adozona.hu
BH+ 2013.6.253
BH+ 2013.6.253
Ha a perben beszámítani kért követelést a követelés adósa ellen folyó felszámolási eljárásban az alperes a jogvesztő határidőn belül nem jelenti be, a beszámítás - a beszámítani kért követelés megszűnése miatt - nem vizsgálható [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (3) bek., Ptk. 296. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás megállapításai szerint az alperes 2006-ban szóbeli megállapodás alapján különböző ruházati termékeket és kiegészítő cikkeket vásárolt az S. Kft.-től. Az S. Kft. kiállította a számlákat összesen 4 078 570 Ft összegben. Ennek megfizetésére többször felszólította az alperest, aki azt nem egyenlítette ki.
2008. január 7-én az S. Kft. az E. Kft.-re engedményezte a követelését, melyről 2008. július 24-én az alperest értesítette. Az S. Kft. felszámolását...
BH+ 2013.6.253 Ha a perben beszámítani kért követelést a követelés adósa ellen folyó felszámolási eljárásban az alperes a jogvesztő határidőn belül nem jelenti be, a beszámítás - a beszámítani kért követelés megszűnése miatt - nem vizsgálható [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (3) bek., Ptk. 296. §].
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás megállapításai szerint az alperes 2006-ban szóbeli megállapodás alapján különböző ruházati termékeket és kiegészítő cikkeket vásárolt az S. Kft.-től. Az S. Kft. kiállította a számlákat összesen 4 078 570 Ft összegben. Ennek megfizetésére többször felszólította az alperest, aki azt nem egyenlítette ki.2008. január 7-én az S. Kft. az E. Kft.-re engedményezte a követelését, melyről 2008. július 24-én az alperest értesítette. Az S. Kft. felszámolását 2008. december 11-én elrendelték.
2009. január 26-án az E. Kft. a felperesre engedményezte a követelést, melyről az alperest 2009. február 5-én értesítették, az E. Kft. 2009. május 25-én került felszámolás alá.
A felperes 2009. június 29-én fizetési meghagyás kibocsátását kérte, mellyel szemben előterjesztett ellentmondás miatt perré alakult eljárásban a felperes kérte kötelezni az alperest a 4 078 570 Ft és ennek a számlákban rögzített teljesítési határidőt követő naptól járó, a Ptk. 301/A. § (2) bekezdésében foglalt késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. A számlakövetelést nem vitatta, azonban arra hivatkozott, hogy az engedményezési szerződések nem jöttek létre érvényesen, erre vonatkozóan keresetet is benyújtott a bíróságon. Ezen felül részben 313 000 Ft értékben minőségi hibák miatt került áru visszavételére sor, részben az S. kft. alkalmazottainak a bankszámlájára fizetett ki több millió forintot, részben pedig 3 109 200 Ft és ennek 2007. január 30-tól számított kamata erejéig beszámítás kifogást terjesztett elő a felperes követelésével szemben. A beszámítási kifogást részben saját jogán, részben pedig a perben nem álló A. Bt. követelésének engedményeseként arra alapította, hogy az S. Kft. a tényleges kifizetésekhez képest kisebb összegű számlákat állított ki, így az alperes - illetve jogelődje - az áfa visszaigénylési és levonási lehetőségtől elesett, a társasági adó alapját sem tudta csökkenteni az áfa nélküli összegekkel. Ezzel az S. Kft. kárt okozott részére.
A felperes kérte az alperes kifogásának elutasítását.
Az elsőfokú bíróság végzésével a per tárgyalását az engedményezési szerződések semmisségének megállapítása iránt indított per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította arra hivatkozással, hogy az esetleges érvénytelenség az adós fizetési kötelezettségét nem befolyásolja.
Az elsőfokú bíróság a folytatódó eljárásban kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 4 078 570 Ft-ot, és ennek késedelmi kamatait, valamint a perköltséget. Álláspontja szerint a felperes követelését teljes mértékben alátámasztották az általa becsatolt számlák, szállítólevelek, engedményezési szerződések. Az alperes elismerte, hogy megkapta a számlákat és az abban foglalt árumozgás is megtörtént, ezért a bíróság a felperes keresetét alaposnak minősítette.
