adozona.hu
BH+ 2013.6.249
BH+ 2013.6.249
A felszámoló a Cstv. 47. § (1) bekezdésében biztosított felmondási joga a Ptk.-val összhangban gyakorolható. A jellegénél fogva fel nem mondható (biztosítéki célú) opciós szerződést a felszámoló sem mondhatja fel [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 38. § (4) bek., 47. § (1) és (3) bek., Ptk. 375. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós 2010. november 19-től csődeljárás alatt állt, majd 2011. május 19-ei időponttal felszámolás alá került, a kirendelt felszámoló az A. Zrt.
A felszámoló 2011. május 23-án kelt okiratával a hitelező és az adós által 2008. január 27-én az Sz. 8098 hrsz.-ú és a D. 2947/1 hrsz.-ú ingatlanok vonatkozásában megkötött opciós szerződést a Cstv. 47. § (1) bekezdésére hivatkozva felmondta.
A hitelező kifogást te...
BH+ 2013.6.249 A felszámoló a Cstv. 47. § (1) bekezdésében biztosított felmondási joga a Ptk.-val összhangban gyakorolható. A jellegénél fogva fel nem mondható (biztosítéki célú) opciós szerződést a felszámoló sem mondhatja fel [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 38. § (4) bek., 47. § (1) és (3) bek., Ptk. 375. §].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós 2010. november 19-től csődeljárás alatt állt, majd 2011. május 19-ei időponttal felszámolás alá került, a kirendelt felszámoló az A. Zrt.
A felszámoló 2011. május 23-án kelt okiratával a hitelező és az adós által 2008. január 27-én az Sz. 8098 hrsz.-ú és a D. 2947/1 hrsz.-ú ingatlanok vonatkozásában megkötött opciós szerződést a Cstv. 47. § (1) bekezdésére hivatkozva felmondta.
A hitelező kifogást terjesztett elő a felszámolóval szemben és a szerződés felmondására irányuló jogellenes intézkedésének megsemmisítését kérte.
Előadta, hogy a felmondott szerződés az adós és közte 2008. január 22. napján létrejött hitel- és devizakölcsön szerződések fedezetéül szolgált, vagyis biztosítéki célú opciós szerződés és mint ilyen a főkötelezettség sorsát osztó mellékkötelem volt. Ebből eredően - mint ahogy a többi biztosítéki szerződés felmondására - így a vételi jogot alapító szerződés felmondására a felszámoló nem jogosult. A biztosítéki célú vételi jog ugyanis a záloggal analóg, ahogy arra a Cstv.-ben több helyen is található utalás. A Cstv. 47. §-ában szabályozott speciális elállási, illetve felmondási jog a polgári jog alapelveitől való eltérésre nem irányulhat.
A felszámoló álláspontja szerint jogosult volt felmondani az opciós szerződést függetlenül annak céljától, tekintettel arra, hogy a Cstv. 47. § (1) bekezdése olyan speciális jogosítványt biztosít a számára, amely független attól, hogy a Ptk. az adott szerződésre nézve tartalmaz-e rendelkezést az elállásra, illetve felmondásra.
Előadta azt is, hogy jelen esetben a hitelezői érdekek védelmében a vagyon egységének a megőrzése a cél, miután az adós még működik, és a hitelezők abban az esetben érhetik el igényeik legnagyobb megtérülését, ha sikerül működőképesen és egyben értékesíteni a vagyont.
Hivatkozott arra is, hogy az opciós szerződésben nem szerepelt konkrét vételár, ezért a szerződés hatályban tartása kiemelt kockázatot jelentett volna mind a termelés folytonossága, mind pedig annak szempontjából, hogy egyes hitelezők ne kerülhessenek jogtalanul előnybe másokkal szemben.
