adozona.hu
BH 1989.12.488
BH 1989.12.488
A gazdálkodó szervezetektől elvárható, hogy a bankszámlaszámuk esetleges változásáról a velük szerződéses kapcsolatban álló más gazdálkodókat tájékoztassák. Az ennek elmulasztásából eredő fizetési "késedelem" következményeiért ezért helytállni tartoznak [Ptk. 277. § (2)-(3) bek., 280. § (1) bek. a) pont, GKT 51/1973.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 539 158 Ft értékben árut vásárolt a felperestől. A szerződésben a fizetés módját a felek beszedési megbízásban jelölték meg. A felperes a számlát 1988. január 18-án az alperesnek megküldte, majd 1988. február elején a beszedési megbízást kiállította, s azt az MNB-hez benyújtotta. Az alperes bankszámlaszáma 1988. január l-jén megváltozott, erről a felperest az alperes nem értesítette, így a beszedési megbízáson a régi bankszámlaszámot tüntette fel.
A bank a bankszámla-szám változás...
A bank a bankszámla-szám változása miatt a beszedési megbízást nem teljesítette.
A felperes 1988. augusztus 24-én az alperes ellen fizetési meghagyás kibocsátását kérte 539 158 Ft és ennek évi 20 %-os kamata megfizetése iránt. Az alperes ellentmondása után a beszedési megbízást - most már az új bankszámlaszám feltüntetésével - ismét benyújtotta, és a számláját 1988. szeptember 21-én a bank útján az alperes kiegyenlítette. Erre tekintettel a felperes a keresetét a késedelmi kamat és a perköltség összegére szállította le. A kamat összegét 1988. február 29-től szeptember 21-ig terjedő időre 205 nap késedelmet számítva, 60 569 Ft-ban jelölte meg.
Az alperes a leszállított kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a fizetéssel késedelembe nem esett, így a perre okot nem adott, mert a felperes helyes bankszámlaszámot tartalmazó beszedési megbízását csak 1988. szeptemberben nyújtotta be a bankhoz, és azt nyomban ki is fizette. Előadta, hogy a felperes másik beszedési megbízásának a bank részéről történt visszaadása folytán már 1988. március havában értesült a bankszámlaszám változásáról, s a perbeli beszedési megbízást is be kellett volna adnia korábban.
Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai és a becsatolt okiratok alapján tényként állapította meg, hogy az alperes bankszámla-száma 1988. január l-jén megváltozott, de erről a felperest nem értesítette. A felperes azonban legkésőbb a másik beszedési megbízás helyes kitöltésekor értesült a bankszámlaszám változásáról, így kellő körültekintése mellett rá kellett volna jönnie, hogy a perbeli számla ki nem egyenlítésének is ez az oka. A késedelmes fizetés tehát mind a két félnek felróható, ezért a közrehatás arányát 50-50 %-ban határozta meg. Ennek megfelelően az alperest 30 284 Ft kamat és 16 175 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó felperesi keresetet elutasította.
Ezen ítélet marasztaló rendelkezése ellen az alperes fellebbezett, és a kereset teljes elutasítását kérte. A fellebbezésében lényegében megismételte az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyíték helyes mérlegelésével a tényállást jól állapította meg, az abból levont következtetése, ítéleti döntése is helyes, ezért az alperes fellebbezési érvelését nem fogadta el.
A felek a fizetés határidejében nem állapodtak meg, ezért a Ptk. 280. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság GKT 51/1973. számú állásfoglalására - a fizetés a felperes teljesítése után nyomban esedékessé vált. A fizetés technikai lebonyolításához azonban, mivel a felek inkasszófizetésben állapodtak meg, a felperesnek be kellett nyújtania a beszedési megbízást. A felperes ezt megtette, a terhelés elmaradása az alperes mulasztására vezethető vissza, mert a bankszámlaszáma megváltozásáról a felperest előzetesen nem tájékoztatta, és a számla kézhezvétele után sem hívta fel a változásra, a felperes figyelmét. Más kérdés, hogy a késedelem időtartamának alakulása mennyiben függ össze a peres felek további magatartásával. A felperes kellő körültekintéssel rövidebb idő alatt is felismerhette volna a fizetés elmaradásának okát.
Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a késedelmes fizetés mind a két fél mulasztásával összefügg. A felek ugyanis a Ptk. 277. §-a (2) bekezdése alapján a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek, és - a (3) bekezdés alapján - a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni.
A mindkét fél terhére értékelhető körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte [Pp. 206. § (1) bek.], és a közrehatás arányát is helyesen állapította meg.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a nem fellebbezett részében nem érintette, a fellebbezett részében pedig a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - az indokolásnak a fellebbezés folytán szükségessé vált kiegészítésével - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. I. 30 053/1989. sz.)