adozona.hu
BH+ 2013.6.262
BH+ 2013.6.262
Ha az Alkotmánybíróság nem visszamenőlegesen állapította meg a helyi adórendelet alkotmányellenességét, a nem érintett időszakra alkalmazni kell az adórendeletet (2003. évi XCII. tv. 123. §, 1990. évi C. tv. 39. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
N. Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője 2010. május 7-én kelt határozatával a felperes terhére helyi építményadót állapított meg, amelyet a tulajdonát képező N., B. dűlő 109. számú, 240 m2 hasznos alapterületű, nem lakás céljára szolgáló helyiség alapján állapított meg 2007. évre 132 000 Ft, 2008. évre 153 000 Ft, 2009. évre pedig 174 000 Ft értékben, amelyhez - a határozat szerint - 50 000 Ft mulasztási bírság fizetési kötelezettség társult.
A N. Város Képviselő-testülete által alkotott 23/...
BH+ 2013.6.262 Ha az Alkotmánybíróság nem visszamenőlegesen állapította meg a helyi adórendelet alkotmányellenességét, a nem érintett időszakra alkalmazni kell az adórendeletet (2003. évi XCII. tv. 123. §, 1990. évi C. tv. 39. §)
N. Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője 2010. május 7-én kelt határozatával a felperes terhére helyi építményadót állapított meg, amelyet a tulajdonát képező N., B. dűlő 109. számú, 240 m2 hasznos alapterületű, nem lakás céljára szolgáló helyiség alapján állapított meg 2007. évre 132 000 Ft, 2008. évre 153 000 Ft, 2009. évre pedig 174 000 Ft értékben, amelyhez - a határozat szerint - 50 000 Ft mulasztási bírság fizetési kötelezettség társult.A N. Város Képviselő-testülete által alkotott 23/2006. (XI. 17.) Ötv. rendelet alapján került sor a nem lakás céljára szolgáló helyiség utáni építményadó fizetésére köteles a tulajdonos.
A fent megjelölt rendeletet Város Képviselő-testülete 2/2010. (I. 29.) Öt. rendelettel azonnali hatállyal hatályon kívül helyezte.
2010. évre vonatkozóan - ugyanezen - a 032/3 hrsz.-ú, ingatlanon található, nem lakás céljára szolgáló helyiség után 180 000 Ft építményadót állapított meg.
Az adó kivetésének alapja a 3/2010. (I. 9.) Ötv. rendelet, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 123. § (2), (4) és (5) bekezdésén, valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. § (1) és (5) bekezdésén alapult.
A fellebbezésre eljáró jogelőd hivatal a felperes helyi adó (építményadó) fizetési kötelezettségét megállapító mindkét határozatot helybenhagyta azzal, hogy mindkét határozat mulasztási bírságot megállapító rendelkezését megsemmisítette.
A jogerős határozat megállapította, hogy az elsőfokú határozatok - a mulasztási bírsággal kapcsolatos mérlegelés mellőzésén kívül - az ügyre vonatkozó eljárási és anyagi jogszabályoknak megfelelt, így teljesítette a helyi adókról szóló törvény, valamint az Art., illetőleg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit is.
A határozatok ellen a felperes keresetet nyújtott be, amelyben kérte azok hatályon kívül helyezését azzal az indokolással, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 2010. január 1-jei hatállyal megsemmisítette a Nagykőrös Város Önkormányzat 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet 6. § (1) és (2) bekezdését - mint alkotmányellenes rendelkezést -, ezért az alperesnek a 2010. január 1-jét követően kiadott elsőfokú határozatai alkotmányellenesek.
Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását azzal, hogy a felperes építményadó fizetési kötelezettsége 2007. január 1-jétől keletkezett. Az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendelet 6. § (1) és (2) bekezdését 2010. január 1-jei hatállyal helyezte hatályon kívül, Város Önkormányzat Képviselő-testülete pedig 2010. március 1-jei hatállyal léptette életbe a 3/2010. január 29-i Öt. rendeletet, amely az alkotmányellenességet megszüntette.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak, ezért azt elutasította.
