adozona.hu
AVI 2013.6.64
AVI 2013.6.64
A bizonyítás mellőzhető, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen [Pp. 3. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003., 2004., 2005. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2007. január 23. napján kelt határozatával a felperes terhére általános forgalmi adó (áfa) adónemben 4 405 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte az adókülönbözet, továbbá járulékosan: adóbírság és késedelmi ...
AVI 2013.6.64 A bizonyítás mellőzhető, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen [Pp. 3. § (4) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003., 2004., 2005. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2007. január 23. napján kelt határozatával a felperes terhére általános forgalmi adó (áfa) adónemben 4 405 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte az adókülönbözet, továbbá járulékosan: adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. június 20. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes levonható adóként szerepeltette a T. Kft. (a továbbiakban: Kft.) által, szélezetlen fenyő fűrészáru értékesítéséről 2003-2005. években kiállított összesen 38 darab bizonylat adó tartalmát. A revízió rögzítette, hogy a Kft. a vizsgált időszak iratanyagával, azok megsemmisülése miatt, nem rendelkezett, 2005. évre áfa bevallást nem nyújtott be, felszámolási eljárást követően 2007. december 11. napjával a cégjegyzékből törlésre került. Az alperes szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás és az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 35. §-ának (1) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. §-ának (1)-(2) bekezdései alapján az elsőfokú hatóság jogszerűen állapította meg, hogy a Kft. által kiállított bizonylatok nem hiteles dokumentumok, mert azokat az adóhatóság nyilvántartása és a cégadatok szerint nem a Kft. képviseletére jogosult állította ki és írta alá, a gazdasági események nem a felperes és a Kft., hanem ténylegesen a felperes és a Kft. ügyvezetőjének a testvére között valósultak meg, aki sem tagja, sem alkalmazottja nem volt a Kft.-nek.
A felperes keresetében a határozatoknak elsődlegesen a megváltoztatását, és áfa adónemben a kötelezettségei törlését, másodlagosan a hatályon kívül helyezésüket, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Állította, hogy adózása az Áfa. tv. és a Sztv. alkalmazott jogszabályhelyeinek megfelelt, a perbeli számlákra az adólevonás jogát jogszerűen gyakorolta, a gazdasági esemény során kellő körültekintéssel járt el. Az adóhatóság megsértette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) bizonyítási eljárást szabályozó 97. §-át, továbbá az Áfa. tv. 70/A. §-a alapján alkalmazandó, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás tárgyban kiadott, a Tanács 1977. május 17-i 77/388/EGK Hatodik Irányelvének (a továbbiakban: Hatodik Irányelv) 18. cikk (1) bekezdését, 22. cikk (3) bekezdés b) pontját is, mert az aláírás hiánya nem teszi hiteltelenné a számlát.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint helytállóan állapította meg az adóhatóság, hogy a perbeli számlák tartalmilag hiteltelenek, így azokra adólevonási jog nem alapítható. Kifejtette, hogy az alperes által bizonyított tények, rendelkezésre álló bizonyítékok cáfolatára a Kft. ügyvezetőjének a testvére részére, a cég ügyeinek vitelére adott, fotómásolatban benyújtott meghatalmazás a tények, körülmények, bizonyítékok együttes értékelése alapján nem alkalmas okirat.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresete teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdését megsértve a bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte, a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettsége ellenére nem adta indokát annak, hogy a Hatodik Irányelvre alapított keresetrészét miért utasította el, illetve az indítványozott tanúmeghallgatásokat jogsértően csak részben foganatosította.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által megjelölt jogszabály alapján vizsgálta felül [Pp. 272. §-ának (2) bekezdése, 275. §-ának (2) bekezdése].
Az Áfa. tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében az Áfa tv. 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa tv. 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla, és számlát helyettesítő okmány. A Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag, és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Az adóhatóság széles körű bizonyítási eljárás során állapította azt meg, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági esemény nem a megjelölt felek között ment végbe. Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperesnek kellett tehát azt igazolnia az alperes (bizonyítékokon alapuló) megállapításával szemben, hogy az általa befogadott számlák tartalmilag hitelesek, helytállóak.
A tartalmi helytállóság egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között valósuljon meg. Az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett a Pp. 163. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával bizonyítási eljárást folytatott. A bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen [Pp. 3. § (4) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság e jogszabályhelyet alkalmazta akkor, amikor a felperes tanúbizonyítási indítványának csak részben adott helyt, és a Kft.-nek a közigazgatási eljárásban tanúként meghallgatott ügyvezetője, illetve annak testvére ismételt meghallgatását a kereset elbírálásához szükségtelennek minősítette (3. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv). A Legfelsőbb Bíróság szerint álláspontja az elsőfokú bíróság döntése okszerű volt, mert az ellenőrzés során a meghallgatni kért személyek már részletesen nyilatkoztak.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében pontos tényállást rögzített, megfelelő jogszabályhelyeket alkalmazott. Az adóhatóság döntését arra a megállapítására alapította, hogy a gazdasági esemény nem a számlákban feltüntetett személyek között történt, amelyből következően felperes a számlák alakisága körében a Hatodik Irányelv 18. cikk (1) bekezdésére, 22. cikk (3) bekezdés b) pontjára alaptalanul hivatkozott. Az ítélet hatályon kívül helyezését nem alapozta meg az, hogy az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntésének indokolásában nem részletezte, miszerint az adóhatóság a Hatodik Irányelvben foglaltakat sem sértette meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az adóhatóság azzal nem valósított meg jogszabálysértést, hogy a széleskörűen feltárt tényállást részletesen rögzítette határozataiban, feltüntetve az általa megállapított mindazon tényt, körülményt, adózói magatartást és azok jogi minősítését is, amelyek álláspontja szerint az ügyhöz tartoznak. A számlák adatainak a valóságban végbement gazdasági eseménnyel egyezniük kell. Az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás, és az alkalmazott jogszabályok egybevetésének eredménye annak megállapítása az elsőfokú bíróság által, hogy a perbeli számlák a valódiság elvét [Sztv. 15. § (3) bekezdés] sértik, amelyet a felperes a perben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére nem cáfolt meg.
A felperes az adóhatóság által értékelt gazdasági események és számlák kapcsán az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében foglalt kellő körültekintéssel nem járt el. Az elsőfokú bíróságnak a számlákkal kapcsolatos jogi indokolása a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelt, azzal a Legfelsőbb Bíróság egyet értett.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.076/2009.)