adozona.hu
BH 1990.9.344
BH 1990.9.344
I. A jelzáloggal biztosított követelés a felszámolási eljárásban kielégítési elsőbbséget csak akkor élvez, ha e biztosítékra vonatkozó szerződés megkötésére a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal került sor. Ez időpont után kötött szerződést - ha ez követeléseik kielégítését veszélyezteti - a hitelezők megtámadhatják [Ptk. 203. § (1) bek., 1986. évi 11. tvr. 3. § (3) bek., 30. § (1) bek. d) pont]. II. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet által kötött szerződésnek a hitelezők
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesek 1985. december 19-én adásvételi szerződést kötöttek, amelynek értelmében a II. r. alperes eladta a tulajdonában levő ingatlant az I. r. alperesnek 1 000 000 Ft vételárért. Az I. r. alperes 1987. március 16-án - amikor a vételárból még 700 000 Ft-tal tartozott a II. r. alperesnek - magával szemben felszámolási eljárás megindítását kérte. Kérelme alapján a Fővárosi Bíróság 1987. március 30-án elrendelte a felszámolási eljárás megindítását. Az alperesek a kérelem benyújtása után, de...
BH 1990.9.344 I. A jelzáloggal biztosított követelés a felszámolási eljárásban kielégítési elsőbbséget csak akkor élvez, ha e biztosítékra vonatkozó szerződés megkötésére a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal került sor. Ez időpont után kötött szerződést - ha ez követeléseik kielégítését veszélyezteti - a hitelezők megtámadhatják [Ptk. 203. § (1) bek., 1986. évi 11. tvr. 3. § (3) bek., 30. § (1) bek. d) pont].
II. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet által kötött szerződésnek a hitelezők részéről történt megtámadása folytán indult eljárás illetékmentes [1986. évi I. tv. 41. § (1) bek., 42. § i) pont].
Az alperesek 1985. december 19-én adásvételi szerződést kötöttek, amelynek értelmében a II. r. alperes eladta a tulajdonában levő ingatlant az I. r. alperesnek 1 000 000 Ft vételárért. Az I. r. alperes 1987. március 16-án - amikor a vételárból még 700 000 Ft-tal tartozott a II. r. alperesnek - magával szemben felszámolási eljárás megindítását kérte. Kérelme alapján a Fővárosi Bíróság 1987. március 30-án elrendelte a felszámolási eljárás megindítását. Az alperesek a kérelem benyújtása után, de a felszámolási eljárás elrendelése előtt megállapodtak abban, hogy a perbeli ingatlanra az I. r. alperes hátralékos vételára erejéig jelzálogjogot alapítanak a II. r. alperes javára. A szerződés alapján az illetékes földhivatal 1987. március 29-én a jelzálogjogot 700 000 Ft erejéig a perbeli ingatlanra a II. r. alperes javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.A felperesek a keresetükben arra hivatkoztak, hogy az alpereseknek a jelzálogjog alapítására irányuló megállapodása jogos érdekeiket sérti, ugyanis a felszámolási eljárás során az I. r. alperes a hitelezőivel szemben - egyéb vagyona nem lévén - csupán a perbeli ingatlan értékével felel.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, és megállapította, hogy a II. r. alperes a megállapodás alapján kielégítési elsőbbséghez jut, ezért az alperesek között a jelzálogjog alapítására létrejött szerződés érvénytelen. Kötelezte az I. r. alperest a le nem rótt eljárási illeték, a II. r. alperest pedig perköltség megfizetésére.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy nincs olyan anyagi jogszabály, amelynek értelmében a perbeli szerződés érvénytelensége megállapítható lenne. Az I. r. alperes, valamint a felperesek az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték, de az V., a VIII. és a IX. r. felperesek keresetüket megváltoztatták, és annak megállapítását kérték, hogy a perbeli jelzálogjog szerződés alapján a II. r. alperes velük szemben kielégítési elsőbbséget nem élvez a felszámolási eljárás során.