Ítéletének indokolásában hivatkozott a Pp. 339/A. §-ára, amely szerint a közigazgatási perben a bíróság a támadott határozatok jogszerűségét a határozat meghozatalakor fennálló tények és körülmények alapján vizsgálhatja. Ennek tükrében megállapította, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 124/2009. AB határozattal 2010. január 1-jei hatállyal helyezte hatályon kívül a 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet 6. §-ának (1) és (2) bekezdését.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tehát a felperes adófizetési kötelezettségének keletkezése során 2007., 2008., 2009. években a 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet teljes egészében hatályban volt, és azt kellett az eljáró adóhatóságoknak alkalmaznia.
Az elsőfokú bíróság megvizsgálta a felperes adófizetési kötelezettségének jogalapját és megállapította, hogy az alperes helyesen alkalmazta a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény rendelkezéseit.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen, amelyben kérte annak megváltoztatását, az alperes határozatának a 2007. évi 132 000 Ft építményadó kivetéséről szóló rendelkezés és a 2008. évi 153 000 Ft építményadó kivetéséről szóló rendelkezés, valamint a 2009. évi 174 000 Ft építményadó kivetéséről való rendelkező rész hatályon kívül helyezését; összességében 459 000 Ft kivetett adó hatályon kívül helyezését, és ennek megfelelő mértékben az alperes perköltségre kötelezését.
A felülvizsgálati kérelem kifejezetten nem vonatkozik az ítéletnek a határozat 50 000 Ft-os összegű mulasztási bírság kiszabására vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezésére, valamint a határozatnak a 2010. évre kivetett építményadó fizetési kötelezettségre vonatkozó részére.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint bár az elsőfokú bíróság ítélete hivatkozik a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 139/H/2007. számú határozatára, indoklási részében ugyanakkor az ítélet rendelkezése ezzel ellentétes, és a Város Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelete 6. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit az Alkotmánybíróság határozatával ellentétesen 2010. január 1. napját követően alkalmazta, mint alkotmányellenes rendelkezést.
A felperes vitatta felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet 5. oldal 2. bekezdésében kifejtett álláspontját, amely szerint az Alkotmánybíróság határozata a jogbiztonság érdekében a már kivetett és befizetett, illetőleg a kivetett, de még be nem fizetett adók tekintetében nem kívánta megváltoztatni az adózók kötelezettségét. Álláspontja szerint jogszabálysértő a Városi Önkormányzat Képviselő-testületének 2010. május 17. napján már a nem hatályos építményadóról szóló 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet 6. § (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazása. Az alkotmánybírósági döntést követően a helyi rendelet 6. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása után jogszabálysértő volt e rendelkezések alkalmazása. A 2010. február 18. napján hatályon kívül helyezett 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendeletre már a helyi adó vonatkozásában az alperes nem hivatkozhatott volna, ebben az időszakban már a 3/2010. (I. 29.) Öt. rendeletet kellett alkalmazni.
A Kúria a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A Pp. 274. § (2) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati eljárás során az ügyet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálja felül. Ezért a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, és kérelemmel nem támadott ítéleti rendelkezéseket a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálta.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete pontosan megállapított tényállásból mindenben megfelelő jogi következtetést vont le, amelyet jogszabályokkal pontosan és meggyőzően alátámasztott.
Az elsőfokú ítélet a Htv. rendelkezéseit alapul véve értékelte a felperes adófizetési kötelezettségét, megállapítva, hogy az alperes eljárása során az adófizetési kötelezettség keletkezésekor - azaz 2007-009. évekre vonatkozó időszakra - hatályos 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet rendelkezései alapján járt el, eljárása mindenben megfelelt a hatályos rendelkezéseknek.
