adozona.hu
ÍH 2019.103
ÍH 2019.103
KERESETLEVÉL HIÁNYPÓTLÁS NÉLKÜLI VISSZAUTASÍTÁSA I. Annak megítélése során, hogy a felperes mely, a tényállításait alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat köteles a keresetlevélben feltüntetni, abból a követelményből kell kiindulni, hogy a keresetlevélnek és a keresetlevélhez csatolt bizonyítékoknak arra kell alkalmasnak lennie, hogy azok közlését követően az alperes a keresetre teljes körű ellenkérelmet tudjon előadni, illetve előterjesztésének elmulasztása esetén a bíróság bírósági meghagyást tud
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a Fővárosi Törvényszéken 2018. december 17. napján előterjesztett keresetlevelében az alperes, mint az A. T. Műszaki Szolgáltató Kft. kta. (a továbbiakban: cég) vezető tisztségviselője felelősségének megállapítását kérte az általa okozott azon hátrány erejéig, amellyel a cég vagyona csökkent, míg "másodlagosan" azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a kényszertörlési eljárásban bejelentett és meg nem térült hitelezői igénye, 306 801 forint és járulékai megfizetésére.
Az e...
ÍH 2019.103 KERESETLEVÉL HIÁNYPÓTLÁS NÉLKÜLI VISSZAUTASÍTÁSA
I. Annak megítélése során, hogy a felperes mely, a tényállításait alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat köteles a keresetlevélben feltüntetni, abból a követelményből kell kiindulni, hogy a keresetlevélnek és a keresetlevélhez csatolt bizonyítékoknak arra kell alkalmasnak lennie, hogy azok közlését követően az alperes a keresetre teljes körű ellenkérelmet tudjon előadni, illetve előterjesztésének elmulasztása esetén a bíróság bírósági meghagyást tudjon kibocsátani. Ennek megítélése során azokat az érvényesíteni kívánt jogként megjelölt anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseket kell figyelembe venni, amelyek a felperes alanyi jogát közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározzák.
II. A bizonyítási indítvány előterjesztése nem kötelező eleme a keresetlevélnek, ha annak tartalmából egyértelműen kitűnik, hogy a felperes tényállításait a rendelkezésére álló és mellékelt okiratokkal kívánja bizonyítani, továbbá az eljárásnak ebben a szakaszában nincs olyan tény- és jogállítása, ami az okiratokon kívül egyéb bizonyítási indítvány előterjesztését tenné szükségessé.
[a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. § (1) bekezdés j) pontja, Pp. 170. §, Pp. 275. §; a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 118/B. §]
A felperes a Fővárosi Törvényszéken 2018. december 17. napján előterjesztett keresetlevelében az alperes, mint az A. T. Műszaki Szolgáltató Kft. kta. (a továbbiakban: cég) vezető tisztségviselője felelősségének megállapítását kérte az általa okozott azon hátrány erejéig, amellyel a cég vagyona csökkent, míg "másodlagosan" azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a kényszertörlési eljárásban bejelentett és meg nem térült hitelezői igénye, 306 801 forint és járulékai megfizetésére.Az elsőfokú bíróság a 2019. január 28. napján meghozott 4. számú végzésével a keresetlevelet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - visszautasította. A döntését azzal indokolta, hogy a keresetlevél annak ellenére nem tartalmazza az alperes valamennyi ismert azonosító adatát, hogy a felperes által csatolt cégkivonat azt tartalmazza, továbbá a felperes - az általa előterjesztett bizonyítási indítvány ellenére - nem a Pp. 275. § (1) bekezdése szerint jelölte meg a bizonyítani kívánt tényt, a bizonyítási eszközt, a bizonyítási módot, valamint hiányzik a bizonyításra alkalmasság indokolása is.
A felperes a Pp. 178. § (1) bekezdése alapján 2019. február 5-én újra előterjesztette a keresetlevelét, amelyet az elsőfokú bíróság a 2019. február 28. napján kelt /3. számú végzésével ismételten visszautasított a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjára hivatkozással.
Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperes továbbra sem jelölte meg a Pp. 275. § (1) bekezdésében előírtak szerint a bizonyítani kívánt tényt, a bizonyítási eszközt és a bizonyítási módot, továbbá hiányzik a bizonyításra való alkalmasság indokolása is.
Kiemelte, hogy bár a felperes a keresetleveléhez számos okiratot csatolt, azonban ezek vonatkozásában nem került feltüntetésre, hogy azok mely tény bizonyítására kerültek csatolásra, és azok bizonyításra való alkalmasságát sem indokolta.
Felhívta a felperes figyelmét, hogy bár nem szolgál hiánypótlás nélküli elutasítás indokául, de a keresetlevél nem teljesíti a Pp. 170. § szerinti tagolást, illetve valódi tárgyi keresethalmazatot tartalmaz, azonban a keresetlevél nem felel meg a Pp. 170. § (4) bekezdésében írtaknak sem.
A végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását és az elsőfokú bíróság eljárás folytatására utasítását kérte.
Állította, hogy - az elsőfokú bíróság megállapításával szemben - a keresetlevele visszautasításának a feltételei nem állnak fenn. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértően értelmezte a Pp. 170. §-át, és a Pp. 275. §-t, mivel pontosan megjelölte a keresetlevelében, hogy mit kíván bizonyítani a bizonyítási indítványával.
A felperes fellebbezése alapos.
Az ítélőtáblának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy fennállnak-e a keresetlevélnek az elsőfokú bíróság által megjelölt hiányosságai, amelyek miatt hiánypótlási felhívás kiadásának mellőzése nélkül azt vissza kellett utasítani.
A keresetlevél vizsgálata során mindig az adott, konkrét tényállás és kereseti kérelem vonatkozásában dönthető el, hogy a keresetlevél tartalma megfelel-e a törvényi követelményeknek [BDT 2018.3872.]
Annak a megítélése során, hogy a felperes mely, a tényállításait alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat köteles a keresetlevélben feltüntetni, abból a követelményből kell kiindulni, hogy a keresetlevélnek és a keresetlevélhez csatolt bizonyítékoknak arra kell alkalmasnak lennie, hogy azok közlését követően az alperes a keresetre teljes körű ellenkérelmet tudjon előadni, illetve előterjesztésének elmulasztása esetén a bíróság bírósági meghagyást tudjon kibocsátani. Ennek során elsősorban az érvényesíteni kívánt jogként megjelölt anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseket kell vizsgálni, amely a felperes alanyi jogát közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza.
A felperes jogalapként - figyelemmel a cég kta. megindításának időpontjára - a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 2017. évi XLIX. törvény 44. § (4) bekezdésével módosított Ctv. 118/B. §-át jelölte meg. Tényállításként előadta és az 1/F/11 alatti okirattal igazolta, hogy az alperes nem tett eleget az éves beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, ezért - a bizonyítási kötelezettsége körében - a Ctv. 118/B. § (5) bekezdésének azon rendelkezésére hivatkozott, amely szerint az alperesnek kell bizonyítania azt is, hogy a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt nem következett be vagyonvesztés. A keresete tartalmazta azokat a tényállításokat is, hogy a vezető a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után a hitelezői érdekek figyelembevétele nélkül gazdálkodott, ami miatt a cég vagyona csökkent, így nem jutott hozzá a követeléséhez.
A felperes előadta és okirattal igazolta, hogy a perindításra jogosult (Ctv. 118/C. §), mivel a cég hitelezője (F/5-F/6), azt, hogy az alperes a cég vezető tisztségviselője volt a kényszertörlés megindításnak időpontjában (1/F/1). Megjelölte, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet mikor következett be és miként sérültek a hitelezői érdekei, mekkora az állított vagyonvesztés mértéke.