Az alperesnek azonban nem sikerült bizonyítania sem azt, hogy a felperes jogelődje 313 000 Ft értékben hibás árukat vett volna vissza, sem pedig azt, hogy a követelt számlaértékből bármilyen összeg kiegyenlítésre került az alperes részéről.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes nem csupán a bizonyítékait, de a jelentős tényeket sem tudta megjelölni a visszavett árukra vonatkozó kifogása körében. A kárigényként érvényesíteni kívánt összeg vonatkozásában elsődlegesen azt állapította meg, hogy az alperes az S. Kft. felszámolási eljárásában hitelezőként nem jelentkezett be, s miután beszámítási kifogásként a hitelező a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését érvényesítheti, feltéve, ha a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is hitelező, ezért a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (2)-(3) bekezdése, 46. § (7) bekezdése kizárja a követelése beszámítását.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 129 476 Ft másodfokú perköltséget, valamint fizessen meg az államnak 244 700 Ft le nem rótt másodfokú illetéket.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemi döntése is helytálló. Az alperes szerződésszegését a Ptk. 298. § a) pontja szerint minősítette, mely miatt a felperes a Ptk. 300. § (1) bekezdése alapján joggal követelhet teljesítést.
Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint az alperes kötelezettsége ellenére nem bizonyította azt a perbeli előadását, hogy visszáruzásra került volna sor, de azt sem, hogy a perbeli követelést részben teljesítette.
Helytállónak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy az S. Kft. felszámolási eljárásban történő hitelezői igény bejelentése elmulasztásának az a következménye, hogy a hitelező igénye megszűnt (jogvesztő határidő). Az engedményesként fellépő hitelezővel (felperes) szemben a kötelezett nem számíthatja be azt az ellenkövetelését, amelyet az engedményező adóssal (felperes jogelődje) szembeni felszámolási eljárásban a törvényben előírt határidőn belül hitelezőként nem jelentett be. Az engedményes (jogutód) helyzete semmilyen tekintetben nem lehet ugyanis hátrányosabb, mint az engedményezőé (jogelődé) volt, így a beszámítási kifogás sem lehet szélesebb terjedelmű, mint ahogy azt a kötelezettet az engedményezővel szemben megillette.
Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Kérte a felperes marasztalását a perköltségben is. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, mert az a rendelkezésre álló tényeket és bizonyítékokat részben okszerűtlenül mérlegelte, a logika szabályainak sem felel meg a mérlegelés, és így téves jogkövetkeztetésre jutott. Megsértette a Pp. 2. § (1) bekezdésében írt tisztességes eljárás elvét is, mert az alperest az általa indítványozott bizonyítási indítványok elutasításával gyakorlatilag elzárta a bizonyítás elől.
Állította, hogy az eljárásban becsatolt, az A. Bt. és az M. Kft. között létrejött engedményezésről a felperes jogelődjét (S. Kft.) 2007. január 26-án kelt levelével értesítette. Az A. Bt. 10 485 941 Ft-ot fizetett ki 2003-2006. között, ám ezekre számlát nem állított ki a felperes jogelődje, így az alperes jogelődjét 2 097 100 Ft+járulékai kár érte a le nem vonható, illetve vissza nem igényelhető ÁFA vonatkozásában.
A kereskedelmi tevékenységet 2006. áprilistól az M. Kft. folytatta, amely 14 149 250 Ft összegben teljesítette az áruk ellenértékének a kifizetését az S. Kft. irányába, miközben az korábban - ide nem értve a keresetben érvényesített számlákon szereplő összeget - 3 998 100 Ft összegű számlát állított csak ki, azaz 6 072 580 Ft összegű számla nem lett kiállítva, mely összeg alapján a le nem vonható, illetve vissza nem igényelhető áfa összege 1 012 100 Ft és járulékai.