A felülvizsgálati kérelemben vitatott és az ítélet 5. oldal 2. bekezdésében kifejtett elsőfokú bírósági álláspont - amely szerint az alkotmánybírósági határozat nem visszamenőleges hatályú, annak rendelkezése 2010. január 1-jétől hatályos - megfelelő értelmezését adja az alkotmánybírósági döntésnek.
A felperes adófizetési kötelezettsége oly időszakban keletkezett (2007. január 1-jétől 2009. december 31-ig terjedő időszak), amelyre vonatkozóan nincs alkotmánybírósági döntés. Erre az időszakra az önkormányzat fent idézett rendelete szerint kellett a felperes adófizetési kötelezettségét kivetni.
Az Alkotmánybíróságnak eljárása során lehetősége lett volna a rendelet alkotmányellenesnek minősített rendelkezését a kihirdetés napjára visszamenőleg alkotmányellenesnek minősíteni; ebben az esetben természetesen a felperes adófizetési kötelezettsége megállapítása során az adómérték meghatározásánál nem lett volna alkalmazható a 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet 6. § (1) és (2) bekezdése. Az Alkotmánybíróság azonban az önkormányzati rendelet felülvizsgálata során úgy döntött, hogy az alkotmányellenesség kimondása mellett annak következményeit - azaz a hatályon kívül helyezést - csak 2010. január 1-jétől alkalmazza.
Ezért helyesen járt el az alperes, amikor a felperes adófizetési kötelezettségének megállapítása során az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos jogszabályokat alkalmazta, és helyesen járt el az elsőfokú bíróság is, amikor a Pp. 339/A. §-ára hivatkozással a határozat meghozatalakor meglévő tények, illetve, az akkor hatályos jogszabályok szerint bírálta el a felperes keresetét.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 117. §-a rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a közigazgatási szervnek miként kell eljárni, ha határozata felülvizsgálatára kell hogy sor kerüljön az Alkotmánybíróság határozata alapján. E rendelkezések szerint, ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak az egyedi ügyben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával ad helyt az alkotmányjogi panasznak, sor kerülhet a határozat visszavonására, vagy megsemmisítésére. E rendelkezés alkalmazására azonban a felperes esetében nem kerülhetett sor.
A fent kifejtettek szerint a Kúria a jogszabályoknak mindenben megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.I.35.041/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Pest Megyei Bíróságon 2.K.27.535/2010. számon megindított, és ugyanezen bíróság 2011. október 17. napján meghozott 2.K.27.535/2010/18. számú ítélete ellen a felperes részéről 19. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Pest Megyei Bíróság 2.K.27.535/2010/18. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 45 900 (negyvenötezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
N. Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője 2010. május 7-én kelt határozatával a felperes terhére helyi építményadót állapított meg, amelyet a tulajdonát képező N., B. dűlő 109. számú, 240 m2 hasznos alapterületű, nem lakás céljára szolgáló helyiség alapján állapított meg 2007. évre 132 000 Ft, 2008. évre 153 000 Ft, 2009. évre pedig 174 000 Ft értékben, amelyhez - a határozat szerint - 50 000 Ft mulasztási bírság fizetési kötelezettség társult.A N. Város Képviselő-testülete által alkotott 23/2006. (XI. 17.) Ötv. rendelet alapján került sor a nem lakás céljára szolgáló helyiség utáni építményadó fizetésére köteles a tulajdonos.
A fent megjelölt rendeletet Város Képviselő-testülete 2/2010. (I. 29.) Öt. rendelettel azonnali hatállyal hatályon kívül helyezte.
2010. évre vonatkozóan - ugyanezen - a 032/3 hrsz-ú, ingatlanon található, nem lakás céljára szolgáló helyiség után 180 000 Ft építményadót állapított meg.
Az adó kivetésének alapja a 3/2010. (I. 9.) Ötv. rendelet, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 123. § (2), (4) és (5) bekezdésén, valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. § (1) és (5) bekezdésén alapult.
A fellebbezésre eljáró jogelőd hivatal a felperes helyi adó (építményadó) fizetési kötelezettségét megállapító mindkét határozatot helybenhagyta azzal, hogy mindkét határozat mulasztási bírságot megállapító rendelkezését megsemmisítette.
