adozona.hu
AVI 2013.6.70
AVI 2013.6.70
Az illeték visszatérítéséről hivatalból kell rendelkezni [1990. évi XCIII. tv. 32. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2002-2005. adóévekre vonatkozóan valamennyi adónemben bevallások utólagos vizsgálatát folytatta le. Ennek eredményeként a felperes terhére személyi jövedelemadó és EHO adónemekben állapított meg adóhiányt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az adóhiány összegét 1 390 919 Ft-ra, az adóbírságot 695 460 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 491 259 Ft-ra mérsékelte.
A felperes keresetében a határozat me...
AVI 2013.6.70 Az illeték visszatérítéséről hivatalból kell rendelkezni [1990. évi XCIII. tv. 32. § (2) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2002-2005. adóévekre vonatkozóan valamennyi adónemben bevallások utólagos vizsgálatát folytatta le. Ennek eredményeként a felperes terhére személyi jövedelemadó és EHO adónemekben állapított meg adóhiányt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az adóhiány összegét 1 390 919 Ft-ra, az adóbírságot 695 460 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 491 259 Ft-ra mérsékelte.A felperes keresetében a határozat megváltoztatását és a fizetési kötelezettség törlését, valamint a fellebbezési illeték visszatérítését kérte. Arra hivatkozott, hogy a Gy., M. u. 36. szám alatti ingatlan vételárából 970 000 Ft indokolatlanul került levonásra, a Gy., P. u. 2/a. számú ingatlan eladásából 800 000 Ft nem került beszámításra, továbbá a vizsgált időszakot megelőzően 1,5 millió forint otthon tartott készpénzzel is rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A Gy., M. u. 36. szám alatti ingatlannal kapcsolatban a becsatolt hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv, a 2002. szeptember 24-én kelt adásvételi szerződés és két tanú tanúvallomásai alapján megállapította, hogy a vételárból befolyó pénz testvéreket megillető részét az édesanyjuk osztotta el és adta át részükre. A gyermekek javára történt lemondást a bíróság hitelt érdemlő bizonyítékként elfogadta.
Ugyanakkor a P. utcai lakáseladásból származó bevételt, illetve a készpénz megtakarítást, az ezzel kapcsolatos felperesi rendelkezésre állásra hivatkozást megalapozatlannak ítélte, e körben a felperes keresetét elutasította.
A fellebbezési eljárási illeték kérdésében kifejtette, hogy az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 32. § (2) bekezdését helytelenül értelmezte, a jogorvoslati illetéket az ügyfél részére vissza kell téríteni függetlenül attól, hogy milyen okból került sor a kedvezőbb döntés meghozatalára. Az alperes e körbeli téves jogértelmezése az ügy érdemére kihatással nincs, ezért külön intézkednie kell a fellebbezési illeték visszatérítéséről.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a kereset teljes körű elutasítását, vagy az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Gy., M. u. 36. szám alatti ingatlan tekintetében tévesen állapította meg a tényállást, e körben a felperes állítását hitelt érdemlően nem igazolta. A fellebbezési illetékkel kapcsolatos elsőfokú bírósági okfejtést is vitatta, az új eljárásra kötelezést is szükségtelennek ítélte.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
Mivel a felperes a keresetet részben elutasító ítélet ellen sem felülvizsgálati kérelmet, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, így a Legfelsőbb Bíróság a P. utcai ingatlan, illetve a készpénzzel kapcsolatos elsőfokú bíróság megállapításokat nem vizsgálta felül.
A M. u. 36. számú ingatlan tekintetében a Legfelsőbb Bíróság is azt állapította meg, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (3) bekezdése alapján a felperes hitelt érdemlően bizonyította az adóalaptól való eltérést. A közjegyzői hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv, az adásvételi szerződés, valamint a tanúvallomások alapján az elsőfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az ingatlant terhelő özvegyi haszonélvezeti jog ellenértéke a vételár elosztásakor nem került levonásra, így a felperes a teljes vételár 1/6-át kapta készhez. A bizonyítékok újraértékelésének, vagy felülmérlegelésének nem volt jogi alapja.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezési illetékkel kapcsolatban is helytálló döntést hozott. Az Itv. 32. § (1) bekezdése alapján a jogorvoslati eljárásban megfizetett valamennyi illetéket az ügyfélnek vissza kell téríteni, ha az államigazgatási hatóság vagy a bíróság által felülvizsgált államigazgatási határozat vagy intézkedés az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult. Az iratok alapján megállapítható volt, hogy az elsőfokú adóhatóság 2 249 850 Ft adóhiányt állapított meg, ehhez képest az alperes határozata ezt 1 390 919 Ft-ra leszállította. Ennek következtében az adóbírság és a késedelmi pótlék összege is módosult.
Az Itv. 32. § (2) bekezdése értelmében a visszatérítést hivatalból, a jogorvoslati eljárás során hozott határozatban kell elrendelni és azt - a visszatérítés foganatosítása végett - az ügyfél lakóhelye, illetőleg a bíróság székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak kell megküldeni. Az alperes határozatában nem rendelkezett a fellebbezési illeték visszatérítéséről, amely döntés hiánya ellentétben volt az Itv. 32. § (2) bekezdésével. A jogorvoslati eljárás illetékének visszatérítéséről szól a 2004/94. Adózási kérdés (APEH Hatósági Főosztály 1228495977; AEÉ 2004/12.), amely szintén kifejti, hogy a jogorvoslati eljárás illetékének visszatérítése iránt - önálló határozat keretében - a jogorvoslati eljárást lefolytató osztály (részleg) köteles intézkedni. Az alperes hivatkozásával szemben tehát nem a bíróság hatáskörébe tartozik az illeték visszafizetésének elrendelése, hanem az alperes hatáskörébe tartozik.
A Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A Pp. 339. § (2) bekezdés sorolja fel azokat az ügytípusokat, ahol a bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja. A közigazgatási perben a bíróságnak elsődlegesen kasszációs jogköre, reformatórius jogköre csak kivételesen, a Pp.</a> által meghatározott esetekben, ügytípusokban van. Ezekben az ügytípusokban sem köteles azonban a bíróság az alperesi határozatot megváltoztatni, csak megváltoztathatja.
A perbeli esetben a felperes részleges pernyertességére figyelemmel szükség van a felperest terhelő adófizetési kötelezettség újraszámolására, az adóbírság, a késedelmi pótlék megállapítására, így az elsőfokú bíróság nem követett el jogszabálysértést, amikor nem élt a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontjában írt megváltoztatási jogkörével.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.079/2009.)