Ha a visszáru értékét (313 300 Ft) levonjuk a követelt összegből, úgy a pénzügyi teljesítés nélkül marad áru értéke, amelyet a felperes követel: 3 765 270 Ft. Erre vonatkozóan kérte a felperes jogelődje alkalmazottainak a meghallgatását, részben a felszámolási eljárásban történtekre vonatkozóan, részben pedig arra, hogy a felperes jogelődjének alkalmazottainak a bankszámláira fizetett bizonyos összegeket. E bizonyítási indítványait azonban a bíróság elutasította, illetve nem vette figyelembe.
Beszámítani kívánt követelésének a jogalapja tehát az adólevonási jog gyakorolhatóságának az elmaradása - számla kiállítása hiányában. E körben szakértő kirendelését is indítványozta, melyet a bíróság nem teljesített.
Részletesen kifejtette az álláspontját arról, hogy a felperes által érvényesített követelések aránytalanul alacsony összegért kerültek engedményezésre, holott a felszámolási eljárásokban igen magas ki nem egyenlített követelések vannak az adósokkal szemben.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint helyesen került megállapításra a tényállás és helyes az abból levont jogi következtetés is.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
Az eljárás adataiból megállapíthatóan az alperes a felperessel szemben az S. Kft.-vel szemben fennálló követeléseinek a beszámítására hivatkozott. Részben kártérítés, részben pedig visszáruzott áru vételára jogcímén állította, hogy a felperes követelése beszámítással teljesítésre került.
A fentiekből következően a Kúria álláspontja szerint az eljárás alapvető kérdése az volt, hogy az alperesnek be kellett-e jelentenie a felperes jogelődje (S. Kft.) felszámolási eljárásában a hitelezői igényét ahhoz, hogy ebben a perben azt beszámítási kifogásként (Ptk. 296. §) előterjeszthesse.
Nem vitásan az S. Kft. a felszámolásának megindulása előtt az alperessel szembeni követelését engedményezte az E. Kft.-re, tehát a felperes keresetének alapjául szolgáló követelés az S. Kft. felszámolásának megindulásakor már nem volt a társaság vagyonában. Ettől függetlenül azonban ahhoz, hogy az alperes a követelést beszámítási kifogásként érvényesíthesse, hogy azt a bíróság egyáltalán vizsgálhassa, a követelésnek léteznie kell. Az alperes tudott az S. Kft-nek vele szemben fennálló követeléséről akkor, amikor S. Kft. felszámolására 2008-ban sor került. Amennyiben tehát követelése volt az S. Kft.-vel szemben - akár a visszáruzott áru vételárának az elszámolása, akár kártérítés jogcímén -, azt be kellett volna jelentenie a felszámolási eljárásban. Az akkor hatályban volt Cstv. 37. § (3) bekezdése szerint a hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló jogvesztő határidő 1 év volt.
Miután az alperes az S. Kft.-vel szembeni követelését kívánta beszámítani a keresetben érvényesített igénybe, azonban - figyelemmel arra, hogy azt a jogvesztő határidőn belül az S. Kft.-vel szemben a felszámolási eljárásban nem érvényesítette - az a jogvesztő határidő elteltével megszűnt, nem létezik, tehát nem is vizsgálható.
Az eljárás megindításakor - a fizetési meghagyás benyújtásakor - még lehetősége lett volna az alperesnek a jogvesztő határidőn belül a követelését bejelenteni az S. Kft. felszámolásában, azonban a jogvesztő határidő úgy telt el, hogy erre nem került sor, s így az alperes minden igényét elvesztette az S. Kft.-vel szemben - akár fennállt az, akár nem -, így az S. Kft. jogutódjával szemben e már nem létező követelésre beszámítási igényt nem alapozhat.
Ebből következően az alperes által a bizonyítási eljárás lefolytatásával, a bíróság mérlegelésével kapcsolatban a felülvizsgálati kérelemben előadottak - melyek kizárólag az alperes beszámítási igényével voltak kapcsolatosak - szintén nem vizsgálhatók és értékelhetők.