A jogerős határozat megállapította, hogy az elsőfokú határozatok - a mulasztási bírsággal kapcsolatos mérlegelés mellőzésén kívül - az ügyre vonatkozó eljárási és anyagi jogszabályoknak megfelelt, így teljesítette a helyi adókról szóló törvény, valamint az Art., illetőleg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit is.
A határozatok ellen a felperes keresetet nyújtott be, amelyben kérte azok hatályon kívül helyezését azzal az indokolással, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 2010. január 1-jei hatállyal megsemmisítette a Nagykőrös Város Önkormányzat 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet 6. § (1) és (2) bekezdését - mint alkotmányellenes rendelkezést -, ezért az alperesnek a 2010. január 1-jét követően kiadott elsőfokú határozatai alkotmányellenesek.
Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását azzal, hogy a felperes építményadó fizetési kötelezettsége 2007. január 1-től keletkezett. Az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendelet 6. § (1) és (2) bekezdését 2010. január 1-jei hatállyal helyezte hatályon kívül, Város Önkormányzat Képviselő-testülete pedig 2010. március 1-jei hatállyal léptette életbe a 3/2010. január 29-i Öt. rendeletet, amely az alkotmányellenességet megszüntette.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak, ezért azt elutasította.
Ítéletének indokolásában hivatkozott a Pp. 339/A. §-ára, amely szerint a közigazgatási perben a bíróság a támadott határozatok jogszerűségét a határozat meghozatalakor fennálló tények és körülmények alapján vizsgálhatja. Ennek tükrében megállapította, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 124/2009. AB határozattal 2010. január 1-jei hatállyal helyezte hatályon kívü a 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet 6. §-ának (1) és (2) bekezdését.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tehát a felperes adófizetési kötelezettségének keletkezése során 2007., 2008., 2009. években a 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet teljes egészében hatályban volt, és azt kellett az eljáró adóhatóságoknak alkalmaznia.
Az elsőfokú bíróság megvizsgálta a felperes adófizetési kötelezettségének jogalapját és megállapította, hogy az alperes helyesen alkalmazta a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény rendelkezéseit.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen, amelyben kérte annak megváltoztatását, az alperes határozatának a 2007. évi 132 000 Ft építményadó kivetéséről szóló rendelkezés és a 2008. évi 153 000 Ft építményadó kivetéséről szóló rendelkezés, valamint a 2009. évi 174 000 Ft építményadó kivetéséről való rendelkező rész hatályon kívül helyezését; összességében 459 000 Ft kivetett adó hatályon kívül helyezését, és ennek megfelelő mértékben az alperes perköltségre kötelezését.
A felülvizsgálati kérelem kifejezetten nem vonatkozik az ítéletnek a határozat 50 000 Ft-os összegű mulasztási bírság kiszabására vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezésére, valamint a határozatnak a 2010. évre kivetett építményadó fizetési kötelezettségre vonatkozó részére.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint bár az elsőfokú bíróság ítélete hivatkozik a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 139/H/2007. számú határozatára, indoklási részében ugyanakkor az ítélet rendelkezése ezzel ellentétes, és a Város Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelete 6. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit az Alkotmánybíróság határozatával ellentétesen 2010. január 1. napját követően alkalmazta, mint alkotmányellenes rendelkezést.
A felperes vitatta felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet 5. oldal 2. bekezdésében kifejtett álláspontját, amely szerint az Alkotmánybíróság határozata a jogbiztonság érdekében a már kivetett és befizetett, illetőleg a kivetett, de még be nem fizetett adók tekintetében nem kívánta megváltoztatni az adózók kötelezettségét. Álláspontja szerint jogszabálysértő a Városi Önkormányzat Képviselő-testületének 2010. május 17. napján már a nem hatályos építményadóról szóló 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet 6. § (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazása. Az alkotmánybírósági döntést követően a helyi rendelet 6. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása után jogszabálysértő volt e rendelkezések alkalmazása. A 2010. február 18. napján hatályon kívül helyezett 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendeletre már a helyi adó vonatkozásában az alperes nem hivatkozhatott volna, ebben az időszakban már a 3/2010. (I. 29.) Öt. rendeletet kellett alkalmazni.