Közölte továbbá, hogy a hitelező követelését 3 972 .669,84 CHF összegben a Cstv. 49/D kategóriába, valamint 191 636,08 összegben G" kategóriába sorolva vette nyilvántartásba.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
Álláspontja szerint a Ptk. 375. §-a nem zárja ki, hogy a vételi jogot alapító szerződést a felek megszüntessék, a szerződést megtámadják vagy felmondják. A Cstv. 47. § (3) bekezdése sem sorolja a felszámoló által fel nem mondható szerződések közé az opciós szerződést. A Cstv. 47. §-ában foglalt rendelkezéseknek az a célja, hogy a felszámoló az adós szempontjából hátrányos és a hitelezők érdekeit sértő szerződéseket megszüntethesse. Abban az esetben ha a vételi jogot alapító szerződés vételárat valóban nem tartalmaz, a hitelezői érdekek védelme miatt a felszámolónak egyenesen kötelezettsége az ilyen szerződésektől való elállás. Ilyen esetekben a hitelező az igényét a felszámolónak bejelentheti. Ez jelen esetben - miután a felszámolást csődeljárás előzte meg - megtörtént, így a kifogást előterjesztőt hátrány nem érte.
A hitelező fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú végzést megváltoztatta és a felszámoló 2011. május 23-án kelt opciós szerződéseket (helyesen szerződést) felmondó nyilatkozatát megsemmisítette. Kötelezte a felszámolót, hogy fizessen meg a hitelezőnek 15 napon belül 27 000 Ft másodfokú eljárási költséget.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást kiegészítette a felmondó nyilatkozat adataival, az opciós szerződés vételárat meghatározó 3. pontjának rendelkezéseivel, továbbá rögzítette, hogy a hitelező vételi jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
A másodfokú bíróság a Cstv. 38. § (4) bekezdésében foglaltak alapján abból indult ki, hogy a jogalkató számolt azzal, a felszámolási vagyont terhelheti vételi jog, amellyel vagy él annak jogosultja és akkor egyoldalú nyilatkozattal megvásárolja a felszámolási vagyonhoz tartozó vagyontárgyat, vagy nem, és akkor a felszámoló értékesítése következtében más szerzi meg azt, opciós joga pedig megszűnik. Megállapította, hogy mivel a vételi jog engedése nem hoz létre "tartós jogviszonyt" a felek között, így az ilyen kötelem felmondásának nincs helye. A vételi jog engedése tárgyában megkötött szerződés aláírásával és a vételi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével maga a szolgáltatás (a vételi jog átengedése) dologi jogi hatállyal megtörtént. A hitelező megkapta az egyoldalú hatalmasságot, az adós a vételi jog átengedése iránti kötelezettségének eleget tett, így pedig, ha a szerződésben foglalt kötelezettségét az egyik fél, az adós teljesítette, a Cstv.-ben foglalt speciális elállási jog sem gyakorolható. Utalt továbbá arra, hogy az opciós szerződésben a "vételár" címszó alatt rögzített eljárás nem tekinthető elfogadható, szabályos vételár meghatározásnak, ennek azonban a kifogás eldöntése során érdemi jelentősége nem volt.
A felszámoló terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzéssel szemben és kérte annak hatályon kívül helyezését, valamint a kifogás elutasítását, továbbá a hitelező költségekben való marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 47. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat, melyek alapján a felszámoló jogosult azokat a szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, amelyeket maga a Cstv. nem sorol a kivételek közé. Álláspontja szerint a vételi jogot alapító szerződés alapján csak akkor szűnik meg a felszámoló elállási joga, ha a vételi jog jogosultja a vételi jog gyakorlását közölte az adóssal, illetve a felszámolóval. A vételi jog közléséig a vételi jog tárgyát jelentő vagyontárgy a Cstv. 4. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a felszámolási eljárás körébe tartozik, azzal a felszámoló jogosult rendelkezni és ennek keretében azt felmondani vagy attól elállni.
