adozona.hu
AVI 2013.5.54
AVI 2013.5.54
A becslési eljárás során a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet az adózó javára értékelni (2003. évi XCII. tv. 108-109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 100%-ban tulajdonosa a T. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek (továbbiakban: Kft.) amelynek 2004. évben 29 600 000 Ft, 2005. évben pedig 600 000 Ft összegű tagi kölcsönt nyújtott, ugyanezen évben a Kft. 2 050 000 Ft-ot fizetett vissza a felperesnek.
A felperesnek bevallásai szerint 2001. évben 710 000 Ft, 2002. évben 1 020 000 Ft, 2003. évben 1 080 000 Ft, 2004. évben 1 084 000 Ft, 2005. évben pedig 1 560 000 Ft munkaviszonyból származó jövedelme volt.
Az adóhatóság a felperesné...
AVI 2013.5.54 A becslési eljárás során a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet az adózó javára értékelni (2003. évi XCII. tv. 108-109. §)
A felperes 100%-ban tulajdonosa a T. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek (továbbiakban: Kft.) amelynek 2004. évben 29 600 000 Ft, 2005. évben pedig 600 000 Ft összegű tagi kölcsönt nyújtott, ugyanezen évben a Kft. 2 050 000 Ft-ot fizetett vissza a felperesnek.A felperesnek bevallásai szerint 2001. évben 710 000 Ft, 2002. évben 1 020 000 Ft, 2003. évben 1 080 000 Ft, 2004. évben 1 084 000 Ft, 2005. évben pedig 1 560 000 Ft munkaviszonyból származó jövedelme volt.
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 11 809 084 Ft szja., 3 283 949 Ft %-os egészségügyi hozzájárulás, 7 546 516 Ft adóbírság, 5 691 979 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-aira alapítottan becslést alkalmazott. Évenkénti kronologikus vagyonmérleget állított fel, amelynek eredményeként a felperes terhére 2002. évre 2 688 350 Ft, 2004. évre pedig 27 165 728 Ft fedezethiányt állapított meg. Rögzítette, hogy a felperes nem igazolta hitelt érdemlő adatokkal a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, vagyis azt, hogy az S. Kft. tulajdonosának, J. F.-nek 2000. évben 30 000 000 Ft kölcsönt nyújtott volna, amiből 2001. évben 5 000 000 Ft visszafizetésre került, a fennmaradó összegből pedig cipővásárlásra került volna sor J. F. cégének részére.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget az Art. 97. § (4)-(6) bekezdései szerinti tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (4) és (6) bekezdéseiben, 128. § (4) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes a bizonyítékokat "iratellenesen" mérlegelte, és határozatát jogsértően minősítette jogerősnek és végrehajthatónak. Vitatta a becslés jogalapját, érvelése szerint hitelt érdemlően igazolta, hogy 1992-2000. években 30 000 000 Ft megtakarítással rendelkezett, amiből J. F. Kft.-jének kölcsönt nyújtott, és ezt az összeget kamatokkal együtt visszakapta, ezért rendelkezett fedezettel a kiadásaira.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.
Azt állapította meg, hogy fennállt a becslés jogalapja, annak módszere is jogszerű volt. Az alperes a közigazgatási eljárás során rendelkezésére álló nyilatkozatokat és bizonyítékokat külön-külön és összességében is helyesen értékelte, megalapozottan és jogszerűen állapította meg, hogy a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést nem tudta hitelt érdemlő adatokkal igazolni, ezért az alperesi határozat a kereset által vitatott körben megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, vagy a megyei bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 97. § (5) bekezdésében, 108-109. §-aiban, a Ket. 50. § (4) bekezdésében, a Pp. 3. § (5) bekezdésében, 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A megyei bíróság "kirívóan okszerűtlenül, logikátlanul értékelte a bizonyítékokat", indokolási kötelezettségének sem tett eleget akkor, amikor nem fejtette ki, hogy az általa felajánlott bizonyítékokat miért nem fogadta el a kölcsönügyletek megvalósulásának igazolására, és sérelmezte személyes meghallgatásának mellőzését is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.]. Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, avagy iratellenes, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, és akkor sem, ha a felek valamelyikének jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárás során nincs lehetőség. (BH 1994/639., BH 1999/44.)
Az Art. 97. § (4)-(6) bekezdései általános szabályokat rögzítenek, ehhez képest a becslési eljárásra vonatkozó speciális rendelkezéseket az Art. 108-109. §-ai tartalmazzák. Ez utóbbiak értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy fennállt a becslés jogalapja, és annak módszere is jogszerű volt, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. A becslési eljárás során a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt - a törvény értelmében - nem lehet az adózó javára értékelni.
