adozona.hu
BH 1989.4.156
BH 1989.4.156
Gazdálkodó szervezetekből való kiválás esetén a vagyonmegosztásra leltár és zárómérleg felvétele után van lehetőség. E bizonylat adatait utóbb csak a gazdálkodó szerv önrevíziója vagy az illetékes adóhatóság revíziója alapján lehet módosítani. A vagyonmérleg adatainak helytelen voltára alapított beszámítási kifogás alaposságát az erre hivatkozó - az önrevízió adataival vagy az adóhivatali revízió eredményével - bizonyítani tartozik [Ptk. 296. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek., 55/1970. (XII. 30.) PM sz. r. 10
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1 064 418 Ft és ennek 1986. január l-jétől számított kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni, mert a keretei közül kivált és önállósított felperesi kisszövetkezet részére a szövetkezet közgyűlése által a kiválással kapcsolatos vagyonmegosztás során a felperesnek juttatott vagyonrészt ezen összeg hiányával fizette ki. A per során keresetét az alperes időközi teljesítésére tekintettel 394 000 Ft-ra és ez összeg kamataira leszállította.
Az alperes a leszállított kereseti kö...
BH 1989.4.156 Gazdálkodó szervezetekből való kiválás esetén a vagyonmegosztásra leltár és zárómérleg felvétele után van lehetőség. E bizonylat adatait utóbb csak a gazdálkodó szerv önrevíziója vagy az illetékes adóhatóság revíziója alapján lehet módosítani. A vagyonmérleg adatainak helytelen voltára alapított beszámítási kifogás alaposságát az erre hivatkozó - az önrevízió adataival vagy az adóhivatali revízió eredményével - bizonyítani tartozik [Ptk. 296. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek., 55/1970. (XII. 30.) PM sz. r. 10. § (2) bek., 14. § (4) bek.].
A felperes 1 064 418 Ft és ennek 1986. január l-jétől számított kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni, mert a keretei közül kivált és önállósított felperesi kisszövetkezet részére a szövetkezet közgyűlése által a kiválással kapcsolatos vagyonmegosztás során a felperesnek juttatott vagyonrészt ezen összeg hiányával fizette ki. A per során keresetét az alperes időközi teljesítésére tekintettel 394 000 Ft-ra és ez összeg kamataira leszállította.Az alperes a leszállított kereseti követelés jogalapját és összegét nem vitatta, azonban összesen 9 076 000 Ft erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő a felperessel szemben. Előadta, hogy az 1985. december 31-i vagyonleltárba ilyen értékű munkahelyi készlet, illetve műhelyben levő anyagkészlet nem került be, ez az érték tehát jogos ok nélkül a felperes vagyonát gyarapítja. A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes leszállított keresetének helyt adott, az alperest perköltség megfizetésére is kötelezte, míg a beszámítási kifogást elutasította. A perben előterjesztett aggálytalan szakvéleményre támaszkodva megállapította, hogy a felek között vitás beszámítási kifogás a felperesi követelésbe való beszámításra alkalmatlan [Ptk. 296. § (1) bek.]. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek - beszámítási kifogásának fennállása érdekében - elsősorban azt kellene bizonyítania [Pp. 164. § (1) bek. ], hogy az általa 1985. december 31-i fordulónappal felvett leltár adatai nem felelnek meg a valóságnak [a 60/1975. (XI. 22.) PM sz. r-tel módosított 55/1970. (XII. 30.) PM sz. r. (továbbiakban: R.) 14. § (4) bek.]. Csak ezt követően van mód vizsgálni a beszámítási kifogás érvényesíthetősége további két feltételének meglétét is. Ennek érdekében azonban az alperesnek szabályszerű és hiteles önrevízió útján kellene feltárnia a beszámítási kifogás alapját képező adatokat, illetve a már megállapított mérleg helyesbítésére csak pénzügyi revíziót követően, a pénzügyi hatóság jogerős határozata alapján kerülhetne sor [R. 10. § (2) bek.]. Az alperes azonban önrevíziót nem végzett, a mérleget pedig bizonyos módosításokkal a pénzügyi hatóság korábban jóváhagyta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és - beszámítási kifogásának elfogadásával - a kereset elutasítását. Ismételten arra hivatkozott, hogy a felperes a helytelen - téves adatokat tartalmazó - leltár következtében az általa követelt összegnél nagyobb és jogosulatlan vagyoni részesedéshez jutott. Állítását az általa beszerzett magánszakértői véleményre alapította, annak megállapításait fellebbezésében megismételte.
A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes az arra alapított döntése is. A Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú bíróság azon okfejtésével, amely szerint az alperes a beszámítási kifogása alapját képező követelés fennálltát nem bizonyította. A perben kirendelt - a fellebbezési tárgyaláson is meghallgatott - szakértő egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy a magánszakértői vélemény megállapításai nem fogadhatók el, mert az R-ben foglaltak ellenére az alperes önrevíziót nem végzett, a PM által az alperesnél végzett revízió pedig az alperes javára eső mérlegkorrekciót nem, a felperes javára esőt azonban néhány esetben talált - az alperes már a per során ennek alapján fizetett is a felperesnek -, az alperes által igénybe vett magánszakértő által alkalmazott eredményelemzés alapján pedig tartozásokat legfeljebb valószínűsíteni lehet, ez azonban még nem bizonyíték.
A Legfelsőbb Bíróság ezt a szakvéleményt aggálytalannak fogadta el, ezért - az indokolás fenti kiegészítésével - az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §:ának (2) bekezdése alapján, a 254. § (3) bekezdésére is tekintettel indokai alapján helybenhagyta.
(Főv. Bír. 39. G. 41 433/1987 sz Legf. Bír. Gf. II. 30 524/1988. sz.)