adozona.hu
BH 1989.12.489
BH 1989.12.489
A megrendelő érdekmúláson alapuló elállása nem tekinthető megalapozottnak csupán azon az alapon, hogy a vállalkozó a kivitelezést vontatottan kezdte meg [Ptk. 300. § (1) és (2) bek., 395. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetet indított az alperes ellen 26 986 Ft meghiúsulási kötbér megfizetése iránt. Keresetlevelében azt adta elő, hogy épülete központi fűtésének karbantartási munkáira kötött szerződést az alperessel, az alperes azonban az előírt időpontban nem kezdte meg a munkát.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és elsősorban arra hivatkozott, hogy a szerződést a szakcsoportja kötötte, amelynek tevékenységére nincs ráhatása.
Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson tanúkihallgatást foganato...
BH 1989.12.489 A megrendelő érdekmúláson alapuló elállása nem tekinthető megalapozottnak csupán azon az alapon, hogy a vállalkozó a kivitelezést vontatottan kezdte meg [Ptk. 300. § (1) és (2) bek., 395. § (3) bek.].
A felperes keresetet indított az alperes ellen 26 986 Ft meghiúsulási kötbér megfizetése iránt. Keresetlevelében azt adta elő, hogy épülete központi fűtésének karbantartási munkáira kötött szerződést az alperessel, az alperes azonban az előírt időpontban nem kezdte meg a munkát.Az alperes a kereset elutasítását kérte, és elsősorban arra hivatkozott, hogy a szerződést a szakcsoportja kötötte, amelynek tevékenységére nincs ráhatása.
Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson tanúkihallgatást foganatosított. Ennek során az alperes részéről megjelent tanú kijelentette, hogy a felperes hozzájárult a kezdési határidő módosításához azzal, hogy amennyiben 1987. szeptember 10-ig nem kezdik meg a munkát, a szerződést tárgytalannak tekinti. A tanú elmondása szerint 1987. szeptember 10-én vonultak fel a munkára, és megnyitották az építési naplót, a felperes utasítására azonban másnap a munkahelyről levonultak.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 26 986 Ft meghiúsulási kötbért. Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy az alperes (szakcsoportja) szerződésszegést követett el, és a felperes a Ptk 395. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján jogszerűen gyakorolta a szerződéstől való elállási jogát. Ugyancsak jogszerű a felperesnek a meghiúsulási kötbér iránti követelése a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-ának (1) bekezdése, a 19. § (1) bekezdésének d) pontja, valamint a 20. § (2) bekezdés d) pontja szerint. Az alperes nem terjesztett elő olyan védekezést, amely szerződésszegésének kimentésére alkalmas lett volna.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a felek közös megegyezéssel 1987. szeptember 10-ére módosították a munkakezdés időpontját, és ekkor az alperes fel is vonult a munkavégzéshez. Szerinte a felperes indokolatlanul szólította fel az alperes alkalmazottait a munkaterületről való elvonulásra. Hangsúlyozta, hogy nem látja bizonyítottnak a felperes szerződéstől való elállásának jogszerűségét.
A fellebbezésre a felperes ellenkérelmet közölt, és kérte az ítélet helybenhagyását. Előadta, hogy 1987. szeptember 10-én csak az alperes két munkavállalója jelent meg a munkavégzés helyszínén, és ezen a napon érdemi munkát nem is végeztek. Ennek alapján szeptember 11-én az alperes alkalmazottait felszólította a levonulásra, mivel egyértelműnek látszott, hogy ilyen körülmények között a hátralevő négy nap alatt a 224 885 Ft értékű munka nem végezhető el. Kifejtette, hogy a fűtési idény közeledtére tekintettel haladéktalanul új vállalkozót kellett keresnie a munka elvégzésére.
A fellebbezés alapos.
A Ptk. 300. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett a késedelmét kimentette-e - követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. A törvény idézett rendelkezése szerint tehát szerződésszegésre hivatkozással csak szerződésszegés bekövetkezése esetén jogosult a megrendelő a szerződéstől elállni, illetőleg a szerződésszegés alapján kötbért követelni.
A Ptk. 300. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban kellett volna teljesíteni, vagy ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el. A Ptk. 395. §-ának (3) bekezdése az elállás jogát arra az esetre szabályozza, amikor már a határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a vállalkozó késedelembe esik, és emiatt a megrendelőnél érdekmúlás következik be.
A per adatai szerint a felek megállapodtak abban, hogy az alperesnek nem az eredetileg meghatározott 1987. augusztus 30-i, hanem 1987. szeptember 15-i határidő alatt kell a munkát elvégezni azzal, hogy a munkavégzésre szeptember 10-ig felvonul. Megállapítást nyert, hogy az alperes a munka megkezdésére meghatározott határnapon felvonult, az ezt követő napon pedig a felperes a munka abbahagyására szólította fel.
A jelen ügyben nem következtek be a törvényben meghatározott feltételek ahhoz, hogy a felperes az alperes szerződésszegésére hivatkozással elálljon a szerződéstől, illetőleg hogy a szerződésszegésre tekintettel kötbért követeljen. A felperes csak az ún. általános elállási jogát gyakorolhatta a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint. A felek által a teljesítésre meghatározott újabb határidő az elállás bejelentésekor még nem telt el, és az eljárás során arra vonatkozó adat vagy bizonyíték sem merült fel, hogy a per tárgyát képező, nagyságrendjében nem jelentős munkát az alperes a határidő lejártáig nem tudta volna elvégezni. Az sem állapítható meg, hogy a felperesnél érdekmúlás következett be. Az elsőfokú bíróság tehát nem a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott, amikor a felperes keresetének helyt adva az alperest a kötbér megfizetésére kötelezte.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 430/1989. sz.)