adozona.hu
BH 1990.3.117
BH 1990.3.117
Vezető beosztású termelőszövetkezeti tag fegyelmi büntetésének megállapításánál irányadó szempontok [1967. évi III. tv. 73. §, 7/1977. (III. 12.) MT r. 100. §, 18. sz. Irányelv].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes termelőszövetkezet tagjaként állattenyésztő fő-ágazatvezető volt. Ellene 1986-ban nyomozás indult lopás és hűtlen kezelés vétségének alapos gyanúja miatt. A rendőrség a lopás vétségének gyanúja miatt indult eljárást megszüntette, és az iratokat a városi tanács igazgatási osztályához szabálysértési eljárás lefolytatása céljából áttette. A hűtlen kezelés vétségének alapos gyanúja miatt folytatott eljárást megszüntette, és megrovásban részesítette
A büntető eljárás során m...
BH 1990.3.117 Vezető beosztású termelőszövetkezeti tag fegyelmi büntetésének megállapításánál irányadó szempontok [1967. évi III. tv. 73. §, 7/1977. (III. 12.) MT r. 100. §, 18. sz. Irányelv].
A felperes az alperes termelőszövetkezet tagjaként állattenyésztő fő-ágazatvezető volt. Ellene 1986-ban nyomozás indult lopás és hűtlen kezelés vétségének alapos gyanúja miatt. A rendőrség a lopás vétségének gyanúja miatt indult eljárást megszüntette, és az iratokat a városi tanács igazgatási osztályához szabálysértési eljárás lefolytatása céljából áttette. A hűtlen kezelés vétségének alapos gyanúja miatt folytatott eljárást megszüntette, és megrovásban részesítetteA büntető eljárás során megállapították, hogy a felperes 1986-ban két alkalommal, összesen 6 vagy 10 db 1-3 napos szopósmalacot tulajdonított el, amelyeknek értéke darabonként 100 forint volt. Eltulajdonított továbbá 10 liter benzint is, aminek az értéke 200 forint. Az alperes tulajdonát képező személygépkocsit engedély nélkül magáncélra vette igénybe. A szakértő véleménye szerint ezzel a cselekményével 2112 forint vagyoni hátrányt okozott.
Az alperes e cselekmények miatt fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben, és kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A felperes kérelmét az alperes szövetkezeti döntőbizottsága a határozatával elutasította.
A felperes a határozat ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben a döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a fegyelmi büntetés enyhítését kérte.
Az alperes kérelme a kereset elutasítására irányult. Az időmúlásra figyelemmel peren kívül megállapodott a felperessel, hogy az általa elfoglalva tartott szolgálati lakás kiürítése esetén hozzájárul a tagsági viszonynak átlépéssel történő megszüntetéséhez. A kizárás fegyelmi büntetést kiszabó fegyelmi határozatot azonban ennek ellenére fenntartotta.
A felperes ellen indított szabálysértési eljárás elévülés miatt megszűnt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és a felperest szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Az ítélet indokolása szerint a felperes a fegyelmi vétséget elkövette. A kizárás fegyelmi büntetés azért enyhíthető, mert a felperes és az n-i termelőszövetkezet kérésére az alperes hozzájárult a tagsági viszonynak átlépéssel történő megszüntetéséhez. Ezért a szigorú megrovás fegyelmi büntetés alkalmas arra, hogy kellő visszatartó hatást gyakoroljon, és a felperes az újabb munkahelyén új életet tudjon kezdeni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság lényegében azzal az indokolással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy a felperes ellen indított büntető eljárás "a felperes személyére vonatkoztatottan súlyos, az alperes által várt eredménye egyáltalán nem következett be".
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes a fegyelmi vétséget elkövette. Az a körülmény, hogy az alperes a felperes által elfoglalva tartott szolgálati lakás kiürítése érdekében hozzájárult a tagsági viszonynak átlépéssel történő megszüntetéséhez, nem szolgálhat alapul a fegyelmi büntetés enyhítésére, és nem jelentheti azt, "hogy az alkalmazott fegyelmi büntetés elvesztette volna a jelentőségét. Az elkövetett cselekmény az idő múlásával sem vált jelentéktelenné.
A felperes vezető beosztásban dolgozott, az állattenyésztési főágazat legmagasabb szintű vezetője volt. E beosztásában követte el a szövetkezeti tulajdont károsító cselekményét. Az okozott kárt sem a büntető eljárás, sem a fegyelmi eljárás során nem térítette meg.
A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló, módosított 1967. évi III. törvény 73. §-a szerint fegyelmi vétséget követ el a termelőszövetkezetnek az a tagja, aki tagsági viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi, vagy a termelőszövetkezeti taghoz nem méltó magatartást tanúsít. A 7/1977. (III. 12.) MT rendelet 100. §-a szerint a fegyelmi büntetések közül azt kell alkalmazni, amely leginkább arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával és a tag addigi magatartását, munkáját, személyi, családi és egyéb körülményeit is figyelembe véve a tag vétkességének fokával, egyszersmind a tagságot is kötelezettségeinek teljesítésére neveli.
A legenyhébb fegyelmi büntetés, a megrovás nem áll arányban a cselekmény tárgyi súlyával, és nem alkalmas arra sem, hogy a termelőszövetkezet tagságát kötelezettségeinek teljesítésére nevelje. Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a felperes vezető beosztásával visszaélve követte el a fegyelmi vétséget.
A Legfelsőbb Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett vétkes kötelezettségszegés súlyos fegyelmi vétség, és ezért általában a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása indokolt. A Legfelsőbb Bíróság 18. számú Irányelve szerint szigorú mércét kell alkalmazni a vezetőkkel szemben támasztott magasabb követelmények teljesítésének elbírálásánál.
Az eljárt bíróságok ezt a nevelési és a büntetési célokkal összhangban álló szempontot hagyták figyelmen kívül. Túlzott jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a nyomozó hatóság az eljárást megszüntette, és az alperes a szolgálati lakás kiürítése érdekében az átlépéshez hozzájárult.
A nyomozó hatóság mérlegelése, amely szerint a cselekmény társadalomra veszélyessége jelentéktelen, nem minősíti egyúttal a felperes által elkövetett fegyelmi vétséget. A cselekmény büntetőjogi megítélése ugyanis enyhe, a termelőszövetkezetben, ahol az alperes dolgozóinak munkafegyelmére fokozottan hat a vezető szövetkezeti tulajdont sértő magatartása, ugyanaz a cselekmény súlyos fegyelmi vétségként értékelhető. A fegyelmi büntetés kiszabásánál az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes a felügyelete és az irányítása alá tartozó dolgozókat utasította arra, hogy az alperes tulajdonát képező malacokat adjanak ki a részére, illetve utasította a gépkocsivezetőjét, hogy a benzin eltulajdonításához nyújtson segítséget a számára, valamint a szövetkezet gépkocsijával szállítsa engedély nélkül a feleségét. Az elkövetett cselekmény tárgyi súlyát növeli, hogy a beosztását kihasználva nem egyszer, hanem több alkalommal követte el a fegyelmi vétséget. A felperes által elkövetett fegyelmi vétséggel a kizárás fegyelmi büntetés arányban annak ellenére, hogy az általa eltulajdonított érték a nyomozati eljárás szerint nem nagy. Ezt a megállapítást a perben kihallgatott tanúk egyébként megcáfolták, állították, hogy nem malacokat, hanem választási süldőket tulajdonított el a felperes. Mindezekre figyelemmel az alperes kizárást kimondó fegyelmi határozata megalapozott és jogszerű.
(M. törv. II. 10 085/1989. sz.)