adozona.hu
BH 1989.8.331
BH 1989.8.331
A szövetkezet ipari szakcsoportjának tagja a szakcsoportot terhelő társadalombiztosítási járuléktartozásért csak vagyoni hozzájárulásával felel, a szakcsoport többi tagjával egyetemlegesen azonban nem tehető felelőssé [26/1981. (IX.5.) MT r. 11. §, 17/1975. (VI.14.) MT r. 238. § (1) bek., 250. § (1) bek., 58/1981. (XI.19.) MT r. 6. § (2) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a termelőszövetkezet időközben megszűnt ipari és szolgáltató szakcsoportjának voltak a tagjai.
Az alperes társadalombiztosítási szerv ellenőrzés során megállapította, hogy a szakcsoport az általa megbízásos jogviszonyban foglalkoztatott személyeknek kifizetett díjazás után nem fizetett társadalombiztosítási járulékot. Ezért járulék, késedelmi pótlék és rendbírság címén 147 439 forint megfizetésére egyetemlegesen kötelezte a megszűnt szakcsoport 34 tagját, akik közül 21 volt tag ...
BH 1989.8.331 A szövetkezet ipari szakcsoportjának tagja a szakcsoportot terhelő társadalombiztosítási járuléktartozásért csak vagyoni hozzájárulásával felel, a szakcsoport többi tagjával egyetemlegesen azonban nem tehető felelőssé [26/1981. (IX.5.) MT r. 11. §, 17/1975. (VI.14.) MT r. 238. § (1) bek., 250. § (1) bek., 58/1981. (XI.19.) MT r. 6. § (2) bek. b) pont].
A felperesek a termelőszövetkezet időközben megszűnt ipari és szolgáltató szakcsoportjának voltak a tagjai.Az alperes társadalombiztosítási szerv ellenőrzés során megállapította, hogy a szakcsoport az általa megbízásos jogviszonyban foglalkoztatott személyeknek kifizetett díjazás után nem fizetett társadalombiztosítási járulékot. Ezért járulék, késedelmi pótlék és rendbírság címén 147 439 forint megfizetésére egyetemlegesen kötelezte a megszűnt szakcsoport 34 tagját, akik közül 21 volt tag keresettel fordult a bírósághoz a terhükre kibocsátott fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése végett. Keresetükben - egyebek között - arra hivatkoztak, hogy a szakcsoport tartozásaiért a 26/1981. (IX. 5.) MT rendelet 11. §-ának (2) bekezdése értelmében a szakcsoportot fenntartó szövetkezet felel.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokai szerint az ipari szakcsoport a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat 236. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint köteles az általa foglalkoztatott biztosítottakat az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz bejelenteni, s úgyszintén köteles a 17/1975. VI. 14.) MT rendelet 217. §-ának (1) bekezdése alapján a részükre kifizetett munkadíj után a társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Az utóbbi jogszabály 250. §-ának (1) bekezdése szerint az ekként felmerült tartozást adók módjára kell behajtani, s mivel a lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 58/1981. (XI. 19.) MT rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint az adó megfizetéséért egyetemlegesen felelősek, akik közösen folytatnak adóköteles tevékenységet, ennélfogva az alperessel szemben fennálló tartozásért a felperesek egyetemlegesen felelnek.