Hivatkozott arra is, hogy a kifogás a tudomásszerzéstől számított 14. napon került előterjesztésre.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős határozat hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
A kifogás elkésettsége körében előadottakat, mivel arra felülvizsgálati kérelmében hivatkozott először a felszámoló, a Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében nem vizsgálhatta.
A felülvizsgálati kérelem érdemével kapcsolatban a Kúria egyetért a jogerős végzésben kifejtett jogi állásponttal az alábbi kiegészítéssel:
A felszámolónak a szerződésektől történő elállásra, illetve felmondásra vonatkozó jogosultsága olyan speciális, a Cstv. 47. § (1) bekezdésén alapuló jog, amely a Ptk.-ban, illetve más jogszabályban biztosított felmondási jogosultsághoz képest többletjogosítványt jelent. Az adós tevékenységének beszüntetése, vagyonának értékesítése és a felszámolás mielőbbi befejezése érdekében ugyanis a felszámolónak az adós kapcsolatait le kell zárnia, ami az azok jogi alapját jelentő szerződések rendezését is igényli. Így a felszámoló a másik fél magatartásától függetlenül jogosult azonnali hatállyal felmondani az adós által kötött szerződéseket. Ezért érvényesítheti a másik fél az ebből eredő (akár kártérítési) igényét a felszámolói közléstől számított 40 napon belül az adóssal szemben.
A felszámoló felmondási joga azonban nem korlátlan. Egyrészt a Cstv. 47. § (3) bekezdése felsorolja azokat az eseteket, amikor a felszámoló nem gyakorolhatja az (1) bekezdésben meghatározott speciális jogát, másrészt - bár a kivételek törvényi felsorolása között nem szerepel - értelemszerűen nem gyakorolható a felszámoló azonnali hatályú felmondási joga a már teljesedésbe ment, fenn már nem álló, megszűnt és ezáltal a polgári jog általános szabályai szerint nem felmondható szerződések esetében sem. A Cstv. 47. § (1) bekezdésében biztosított többletjogosultság tehát nem jelenti azt, hogy a felszámoló felmondhatja a jellegüknél fogva nem felmondható szerződéseket, vagyis a felszámoló Cstv. szerinti speciális felmondási joga a Ptk.-val összhangban gyakorolható.
A Ptk. 375. § (1) bekezdése szerinti vételi jog (opció) az adásvétel egyik különös neme. Lényege szerint egy dolog tulajdonjogának megszerzését biztosítja előre kialkudott áron, valamely későbbi időpontban oly módon, hogy a jogosultnak arra ad jogot, egyoldalú nyilatkozattal, a tulajdonos akaratától függetlenül a dolgot megvásárolhassa. Az opciós szerződéssel létrejött jog és annak gyakorlása nem esik egybe. Az opciós szerződés a tulajdonos részéről eladási kötelezettségvállalást jelent, a szerződésből fakadó átruházási kötelezettségét köteles teljesíteni, ha a jogosult a vételi jogát gyakorolja. A vételi jog tehát nagymértékben korlátozza a tulajdonost a dologgal való rendelkezésében, nem hozhatja azonban méltánytalan helyzetbe. A jogalkotó ezért lehetőséget biztosít arra, hogy a tulajdonos a vételi jogtól szabaduljon, amikor a peres bíróságot felhatalmazza a vételi jogból folyó kötelezettsége alóli mentesítésre. Az a tény, hogy a tulajdonosnak kizárólag bírósági döntés eredményeként nem kell az opciós szerződésből eredő kötelezettségét teljesíteni, egyben azt is jelenti, hogy egyoldalú nyilatkozattal a szerződést nem mondhatja fel.
A biztosítéki célú opciós szerződés is csupán vételi jogot, azaz egyoldalú alakító jogot hoz létre, amely az alapszerződésben előírt teljesítési határidő után, az adós teljesítése elmaradásának feltételétől függően - vagyis a kielégítési jog megnyílta után - gyakorolható.
