adozona.hu
BH 1990.8.313
BH 1990.8.313
I. Gazdálkodó szervezetek átalakulása során a jogszabályban előírt vagyonmérleget készítő könyvvizsgáló sem az átalakuló szervezettel sem az alakuló gazdasági társasággal állandó kapcsolatban nem lehet [1988. évi VI. tv (Gt.) 297. § (1) bek., 1989. évi XIII. tv. (Át.) 5. § (1) bek b) pont]. II. Zártkörű alapítású részvénytársaság esetében az alapítók részéről nem kötelező az egyénenkénti 30 %-os mértékű előzetes tőkebefizetés [Gt. 257. § (3) bek., 260. § (1) bek., Át. 29. § (1) bek., 33. §].III. Ha az állam
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1. A H. Sz. Részvénytársaság 1989. december 6. napján kelt, majd december 11. napján módosított kérelme alapján a P. megyei bíróság mint cégbíróság 1989. december hó 15. napján elrendelte a részvénytársaság cégjegyzékbe történő bejegyzését.
A jogerős cégbejegyzést elrendelő végzés ellen a legfőbb ügyész 1990. január 29. napján törvényességi óvást nyújtott be. A legfőbb ügyészi óvás 1. pontja alaki okból támadja az elsőfokú cégbíróság cégbejegyzést elrendelő végzését, az óvás 2. és 3. pontja ...
BH 1990.8.313 I. Gazdálkodó szervezetek átalakulása során a jogszabályban előírt vagyonmérleget készítő könyvvizsgáló sem az átalakuló szervezettel sem az alakuló gazdasági társasággal állandó kapcsolatban nem lehet [1988. évi VI. tv (Gt.) 297. § (1) bek., 1989. évi XIII. tv. (Át.) 5. § (1) bek b) pont].
II. Zártkörű alapítású részvénytársaság esetében az alapítók részéről nem kötelező az egyénenkénti 30 %-os mértékű előzetes tőkebefizetés [Gt. 257. § (3) bek., 260. § (1) bek., Át. 29. § (1) bek., 33. §].
III. Ha az állami vállalat és a vagyonkezelő szerv között az átalakulás feltételeiről és módjáról megállapodás jött létre, a tervezett átalakulás végrehajtásának nem feltétele az, hogy a létrejövő társaság törzstőkéjének (alaptőkéjének) összege meghaladja a vállalati vagyon vagyonmérleg szerinti összegét, illetőleg hogy ezt a többletet külső vállalkozók részesedésként jegyezzék [Át. 17. § (3) bek., 19. § (1) bek., 20. §].
IV. A helyi tanácsot a jogszabály szerint megillető részvények - az átalakuló vállalat választása szerint - akár törzs-, akár ún. elsőbbségi részvények formájában kiadhatók (Gt. 242. § (1) bek., Át. 21. § (1) bek.].
V. A cégbíróság az átalakult társaság cégbejegyzése során nem köteles és nem is jogosult vizsgálni a vállalat vállalati tanácsa által hozott határozat gazdasági indokoltságát; a tervezett átalakulásnak a nemzetgazdaságra gyakorolt hatását; illetőleg azt, hogy az alapítók személyének kiválasztása miként történt [1989. évi 23. tvr 15. § (1) bek., 16. § (1) bek.].
1. A H. Sz. Részvénytársaság 1989. december 6. napján kelt, majd december 11. napján módosított kérelme alapján a P. megyei bíróság mint cégbíróság 1989. december hó 15. napján elrendelte a részvénytársaság cégjegyzékbe történő bejegyzését.A jogerős cégbejegyzést elrendelő végzés ellen a legfőbb ügyész 1990. január 29. napján törvényességi óvást nyújtott be. A legfőbb ügyészi óvás 1. pontja alaki okból támadja az elsőfokú cégbíróság cégbejegyzést elrendelő végzését, az óvás 2. és 3. pontja a részvénytársaság alapszabálya 7., 9., valamint 11-14. pontjának tartalmát kifogásolja azzal az indokolással, hogy az az átalakulási, illetve a társasági törvény tételes rendelkezésébe ütközik, míg a 4. pont az alapszabálynak a székhelyre vonatkozó megjelölését tartja jogszabályba ütközőnek.
A megyei bíróság cégbejegyzést elrendelő végzése ellen 1990. február 20. napján a Legfelsőbb Bíróság elnöke is törvényességi óvást emelt. A Legfelsőbb Bíróság elnöke által benyújtott törvényességi óvás a részvénytársaság alapszabályának 57. és 63. pontját tekinti törvénysértőnek. Mindkét óvás szerint az elsőfokú bíróságnak mint cégbíróságnak a cégbejegyzést elrendelő határozata törvénysértő, ezért az indítványokban foglaltakra figyelemmel az óvások arra irányulnak, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helyezze hatályon kívül.
