adozona.hu
AVI 2013.6.61
AVI 2013.6.61
Az adóhatóság által alkalmazott becslés módszerének alkalmasnak kell lennie a valós adó alapjának valószínűsítésére [2003. évi XCII. tv. 108. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes elektromos háztartási és szórakoztatás-technikai eszközök kereskedelmével foglalkozó Kft., amely 2004. és 2005. években bevételeit havonként egy összegben könyvelte. Az elsőfokú adóhatóság 2004 és 2005 évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemre kiterjedő adóbevallás utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. Ennek során a napi bevételek figyelembevételével határozta meg a házi pénztár napi egyenlegét, és a negatív pénztáregyenlegekre figyelemmel a felperesi társaság árbevételé...
AVI 2013.6.61 Az adóhatóság által alkalmazott becslés módszerének alkalmasnak kell lennie a valós adó alapjának valószínűsítésére [2003. évi XCII. tv. 108. § (1) bek.]
A felperes elektromos háztartási és szórakoztatás-technikai eszközök kereskedelmével foglalkozó Kft., amely 2004. és 2005. években bevételeit havonként egy összegben könyvelte. Az elsőfokú adóhatóság 2004 és 2005 évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemre kiterjedő adóbevallás utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. Ennek során a napi bevételek figyelembevételével határozta meg a házi pénztár napi egyenlegét, és a negatív pénztáregyenlegekre figyelemmel a felperesi társaság árbevételét becsléssel állapította meg. A pénzkészlethiányra figyelemmel 2004 évre 9 843 428 Ft, 2005. évre 8 117 945 Ft összegű bruttó bevételt becsült, melynek folytán a felperes terhére 3 591 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, ehhez igazodó adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. július 18-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte előadva, hogy a felperesi társaság tagjai a könyvelt tagi kölcsönön kívül saját pénzforrásukat is felhasználták a Kft. működése során.
A megyei bíróság a felperes indítványára igazságügyi könyvszakértői bizonyítást rendelt el. Dr. Sz. M. igazságügyi könyvszakértő 2008. február 10-én kelt szakvéleményében a felperes kiadásainak teljesítéséhez szükséges pénzmennyiséggel a házi pénztár bevételeit megnövelte, és ennek alapján 2004. I. negyedévére 377 000 Ft, 2004. II. negyedévére 306 000 Ft, míg 2005. I. negyedévére 70 000 Ft, 2005. II. negyedévére 209 000 Ft adókülönbözetet látott megállapíthatónak. 2004. III. és IV. negyedévét, valamint 2005. III. és IV. negyedévét illetően a házi pénztár egyenlege alapján eltitkolt bevételt nem látott megállapíthatónak. Így összességében az adóhatóság által becsült 3 591 000 Ft-tal szemben 962 000 Ft adókülönbözetet mutatott ki.
A szakvéleményre az alperes írásbeli észrevételt tett, majd a 2008. március 11-i tárgyaláson azokat szóban is kiegészítette.
Az igazságügyi könyvszakértő 2008. április 21-én az alperes észrevételei vonatkozásában írásbeli kiegészítést tett. Ebben kifejtette, hogy a becslést nem csak a pénzkészlet alakulása indokolta, de a szakértő mérlegelte a további pénzbevételek alakulását és a realizált haszonkulcsok évenkénti alakulását is. Ezen adatok összefoglaló értékelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a kiadások teljesítéséhez szükséges pénzeszközök csak a vállalkozás áruértékesítési bevételéből származhattak, és nem más forrás állt rendelkezésre a felperesi Kft. kiadásainak rendezéséhez. A szakértő utalt arra, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § (5) bekezdése alapján járt el, amikor az adóalapot a bevétel, illetve a kiadások egy részének ismeretében valószínűsítette. Utalt arra, hogy az adóhatóság módszerével ellentétben a becsült értékekkel a pénztárforgalmat is korrigálni kellett. Hangsúlyozta továbbá, hogy az általa megállapított 13,7-15,66%-os haszonkulcs a hasonló tevékenységet végző kereskedőkre jellemző adat.