A forgalom biztonsága érdekében a vételi jog, mint a legerősebb egyoldalú jog, a felszámolás kezdő időpontja után is fennmarad. Sőt, annak ellenére, hogy a Cstv. 4. § (1) bekezdése értelmében az opcióval terhelt vagyontárgy a felszámolási vagyonba tartozik - mellyel kapcsolatos jognyilatkozatot a 34. § (2) bekezdése szerint csak a felszámoló tehet - a vételi jog jogosultja a vagyontárgyat egyoldalú nyilatkozattal ezt követően is megvásárolhatja [Cstv. 38. § (4) bekezdés]. A felszámolónak azonban módjában áll a Ptk. 375. § (3) bekezdésében foglaltak alapján peres eljárásban kérni a vételi jogból folyó kötelezettség alóli mentesítést. Ha a jogosult vételi jogával nem él, a felszámoló a Ptk. 375. §-ában rögzített rendelkezési jog korlátaira tekintet nélkül a vagyontárgyat értékesítheti és ezzel a vételi jog is megszűnik, a jogosult pedig nem kerül előnyös ranghelyre a kielégítési sorrendben. Ha viszont él vételi jogával, ez kivételt jelent azon általános szabály alól is, hogy a felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron.
A Ptk. 375. §-ának, a Cstv. 38. § (4) bekezdésének és 47. §-ának együttes értelmezése alapján tehát megállapítható, hogy az opciós szerződés (a biztosítéki célú is) egy egyoldalú nyilatkozattal gyakorolható alakító jogot hoz létre, amely majd annak gyakorlásával fordul át adásvételi szerződéssé. Maga az alakító jog keletkezése azonban az opciós szerződés megkötésével megtörténik, ezért az a kötelezett részéről már nem mondható fel. Ebből következően a Cstv. 47. § (1) bekezdésében foglalt speciális rendelkezés sem teheti lehetővé, hogy a jellegénél fogva az adós részéről fel nem mondható szerződést a felszámoló felmondja.
A kifejtett indokokra tekintettel a felszámoló felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, így a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.200/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fejér Megyei Bíróság 2011. június 1-jén kelt 3.Fpkh.07-11-000024/4. számú és a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2012. február 23-án kelt Fpkf.45.057/2011/2. számú végzésével elbírált, a jogtanácsos által képviselt S. Zártkörűen Működő Részvénytársaság kifogása tárgyában a felszámoló 9. sorszámú felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.Kötelezi a felszámolót, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 12 700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós 2010. november 19-től csődeljárás alatt állt, majd 2011. május 19-ei időponttal felszámolás alá került, a kirendelt felszámoló az A.-A. Zrt.
A felszámoló 2011. május 23-án kelt okiratával a hitelező és az adós által 2008. január 27-én az Sz. 8098 hrsz.-ú és a D. 2947/1 hrsz.-ú ingatlanok vonatkozásában megkötött opciós szerződést a Cstv. 47. § (1) bekezdésére hivatkozva felmondta.
A hitelező kifogást terjesztett elő a felszámolóval szemben és a szerződés felmondására irányuló jogellenes intézkedésének megsemmisítését kérte.
Előadta, hogy a felmondott szerződés az adós és közte 2008. január 22. napján létrejött hitel- és devizakölcsön szerződések fedezetéül szolgált, vagyis biztosítéki célú opciós szerződés, és mint ilyen a főkötelezettség sorsát osztó mellékkötelem volt. Ebből eredően - mint ahogy a többi biztosítéki szerződés felmondására - így a vételi jogot alapító szerződés felmondására a felszámoló nem jogosult. A biztosítéki célú vételi jog ugyanis a záloggal analóg, ahogy arra a Cstv.-ben több helyen is található utalás. A Cstv. 47. §-ában szabályozott speciális elállási, illetve felmondási jog a polgári jog alapelveitől való eltérésre nem irányulhat.