A legfőbb ügyész képviselőjének álláspontja szerint arra való tekintettel, hogy a legfőbb ügyész az adott cégbejegyzéssel kapcsolatban már óvást nyújtott be, a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanezen ügyben erre a Legfelsőbb Bíróság elnökének már nem volt joga.
A cég képviselőjének írásbeli bejelentése szerint a részvénytársaság külföldi alapító tagja az alapszabály szerinti befizetési kötelezettségének eleget tett, így 1990. február 28. napjával az általa jegyzett teljes 5,74 milliárd forintnak megfelelő összeget NSzK márkában kiegyenlítette. Bejelentette továbbá, hogy a cég 1990. március 5-án reggel rendkívüli közgyűlést tartott, melyen az alapszabályt - jogi álláspontja fenntartásával - az óvásokban foglaltakat figyelembe véve módosította.
A fentiekre figyelemmel az óvások érdemi elbírálását megelőzően a Legfelsőbb Bíróságnak először a két óvás egymáshoz való viszonyának kérdésében kellett állást foglalnia.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely polgári ügyben hozott jogerős határozat ellen törvényességi óvással élhet, ha a határozat törvénysértő vagy megalapozatlan. E rendelkezés szerint bármely ügyben, bármelyik jogosítottat megilleti a rendkívüli jogorvoslat lehetősége. Nincs olyan korlátozó vagy kizárólagossági szabály, amely szerint az egyik jogosított által emelt törvényességi óvás a másik jogosítottat ettől a lehetőségtől elzárná, ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét óvást érdemben bírálta felül.
Az érdemi döntésnél a Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr. 27. §-ának (2) bekezdésével - 1990. január 1. napjától - hatályon kívül helyezett, de az óvásokkal támadott cégbejegyzéskor még hatályban volt, az 1988. évi 28. tvr-tel módosított 1985. évi 16. tvr. (továbbiakban: Ctvr.) rendelkezései az irányadóak az érintett cégjegyzés törvényességét illetően.
A cégeljárásról szóló jogszabály preambuluma szerint gazdasági életünkben a törvényesség elmélyítése, a vagyoni viszonyok terén a forgalom biztonságának növelése érdekében jött létre az új szabályozás. A jogszabály tételes rendelkezései alapján érvényesül a cégeljárásban a közhitelesség, a cégnyilvánosság és a cégvalódiság alapelve. A cégbíróság az eljárása során a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló okiratot csak annyiban vizsgálhatja, amennyiben a szerződés érvénytelenségét hivatalból is figyelembe kell vennie. Semmis szerződés alapján a cégjegyzékbe bejegyzésnek nincs helye [Ctvr. 6. §-ának (2) bekezdése]. A cégbíróság tehát az adatok, jogok, tények bejegyzéséről a benyújtott okiratok alapján dönt, lényegében ezek törvényességét ellenőrzi, arra azonban sem jogszabályból eredő kötelezettsége, de megfelelő ismeretek hiányában lehetősége sincs, hogy a cég megalakulásának gazdasági vagy gazdaságpolitikai indokait vizsgálat, illetőleg kifogás tárgyává tegye.
A cégjegyzékről és a cégbejegyzésről szóló - a Ctvr. végrehajtására kiadott - 6/1985. (XI. 6.) IM rendelet tételesen felsorolja, hogy a cégbíróság milyen adatokat köteles a cégjegyzékbe bejegyezni. Ha a bejegyzéshez szükséges okiratokat a kérelmező nem csatolja a beadványához, vagy azok tartalma kifogásolható, a cégbíróság a további okiratok csatolására, vagy ilyenek bemutatására, egyéb hiánypótlásra hívja fel a cég képviselőjét. Egyéb bizonyítás felvételére azonban a cégéijárásban nincs lehetőség. [6/1985. (IX. 6.) IM r. 19. §-a, 21. és 22. §-a.]
A jelen esetben a cégbejegyzési kérelem olyan zártkörű alapítású részvénytársaság bejegyzésére irányult, mely az átalakulási törvény alapján jött létre. Így a cégbíróságnak a már hivatkozott Ctvr. és a 6/1985. (XI. 6.) IM rendelet előírásain kívül a következő jogszabályok alapján kellett eljárnia: az 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 11. §-a (4) bekezdésében írt szabály alkalmazásával, amely szerint a cégeljárás szabályait a társasági törvényben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni; továbbá az 1989. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Át.) alapján, melynek 10. §-a - ha a törvény másként nem rendelkezik - a társasági törvény rendelkezéseinek alkalmazását írja elő, a 71-75. §-ai pedig az átalakulással kapcsolatban a cégeljárás szabályait egészítik ki.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat végül arra, hogy a törvényességi óvás alapján indult eljárásban a bíróság a jogerős határozatot - a Pp. 274. §-ának (2) bekezdése értelmében - csak a törvényességi óvás keretei között vizsgálhatja felül.