Mindezek alapján nem sértett jogszabályt a jogerős ítélet, amikor a keresetnek helyt adott, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Megjegyzi a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelemben az engedményezéssel kapcsolatosan előadottak nem befolyásolják az alperes fizetési kötelezettségét.
(Kúria Gfv. VII. 30.171/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Siklósi Városi Bíróságon 2.G.20.385/2011 számon folyamatban volt és a Pécsi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.425/2000/5. számú ítélete ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg 127 000 (Százhuszonhétezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget a felperes részére. Kötelezi továbbá, hogy az államnak - az illetékes adóhatóság felhívására - fizessen meg 407 900 Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás megállapításai szerint az alperes 2006-ban szóbeli megállapodás alapján különböző ruházati termékeket és kiegészítő cikkeket vásárolt az S. Kft-től. Az S. Kft. kiállította a számlákat összesen 4 078 570 Ft összegben. Ennek megfizetésére többször felszólította az alperest, aki azt nem egyenlítette ki.2008. január 7-én az S. Kft. az E. Kft-re engedményezte a követelését, melyről 2008. július 24-én az alperest értesítette. Az S. Kft. felszámolását 2008. december 11-én elrendelték.
2009. január 26-án az E. Kft. a felperesre engedményezte a követelést, melyről az alperest 2009. február 5-én értesítették, az E. Kft. 2009. május 25-én került felszámolás alá.
A felperes 2009. június 29-én fizetési meghagyás kibocsátását kérte, mellyel szemben előterjesztett ellentmondás miatt perré alakult eljárásban a felperes kérte kötelezni az alperest a 4 078 570 Ft és ennek a számlákban rögzített teljesítési határidőt követő naptól járó, a Ptk.301/A. § (2) bekezdésében foglalt késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. A számlakövetelést nem vitatta, azonban arra hivatkozott, hogy az engedményezési szerződések nem jöttek létre érvényesen, erre vonatkozóan keresetet is benyújtott a Budapesti II. és III. kerületi Bíróságon. Ezen felül részben 313 000 Ft értékben minőségi hibák miatt került áru visszavételére sor, részben az S. Kft. alkalmazottainak a bankszámlájára fizetett ki több millió forintot, részben pedig 3 109 200 Ft és ennek 2007. január 30-tól számított kamata erejéig beszámítás kifogást terjesztett elő a felperes követelésével szemben. A beszámítási kifogást részben saját jogán, részben pedig a perben nem álló A. Bt. követelésének engedményeseként arra alapította, hogy az S. Kft. a tényleges kifizetésekhez képest kisebb összegű számlákat állított ki, így az alperes - illetve jogelődje - az ÁFA visszaigénylési és levonási lehetőségtől elesett, a társasági adó alapját sem tudta csökkenteni az ÁFA nélküli összegekkel. Ezzel az S. Kft. kárt okozott részére.
A felperes kérte az alperesi kifogások elutasítását.
Az elsőfokú bíróság 2.G.20.625/2009/38. számú végzésével a per tárgyalását az engedményezési szerződések semmisségének megállapítása iránt indított per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította arra hivatkozással, hogy az esetleges érvénytelenség az adós fizetési kötelezettségét nem befolyásolja.
Az elsőfokú bíróság a folytatódó eljárásban kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 4 078 570 Ft-ot, és ennek késedelmi kamatait, valamint a perköltséget. Álláspontja szerint a felperes követelését teljes mértékben alátámasztották az általa becsatolt számlák, szállítólevelek, engedményezési szerződések. Az alperes elismerte, hogy megkapta a számlákat és az abban foglalt árumozgás is megtörtént, ezért a bíróság a felperes keresetét alaposnak minősítette.