Bizonyítási indítványként jogelődje, az M. bank megkeresését kérte a tanúbizonyítási indítványa előterjesztéséhez szükséges adatok közlése iránt megjelölve azt is, hogy a tanút miért és mire kéri meghallgatni. Ezen túlmenően az állami adóhatóság megkeresését kérte, részletesen megindokolva ennek körét és szükségességét.
Az ítélőtábla megállapítása szerint - az elsőfokú bíróság megállapításával szemben - a felperes keresetlevelében a bizonyítási indítványokat, bizonyítékokat megfelelően jelölte meg.
A Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása (2017. 07. 07.) 10. számú állásfoglalása 2. pontjában kifejtettek szerint "Ha a keresetlevél a 170. § minden pontjához tartalmaz valamit, de azok nem felelnek meg a törvény követelményének vagy nem teljes körűek, úgy hiánypótlás kiadásának van helye, figyelemmel a 176. § (2) bekezdés e) pontjára" (Közzétéve Kúriai Döntések 2018. januári szám).
Ebből az következik, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság megállapítása helytálló lett volna abban a vonatkozásban, hogy a felperes keresetlevele a bizonyítás és a bizonyítási indítványok tárgyában nem teljes körű, nem a keresetlevél visszautasításának, hanem hiánypótlási felhívás kiadásának lett volna helye.
Kiemeli az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság nem fejtette ki, hogy mit hiányolt a felperes által megjelölt bizonyítékokból, illetve bizonyítási indítványból, csupán a Pp. 275. §-át hívta fel, iratellenes megállapítást téve. A Pp. 170. § (2) bekezdés e) pontja tárgyában kialakult bírói gyakorlat szerint a bizonyítási indítvány előterjesztése nem kötelező eleme a keresetlevélnek, ha annak tartalmából egyértelműen kitűnik, hogy a felperes tényállításait a rendelkezésére álló és mellékelt okiratokkal kívánja bizonyítani, továbbá az eljárásnak ebben a szakaszában nincs olyan tény- és jogállítás, ami az okiratokon kívül egyéb bizonyítási indítvány előterjesztését tenné szükségessé [BDT 2019.3984.].
Rámutat az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság megállapításával szemben a felperes keresete nem tartalmaz valódi tárgyi keresethalmazatot [Pp. 110. § (3), 172. § (3) bekezdés], a "másodlagosként" megjelölt, marasztalásra irányuló kereset nem minősül a Pp. 173. § (1) bekezdésében meghatározott valódi tárgyi keresethalmazatnak. A Ctv. 118/B. § (1) bekezdése alapján - a jogszabály szóhasználata ellenére - marasztalási keresetet kell előterjesztenie a felperesnek, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében meghatározott "kétlépcsős" felelősségi perrel szemben nem különül el a felelősség megállapítása és a marasztalás iránti per, a Ctv. 118/C. § (2) bekezdése szerinti 90 napos jogvesztő határidő alatt a vezető tisztségviselő marasztalása iránti pert meg kell indítani.
A Ctv. 118/B. § (1) bekezdésében meghatározott "okozott hátrány erejéig felel megállapítás" ténylegesen a felelősség jogalapjához szükséges, amelyet az ítélet rendelkező része a Pp. 346. § (3) bekezdése alapján nem tartalmaz (tartalmazhat).
Alaptalanul kifogásolta az elsőfokú bíróság a keresetlevél Pp. 170. § szerinti tagolásának hiányát, a keresetlevél egyes részeinek kötelező tartalmi elemeit magában foglaló - a bekezdéseken belül alpontokba foglalt - jogszabályi felsorolás nem jelent sorrendi kötöttséget.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó 383. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és mellőzte a keresetlevél visszautasítását, mivel a döntés megváltoztatásához szükséges feltételek fennálltak és a keresetlevelének a perfelvételre alkalmassága esetére teendő intézkedéseket szükséges az elsőfokú bíróságnak megtennie.
(Fővárosi Ítélőtábla 20.Gpkf.43.538/2019/2.)