A cégbejegyzést elrendelő végzés alapjául szolgáló bejegyzési kérelem és annak mellékleteivel kapcsolatban a legfőbb ügyészi óvás 1. pontja és a Legfelsőbb Bíróság elnöke által benyújtott törvényességi óvás is alaki jogsértéseket kifogásol.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke óvásának 1. pontjában kifejti, hogy a H. Sz. Részvénytársaság alapszabályának 57. pontja értelmében a részvénytársaságnál - a Gt. 297. §-a (1) bekezdésének megfelelően - egy könyvvizsgáló működik. Ennek a feladatnak az ellátásával az alapítók egy évi időtartamra M. M-t (Budapest, 1026 Vöröshadsereg u. 33.) bízták meg.) A részvénytársaság egy szálloda és éttermi vállalatnak ("H") az Át. alapján történt átalakulásával jött létre. A "H" az iratokhoz csatolt - az Át. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján készített - vagyonmérlegét az E and W Management Consulting Auditing Ltd. alkalmazottjaként ugyancsak M. M. könyvvizsgáló - Budapest, 1026 Vöröshadsereg u. 33. sz. alatti lakos - ellenőrizte. Az óvás rámutat arra, hogy az Át. említett 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az átalakuló szervezet köteles a külön jogszabály szerinti vagyonmérleget elkészíteni, és azt minden esetben könyvvizsgálóval kell ellenőriztetni. Erre a mérlegkészítésre a gazdasági társaság állandó könyvvizsgálója nem jogosult. A rendelkezés garanciális jellegű, azt hivatott biztosítani, hogy a vagyonmérleget - amely megakadályozhatja a visszaélésszerű privatizálás, "áron aluli értékesítés" lehetőségét, s ezért az átalakulás döntő része - külső, független, tárgyilagos könyvvizsgáló ellenőrizze, aki sem az átalakuló szervezettel sem az átalakulással létrejövő gazdasági társasággal nincs állandó kapcsolatban. E követelményeknek nem felel meg az alapszabály 57. pontja, ezért az jogszabályba ütközik.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke az óvás 2. pontjában rámutat arra, hogy a H. Sz. Részvénytársaság alapszabályának 63. pontja értelmében a részvénytársaság alapítói felhatalmazzák az igazgatóságot, - az "átalakítással" kapcsolatban az igazgatóság elnökét - hogy "az esetleg szükségessé váló technikai jellegű, stiláris - lényeges feltételt érdemben nem érintő - változásokat a részvényesek utólagos tájékoztatásával az alapszabályon átvezessen". Az óvás kifejti, hogy a Gt. 278. §-ának a) pontja értelmében a részvénytársaság alapszabályának megállapítása és módosítása a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ettől a rendelkezéstől - a Gt. 233. §-a folytán - az alapszabály sem térhet el, így az alapszabály 63. pontjában adott felhatalmazás ellentétes a Gt.</a> említett rendelkezéseivel, vagyis ugyancsak jogszabályba ütközik.
2. A Legfelsőbb Bíróság elnöke által benyújtott törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke óvásának 1. pontjával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a bejegyzési kérelem mellékleteként becsatolt - az E and W Management Consulting Auditing Ltd. által készített - vagyonmérleget a cég alkalmazottjaként eljárva az 1989. november 6-i könyvvizsgálói jelentés szerint M. M. ellenőrizte. A H. Sz. Rt az 1989. december 6-i, majd december 11-i cégbejegyzési kérelméhez csatolta a "H" vállalati tanácsa 1989. május 24-én kelt határozatát, melyben a vállalati tanács eldöntötte a vállalat részvénytársasággá történő átalakulását zártkörű alapítással [Gt. 260. § (1) bek.]. Csatolta továbbá a vállalati tanács határozatát, mellyel 1989. november 6-án - tehát a könyvvizsgálói jelentés elkészítésének alapján - jóváhagyta a megalakuló részvénytársaság alapszabályának tervezetét. Az alapszabály 57. pontja ugyanazt a személyt, M. M-t jelölte ki a társaság könyvvizsgálójaként, aki az átalakult vállalat vagyonmérlegét ellenőrizte. A november 10-i jegyzőkönyv szerint az átalakuló vállalat képviselői az alapszabály tervezetét - többek között - átadták a vagyonkezelő képviselőinek. A tervezet, valamint az 1989. december 6-i bejegyzési kérelemhez csatolt november 17-i keltű, majd a december 11-i módosító kérelemhez csatolt december 10-i keltű alapszabály 57. pontjának szövege azonos.