A megyei bíróság a beszerzett szakvélemény alapján az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Egyúttal az alperest a szakértői bizonyítás költségét is magában foglaló 280 000 Ft elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesi társasággal szemben a becslés jogalapja az Art. 108. § (3) bekezdés c) pontja alapján fennáll, az adóhatóság becslése azonban az összegszerűségét illetően jogszabálysértő, mert a becsült többletbevétel a napi pénzkészlet könyvelt állományát is kell, hogy növelje. A megismételt eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy az adókülönbözetet a könyvszakértői véleményben kimutatott összegben kell az adóhatóságnak megállapítania. Az ítélet indokolása tartalmazza, hogy a megállapított szakértői költségből az alperes 130 000 Ft-ot köteles megfizetni, továbbá 150 000 Ft ügyvédi költség is terheli.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Kérte továbbá az elsőfokú perköltség alacsonyabb összegben való megállapítását. Felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság megsértette a becslési eljárás kimentő bizonyítására vonatkozó szabályokat, illetve indokolási kötelezettségét [Art. 108. § (8) bekezdése, Pp. 221. § (1) bekezdése]. Sérelmezte, hogy a bíróság a szakértő adóhatóság által alkalmazott módszeréhez képest teljesen más becslési módszerét fogadta el. Álláspontja szerint a szakértőnek az adóhatóság által alkalmazott módszer számszaki helyességét kellett volna vizsgálnia. Az Art. 108. § (8) bekezdése nem teszi lehetővé, hogy a szakértő más becslési módszerrel munkálja ki az adóalap valószínűsített összegét. Hivatkozott továbbá arra, hogy nincs bizonyíték a tekintetben, hogy a felperesnél csak a negatív pénztáregyenlegek 0-ra történő feltöltésének szintjéig keletkezett eltitkolt árbevétel. Kiemelte, hogy a felperesi társaság részére nyújtott tagi kölcsönök jelentős pozitív egyenleget keletkeztettek, a tagi kölcsönök nem a 0 szintig ellensúlyozták a bevételeket. Ezzel szemben a perben kirendelt szakértő egyszerű számítással határozta meg a fedezetlen kiadások teljesítéséhez szükséges eltitkolt árbevételt. Hangsúlyozta, hogy a szakértő kiegészítő szakvéleményével sem fejtett ki érdemi kritikát az adóhatósági módszert illetően. Álláspontja szerint a szakvélemény és azon alapuló ítélet okszerűtlen és megalapozatlan. Kifejtette, hogy a megyei bíróság jogszabálysértést követett el a perköltség alperest terhelő összegének megállapítása körében is. A szakértő ugyanis több ponton egyetértett az adóhatóság megállapításaival. A Pp. 81. § (1) bekezdése szerinti részleges pernyertesség esetén pedig a bíróságnak részperköltséget kellett volna megállapítania. Utalt arra is, hogy a szakértő által megállapított 962 000 Ft adókülönbözet vonatkozásában a felperes nem tekinthető pernyertesnek. Eltúlzottnak tartotta az ügyvédi költség címén alperesre rótt 150 000 Ft-ot is.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 108. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A Legfelsőbb Bíróság a közigazgatási perben beszerzett szakvélemény megállapításai alapján a megyei bírósággal egyezően úgy ítélte meg, hogy az adóhatóság által alkalmazott becslés módszere nem volt alkalmas a valós adó alapjának valószínűsítésére abból az okból, hogy a megállapított többletbevétellel a napi pénzkészlet könyvelt állományát nem növelte.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy az Art. 108. § (5) bekezdése szerinti adatok egy része a felperes esetében ismert volt, hiszen bevételeinek, illetve kiadásainak bizonylatai részben rendelkezésre álltak. A szakértő helyesen járt el, amikor a bevétel, illetve kiadás egy részének ismeretében számítással valószínűsítette a valós adóalapot. Az alperes határozatának indokolásából kitűnően az adóellenőrzés során a becslés alapjául a negatív pénztáregyenlegek maximuma szolgált, az adóhatóság a könyvelt tagi kölcsönöket bevételként, illetve fedezetként elfogadta. Amint azt az alperes határozata 8. oldalának 3. bekezdésében megállapítja, az adóhatóság a negatív pénztáregyenlegek miatt végzett becslési eljárást, amelynek során a napi bevételek - beleértve az elfogadott kölcsönöket is - alapján határozta meg a házipénztár napi egyenlegét. A becslés módszere azon alapult, hogy negatív pénz nem lehet a pénztárban, ezért a kimutatott pénztárhiány maximumokat - amelyek hiányában az adózó az esedékes kiadásait a házipénztárból nem tudta volna teljesíteni -, áfát is tartalmazó bevételnek tekintette az adóhatóság.
A fentiekre tekintettel az ítélet érdemét illetően a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.111/2009.)