A felszámoló álláspontja szerint jogosult volt felmondani az opciós szerződést függetlenül annak céljától, tekintettel arra, hogy a Cstv. 47. § (1) bekezdése olyan speciális jogosítványt biztosít a számára, amely független attól, hogy a Ptk. az adott szerződésre nézve tartalmaz-e rendelkezést az elállásra, illetve felmondásra.
Előadta azt is, hogy jelen esetben a hitelezői érdekek védelmében a vagyon egységének a megőrzése a cél, mivel az adós még működik, és a hitelezők abban az esetben érhetik el igényeik legnagyobb megtérülését, ha sikerül működőképesen és egyben értékesíteni a vagyont.
Hivatkozott arra is, hogy az opciós szerződésben nem szerepelt konkrét vételár, ezért a szerződés hatályban tartása kiemelt kockázatot jelentett volna mind a termelés folytonossága, mind pedig annak szempontjából, hogy egyes hitelezők ne kerülhessenek jogtalanul előnybe másokkal szemben.
Közölte továbbá, hogy a hitelező követelését 3 972 669,84 CHF összegben a Cstv. 49/D § kategóriába, valamint 191 636,08 összegben G" kategóriába sorolva vette nyilvántartásba.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
Álláspontja szerint a Ptk. 375. §-a nem zárja ki, hogy a vételi jogot alapító szerződést a felek megszüntessék, a szerződést megtámadják vagy felmondják. A Cstv. 47. § (3) bekezdése sem sorolja a felszámoló által fel nem mondható szerződések közé az opciós szerződést. A Cstv. 47. §-ában foglalt rendelkezéseknek az a célja, hogy a felszámoló az adós szempontjából hátrányos és a hitelezők érdekeit sértő szerződéseket megszüntethesse. Abban az esetben, ha a vételi jogot alapító szerződés vételárat valóban nem tartalmaz, a hitelezői érdekek védelme miatt a felszámolónak egyenesen kötelezettsége az ilyen szerződésektől való elállás. Ilyen esetekben a hitelező az igényét a felszámolónak bejelentheti. Ez jelen esetben - mivel a felszámolást csődeljárás előzte meg - megtörtént, így a kifogást előterjesztőt hátrány nem érte.
A hitelező fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú végzést megváltoztatta és a felszámoló 2011. május 23-án kelt opciós szerződéseket (helyesen szerződést) felmondó nyilatkozatát megsemmisítette. Kötelezte a felszámolót, hogy fizessen meg a hitelezőnek 15 napon belül 27 000 Ft másodfokú eljárási költséget.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást kiegészítette a felmondó nyilatkozat adataival, az opciós szerződés vételárat meghatározó 3. pontjának rendelkezéseivel, továbbá rögzítette, hogy a hitelező vételi jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
A másodfokú bíróság a Cstv. 38. § (4) bekezdésében foglaltak alapján abból indult ki, hogy a jogalkotó számolt azzal, a felszámolási vagyont terhelheti vételi jog, amellyel vagy él annak jogosultja és akkor egyoldalú nyilatkozattal megvásárolja a felszámolási vagyonhoz tartozó vagyontárgyat, vagy nem, és akkor a felszámoló értékesítése következtében más szerzi meg azt, opciós joga pedig megszűnik. Megállapította, hogy mivel a vételi jog engedése nem hoz létre "tartós jogviszonyt" a felek között, így az ilyen kötelem felmondásának nincs helye. A vételi jog engedése tárgyában megkötött szerződés aláírásával és a vételi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével maga a szolgáltatás (a vételi jog átengedése) dologi jogi hatállyal megtörtént. A hitelező megkapta az egyoldalú hatalmasságot, az adós a vételi jog átengedése iránti kötelezettségének eleget tett, így pedig, ha a szerződésben foglalt kötelezettségét az egyik fél, az adós teljesítette, a Cstv.-ben foglalt speciális elállási jog sem gyakorolható. Utalt továbbá arra, hogy az opciós szerződésben a "vételár" címszó alatt rögzített eljárás nem tekinthető elfogadható, szabályos vételár meghatározásnak, ennek azonban a kifogás eldöntése során érdemi jelentősége nem volt.