A perbeli esetben fennállt a becslés jogalapja, és annak módszere is jogszerű volt. A felperes 1992-2000. években 1 771 934 Ft bruttó jövedelemmel rendelkezett a bevallásai szerint, egyéb további jövedelmet igazoló hiteles dokumentumot a felperes a közigazgatási és a peres eljárás során nem csatolt be.
A felperes nem vitatta az alperes által megjelölt és figyelembe vett bevételeket és kiadásokat, ezek pénzügyi egyenlege pedig egyértelműen és kétséget kizáróan 2002. évre 2 688 350 Ft, 2004. évre pedig 27 165 728 Ft fedezethiány megállapítására ad alapot. Az önmagukban álló adózói vagy más egyéb nyilatkozatok nem minősíthetők hitelt érdemlő adatoknak, ennél fogva nem alkalmasak a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés igazolására. Hitelt érdemlőnek ugyanis az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva, vagy más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására, kétséget kizáró bizonyítására. Ezen okoknál fogva a megyei bíróság helytállóan mellőzte a felperes személyes meghallgatását. A felperes ugyanis semmilyen formában nem bizonyította az eljárás során az általa hivatkozott kölcsönadott összeg forrását. E körben a keresetéhez sem csatolt okiratokat, tanúbizonyítási indítványt sem tett, és nem élt ellenbizonyítással azon okiratokból megállapítható tényekkel szemben sem, mely szerint 1992. és 2000. években összesen bruttó 1 771 934 Ft jövedelemmel rendelkezett, ami nyilvánvalóan kétségessé teszi a kölcsönadást.
Az alperes határozatában iratszerűen rögzítette azt is, hogy a C. Kft. 2001-től 2003. évekre benyújtott bevallásainak adatállományában nem szerepel kötelezettségként a felperes által hivatkozott kölcsön, ennek kamatai és a 25 000 000 Ft-os cipővásárlás, mint kiadás, vagy mint készlet sem.
A felperes által hivatkozott büntetőügyben hozott bírósági végzés a Kft. bevételeire vonatkozóan indokolást nem tartalmaz, tekintettel arra, hogy bűncselekményt csak természetes személy követhet el, és a büntetőeljárás J. F. ellen indult. J. F. pedig a felperes által meg nem cáfolt adatok szerint, mint magánszemély nem rendelkezett olyan jövedelemmel, amely fedezetet nyújtott volna a felperes által hivatkozott összegek visszafizetésére.
A felperes nem ajánlott fel bizonyítást arra nézve sem, hogy akár a C. Kft, akár J. F. rendelkezett vagy rendelkezhetett olyan összegű fedezettel, ami forrást jelenthetett volna egy esetleges 30 000 000 Ft-os tőketartozás és kamatainak visszafizetésére. Az írásba foglalt kölcsönszerződés pedig az előzőekben részletezettekre figyelemmel önmagában állóan nem igazolhatja a kölcsönösszeg átadását, különös tekintettel arra, hogy a kölcsönösszeg forrására nézve hitelt érdemlő adat vagy bizonyíték nem rendelkezésre. Ismételten hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy e körben a felperes bizonyítást nem ajánlott fel. Ennél fogva a bizonyítékok felülmérlegelésére irányuló felülvizsgálati kérelme nem fogadható el. A jogerős ítélet teljes körűen megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, hogy az adóhatóság nem a jogi képviselőjének kézbesítette a másodfokú határozatot. Megállapítható azonban az is, hogy az elsőfokú adóhatóság észlelte a kézbesítési anomáliát és a másodfokú határozatot a felperes jogi képviselőjének is megküldte. Ennél fogva az ügy érdemi elbírálására is kiható lényeges bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértés nem valósult meg, a felperes jogorvoslathoz való joga nem sérült, hiszen a bírósághoz felülvizsgálat iránti kérelmét benyújtotta és azt határidőben előterjesztettként és érdemben bírálta el a megyei bíróság. Erre az eljárási jogszabálysértésre a jogerős ítélet indokolása valóban nem tér ki, de ez az előzőekben részletezettek miatt nem tekinthető a Pp. 275. § (4) bekezdése szerinti jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó, tehát az ügy érdemi eldöntését is befolyásoló eljárási jogszabálysértésnek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelel, olyan eljárási jogszabálysértés nem történt, ami az ügy eldöntésére is kihatással lett volna, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.122/2009.)