adozona.hu
BH 1989.8.321
BH 1989.8.321
A szakcsoportjának működését megszüntető gazdálkodó szervezettől elvárható, hogy gondoskodjon valamennyi kiadott bélyegző, valamint a készpénzfizetést helyettesítő csekkfüzetek bevonásáról. Az ennek elmulasztása miatt a volt szakcsoporttag által eszközölt vásárlásokkal harmadik személyeknek okozott károkért a volt gesztor gazdálkodó szervezet helytállni tartozik [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 26/1981. (IX. 5.) MT r. 11. § .2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy 24 187 Ft-ot és ennek 1987. március 16-tól évi 20 % kamatát, valamint 1452 Ft perköltséget fizessen meg a felperesnek. Tényként állapította meg, hogy az alperes C. ipari és szolgáltató szakcsoportja 1987. március 16-án a felperestől csekkfizetési móddal összesen 24 187 Ft értékű árut vásárolt. A számlát a szakcsoport tagja, B. L. aláírta, és a szakcsoport bélyegzőjével lebélyegezte. Az alperes a szakcsoportját 1987. január 1. nap...
BH 1989.8.321 A szakcsoportjának működését megszüntető gazdálkodó szervezettől elvárható, hogy gondoskodjon valamennyi kiadott bélyegző, valamint a készpénzfizetést helyettesítő csekkfüzetek bevonásáról. Az ennek elmulasztása miatt a volt szakcsoporttag által eszközölt vásárlásokkal harmadik személyeknek okozott károkért a volt gesztor gazdálkodó szervezet helytállni tartozik [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 26/1981. (IX. 5.) MT r. 11. § .2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy 24 187 Ft-ot és ennek 1987. március 16-tól évi 20 % kamatát, valamint 1452 Ft perköltséget fizessen meg a felperesnek. Tényként állapította meg, hogy az alperes C. ipari és szolgáltató szakcsoportja 1987. március 16-án a felperestől csekkfizetési móddal összesen 24 187 Ft értékű árut vásárolt. A számlát a szakcsoport tagja, B. L. aláírta, és a szakcsoport bélyegzőjével lebélyegezte. Az alperes a szakcsoportját 1987. január 1. napjával megszüntette, és ezt első ízben 1987. január 29-én az Esti Hírlapban közzétette, a szakcsoport bélyegzőjének érvénytelenítéséről pedig 1987. február 13-án jelentetett meg közleményt az Árszabályozás és Termékforgalmazás című lapban. Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján a szakcsoport tartozásáért a 26/1981. (IX. 5.) MT r. 11. §-ának (2) bekezdése, valamint a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes felelősségét megállapította.Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a vásárlások a szakcsoport megszűnése után történtek, azt a szakcsoport egyik tagja jogtalanul végezte, annak magatartásáért felelősséggel nem tartozik. Vitatta a kamat mértékét, marasztalása esetére azt 8 %-ban kérte megállapítani.
A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, annak helyes indokai alapján.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és annak alapján helytálló döntést hozott, az ítélet jogi indokolása azonban módosításra szorul.
A tényállást a fellebbezési eljárás adatai alapján annyiban kellett kiegészíteni, hogy az alperes 1987. december 10-én - még az elsőfokú eljárás során - a felpereshez intézett levelében a követelt összeg megfizetését vállalta.
A jogvita elbírálása szempontjából ki kell emelni azt a tényt, hogy a vásárlások időpontjában a szakcsoport már nem létezett, mivel a működéséhez szükséges jóváhagyást az alperes visszavonta. Az alperes felelőssége az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportról rendelkező 26/1981. (IX. 5.) MT sz. r. 11. §-ának (2) bekezdése alapján nem állapítható meg, mivel a szövetkezet csak a szakcsoport tevékenységével összefüggő tartozásokért felel. Nem alkalmazható a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése sem, hiszen a szakcsoport megszűnésével B. L. tagsági viszonya is megszűnt, tehát a felperes kárát már nem a tagsági viszonyával összefüggésben okozta.
Az alperes felelőssége a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a következők szerint állapítható meg. A szakcsoport a már felhívott jogszabály szerint az alperesi szövetkezet keretében működő - gazdasági önállósággal rendelkező - szervezet, amely jogi személyiség hiányában szerződéseit is a szövetkezet nevében köti, a szövetkezet pedig saját vagyonával is felel a szakcsoport tartozásaiért. Ez a szoros szervezeti kapcsolat kötelezi az alperest arra, hogy a szakcsoport működése felett felügyeljen, és ennek elmulasztásából eredő károkat viselje. A felperes kára abból keletkezett, hogy a bélyegzővel és a csekkfüzettel nála megjelenő személyt, aki tagsági viszonyát személyi igazolványával is tanúsította, joggal tekintette a szövetkezet nevében vásárlásra jogosultnak. Az alperes mulasztást követett el akkor, amikor a szakcsoport megszűnését követően valamennyi bélyegző bevonásáról nem gondoskodott. A bélyegzők leadására történő felhívás önmagában nem elegendő, nem mellőzhető a kiadott bélyegzők nyilvántartása és azzal a bevonásra kerülő bélyegzők egyeztetése. Még súlyosabb mulasztást követett el az alperes, amikor a készpénzt helyettesítő csekkfüzetet nem vonta be, illetve a megsemmisítési eljárást nem indította meg. Kétségtelen, hogy az alperes tett bizonyos intézkedéseket, ezek azonban az elvárhatóság mértéke alatt maradtak, ezért kimentés hiányában, amely mind a Ptk: 242. §-ának (1) bekezdése, mind pedig a 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest terhelte, kártérítési felelőssége fennáll. A késedelmi kamat mértékét helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság. Az okozott kárért saját ki nem mentett magatartása miatt az alperes felelős, aki mint gazdálkodó szervezet a 63/1983. (XII. 30.) PM számú r. 1. §-ának (1) bekezdése alapján 20 %-os késedelmi kamatot köteles fizetni.
A Legfelsőbb Bíróság a további bizonyítást mint szükségtelent mellőzte, mivel B. L. tanúkihallgatásától a releváns tényeket érintő változás nem várható. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet - az indokolás fenti kiegészítésével - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. I. 30 282/1988. sz.)