Az átalakulási törvény indokolásával összhangban helytállóan mutat rá az óvás arra, hogy a törvényben foglalt garanciák kétirányúak. Egyrészt biztosítani kell, hogy az átalakulni szándékozó szervezet - s ez az Át. 5. §-a szerint egyaránt jelenti a törvényben felsorólt gazdálkodó szervezetek közül a vállalatokat stb. és a gazdasági társaságokat is - vagyona reális értéken kerüljön az új szervezetbe, másrészt a létrejött új szervezetet is védeni kell attól, hogy az irreális értékben szerepeltetett vagyontárgyak ne váljanak tehertétellé a későbbiek során. Ezért szükséges az Át. 5. §-ának (1) bekezdésében előírt garanciális intézkedések feltétlen betartása, vagyis a vagyonmérlegnek külső, az átalakuló szervezettől és az alakuló társaságtól egyaránt független, tárgyilagos könyvvizsgáló által történő ellenőrzése, aki tehát nem állhat kapcsolatban sem az átalakuló szervezettel, sem az átalakulás során létrejövő gazdasági társasággal. Jelen ügyben a könyvvizsgáló személyének azonossága egyidejűleg állott fenn a két szervezetnél. A cégbíróságnak tehát az eljárás során észlelnie kellett volna, hogy az alapszabály 57. pontja az Át. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütközik, emiatt az semmis.
Meg kell jegyezni, hogy az elsőfokú cégbíróságnak azt is értékelnie kellett volna, hogy az átalakuló vállalat és a vagyonkezelő megállapodásának alapjául szolgáló - a könyvvizsgáló által ellenőrzött - vagyonmérlegnek az Át különös rendelkezéseire, elsősorban az Át. 72. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontjában foglaltakra figyelemmel meg kell felelnie a Gt. 22. §-ának (2) bekezdésében szabályozott, a nem pénzbeni apportról szóló rendelkezéseknek és a 30/1989. (VII. 1.) PM rendelet előírásainak is.
Az elnöki óvás 2. pontja értelmében a társaság alapszabályának 63. pontja a Gt. 278. §-ának a) pontjába ütközik. Tény, hogy az alapszabály e) pontja által az igazgatóságnak, illetve az igazgatónak adott felhatalmazás a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésekre vonatkozik, melyektől a Gt. 233. §-a folytán az alapszabály sem térhet el. Kétségtelen, hogy az 1960. évi 11. tvr. 95. §-ával és mellékletével hatályában fenntartott és 1988. december hó 31. napjáig érvényben volt 1975. évi XXXVII. tv. (Kt.)-nek a részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezései alapján kialakult joggyakorlat - amint arra a cég képviselője rámutatott - a részvénytársaságra előírt kogens rendelkezésekkel szemben stiláris kérdésekben bizonyos engedményeket tett, 1989. január 1. napjától azonban a részvénytársaságokra már a Gt.</a> rendelkezéseit kell alkalmazni. Egyébként a korábbi jogszabály alapján kialakult bírói gyakorlat sem tette lehetővé azt, hogy az alapszabályban rögzített bármely feltételt az igazgatóság (elnöke) módosítsa.
Helytállóan mutat rá az elnöki óvás arra is, hogy ezzel összefüggésben jogszabálysértő a megyei bíróság mint cégbíróság 4. alszámú végzése is, mely az igazgatóság elnökének (a vezérigazgatónak) nyilatkozata alapján bejegyezte további három dolgozó cégjegyzési jogosultságát, holott a dolgozók cégjegyzési jogosultságáról - a Gt. 286. §-ának (2) bekezdése szerint - csak az alapszabály rendelkezhetne. Így ez a bejegyzés is jogszabályba ütközik, ezért semmis. A semmisség ellenére történt cégbejegyzés pedig törvénysértő [6/1985. (XI. 6.) IM rendelet 22. §-a], ezért a Legfelsőbb Bíróság elnöke által benyújtott, az alapszabály 57. és 63. pontjaival kapcsolatos törvényességi óvás alapos.
A cég képviselője bejelentette, hogy az 1990. március hó 5. napján megtartott rendkívüli közgyűlés módosította a részvénytársaság alapszabályát, és ezzel álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság elnökének óvásában részletezett érvénytelenségi okokat kiküszöbölte, M. M. mellé pedig másik könyvvizsgálót is kijelölt. Ezért kérte az óvás elutasítását, illetve - a törvénysértés megállapítása mellett - a cégbejegyzést elrendelő végzés hatályában történő fenntartását.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a Gt. 17. §-a értelmében a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a társasági törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Ptk rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől pedig egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. A Ptk. 200. § (2) bekezdése viszont arról rendelkezik, hogy a jogszabályba ütköző szerződés semmis.
