó köteles bejelenteni, és jogosultsága elismerését kérni. Ha ezek a feltételek fennállnak, a jogosultságot a hatóság köteles elismerni. Az iratokból ennek megtörténte nem állapítható meg.
A felsorolt rendelkezéseket azonban az Ápt.-ben foglalt szabályokkal összhangban kell alkalmazni, vagyis nincs meg a lehetőség a vagyontárgyak térítésmentes átengedésére mindazokban az esetekben, amikor ezt az Ápt. nem teszi lehetővé. Az állami vagyonnal való gazdálkodás a vállalkozóra többlet kötelezettséget és fokozott felelősséget ró.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését az 1989. évi 23. tvr 25. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(B. A. Z. Megyei Bíróság mint cégbíróság C. 40 038/1989. - Legf. Bír. Cgf. II. 30 194/1990. sz.)