adozona.hu
BH 1990.8.315
BH 1990.8.315
Az illetéktörvény alkalmazásában lakás az a helyiség, amely objektíve megfelel a lakásügyi jogszabályokban meghatározott követelményeknek [1986. évi I. tv. 13. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1987. augusztus 31. napján megkötött adásvételi szerződéssel 50 000 Ft vételárért megvásárolta az 1235 m2 területű ingatlant a rajta levő, felújításra szoruló egyszobás, komfort nélküli felépítménnyel. A vásárolt ingatlan az ingatlannyilvántartásban belterületi lakóház, udvar és kert megjelöléssel szerepel. A felperes az adásvételi szerződés időpontjában és jelenleg is szülei budapesti tanácsi bérlakásában lakik. Az illetékkiszabási eljárás során az akkor még kiskorú felperes törvé...
BH 1990.8.315 Az illetéktörvény alkalmazásában lakás az a helyiség, amely objektíve megfelel a lakásügyi jogszabályokban meghatározott követelményeknek [1986. évi I. tv. 13. § (1) bek.].
A felperes 1987. augusztus 31. napján megkötött adásvételi szerződéssel 50 000 Ft vételárért megvásárolta az 1235 m2 területű ingatlant a rajta levő, felújításra szoruló egyszobás, komfort nélküli felépítménnyel. A vásárolt ingatlan az ingatlannyilvántartásban belterületi lakóház, udvar és kert megjelöléssel szerepel. A felperes az adásvételi szerződés időpontjában és jelenleg is szülei budapesti tanácsi bérlakásában lakik. Az illetékkiszabási eljárás során az akkor még kiskorú felperes törvényes képviselője útján járt el, és a helyszíni eljárás során egy olyan tartalmú nyilatkozatot magában foglaló okiratot írt alá, amely szerint az ingatlant üdülő céljára vásárolta.A megyei illetékhivatal az ingatlan forgalmi értékét 88 600 Ft-ban határozta meg, és a felperest az általános mértékű 15 %-os illetékkulcs alkalmazásával, fizetési meghagyással 13 290 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték fizetésére kötelezte. Az alperes az elsőfokú államigazgatási határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy nem az ingatlan létesítésének céljától és a korábbi használattól, hanem a tulajdonszerzést követő használati módtól függően kell az általános mértékű 15 %-os vagy a lakástulajdon visszterhes átruházásánál irányadó 2 %-os illetékkulcsot alkalmazni.
A felperes keresetében az államigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte, arra hivatkozással, hogy az ingatlan az ingatlannyilvántartás adatai szerint is lakóháznak minősül, és azt tanulmányai befejezése után lakásként kívánja használni. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú államigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a lakástulajdon megszerzésére irányadó 2 %-os illetékkulcs alkalmazásának lett volna helye, mert a vásárolt ingatlanon állandó lakás célját szolgáló helyiségcsoport található, és üdülővé történő átminősítése sem történt meg. Nem hagyható figyelmen kívül az adásvételi szerződésben rögzített vételi szándék, amely lakóház vásárlására irányult, és ugyancsak nem jelenthet hátrányt a felperes részére az sem, hogy az ingatlanban jelenleg nem laknak, hanem azt igényeiknek megfelelően felújítani kívánják.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az illetékkiszabás szempontjából nem minősül lakástulajdon megszerzésének az olyan tulajdonszerzés, amikor nem állandó lakás, hanem üdülés vagy bérbeadás útján történő hasznosítás céljából vásárolnak ingatlant, jóllehet a felépítmény a lakásügyi jogszabályokban előírt követelményeknek megfelel.
A megyei bíróság ítélete ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az illetékekről szóló, az 1986. évi I. tv 13. §-ának (1) bekezdése szerint a lakástulajdon visszterhes megszerzésének illetéke a forgalmi érték 2 %-a. A lakástulajdon fogalmát a törvény 66. §-a (1) bekezdésének e) pontja határozza meg. E szerint: lakástulajdon az állandó lakás célját szolgáló és a lakásügyi jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő összefüggő helyiségcsoport, illetőleg helyiség. A perbeli ingatlan az alperes által sem vitatottan lakásnak minősül, hiszen megfelel a lakásügyi jogszabályokban meghatározott követelményeknek [1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet 1. §-a], és nem esik a fenti rendelet 9. §-ának rendelkezései alá sem.
Az illetékkötelezettség mértékének megállapítása szempontjából alapvetően ezen objektív feltételnek van jelentősége.
A törvény 66. §-a (1) bekezdésének e) pontja idézett rendelkezésének további részét - "állandó lakás célját szolgáló" - a másodfokú bíróság, valamint az államigazgatási szervek helytelenül értelmezték akként, hogy állandó lakás céljára csak azok az ingatlanok szolgálnak, amelyet az ingatlanszerző vagy más személy a vétel időpontjában állandó lakás céljára használ, illetve az ingatlanszerző az ingatlant olyan céllal szerzi meg, hogy azt belátható rövid időn belül állandó lakás céljára fogja használni. A törvény ilyen feltételt nem támaszt, így a felperes erre irányuló szándéka helyesen nem is lett volna vizsgálat tárgyává tehető.
A törvény indokolásában is rögzítette, hogy a fogalmak - így a lakástulajdon - egyértelmű meghatározása garanciális jelentőségű, mert ez biztosítja a törvény fogalmi egységét és ennek ismeretében az egységes szemléletű végrehajtást. E cél - különös tekintettel a tulajdonszerzési korlátozások feloldására - akkor érhető el, ha a felülvizsgálat során a bíróságok a törvényben meghatározott objektív feltételek meglétét vizsgálják. A törvény rendelkezéseinek indokolatlan szűkítését (időbeli és személyi) jelenti az a jogszabályértelmezés, amely a szerzés időpontjában kívánja meg a vevő részéről a megvásárolt ingatlan azonnali lakáskénti használatbavételét.
Ezért a törvény szövegének helyes értelmezése alapján, amennyiben a megszerzett lakástulajdon az állandó lakás céljának s a lakásügyi jogszabályokban meghatározott követelményeknek megfelel, a törvény 13. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 2 %-os illetékkulcs alkalmazásának van helye.
(K. törv. II. 25 037/1990. sz.)