Nem találta alkalmazhatónak a munkaügyi bíróság a 26/1981. (IX. 5.) MT rendelet 11. §-ának (2) bekezdését, mert álláspontja szerint azoknak a tartozásoknak a körébe, amelyeknek megfizetéséért a gesztor szövetkezet tartozik felelősséggel, csupán a szakcsoportnak a profilszerű működése körében keletkezett, polgári jogi szerződésben vállalt kötelezettségei tartoznak.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperesek közül többen, de nem valamennyien fellebbezéssel éltek a keresetüknek helytadó ítélet meghozatalát kérve.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének a fellebbezéssel élő felperesekre vonatkozó részét helybenhagyta, míg a többi felperesekre vonatkozó részében nem érintette az ítéletet. A másodfokú bíróság - az ítéletének indokolása szerint - egyetértett a munkaügyi bíróság érdemi döntésével és annak jogi indokaival.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes társadalombiztosítási igazgatóság azért bocsátott ki fizetési meghagyást a felperesek ellen, mert a szakcsoport, amelynek tagjai voltak, az általa foglalkoztatott és biztosítási kötelezettség hatálya alá tartozó személyeket nem jelentette be, és a részükre kifizetett munkadíj után nem fizetett társadalombiztosítási járulékot.
Az ebből adódó társadalombiztosítási járulék, késedelmi pótlék és rendbírság fizetési kötelezettség tehát a szakcsoport tevékenységével összefüggésben merült fel.
Az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport működését rendező jogszabály, a 26/1981. (IX. 5.) MT rendelet 11. §-ának (1) bekezdése szerint a szakcsoport tagjai csak vagyoni hozzájárulásukkal felelnek a szakcsoport tevékenységével összefüggő tartozásokért. A (2) bekezdés szerint a szakcsoport tevékenységével összefüggő tartozásokért a szövetkezet elsősorban a szakcsoport céljára elkülönítve nyilvántartott vagyonnal, továbbá a szakcsoportnak átengedett vagyoni eszközökkel, az ezt meghaladó tartozásokért egész vagyonával felel.
Az említett jogszabály a szakcsoport tevékenységével összefüggésben felmerült tartozások körében nem tesz megkülönböztetést aszerint, hogy a kérdéses tartozás a szakcsoport profilszerű működése körében keletkezett-e, s hogy az polgári jogi szerződésben vállalt kötelezettségből ered-e. A szakcsoport tevékenységével összefüggésben felmerült valamennyi tartozást minden megszorítás és megkülönböztetés nélkül az olyan tartozások körébe utalja, amelyekért a szakcsoportot fenntartó szövetkezet végsősoron az egész vagyonával felel.
Az adott esetre vonatkozó és az előzőekben felhívott speciális szabály folytán nincs jelentősége, hogy a 17/1975. (VI. 14.) MT rendeletnek a 49/1985. (XI. 6.) MT rendelet 6. §-ával megállapított 250. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a társadalombiztosítási követelésnek levonással vagy egyéb módon meg nem térült összegét - a lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályai szerint, az egyetemleges felelősségi szabályokat is figyelembe véve - adók módjára kell behajtani. Úgyszintén az adókra vonatkozó rendelkezések alkalmazását írja elő a járuléktartozásért felelős személyek körére a 17, 1975. (VI. 14.) MT rendelet 238. §-ának (1) bekezdése is. A lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 58/1981. (XI. 19.) MT rendelet 6. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint pedig az adó megfizetéséért egyetemlegesen felelősek, akik közösen folytatnak adóköteles tevékenységet, a közös tevékenységet terhelő adókért.
Általános jogelv, hogy az általános tartalmú jogszabállyal szemben mindig a speciális jogszabály érvényesül (lex specialis derogat generali). Ennélfogva az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportot terhelő járuléktartozásért fennálló felelősség tekintetében is az előzőekben részletezett általános tartalmú jogszabályok helyett a csupán az e szakcsoportokra vonatkozó 26/1981. (IX. 5.) MT rendelet 11. §-át kell alkalmazni, amelynek értelmében a szakcsoport tagjai csak vagyoni hozzájárulásukkal felelnek a szakcsoport tevékenységével összefüggő tartozásokért, tehát egyetemlegesen nem tehetők felelőssé. Következésképpen a felpereseknek az alperes által kibocsátott fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányuló kereseti kérelme helytálló, míg az azt elutasító ítéleti döntés téves, tehát törvénysértő.
(M. törv. I. 10 252/1988. sz.)