A Gt. 19. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság alapításához társasági szerződés (részvénytársaságnál alapszabály) szükséges. A fentebb már hivatkozottak szerint - a Gt. 233. §-a értelmében - részvénytársaság esetében a társasági törvény rendelkezéseitől csak akkor lehet eltérni, ha ezt a törvény kifejezetten megengedi. Ilyen eltérést sem a társasági, sem az átalakulási törvény nem engedélyez. Mindebből következik, hogy a részvénytársaság alapszabályának 57. és 63. pontja a cégbejegyzés idején nem vitásan jogszabályba ütközött, ezért semmis volt. A semmisség a semmisségi ok utólagos megszüntetésével - kivéve ha jogszabály a semmisség orvoslásának ezt a lehetőségét elismeri, de jelen esetben nincs ilyen rendelkezés - nem orvosolható, ezért a célzott joghatást a felek jelen esetben csak új megállapodás megkötésével érhetik el. A Ptk. 239. §-a (1) bekezdésében foglalt, a részleges semmisségre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, a (2) bekezdés pedig nem alkalmazható, mert a külföldi alapító cég nem a Ptk. 685. §-ának c) pontja szerinti gazdálkodó szervezet, ezért az alapszabály nem minősül gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződésének.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat továbbá arra, hogy az alapszabály olyan módosítása, amely - a cégbejegyzés elrendelését követően - az érvénytelenségi okokat kiküszöbölte, nem változtat a cégbejegyzést elrendelő végzés törvénysértő voltán, s a végzés ellen emelt törvényességi óvás megalapozottságán. A Pp.. 274. §-ának (3) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott határozatot - a törvénysértés megállapítása mellett - hatályában fenntarthatja, a jelen ügyben már azért sem alkalmazható, mert nem olyan eljárási szabály megsértéséről van szó, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt. A cég bejegyzésére vonatkozó jogerős végzéssel szemben emelt törvényességi óvás alapján - az 1989. évi 23. tvr 25. §-ának (2) bekezdése értelmében - lehetőség van ugyan arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában is - a törvénysértés megállapítása mellett - hatályában fenntartsa, a jelen ügyben azonban e rendelkezés alkalmazásának feltételei - a törvénysértés súlyára és jellegére tekintettel - nem álltak fenn.
3. Ami a legfőbb ügyész által előterjesztett törvényességi óvást illeti, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő.
A legfőbb ügyészi óvás 1. pontja szerint a társaság alapszabálya alaki okokból bejegyzésre alkalmatlan, mert az alapszabály egyszerre tartalmaz rendelkezést az új cég alapítására, és ugyanakkor egy vállalat átalakulására, az alapszabályban a "H" a részvénytársaság alapítójaként szerepel, holott a részvénytársaság a "H" átalakulásával jött létre; továbbá az alapszabályt nem írta alá valamennyi részvényes, így az alapszabály és - ebből adódóan - a cégbejegyzést elrendelő végzés a Gt. 260. §-ának rendelkezésébe ütközik. A Legfőbb Ügyészség ezzel a módosítással tartotta fenn alaki kifogásait, utalva az apportmegjelölés hiányára is.
Ezzel kapcsolatban a következőkre szükséges rámutatni. Helytállóan utal az ügyészi óvás a bevezető részében arra, hogy az átalakulás során létrejött H. Sz. Részvénytársaság az átalakult "H" általános jogutóda, az Át. 8. §-ának (1) bekezdése ugyanis így rendelkezik. Az Át. 74. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a gazdasági társaság létrejöttének és a korábbi szervezet megszűnésének időpontja a cégjegyzékbe való bejegyzés napja.
Az átalakulás során a Gt.</a> és az Át. szabályait - amelyek mindegyike anyagi, de egyben eljárási rendelkezéseket is tartalmaz - egymással való összefüggésükben, az általános és a különös viszonyában kell alkalmazni, amint erről az Át. 10. §-a, valamint a 71-75. §-ai tételesen is rendelkeznek. E jogszabályok gondos egybevetésével kell a jogvitákat eldönteni arra figyelemmel, hogy az egyes jogszabályi rendelkezések nincsenek teljesen összhangban.
A jelen esetben az Át. 29. §-a, illetőleg a Gt. 260. §-ának (1) bekezdése alapján zártkörű alapítású részvénytársaság jött létre. Erre tekintettel a következőkre szükséges rámutatni.
A részvénytársaság általában előre meghatározott összegű és névértékű részvényekből álló alaptőkével alakuló gazdasági társaság [Gt. 232. § (1) bek.]. A részvénytársaság alapítója az alapítási tervezet kibocsátója (Gt. 250. §). A részvénytársaság alaptőkéje biztosításának módja a részvényjegyzés [Gt. 252. § (1) bek.]. A részvényjegyzés alapja az alapítási tervezet, melynek alaki feltételeiről a Gt. 252. §-ának (2) bekezdése, kötelező tartalmáról pedig a Gt. 252. §-ának (3) bekezdése rendelkezik. Az alapítók az eredményes részvényjegyzés zárónapjától számított 60 napon belül kötelesek összehívni az alakuló közgyűlést [Gt. 257. § (1) bek.], melynek megnyitásáig a részvényjegyző az általa jegyzett részvények névértékének 30 %-ára köteles kiegészíteni a jegyzése alkalmával befizetett összeget [Gt. 257. § (3) bek.].
Mindezek után az alakuló közgyűlés megállapítja, hogy az alaptőkét lejegyezték, annak 30 %-át befizették, és megállapítja az alapszabályt [Gt. 258. § a) és d) pont].