A felszámoló terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzéssel szemben és kérte annak hatályon kívül helyezését, valamint a kifogás elutasítását, továbbá a hitelező költségekben való marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 47. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat, melyek alapján a felszámoló jogosult azokat a szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, amelyeket maga a Cstv. nem sorol a kivételek közé. Álláspontja szerint a vételi jogot alapító szerződés alapján csak akkor szűnik meg a felszámoló elállási joga, ha a vételi jog jogosultja a vételi jog gyakorlását közölte az adóssal, illetve a felszámolóval. A vételi jog közléséig a vételi jog tárgyát képező vagyontárgy a Cstv. 4. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a felszámolási eljárás körébe tartozik, azzal a felszámoló jogosult rendelkezni és ennek keretében azt felmondani vagy attól elállni.
Hivatkozott arra is, hogy a kifogás a tudomásszerzéstől számított 14. napon került előterjesztésre.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős határozat hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
A kifogás elkésettsége körében előadottakat, mivel arra felülvizsgálati kérelmében hivatkozott először a felszámoló, a Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében nem vizsgálhatta.
A felülvizsgálati kérelem érdemével kapcsolatban a Kúria egyetért a jogerős végzésben kifejtett jogi állásponttal az alábbi kiegészítéssel:
A felszámolónak a szerződésektől történő elállásra, illetve felmondásra vonatkozó jogosultsága olyan speciális, a Cstv. 47. § (1) bekezdésén alapuló jog, amely a Ptk.-ban, illetve más jogszabályban biztosított felmondási jogosultsághoz képest többletjogosítványt jelent. Az adós tevékenységének beszüntetése, vagyonának értékesítése és a felszámolás mielőbbi befejezése érdekében ugyanis a felszámolónak az adós kapcsolatait le kell zárnia, ami az azok jogi alapját képező szerződések rendezését is igényli. Így a felszámoló a másik fél magatartásától függetlenül jogosult azonnali hatállyal felmondani az adós által kötött szerződéseket. Ezért érvényesítheti a másik fél az ebből eredő (akár kártérítési) igényét a felszámolói közléstől számított 40 napon belül az adóssal szemben.
A felszámoló felmondási joga ugyanakkor nem korlátlan. Egyrészt a Cstv. 47. § (3) bekezdése felsorolja azokat az eseteket, amikor a felszámoló nem gyakorolhatja az (1) bekezdésben meghatározott speciális jogát, másrészt - bár a kivételek törvényi felsorolása között nem szerepel - értelemszerűen nem gyakorolható a felszámoló azonnali hatályú felmondási joga a már teljesedésbe ment, fenn már nem álló, megszűnt és ezáltal a polgári jog általános szabályai szerint nem felmondható szerződések esetében sem. A Cstv. 47. § (1) bekezdésében biztosított többletjogosultság tehát nem jelenti azt, hogy a felszámoló felmondhatja a jellegüknél fogva nem felmondható szerződéseket, vagyis a felszámoló Cstv. szerinti speciális felmondási joga a Ptk.-val összhangban gyakorolható.
