adozona.hu
BH 1989.8.305
BH 1989.8.305
Kereskedelmi jellegű vámáru csempészése esetén a bíróság méltányosságból az elkobzás helyett olyan rendelkezést is hozhat, hogy az ügyet a vámeljárás lefolytatása végett a vámhatósághoz utalja [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, 314. § (3) és (5) bek., 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 2. sz. mell. (Utas Vámtarifa) 3., 4. és 5. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kerületi bíróság a tárgyi eljárás során hozott végzésével az I. r. és a II. r. érdekeltektől a vámhatóság által lefoglalt és a vámáruraktárban őrzött 22 db szovjet gyártmányú kéttárcsás villanyköszörűgép tekintetében a lefoglalást megszüntette és 11 darabot az I. r., míg 11 db-ot a II. r. érdekelt részére kiadni rendelt.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az ügyészség határozatával az I. r. és a II. r. érdekeltekkel szemben a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti c...
BH 1989.8.305 Kereskedelmi jellegű vámáru csempészése esetén a bíróság méltányosságból az elkobzás helyett olyan rendelkezést is hozhat, hogy az ügyet a vámeljárás lefolytatása végett a vámhatósághoz utalja [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, 314. § (3) és (5) bek., 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 2. sz. mell. (Utas Vámtarifa) 3., 4. és 5. pont].
A kerületi bíróság a tárgyi eljárás során hozott végzésével az I. r. és a II. r. érdekeltektől a vámhatóság által lefoglalt és a vámáruraktárban őrzött 22 db szovjet gyártmányú kéttárcsás villanyköszörűgép tekintetében a lefoglalást megszüntette és 11 darabot az I. r., míg 11 db-ot a II. r. érdekelt részére kiadni rendelt.A megállapított tényállás lényege a következő.
Az ügyészség határozatával az I. r. és a II. r. érdekeltekkel szemben a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti csempészet vétsége miatt a nyomozást a Be. 139. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján megszüntette, és az érdekelteket a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése szerinti megrovásban részesítette, egyben indítványozta, hogy a kerületi bíróság az érdekeltektől lefoglalt 22 db szovjet gyártmányú, kéttárcsás köszörűgépet a Btk. 314. §-ának (3) bekezdése alapján - tárgyi eljárás keretében - kobozza el.
A tárgyi eljárás alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. és a II. r. érdekeltek a Szovjetunióban tanuló egyetemi hallgatók, akik hazatérve
11-11 db kéttárcsás köszörűgépet juttattak be az országba a vám megkerülésével akként, hogy a darabonként 2000 forint belföldi forgalmi értékű gépeket a tanulótársaiknak adták át, akik személyenként 1-1 darabot - mint sajátjukat - vámmentesen hozták be az országba.
A kerületi bíróság a tárgyi eljárás során hozott végzésében a Btk. 314. §-ának (5) bekezdésére hivatkozással méltányosságból rendelte kiadni az érdekeltek részére az általuk csempészet útján bejuttatott köszörűgépeket.
A kerületi bíróság tárgyi eljárásban hozott végzése ellen az I. r. és a II. r. érdekeltek terhére, a lefoglalás megszüntetése és a köszörűgépeknek az érdekeltek részére kiadása tárgyában hozott rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az irányadó tényállás alapulvételével megalapozott az a megállapítás, hogy az érdekeltek a fentiekben részletezett magatartásukkal megvalósították a Btk. 312. §-a (1) bekezdése a) pontjának 1. fordulatában foglalt csempészet vétségét. Minthogy az említett bűncselekményt a nyomozás során lefoglalt köszörűgépekre nézve követték el, a Btk. 314. §-ának (3) bekezdése értelmében a vámáru elkobzásának van helye.
A Btk. 314. §-ának (5) bekezdése az elkobzás mellőzésére nyújt lehetőséget olyan esetben, ha az az elkövető a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene.
A tárgyi eljárás során nem tévedett a kerületi bíróság, amikor a méltányossági szempontok fennállása folytán a vámáru teljes elkobzását mellőzte, mert az elkobzást a bűncselekmény tárgyi súlyával arányban nem álló, eltúlzott intézkedésnek ítélte meg. Az érdekeltek ugyanis a Szovjetunióban tanulmányaikat folytató diákok, akiket a köszörűgépeknek az országba vám kikerülésével történő behozatalánál az vezette, hogy ezek eladása útján biztosítsák a további tanulmányaikhoz szükséges anyagi feltételeket.
Tévedett azonban a kerületi bíróság, amikor az említett méltányossági szempontokra tekintettel valamennyi lefoglalt vámárunak az érdekeltek részére történő visszaadását rendelte el, erre ugyanis a hatályos vámjogi rendelkezések nem nyújtanak alapot.