Mások viszont az eljárási szabályok abban az esetben, ha az alapítók ügyvéd vagy jogtanácsos által ellenjegyzett alapító okiratban abban állapodnak meg, hogy az összes részvényt az általuk megállapított arányban maguk veszik át (zártkörű alapítás). Ebben az esetben nincs szükség alapítási tervezet kibocsátására, részvényjegyzésre és alakuló közgyűlésre [Gt. 260. § (1) bek.] Ebből viszont következik, hogy az olyan részvénytársaságnál - ilyen a zártalapítású Rt. - amelynél nincs részvényjegyzés, fogalmilag kizárt "a részvényjegyző által jegyzett részvények névértékének 30 %-ra való kiegészítése", vagyis - a jogszabály szerint - ilyen esetben nem követelhető meg az, hogy minden alapító a saját, a társaságba bevitt vagyonrészének 30 %-át még a cégbejegyzés előtt befizesse.
A Gt. 260. §-ában írt zártkörű alapítást mint a részvénytársaságra vonatkozó általános rendelkezésektől való eltérést a Gt. 233. §-a kifejezetten lehetővé teszi, az Át pedig nem tartalmaz különös rendelkezéseket, azt nem tiltja (Át. 33. §-a).
Az átalakulási törvény célja az, hogy az állam vállalkozási vagyona tényleges tulajdonosokhoz kerüljön. A jelen ügyben az átalakuló szervezet, a "H" elkészítette az átalakulási tervét, és a külön jogszabály szerinti vagyonmérleget is [Át. 5. § (1) bek. a), b) pont]. Az átalakulási terv a zártkörű alapításnak megfelelően tartalmazza az Át. 6. §-ának a) - d) pontjában foglaltakat, az átalakulással elérni kívánt vagyoni célt, az új tag (külföldi cég) szándéknyilatkozatát és az új társaság alapszabályának tervezetét. Mindezeket az okiratokat és az Át-ben, valamint a Gt-ben előírt további okiratokat is az eredeti, illetve a módosított cégbejegyzési kérelméhez a részvénytársaság csatolta.
Tekintettel arra, hogy az átalakulás során - az Át. 17. § (3) bekezdése alapján, arra hivatkozva - az állami vállalat és az állami vagyonkezelők között 1989. december 5-én létrejött a megállapodás, melyet december 6-án miniszterhelyettesi aláírással az Át. 79. §-ának (1) bekezdése szerinti alapító szerv is jóváhagyott, ezért helytálló az alapszabály szóhasználata, amennyiben a "H" az alapszabály bevezető részében alapítóként szerepel.
Az ügyészi óvás szerinti "alapító okirat" fogalmát az Át. nem határozza meg, a Gt. 19. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a társaság alapításához társasági szerződés (részvénytársaságnál alapszabály) szükséges. A 19. § (2) bekezdése a társasági szerződés alakiságáról rendelkezik, kimondva, hogy azt ügyvéd vagy jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba kell foglalni, a (3) bekezdés pedig előírja, hogy az ellenjegyzési kötelezettség a részvénytársaság alapszabályára is vonatkozik. E törvényes feltételeknek a H. Sz. Rt alapszabálya mindenben megfelel, mert azt a zártkörű részvénytársaság alapítói jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba foglalták.
Az Át. 21. §-ának (1) bekezdése szerinti helyi tanácsi részvényekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő. Az átalakulásra tekintettel az Át. és a Gt.</a> rendelkezéseit egymással való összefüggésükben kell alkalmazni. A jelen esetben az átalakulni szándékozó állami vállalat a vagyonkezelővel létrejött megállapodás alapján - és a külföldi cég létrehozták a Gt. 260. §-a szerint a zártkörű alapítású H. Sz. Részvénytársaságot. A társaság részvényeiből az Át. 5. §-ának (1) bekezdése szerint elkészült vagyonmérlegben szereplő belterületi föld értékének megfelelő részvény az Át. 21. §-a (1) bekezdésének kötelező rendelkezése alapján illeti meg - sajátos részvényjuttatásként - a föld fekvése szerinti helyi tanácsokat. A helyi tanácsok tehát - bár részvénytulajdonosokká váltak - nem minősülnek a részvénytársaság alapítóinak, s ezért az alapszabály érvényességéhez a Gt. 260. §-ának (1) bekezdése alapján aláírásukra nincs szükség. Ugyanez vonatkozik az IK Vállalatra, amely az állami vagyonkezelő szerv részvényeit kezeli.
Az ügyészi óvás 1. pontjában foglaltakkal ellentétben tehát az említett körben a cégbejegyzést elrendelő végzésben olyan alaki hiba nem található, amelyre alapítottan az elsőfokú bíróság végzésének törvénysértő volta megállapítható lett volna.