Az alperesnek ugyanakkor nem sikerült bizonyítania sem azt, hogy a felperesi jogelőd 313 000 Ft értékben hibás árukat vett volna vissza, sem pedig azt, hogy a követelt számlaértékből bármilyen összeg kiegyenlítésre került az alperes részéről.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes nem csupán a bizonyítékait, de a releváns tényeket sem tudta megjelölni a visszavett árukra vonatkozó kifogása körében. A kárigényként érvényesíteni kívánt összeg vonatkozásában elsődlegesen azt állapította meg, hogy az alperes az S. Kft. felszámolási eljárásában hitelezőként nem jelentkezett be, s miután beszámítási kifogásként a hitelező a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését érvényesítheti, feltéve, ha a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is hitelező, ezért a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 38. § (2)-(3) bekezdése, 46. § (7) bekezdése kizárja a követelése beszámítását.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 129 476 Ft másodfokú perköltséget, valamint fizessen meg az államnak 244 700 Ft le nem rótt másodfokú illetéket.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemi döntése is helytálló. Az alperes szerződésszegését a Ptk. 298. § a) pontja szerint minősítette, mely miatt a felperes a Ptk. 300. § (1) bekezdése alapján joggal követelhet teljesítést.
Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint az alperes kötelezettsége ellenére nem bizonyította azt a perbeli előadását, hogy visszáruzásra került volna sor, de azt sem, hogy a perbeli követelést részben teljesítette.
Helytállónak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy az S. Kft. felszámolási eljárásban történő hitelezői igény bejelentése elmulasztásának az a következménye, hogy a hitelező igénye megszűnt (jogvesztő határidő). Az engedményesként fellépő hitelezővel (felperes) szemben a kötelezett nem számíthatja be azt az ellenkövetelését, amelyet az engedményező adóssal (felperesi jogelőd) szembeni felszámolási eljárásban a törvényben előírt határidőn belül hitelezőként nem jelentett be. Az engedményes (jogutód) helyzete semmilyen tekintetben nem lehet ugyanis hátrányosabb, mint az engedményezőé (jogelődé) volt, így a beszámítási kifogás sem lehet szélesebb terjedelmű, mint ahogy azt a kötelezettet az engedményezővel szemben megillette.
Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Kérte a felperes marasztalását a perköltségben is. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, mert az a rendelkezésre álló tényeket és bizonyítékokat részben okszerűtlenül mérlegelte, a logika szabályainak sem felel meg a mérlegelés, és így téves jogkövetkeztetésre jutott. Megsértette a Pp. 2. § (1) bekezdésében írt tisztességes eljárás elvét is, mert az alperest az általa indítványozott bizonyítási indítványok elutasításával gyakorlatilag elzárta a bizonyítás elől.
Állította, hogy az eljárásban becsatolt, az A. Bt. és az M. Kft. között létrejött engedményezésről a felperes jogelődjét (S. Kft.) 2007. január 26-án kelt levelével értesítette. Az A. Bt. 10 485 941 Ft-ot fizetett ki 2003-2006 között, ám ezekre számlát nem állított ki a felperes jogelődje, így az alperes jogelődjét 2 097 100 Ft+járulékai kár érte a le nem vonható, illetve vissza nem igényelhető ÁFA vonatkozásában.
A kereskedelmi tevékenységet 2006. áprilistól az M. Kft. folytatta, amely 14 149 250 Ft összegben teljesítette az áruk ellenértékének a kifizetését az S. Kft. irányába, miközben az korábban - ide nem értve a keresetben érvényesített számlákon szereplő összeget - 3 998 100 Ft összegű számlát állított csak ki, azaz 6 072 580 Ft összegű számla nem lett kiállítva, mely összeg alapján a le nem vonható, illetve vissza nem igényelhető ÁFA összege 1 012 100 Ft és járulékai.
Ha a visszáru értékét (313 300 Ft) levonjuk a követelt összegből, úgy a pénzügyi teljesítés nélkül marad áru értéke, amelyet a felperes követel: 3 765 270 Ft. Erre vonatkozóan kérte a felperesi jogelőd alkalmazottainak a meghallgatását, részben a felszámolási eljárásban történtekre vonatkozóan, részben pedig arra, hogy a felperesi jogelőd alkalmazottainak a bankszámláira fizetett bizonyos összegeket. E bizonyítási indítványait azonban a bíróság elutasította, illetve nem vette figyelembe.
