adozona.hu
BH 1990.3.121
BH 1990.3.121
Az adóelőleg levonásával kapcsolatban felmerült jogvita eldöntése nem a munkaügyi vitákat eldöntő szervek hatáskörébe tartozik [1987. évi VI. tv. 22. § (2) bek., 23. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes - aki az 1988. évben havi 3877 forint nyugdíjban részesült - 1988. május 13-án munkaszerződést kötött a felperessel. A munkaszerződésben vállalta, hogy nyugdíjasként ellátja a felperes üdülőjének gondnoki munkakörét, 1988. május 16-tól 1988. szeptember 30-ig terjedő határozott időben 20 Ft/óra munkabér fejében.
A felperes az alperes munkabéréből a magánszemélyek jövedelemadójára adóelőleget vont le, összesen 4309 forint összegben.
Az alperes nyugdíjának éves összege 46 524 forint...
BH 1990.3.121 Az adóelőleg levonásával kapcsolatban felmerült jogvita eldöntése nem a munkaügyi vitákat eldöntő szervek hatáskörébe tartozik [1987. évi VI. tv. 22. § (2) bek., 23. § (1) bek.].
Az alperes - aki az 1988. évben havi 3877 forint nyugdíjban részesült - 1988. május 13-án munkaszerződést kötött a felperessel. A munkaszerződésben vállalta, hogy nyugdíjasként ellátja a felperes üdülőjének gondnoki munkakörét, 1988. május 16-tól 1988. szeptember 30-ig terjedő határozott időben 20 Ft/óra munkabér fejében.A felperes az alperes munkabéréből a magánszemélyek jövedelemadójára adóelőleget vont le, összesen 4309 forint összegben.
Az alperes nyugdíjának éves összege 46 524 forint, munkabérének összege 37 689 forint volt. A kettő összege 84 213 forint.
Az alperes az 1988. évben nem kívánt másutt dolgozni, ezért arra hivatkozással, hogy éves jövedelme 96 000 forintot nem haladja meg, az adóelőleg levonásának mellőzését, illetve visszatérítését kérte.
A felperesnél szervezett munkaügyi döntőbizottság az alperes kérelmének helyt adott, és kötelezte a felperest a levont adóelőleg visszafizetésére.
E határozat ellen a felperes a munkaügyi bírósághoz fordult.
A munkaügyi bíróság 1988. október 4-én hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy a levont adóelőleget térítse vissza az alperesnek. Az indokolás szerint a felperes megsértette az Mt. 49. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést, és jogtalanul hajtott végre levonást az alperes munkabéréből, ezért azt visszatéríteni köteles. A jogszabály értelmében ugyanis a magánszemély, akinek nyugdíjból és egyéb juttatásból származó éves jövedelme a 96 000 forintot nem éri el, adómentességet élvez.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A kifizető az általa kifizetett összegből - a jogszabályban meghatározott kivétellel - adóelőleget köteles levonni [1987. évi VI. törvény 22. § (2) bek.]. A kivételek az adott esetben nem állnak fenn. Ha a naptári évben levont adóelőleg összege az adó összegét meghaladja, az adókülönbözetet az adóhatóság köteles visszatéríteni [id. törvény 23. § (1) bek.].
E rendelkezésekből következően a nem munkajogi jellegű (adóelőleg iránti) követelés behajtása a munkabérből való levonás útján történik. Ezért az a vita, hogy az adóelőleg levonása jogszerű volt-e, nem munkaügyi vita.
Ennélfogva a munkaügyi bíróságnak az az ítélete, amellyel az adóelőleg visszatérítése iránti ügyben a hatáskörét megállapította, és a felperest a visszafizetésben marasztalta, törvénysértő.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét - a munkaügyi döntőbizottság határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette, arra is figyelemmel, hogy a jogszabály az adóelőleg levonásával kapcsolatban olyan jogorvoslatot elbíráló szervet, amelyhez a kérelem áttehető lett volna, nem állapít meg.
(M. törv. I. 10 079/1989. sz.)