A Kúria a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A Pp. 274. § (2) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati eljárás során az ügyet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálja felül. Ezért a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, és kérelemmel nem támadott ítéleti rendelkezéseket a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálta.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete pontosan megállapított tényállásból mindenben megfelelő jogi következtetést vont le, amelyet jogszabályokkal pontosan és meggyőzően alátámasztott.
Az elsőfokú ítélet a Htv. rendelkezéseit alapul véve értékelte a felperes adófizetési kötelezettségét, megállapítva, hogy az alperes eljárása során az adófizetési kötelezettség keletkezésekor - azaz 2007- 009. évekre vonatkozó időszakra - hatályos 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet rendelkezései alapján járt el, eljárása mindenben megfelelt a hatályos rendelkezéseknek.
A felülvizsgálati kérelemben vitatott és az ítélet 5. oldal 2. bekezdésében kifejtett elsőfokú bírósági álláspont - amely szerint az alkotmánybírósági határozat nem visszamenőleges hatályú, annak rendelkezése 2010. január 1-től hatályos - megfelelő értelmezését adja az alkotmánybírósági döntésnek.
A felperes adófizetési kötelezettsége oly időszakban keletkezett (2007. január 1-től 2009. december 31-ig terjedő időszak), amelyre vonatkozóan nincs alkotmánybírósági döntés. Erre az időszakra az önkormányzat fent idézett rendelete szerint kellett a felperes adófizetési kötelezettségét kivetni.
Az Alkotmánybíróságnak eljárása során lehetősége lett volna a rendelet alkotmányellenesnek minősített rendelkezését a kihirdetés napjára visszamenőleg alkotmányellenesnek minősíteni; ebben az esetben természetesen a felperes adófizetési kötelezettsége megállapítása során az adómérték meghatározásánál nem lett volna alkalmazható a 23/2006. (XI. 17.) Öt. rendelet 6. § (1) és (2) bekezdése. Az Alkotmánybíróság azonban az önkormányzati rendelet felülvizsgálata során úgy döntött, hogy az alkotmányellenesség kimondása mellett annak következményeit - azaz a hatályon kívül helyezést - csak 2010. január 1-től alkalmazza.
Ezért helyesen járt el az alperes, amikor a felperes adófizetési kötelezettségének megállapítása során az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos jogszabályokat alkalmazta, és helyesen járt el az elsőfokú bíróság is, amikor a Pp. 339/A. §-ára hivatkozással a határozat meghozatalakor meglévő tények, illetve, az akkor hatályos jogszabályok szerint bírálta el a felperes keresetét.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 117. §-a rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a közigazgatási szervnek miként kell eljárni, ha határozata felülvizsgálatára kell hogy sor kerüljön az Alkotmánybíróság határozata alapján. E rendelkezések szerint, ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak az egyedi ügyben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával ad helyt az alkotmányjogi panasznak, sor kerülhet a határozat visszavonására, vagy megsemmisítésére. E rendelkezés alkalmazására azonban a felperes esetében nem kerülhetett sor.
A fent kifejtettek szerint a Kúria a jogszabályoknak mindenben megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A pervesztés következménye a felperes perköltség-fizetési kötelezettsége, amelyet a Kúria a Pp. 78. § (1), (2) bekezdésének és a 32/2003. (VII. 22.) IM rendelet rendelkezéseinek figyelembe vételével állapított meg.
A pervesztés következménye a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéknek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 48. § (2) bekezdése alapján megállapított összegének megfizetési kötelezettsége.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
Budapest, 2012. november 29.
(Kúria, Kfv. I. 35.041/2012.)