Beszámítani kívánt követelésének a jogalapja tehát az adólevonási jog gyakorolhatóságának az elmaradása - számla kiállítása hiányában. E körben szakértő kirendelését is indítványozta, melyet a bíróság nem teljesített.
Részletesen kifejtette az álláspontját arról, hogy a felperes által érvényesített követelések aránytalanul alacsony összegért kerültek engedményezésre, holott a felszámolási eljárásokban igen magas ki nem egyenlített követelések vannak az adósokkal szemben.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint helyesen került megállapításra a tényállás és helyes az abból levont jogi következtetés is.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
Az eljárás adataiból megállapíthatóan az alperes a felperessel szemben az S. Kft-vel szemben fennálló követeléseinek a beszámítására hivatkozott. Részben kártérítés, részben pedig visszáruzott áru vételára jogcímén állította, hogy a felperes követelése beszámítással teljesítésre került.
A fentiekből következően a Kúria álláspontja szerint az eljárás alapvető kérdése az volt, hogy az alperesnek be kellett-e jelentenie a felperes jogelődje (S. Kft.) felszámolási eljárásában a hitelezői igényét ahhoz, hogy ebben a perben azt beszámítási kifogásként [Ptk. 296. §] előterjeszthesse.
Nem vitásan az S. Kft. a felszámolásának megindulása előtt az alperessel szembeni követelését engedményezte az E. Kft-re, tehát a felperes keresetének alapjául szolgáló követelés az S. Kft. felszámolásának megindulásakor már nem volt a társaság vagyonában. Ettől függetlenül azonban ahhoz, hogy az alperes a követelést beszámítási kifogásként érvényesíthesse, hogy azt a bíróság egyáltalán vizsgálhassa, a követelésnek léteznie kell. Az alperes tudott az S. Kft-nek vele szemben fennálló követeléséről akkor, amikor S. Kft. felszámolására 2008-ban sor került. Amennyiben tehát követelése volt az S. Kft-vel szemben - akár a visszáruzott áru vételárának az elszámolása, akár kártérítés jogcímén -, azt be kellett volna jelentenie a felszámolási eljárásban. Az akkor hatályban volt Cstv. 37. § (3) bekezdése szerint a hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló jogvesztő határidő 1 év volt.
Miután az alperes az S. Kft-vel szembeni követelését kívánta beszámítani a keresetben érvényesített igénybe, azonban - figyelemmel arra, hogy azt a jogvesztő határidőn belül az S. Kft-vel szemben a felszámolási eljárásban nem érvényesítette - az a jogvesztő határidő elteltével megszűnt, nem létezik, tehát nem is vizsgálható.
Az eljárás megindításakor - a fizetési meghagyás benyújtásakor - még lehetősége lett volna az alperesnek a követelését bejelenteni a jogvesztő határidőn belül az S. Kft. felszámolásában, azonban a jogvesztő határidő úgy telt el, hogy erre nem került sor, s így az alperes minden igényét elvesztette az S. Kft-vel szemben - akár fennállt az, akár nem -, így az S. Kft- jogutódjával szemben e már nem létező követelésre beszámítási igényt nem alapozhat.
Ebből következően az alperes által a bizonyítási eljárás lefolytatásával, a bíróság mérlegelésével kapcsolatban a felülvizsgálati kérelemben előadottak - melyek kizárólag az alperes beszámítási igényével voltak kapcsolatosak - szintén nem vizsgálhatók és értékelhetők az eljárásban.
Mindezek alapján nem sértett jogszabályt a jogerős ítélet, amikor a keresetnek helyt adott, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Megjegyzi a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelemben az engedményezéssel kapcsolatosan előadottak nem befolyásolják az alperes fizetési kötelezettségét.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. § (2) bekezdésének a)-b) pontja, (5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 59. § (1) bekezdése és 6/1986 (VI. 26.) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdése alapján az alperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is.
Budapest, 2013. március 28.
Dr. Bodor Mária sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.171/2012.)