adozona.hu
BH 1989.7.277
BH 1989.7.277
A gazdálkodó szervezet - névviselési jogának sérelme esetén - általában nem a tisztességtelen gazdálkodás tilalmára szóló jogszabály, hanem a Ptk.-nak a személyhez fűződő jogokra vonatkozó, valamint a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabály rendelkezései alapján kereshet jogvédelmet [Ptk. 75. § (1) bek., 77. § (1), (3) és (4) bek., 1984. évi IV. tv. 4. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében előadta, hogy a peres felek neve összetéveszthető. Ezt bizonyítja, hogy a felpereshez az 1987. év folyamán az alperest terhelő több számla is érkezett. Tekintettel arra, hogy a felperesi kisszövetkezet az alperest megelőzően alakult, kérte hogy a bíróság az alperest az "INTERCO" név használatától tiltsa el. Az alperes a kereset teljesítését ellenezte, mert álláspontja szerint a név kiírva a megkülönböztetésre alkalmas, továbbá a felek tevékenységi köre sem azonos.
Az e...
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott és az alperest perköltség megfizetésére is kötelezte. A kereset, valamint a védekezés alapján megállapította, hogy a felperesi igény a Ptk. 77. §-ának (3) bekezdése alapján - a 40. § (3) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel -, valamint az 1984. évi IV. tv. 4. §-a alapján alapos. Arra tekintettel, hogy az alperes a cég nevében olyan szót használt cége megjelöléseként, amely két betű kivételével a felperes nevében használt szóval azonos, a két név összetéveszthető.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Fellebbezésében fenntartotta az elsőfokú eljárás során hangoztatott kifogásait.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges valamennyi adatot nem szerezte be, ezért az ítélet felülvizsgálatra nem alkalmas.
A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság az igény elbírálásakor tévesen utalt az 1984. évi IV. tv. 4. §-ában foglaltakra. Ez a jogszabály többek között azt mondja ki, hogy tilos az áru (szolgáltatás) hirdetésében olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni. A jelen esetben azonban nem valamely alperesi áru vagy szolgáltatás megjelölését sérelmezi a felperes, hanem az alperesi gazdálkodó szervezet nevének a saját nevével való összetéveszthetőségét.
Az alperesi magatartás - jogellenessége esetén - a felperes konkrét névhasználati jogosultságát sérti, ezért az elbírálás a Ptk.-nak a személyhez fűződő jogokra vonatkozó szabályai és cégbejegyzés esetén az 1988. évi 28. tvr.-tel módosított 1985. évi 16. tvr. alapján lehetséges.
A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A 77. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig mindenkinek joga van a névviselésre. A 77. § (3) bekezdése viszont úgy rendelkezik, hogy a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. Végül a 77. § (4) bekezdése értelmében a névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ.
A fentiekből következően a bíróságnak elsősorban abban a kérdésben kell dönteni, hogy a felek névhasználata jogos vagy jogtalan. Ha az ütköző nevek keletkezése és használata megfelel az érvényes jogszabályoknak, az azonos, illetve hasonló névhasználat általában nem jogellenes, hiszen mindkét érdekelt a saját nevét viseli. A jogos vagy jogtalan névhasználatban való állásfoglalás után, amennyiben a sérelmezett névhasználat jogos, abban kell dönteni, hogy az alperes jogos névhasználata sérti-e a felperesnek a névviseléshez való jogát.
Az elsőfokú bíróság elmulasztotta tisztázni az alperesi névhasználat jogosságának vagy jogtalanságának körülményeit, az ítélete ezért megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet emiatt - a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az alperesi névhasználat jogossága kérdésében való döntéshez be kell szerezni a peres felek alapító okiratát, a felek adatait tartalmazó egyedi törzskönyv másolatát [a módosított 59/1979. (XII. 24.) PM rendelet 2. és a 3. §], valamint tisztázni kell a törzskönyvi bejegyzésük időpontját.
Csak ezt követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy eldöntse, a két gazdálkodó szervezet közül melyik jött létre előbb, illetve az alperesi névhasználat jogos vagy jogtalan. Ezt követően lehet csak vizsgálat tárgyává tenni az alperesi védekezést is, amely szerint egyik alapító tagja a cégjegyzékbe a felperes létrejöttét megelőzően bejegyzett "INTERCO".
(Legf. Bír. Gf. II. 31 825/1988. sz.)