A fellebbezés alapos.
Tévesen állapította meg ítéletében az elsőfokú bíróság, hogy az alperesek között 1987. március 24. napján megkötött és a II. r. alperes javára az I. r. alperes ingatlanát terhelő jelzálogjogot alapító szerződés érvénytelen, mert nincs olyan adat a perben, amelyre alapozva a perbeli szerződés érvénytelensége megállapítható lenne.
A felpereseik keresete azonban, annak helyes értelme szerint nem e szerződés érvénytelenségének a megállapítására, hanem annak kimondására irányult, hogy a perbeli szerződés velük szemben hatálytalan [Az 1986. évi 11. tvr. (tov.: Fet) 3. § (3) bek., Ptk. 203. § (1) bek.]. Keresetükben ugyanis arra hivatkoztak - és ezt az I. r. alperes képviseletében eljáró felszámoló is megerősítette -, hogy mivel az I. r. alperes hitelezőit csupán a perbeli ingatlan értéke erejéig képes kielégíteni, és a már ismert követelések az ingatlan értékét lényegesen meghaladják, a perbeli szerződés révén a Fet. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében velük szemben a II. r. alperes kielégítési elsőbbséget élvez. A felek szerződése ezért a II. r. alperes javára a többi hitelező elől a kielégítésre szolgáló vagyon nagy részét elvonja.
Ez az álláspont azonban téves. A Fet. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja úgy rendelkezik, hogy a zálogjoggal biztosított követelés az egyéb követelések ellenében csak akkor élvez kielégítési elsőbbséget, ha a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt 6 hónappal kikötötték. Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint azonban az alperesek a zálogjogot a felszámolási eljárás megindítása előtt csupán 6 nappal előbb kötötték ki. A felperesek a Fet. 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az alperesek perbeli szerződését megtámadhatták, keresetük azonban csupán akkor vezetett volna sikerre, ha a megtámadott szerződés a II. r. alperesnek a felszámolási eljárás során kielégítési elsőbbséget biztosítana. A fent kifejtettek értelmében azonban erre nem kerülhet sor.
Végül a Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy a megállapításra irányuló (Pp. 123. §-a) módosított kereseti kérelem sem teljesíthető. A hitelezők jogainak megóvásához ugyanis annak külön megállapítására, hogy a perbeli szerződés alapján velük szemben a II. r. alperes kielégítési elsőbbséget nem élvez, nincs szükség. Erre irányuló jogaikat a felszámolási eljárás rendes menetében érvényesíthetik.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
Az 1986. évi I. tv. (továbbiakban: It.) 41. §-ának (1) bekezdése értelmében nem kötelezhető illeték fizetésére az, aki a törvény szerint illetékmentességet élvez. A 42. § i) pontja értelmében illetékmentes az eljárás, ha az a gazdálkodó szervezet felszámolásával van kapcsolatban. A jelen per az I. r. alperes felszámolásával kapcsolatos eljárással szorosan összefügg. A per ugyanis lényegében az adós vagyonából a hitelezők kielégítésének sorrendjével kapcsolatos érdekellentét miatt indult.
A felperesek egy része ezért tévesen rótt le kereseti illetéket, illetve az elsőfokú bíróság tévesen kötelezte az I. r., valamint a II. r. alperest elsőfokú, illetve fellebbezési eljárási illeték lerovására. A helyes eljárás az It. 49. §-ára tekintettel az lett volna, ha a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 12. §-ának (1) bekezdése értelmében a le nem rótt illetékről költségjegyzéket állít ki, és a le nem rótt illetéket a költségjegyzékbe bejegyzi.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú ítéletnek az illetékfizetési, illetve a perköltségfizetésre vonatkozó rendelkezéseit, valamint a fellebbezési perköltségre vonatkozó határozat hozatalát mellőzte.
(Legf. Bír. Gf. 11. 31 171/1989. sz.)