Végül az alaki problémák körében felmerült apport vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy e kérdéssel már az alapszabály 57. pontjával kapcsolatban foglalkozott, s mivel az óvás kiterjesztésére nem került sor - az eredeti óvásban ez a kérdés nem szerepelt -, a Pp. 274. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezésre tekintettel ez a kérdés nem képezte döntés tárgyát.
Az ügyészi óvás 2. pontjában a társaság alapszabályának alapjául szolgáló vagyonmérleg tételes megállapításait támadja. Ezzel kapcsolatban a következőkre kell rámutatni. Az Át. 5-11. §-ai az átalakulás közös szabályait tartalmazzák. Az Át. 5. §-ának (1) bekezdése az átalakulni szándékozó állami vállalat meglevő vagyonának értékeléséről szól; az átalakulást követően az új társaság alaptőkéje az Át. 5. §-ának (4) bekezdése értelmében - a törvény rendelkezéseinek keretei között - ennél több vagy kevesebb is lehet. Az Át az alaptőkén felüli vagyon mértékére vonatkozóan nem tartalmaz tételes előírásokat.
A vállalati tanács vezetésével működő állami vállalatnak gazdasági társasággá történő átalakulásához az Át. 17. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalati tanács kétharmados szótöbbségi határozata szükséges. Ezt a határozatot a "H" vállalati tanácsa 1989. május 24. napján egyhangú határozattal hozta meg. A vállalati tanács 1989. november hó 6. napján az átalakulási tervet és az annak alapjául szolgáló vagyonmérleget jóváhagyta, s - az 1989. november 10-i jegyzőkönyv szerint - az Át. 5-6. §-aiban felsorolt egyéb szükséges okiratokkal együtt az állami vagyonkezelőnek - az Át. 17. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - átadta. Ezt követően jött létre az Át. 17. § (3) bekezdése szerinti, - az előző pontban részletezett - 1989. december 5. napján kelt megállapodás a jogszabályban meghatározott 60 napon belül, miért is e körben csak az Át. 21. §-ának (1) bekezdésében a belterületi földre vonatkozóan írtak alkalmazása volt kötelező.
A legfőbb ügyészi óvásban felhívott Át. 19. §-ának (1) bekezdését és 20. §-át ugyanis - az Át. 17. §-a (3) bekezdésének értelmében - csak akkor kell alkalmazni, ha a vagyonkezelő és az átalakulni szándékozó vállalat - az átalakulás feltételeiről és módjáról - nem állapodott meg másképpen. Jelen esetben a megállapodás megtörtént, és a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint ez a megállapodás a hivatkozott jogszabálynak, valamint az Át. 21. §-ának (1) bekezdésében írtaknak is megfelelt. A nemperes eljárás szabályai szerint lefolytatott" cégeljárásban pedig: nincs mód és törvényes lehetőség arra, hogy a cégbíróság az átalakulni szándékozó vállalat vállalati tanácsa gazdasági döntését, továbbá azt vizsgálja, hogy nemzetgazdasági szempontból az átalakulás mennyiben indokolt, illetőleg hogy a lehetséges partnerek között a választás hogyan alakuljon. A cégbíróság - a korábban felhívott - sajátos cégeljárási szabályok szerint nem is jogosult erre, így e vonatkozásban a cégbejegyzést elrendelő végzés nem tekinthető törvénysértőnek.
Az ügyészi óvás 3. pontja azt sérelmezi, hogy a részvénytársaság külföldi cég tagja az alapszabály 7. pontja értelmében a cégbejegyzésig a törvény által előírt 30 % helyett csak mintegy 3 %-ban teljesítette a rá eső befizetési kötelezettséget. A jelen esetben azonban a cégbejegyzéskor az átalakuló vállalat a részvénytársaságba bevitt 5,74 milliárd forintot, a külföldi fél a cégbejegyzés előtt befizetett 179 millió forintot, így a Gt. 262. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt előírásnak, az alaptőke legalább 30 %-os befizetési kötelezettségének a cég eleget tett. A törvény ugyanis - ellentétben a Kt. 1989. január 1. napjáig érvényben volt 159. §-a 3. pontjában foglalt rendelkezéssel - nem úgy szól, hogy minden egyes részvény 30 %-át kell befizetni a cégbejegyzésig, hanem azt rögzíti, hogy az alaptőke 30 %-át kell befizetni. Az óvás által felhívott Gt. 257. §-ának (3) bekezdése pedig - amint arról a korábbiakban már részletesen szó volt - nem a zártkörű alapítású részvénytársaságokra vonatkozik, hanem azokra, amelyeknél a részvényjegyzés kötelező. A zártkörű alapításnál - ahol a Gt. 260. §-ának (1) bekezdése szerint nincs kötelező részvényjegyzés és nem kell alakuló közgyűlést tartani - a fentebb részletezettek szerint az alapítónkénti 30 %-os befizetési kötelezettség nem áll fenn.
