adozona.hu
BH 1990.5.196
BH 1990.5.196
A lakástulajdon fogalmát az illetéktörvény nem a tulajdonszerző szándékától függően, hanem objektív feltételek szerint határozza meg [1986. évi I. tv. 13. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1987. május 20-án kelt adásvételi szerződéssel 120 000 Ft vételárért megvásárolta a 774 m2 területű ingatlant a rajta lévő 2 szobából, kamrából, konyhából, zárt verandából álló vályogfalú felépítménnyel, amelyet az eladó szüleinek holtig tartó haszonélvezeti joga terhelt. A vásárolt ingatlan az ingatlannyilvántartásban belterületi lakóház és udvar megnevezéssel szerepelt.
A felperes állandó lakása Budapesten, szülei családi házában volt.
A haszonélvezők a haszonélvezeti jogukat a...
BH 1990.5.196 A lakástulajdon fogalmát az illetéktörvény nem a tulajdonszerző szándékától függően, hanem objektív feltételek szerint határozza meg [1986. évi I. tv. 13. § (1) bek.].
A felperes 1987. május 20-án kelt adásvételi szerződéssel 120 000 Ft vételárért megvásárolta a 774 m2 területű ingatlant a rajta lévő 2 szobából, kamrából, konyhából, zárt verandából álló vályogfalú felépítménnyel, amelyet az eladó szüleinek holtig tartó haszonélvezeti joga terhelt. A vásárolt ingatlan az ingatlannyilvántartásban belterületi lakóház és udvar megnevezéssel szerepelt.A felperes állandó lakása Budapesten, szülei családi házában volt.
A haszonélvezők a haszonélvezeti jogukat akiiént gyakorolták, hogy időszakosan lejártak az ingatlanra, és művelték a szőlőt és a kertet.
Az illetékkiszabási eljárás során a községi tanács vb szakigazgatási szervétől beszerzett, 1987. október 8-i keltezésű igazolás azt tanúsította, hogy az ingatlant nem használják lakás céljára.
Ezen körülmény ismeretében a használat módjára tekintettel a megyei illetékhivatal megismételt eljárásban hozott határozatával az általános mértékű, azaz 15 %-os illetékkulcs alkalmazásával 17 800 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan 200 000 Ft-ban megállapított forgalmi értéke után.
Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek az államigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét elutasította.
Az ítéletét azzal indokolta, hogy a felperes ingatlanszerzése az 1986. évi I. tv. 66. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján nem minősül lakástulajdon szerzésének. Jóllehet a felépítmény a lakásügyi jogszabályokban meghatározott követelményeknek megfelel, de az adásvétel nem állandó ottlakás céljából történt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az indokolást annyiban egészítette ki, hogy a haszonélvezeti jogra tekintettel a felperes számára az ingatlanban az állandó ottlakás a vásárlás időpontjában nem volt biztosított, és a beköltözésre a per ideje alatt sem került sor, így ezek a körülmények is bizonyítják, hogy a felperes nem állandó lakás céljára vásárolta meg az ingatlant.
A jogerős ítélet ellen benyújtott törvényességi óvás alapos. Az illetékekről szóló 1986. évi I. tv. 13. §-ának (1) bekezdése szerint a lakástulajdon visszterhes megszerzésének illetéke a forgalmi érték 2 %-a.
A törvény 66. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján lakástulajdon: az állandó lakás célját szolgáló és a lakásügyi jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő, összefüggő helységcsoport. A jogszabály tehát nem a tulajdonszerző szándékától, hanem objektív feltételektől függően határozza meg a lakástulajdon fogalmát, és rendelkezik a fizetendő vagyonszerzési illetékről.
Téves jogszabályértelmezést tükröz ezért az az álláspont, hogy a lakástulajdon visszterhes vagyonátruházásakor előírt kedvezményes illetékkulcs csak akkor alkalmazható, ha a szerző fél az ingatlanba ténylegesen beköltözik, míg a bérleti vagy haszonélvezeti jog folytán be nem költözhető ingatlan szerzésekor a törvény 13. §-ának (1) bekezdésében meghatározott illeték nem alkalmazható.
A felperes által vásárolt ingatlan a rendelkezésre álló adatok alapján lakás céljára létesített, és akként nyilvántartott, a lakásügyi jogszabályban, azaz az 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. §-ában foglalt előírásoknak megfelelő helységcsoportot foglal magában, amelyre a Vhr. 9. §--a sem alkalmazható.
Ezért a vagyonszerzés kapcsán a lakástulajdon visszterhes megszerzésének illetékét kellett volna kiszabni.
Nem feladata az államigazgatási hatóságnak az illetékkiszabás során esetleges hosszadalmas bizonyítási eljárás lefolytatásával annak vizsgálata, hogy a megvásárolt ingatlant a szerző fél az átruházást követően milyen célra kívánja használni vagy hasznosítani.
Az itt kifejtettek alapján a keresettel támadott államigazgatási határozatok jogszabályt sértettek, melyeket az 1981. évi I. tv. 73. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül kellett volna helyezni.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése szerint - a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatv.a az államigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezve az eljáró államigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
(K. törv. I. 25 132/1989. sz.)