adozona.hu
BH 1990.6.220
BH 1990.6.220
A szerződéses üzemeltetésbe adó gazdálkodó szervezet a szerződéses-üzletvezetővel szemben fennálló követelésének biztosítására kikötött szerződést biztosító mellékkötelezettség (pl. zálogjoga) alapján - az üzletvezető helyett kifizetett áruellenérték címén - közvetlen kielégítést nem követelhet [Ptk. XXIII. fejezete, 254. § (1) bek., 363. § (1) bek., 38/1980. (IX. 30.) MT r. 3. §-a, 10. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében 647 680 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal, hogy ezt az összeget tévedésből fizette ki számára. A felperesi előadás szerint a vele jogviszonyban álló egyik szerződéses üzemeltetésű boltjának vezetője, Cs. I. budapesti lakos 1988. május 13-án a kereset szerinti összegben termékeket vásárolt, annak ellenértékét azonban nem fizette ki, ezért azt az alperes az ő számlájáról emelte le.
Az alperes kérte a kereset elutasítását azzal, hogy a bolt vezetője nem a...
BH 1990.6.220 A szerződéses üzemeltetésbe adó gazdálkodó szervezet a szerződéses-üzletvezetővel szemben fennálló követelésének biztosítására kikötött szerződést biztosító mellékkötelezettség (pl. zálogjoga) alapján - az üzletvezető helyett kifizetett áruellenérték címén - közvetlen kielégítést nem követelhet [Ptk. XXIII. fejezete, 254. § (1) bek., 363. § (1) bek., 38/1980. (IX. 30.) MT r. 3. §-a, 10. §].
A felperes keresetében 647 680 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal, hogy ezt az összeget tévedésből fizette ki számára. A felperesi előadás szerint a vele jogviszonyban álló egyik szerződéses üzemeltetésű boltjának vezetője, Cs. I. budapesti lakos 1988. május 13-án a kereset szerinti összegben termékeket vásárolt, annak ellenértékét azonban nem fizette ki, ezért azt az alperes az ő számlájáról emelte le.Az alperes kérte a kereset elutasítását azzal, hogy a bolt vezetője nem a saját, hanem a felperes nevében vásárolt, így a vételárat a felperesnek kell megfizetnie.
A megyei bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította a bíróság, hogy a szerződéses üzlet vezetője olyan bélyegzőt használt, amelyen a felperes cégszerű megnevezése is szerepel, így egyértelműen nem tisztázható, kinek a nevében kötött a boltvezető szerződést. A bíróság álláspontja szerint joggal lett volna elvárható a felperestől, hogy egyértelmű és olyan bélyegzőt bocsásson a vezető rendelkezésére, amelyből kiderül, hogy ő milyen minőségben vásárol.
A felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság határozatát. A másodfokú bíróság elfogadta ítélkezése alapjául az elsőfokú bíróság által feltárt tényállást és osztotta az abból levont jogi következtetést is. Hivatkozva a 34/1983. (IX. 22.) MT rendelettel módosított 38/1980. (IX. 30.) MT rendelet (tov.: R.) 3. §-ára, az ítélet indokolása megállapította, hogy vizsgáim kell az áruvásárlás körülményeit annak tisztázása érdekében, hogy az eladó gazdálkodó szervezet az adott esetben a bolt vezetőjével - mint magánszeméllyel - vagy pedig mint a gazdálkodó szervezet képviselőjével kötött-e szerződést. A másodfokú bíróság véleménye szerint a vásárlás időpontjában a boltvezető által használt bélyegző felirata - "Cs. I. Alkalmi Áruk Háza Váll. Bp. IX. M. u. 4. szerz. üz. vez. T: 343-747" - alapján az alperes okkal jutott arra a következtetésre, hogy az adás-vételi jogviszony közte és a felperes között jött létre, ily módon az ellenérték megfizetése tárgyában helyes intézkedésnek bizonyult annak a felperestől való követelése. A bíróság megítélése szerint így a felperes nem fizetett tartozatlanul, és az alperes részéről a Ptk. 363. §-ának (1) bekezdésében írt jogalap nélküli gazdagodás nem áll fenn.
