adozona.hu
BH 1990.1.11
BH 1990.1.11
Magánvádas eljárásban nincs helye az illeték fizetésére kötelezésnek, ha a bíróság a büntető eljárás lefolytatását mellőzi, illetőleg a büntető eljárást megszünteti [Be. 317. §, 170. § (1) bek. c) pont, 1986. évi I. tv. 42. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
R. I. a városi bírósághoz 1987. november 20. napján érkezett beadványában rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt tett feljelentést Sz. J-né ellen, mert a nevezett a városi bíróság 1987. február 20. napján kelt végzése elleni fellebbezésre vonatkozó észrevételében reá nézve a becsület csorbítására alkalmas tényeket állított.
A városi bíróság személyes meghallgatás nélkül, 1987. november 27. napján meghozta végzését, amellyel a Sz. J-nével szemben indult büntető eljárást megszüntette, egyb...
BH 1990.1.11 Magánvádas eljárásban nincs helye az illeték fizetésére kötelezésnek, ha a bíróság a büntető eljárás lefolytatását mellőzi, illetőleg a büntető eljárást megszünteti [Be. 317. §, 170. § (1) bek. c) pont, 1986. évi I. tv. 42. §].
R. I. a városi bírósághoz 1987. november 20. napján érkezett beadványában rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt tett feljelentést Sz. J-né ellen, mert a nevezett a városi bíróság 1987. február 20. napján kelt végzése elleni fellebbezésre vonatkozó észrevételében reá nézve a becsület csorbítására alkalmas tényeket állított.A városi bíróság személyes meghallgatás nélkül, 1987. november 27. napján meghozta végzését, amellyel a Sz. J-nével szemben indult büntető eljárást megszüntette, egyben felhívta R. I-t, hogy a feljelentésére 8 napon belül - leletezés terhe mellett - rójon le 500 forint illetéket.
A városi bíróság végzésének indokolásában utalt arra, hogy R. I. a kifogásolt tényállásokat tartalmazó beadványt 1987. április 27. napján átvette, ehhez képest a magánindítványát a Be. 123. §-ának (3) bekezdésében írt határidőn túl, tehát elkésetten terjesztette elő. Ezért az eljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdése b) pontjának második fordulatára hivatkozva megszüntette, és a magánvádlót az 1986. évi I. törvény 38. §-ának (1) bekezdése alapján felhívta - az eddig le nem rótt - illeték megfizetésére.
R. I. az elsőfokú bíróság végzésének az illeték lerovására kötelező rendelkezése ellen fellebbezést jelentett be.
A másodfokon eljárt megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok végzése ellen az illeték lerovására kötelező rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Kétségtelen, hogy az illetékről szóló 1986. évi I. tv. 38. §-ának (1) bekezdése a kizárólag magánvád alapján folyó eljárásban a feljelentésre 500 forint illeték lerovását írja elő. Az sem vitás, hogy a magánvádas eljárásban illeték- és költségmentességet biztosító külön jogszabály nincs, minthogy a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 17. §-ának (2) bekezdése a bűnügyi költségek előlegezéséről, továbbá az államot illető bűnügyi költségek behajtásáról és elszámolásáról szóló 120/1983. (IK. 1974.) IM utasítás 10., 11. és 12. pontját hatályon kívül helyezte.
Mindez azonban nem érinti az illetéktörvény 41. §-a (1) bekezdése azon rendelkezésének érvényesülését, melynek értelmében a külön jogszabályon alapuló költségmentesség esetén kívül az sem kötelezhető illettek fizetésére, aki a törvény szerint illetékmentességet élvez. Márpedig az idézett törvény 42. §-ának d) pontja illetékmentessé teszi az eljárást, ha annak lefolytatását a bíróság megtagadta vagy mellőzte. Ez a szabály valamennyi bíróság eljárásra - így kizáró rendelkezés hiányában a büntető eljárásra is - vonatkozik, és azon a megfontoláson alapszik, hogy amikor idézés kibocsátására sem kerül sor, mert a bíróság már a beadvány tartalma alapján észleli az eljárás lefolytatásának akadályát, méltánytalan lenne az illetékfizetést megkívánni, hiszen ilyen esetben a bíróság eljárásával kapcsolatban nem jelentkeznek azok - a költségvetést terhelő - kiadások, amelyek részbeni fedezetéül az illeték szolgál.
Az adott ügyben a városi bíróság - bár tévesen a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozott - személyes meghallgatásra szóló idézés kibocsátása nélkül, a feljelentés tartama alapján, a Be. 317. §-ára és a Be. 170. §-a (1) bekezdése c) pontjának első fordulatára figyelemmel (minthogy a magánindítvány hiánya a Btk. 22. §-ának h) pontja értelmében büntethetőséget kizáró ok) hozta meg az eljárást megszüntető végzését. Ez viszont az 1986. évi I. törvény 42. §-ának d) pontjában foglalt - illetékmentességet eredményező - eljárás megtagadásával, illetőleg mellőzésével esik egy tekintet alá, ennélfogva a magánvádló az illeték lerovására nem kötelezhető.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a városi bíróság, valamint a megyei bíróság mint másodfokú bíróság végzése az eljárási illeték megfizetésére kötelező részében törvénysértő, ezért a végzések említett rendelkezését hatályon kívül helyezte és R. I. feljelentőnek illeték fizetésére kötelezését mellőzte.
(B. törv. II. 655/1988. sz.)