Nem helytálló az óvásnak az a hivatkozása sem, hogy a tanácsokat szavazati és osztalékjogot biztosító általános (törzs) részvény illeti meg, mert ilyen kötelező előírást az Át. 21. §-ának (1) bekezdése nem tartalmaz. A tanácsok a jelen esetben az Át. 21. §-a (1) bekezdésének megfelelő mértékben részesedtek részvényben, ezt az óvás nem vitatja. A Gt. 242. §-ának és a társaság alapszabályának megfelelően a helyi tanácsok osztalékra jogosító (elsőbbségi) részvényt kapnak.
A részvényesek felelőssége a részvénytársaság - bármilyen típusú - kötelezettségéért csak a részvényeik értékének határáig terjed. A részvénytársaságnak mint társaságnak a kötelezettségeiért a tagok nem tartoznak felelősséggel. Az elsőbbségi részvény a Gt. 242. §-a értelmében a részvényesek között felosztható nyereségből más részvényfajtát megelőzően jogosít osztalékra. Az ehhez kapcsolódó szavazati jogot az alapszabály korlátozhatja, vagy kizárhatja. A jelen esetben az alapszabály a szavazati jogot kizárta.
Az elsőbbségi részvény vagyoni jogot biztosít a részvényes számára, ugyanakkor e vagyoni jogok biztosított előnye miatt a részvénytulajdonos kevésbé érdekelt a részvénytársaság ügyeinek eldöntésében, a szavazásban, az operatív részvételben, az irányításban. Ha ugyanis a részvénytársaság kevésbé nyereséges, vagyis a felosztható nyereség összege viszonylag alacsony, az elsőbbségi részvények tulajdonosai részére történő fizetés után fennmaradó összeg olyan csekély mértékű lehet, hogy abból a társaság egyéb részvényeseit csak jóval alacsonyabb szinten tudja kielégíteni. Ezen túlmenően a Gt. 272. §-a rendelkezik arról, hogy ha a részvénytársaság a szavazati jogot kizáró elsőbbségi részvényeknek biztosított osztalékot valamelyik évben nem fizeti ki, és azt a következő évben sem pótolja, az arra az évre esedékes osztalékkal együtt, az elsőbbségi részvényesek szavazati jogot kapnak.
Az alapszabály 9., 11-14. pontjában foglalt előírások, illetve az ezekre is figyelemmel elrendelt cégbejegyzést foganatosító végzés ezért nem sértenek jogszabályt, vagyis a Legfelsőbb Bíróság a 3. pontban foglaltakra figyelemmel sem tartotta alaposnak az óvást.
A legfőbb ügyészi óvás 4. pontja szerint az átalakult vállalat székhelyére vonatkozó alapszabálybeli megjelölés nem fogadható el. Az Át azonban nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az átalakuló vállalat székhelyére figyelemmel kell az új társaság székhelyét is meghatározni. A Gt.</a> és az Át. csak azt írja elő, hogy a társaság székhelyét az alapszabályban meg kell jelölni [Gt. 261. § (1) bek. a) pont; Át. 73. §], ami megtörtént. Ezt felülvizsgálni a cégbíróságnak csak akkor kell, ha a Pp. 43. §-ának (2) bekezdésében írtak alkalmazása kapcsán - a székhelyre vonatkozóan - köztudott tényből vagy hivatalos tudomásából eredően kétsége merül fel. Tekintettel arra, hogy az adott esetben a bejegyezni kért cég igazgatója a megyei bíróság illetékességi területén lakik, az eljáró cégbíróságnak nem kellett, hogy kétsége merüljön fel a cég alapszabályban megjelölt székhelyét illetően a budapesti postai cím ellenére sem.
A cégbejegyzést elrendelő végzés ellen e címen előterjesztett törvényességi óvást sem találta alaposnak ezért a Legfelsőbb Bíróság.
Végül rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a törvényességi óvás rendkívüli jogorvoslat. Ebben az eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 271-274. §-a szerint jár el; nem tárgyalást tart, hanem nyilvános ülést, nem folytat le bizonyítást, ezért érdemben nem is foglalkozhatott az előterjesztett bizonyítási indítvánnyal. A Pp. 274. §-ának (2) bekezdése értelmében a törvényességi óvással támadott jogerős határozatot a Legfelsőbb Bíróság egyébként is csak a törvényességi óvás keretei között vizsgálhatta felül.
4. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megállapított törvénysértések miatt a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése és az 1989. évi 23. tvr 25. §-a értelmében a megyei bíróság mint cégbíróság 1989. december hó 15. napján kelt cégbejegyzést elrendelő jogerős végzését hatályon kívül helyezte. A cég - az 1989. évi 23. tvr 25. §-ának (2) bekezdése értelmében - a hatályon kívül helyezés időpontjától szűnik meg. A Legfelsőbb Bíróság meghagyta a cégbíróságnak, hogy a cég törlésére irányuló eljárást az 1989. évi 23. tvr és a 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet előírásainak megfelelően folytassa le.
(Cg. törv. 30 189/1990. sz.)