A Ptk. 375. § (1) bekezdése szerinti vételi jog (opció) az adásvétel egyik különös neme. Lényege szerint egy dolog tulajdonjogának megszerzését biztosítja előre kialkudott áron, valamely későbbi időpontban oly módon, hogy a jogosultnak arra ad jogot, egyoldalú nyilatkozattal, a tulajdonos akaratától függetlenül a dolgot megvásárolhassa. Az opciós szerződéssel létrejött jog és annak gyakorlása nem esik egybe. Az opciós szerződés a tulajdonos részéről eladási kötelezettségvállalást jelent, a szerződésből fakadó átruházási kötelezettségét köteles teljesíteni, ha a jogosult a vételi jogát gyakorolja. A vételi jog tehát nagymértékben korlátozza a tulajdonost a dologgal való rendelkezésében, ugyanakkor nem hozhatja méltánytalan helyzetbe. A jogalkotó ezért lehetőséget biztosít arra, hogy a tulajdonos a vételi jogtól szabaduljon, amikor a peres bíróságot felhatalmazza a vételi jogból folyó kötelezettsége alóli mentesítésre. Az a tény, hogy a tulajdonosnak kizárólag bírósági döntés eredményeként nem kell az opciós szerződésből eredő kötelezettségét teljesíteni, egyben azt is jelenti, hogy egyoldalú nyilatkozattal a szerződést nem mondhatja fel.
A biztosítéki célú opciós szerződés is csupán vételi jogot, azaz egyoldalú alakító jogot hoz létre, amely az alapszerződésben előírt teljesítési határidő után, az adós teljesítése elmaradásának feltételétől függően - vagyis a kielégítési jog megnyílta után - gyakorolható.
A forgalom biztonsága érdekében a vételi jog, mint a legerősebb egyoldalú jog, a felszámolás kezdő időpontja után is fennmarad. Sőt, annak ellenére, hogy a Cstv. 4. § (1) bekezdése értelmében az opcióval terhelt vagyontárgy a felszámolási vagyonba tartozik - mellyel kapcsolatos jognyilatkozatot a 34. § (2) bekezdése szerint csak a felszámoló tehet - a vételi jog jogosultja a vagyontárgyat egyoldalú nyilatkozattal ezt követően is megvásárolhatja [Cstv. 38. § (4) bekezdés]. Ugyanakkor a felszámolónak módjában áll a Ptk. 375. § (3) bekezdésében foglaltak alapján peres eljárásban kérni a vételi jogból folyó kötelezettség alóli mentesítést. Ha a jogosult vételi jogával nem él, a felszámoló a Ptk. 375. §-ában rögzített rendelkezési jog korlátaira tekintet nélkül a vagyontárgyat értékesítheti és ezzel a vételi jog is megszűnik, a jogosult pedig nem kerül előnyös ranghelyre a kielégítési sorrendben. Ha viszont él vételi jogával, ez kivételt jelent azon általános szabály alól is, hogy a felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron.
A Ptk. 375. §-ának, a Cstv. 38. § (4) bekezdésének és 47. §-ának együttes értelmezése alapján tehát megállapítható, hogy az opciós szerződés (a biztosítéki célú is) egy egyoldalú nyilatkozattal gyakorolható alakító jogot hoz létre, amely majd annak gyakorlásával fordul át adásvételi szerződéssé. Maga az alakító jog keletkezése azonban az opciós szerződés megkötésével megtörténik, ezért az a kötelezett részéről már nem mondható fel. Ebből következően a Cstv. 47. § (1) bekezdésében foglalt speciális rendelkezés sem teheti lehetővé, hogy a jellegénél fogva az adós részéről fel nem mondható szerződést a felszámoló felmondja.
A kifejtett indokokra tekintettel a felszámoló felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, így a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerint kötelezte a felszámolót a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költsége megfizetésére, mely a hitelező jogi képviseletével felmerült munkadíjból áll. A jogtanácsosi munkadíj összegét a Kúria a Pp. 75. § (2) bekezdése és 67. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (4) bekezdése és a 4/A. § (1) bekezdése alapján 10 000 Ft + Áfa, azaz 12 700 Ft-ban állapította meg.
Budapest, 2013. február 12.
dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, dr. Hosszú Hedvig sk. előadó bíró, dr. Csőke Andrea sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.200/2012.)