A jogerős ítélet ellen - annak megalapozatlansága miatt - a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt. Az óvás szerint az ügyben eljárt bíróságok a döntés szempontjából releváns tényeket - mely felek között jött létre a szerződés, az üzletvezető azt saját nevében vagy pedig a felperes képviseletében kötött-e meg - nem vizsgálták kellő körültekintéssel.
Az óvás alapos.
Az ügyben eljárt bíróságok egyetlen felderített tényből, nevezetesen a vásárláskor használt bélyegző feliratából jutottak arra a következtetésre, hogy az adásvételi jogviszony a peres felek között jött létre. Önmagában a bélyegző feliratából azonban erre megalapozott következtetést nem lehet levonni. A bélyegzőnek - a másodfokú bíróság által idézett - szövege inkább azt látszik igazolni, hogy a felperes feljogosította szerződéses boltjának vezetőjét a saját nevében történő vásárlásra, ellenkező esetben feltehetően nem szerepelne a bélyegzőn sem a vezető neve, sem a jogviszony minősítésére való utalás. Valószínűsíthető viszont, hogy ha a felperes a képviseletével bízta volna meg az üzletvezetőt, a kérdéses bélyegzőn a felperesi vállalat telephelyének címe, telefonszáma, a bankszámlaszáma szerepelne.
Az adásvétel, az áruvásárlás valóságos körülményeinek felderítése elmaradt. Nincsen adat arra, hogy a szerződés miként jött létre, az iratok között nem lelhető fel az alperesi követelést megalapozó számla sem. A bíróságnak tanúként kellett volna meghallgatnia az üzletvezetőt, akinek írásbeli nyilatkozatai egyébként arra utalnak, hogy a kérdéses adásvételt a saját nevében kötötte. Cs. I. 1988. november 29-én - büntetőjogi felelőssége tudatában - írásban úgy nyilatkozott, hogy valamennyi szállítójával közölte, miszerint a vele kötött szerződésben a felperes kizárta felelősségét az ő tartozásaiért, és az általa vásárolt áru ellenértékét utólag ő maga fogja megtéríteni. Tény, hogy ez a nyilatkozat már a per folyamatban léte alatt született, de ezt támasztja alá az üzletvezető jogi képviselője által ellenjegyzett, az elsőfokú bírósághoz a perbehívás elutasítása tárgyában intézett kérelem is. Ebben a kérelemben kifejezésre juttatja az üzletvezető azon álláspontját - amelyet egyébként elfogadni, például a Ptk. 254. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint, nem lehet -, hogy a felperesi vállalat rendelkezésére áll a letét összege, és abból a felperes kiegyenlítheti az alperesi követelést. (A R. 10. §-a szerint a szerződéses üzemeltetésbe adó gazdálkodó szervezet a vezetővel szemben fennálló követelésének biztosítására a Ptk. XXIII. fejezetében szereplő, a szerződést biztosító mellékkötelezettséget - például zálogjogot, de nem letétet (Ptk. 462-473. §-ai) - kötheti ki.) Ez a nyilatkozat is, bár közvetve, de alátámasztja azt, hogy az üzletvezető saját nevében kötött szerződést. E körülményekre figyelemmel mindenképpen indokolt lett volna Cs. I-nek a szerződéskötés körülményeire vonatkozó tanúkénti meghallgatása [Pp. 164. § (2) bek.].
Elmulasztották a bíróságok tisztázni azon felperesi állítás valódiságát, hogy az alperes a vásárlást követő négy hónapon keresztül a felperest nem, csak az üzletvezetőt szólította fel fizetésre. Ezt igazolhatja a keresethez másolatban csatolt 1989. október 6-i keltezésű beszedési megbízás közlemény rovatába írt megjegyzés pontos szövegének felderítése. Fontos lenne e körülmény tisztázása azért is, mert újabb adalékkal szolgálhat annak eldöntéséhez, hogy az alperes tudomással bírt-e a felperes és az üzletvezető közötti megállapodásról, illetőleg hogy szándéka szerint kivel kötötte meg a kérdéses szerződést.
Mindebből megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, az említett releváns körülmények vizsgálata széles körű bizonyítás lefolytatását teszi szükségessé, ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa - a törvényességi óvásnak helyt adva - mindkét fokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Eln. Tan. G. törv. 31 411/1989. sz.)