A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 2. számú mellékletét képező Utas Vámtarifa végrehajtási szabályainak 3. pontja szerint - figyelemmel a Vámtarifa 4 hasábjára - az érdekeltek részére - személyenként - legfeljebb 10 000-10 000 forint értékig lehet a behozott árut vámkezelni, s minthogy a műszaki szakértői vélemény szerint a szóban levő köszörűgépek belföldi forgalmi értéke darabonként 2000 forint: az érdekeltek részére legfeljebb 5-5 db köszörűgép kiadására adnak lehetőséget a vámjogi igazgatási rendelkezések, tekintettel a méltányossági szempontokra.
Figyelemmel arra, hogy az érdekeltek személyenként 11-11 db köszörűgépet hozattak be az országba, a további 6-6 db gép vámszempontból kereskedelmi jellegűnek minősül, és erre nézve a vámtarifával kapcsolatos végrehajtási szabályok 3. pontja azt tartalmazza, hogy a belföldi forgalom számára nem vámkezelhető.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma tanácselnöki értekezletének 2/1982. számú állásfoglalása (BJD 9174. szám) II. pontjában foglalt helyes jogértelmezés szerint a vámjogi rendelkezések értelmében nem vámkezelhető vámáru a csempészet elkövetője részére méltányosságból nem adható ki, mert a kiadás azzal a következménnyel járna, hogy ezáltal a bűncselekményt elkövető személy olyan vámáru felett rendelkezhetne, amelyhez jogszerűen még abban az esetben sem juthatna hozzá, ha arra nézve bűncselekményt nem követett volna el. Az a tény, hogy az elkövető a vámárura nézve csempészetet követett el, az áru megszerezhetősége szempontjából számára nem eredményezhet előnyösebb helyzetet ahhoz az állampolgárhoz képest, aki a vámhatóság előtt felfedi a magával hozott vámárut.
Téves azonban az említett iránymutatásnak olyan értelmezése, hogy a vám szempontjából nem vámkezelhető vámáru tekintetében kizárólag az elkobzás az egyetlen törvényi lehetőség.
A Btk. 314. §-ának (5) bekezdésében foglalt méltányossági szempontok ilyen esetben is érvényesülnek, ebben az esetben azonban az elkobzás mellőzése azzal a következménnyel jár, hogy az elkövető nem juthat a vámáru birtokába, de annak értékesítéséből befolyó összeg bizonyos hányada őt illetheti. Erre a hatályos vámjogi rendelkezések is lehetőséget adnak.
A már hivatkozott Utas Vámtarifa végrehajtási szabályainak az elkövetés idején, valamint jelenleg is hatályos 21/1986. (VII. 27.) PM-KkM együttes rendelet 8. §-ának (2) bekezdésével módosított 4. és 5. pontjában foglalt rendelkezése értelmében a nem vámkezelhető vámáru tekintetében a vámhatóság részéről fennáll az állami vállalat útján történő értékesítés lehetősége, és ilyen esetben a vámáru értékesítéséből befolyt összeg 80 %-át vám címén kell elszámolni, míg a fennmaradó összeget az utas részére kell kifizetni.
Arra azonban a vámjogi rendelkezések nem adnak lehetőséget, hogy a csempészet elkövetési tárgyául szolgált és el nem vámolható vámárut az elkövető részére - méltányossági szempontokra hivatkozással - a bíróság kiadni rendelje.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kerületi bíróság tárgyi eljárás során hozott végzésének az I. r. és a II. r. érdekeltekre vonatkozó az a rendelkezése, amely a lefoglalás megszüntetését és a vámáru részükre történő kiadását tartalmazza, törvénysértő, ezért az említett rendelkezést hatályon kívül helyezte, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Ennek során a Bt. 314. §-a (5) bekezdésének alkalmazásával a vámjogi rendelkezések szerint az érdekeltek részére vámkezelhető mennyiséget - személyenként 5-5 db köszörűgépet - kiadni rendelt, míg a fennmaradó, személyenként 6-6 db gépre nézve az ügyet a vámhatósághoz utalja az Utas Vámtarifa végrehajtási szabályainak 4. és 5. pontjaiban írt vámeljárás lefolytatása végett, minthogy az adott esetben a már említett okokra figyelemmel olyan méltánylást érdemlő nyomatékos körülményeket észlelt, amelyre tekintettel úgy találta, hogy az elkövetési tárgy teljes elkobzása - a Btk. 314. §-a (3) bekezdésének alkalmazása - az érdekeltekre nézve a megvalósított vétség tárgyi súlyával arányban nem álló méltánytalan hátránnyal járna.
(B. törv. III. 82/1989. sz.)