adozona.hu
AVI 2013.5.53
AVI 2013.5.53
Az Art. 97. § (4) és (6) bekezdései általános szabályokat rögzítenek, ezek a becslési eljárásban nem irányadóak, mivel arra speciális rendelkezések vonatkoznak [2003. évi XCII. tv. 97. § (4) és (6) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) és egészségügyi hozzájárulás (továbbiakban: eho.) adónemekben 2001. január 1-jétől 2005. december 31-ig terjedő időszakra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.
Az alperes - a revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatot megváltoztatta - és határozatában kötelezte a felperest 2002-2005. évekre összesen 18 361 012 Ft szja. és eho. adóhiánynak minősülő adókülönbözet megfizetésére, adóbírsággal ...
AVI 2013.5.53 Az Art. 97. § (4) és (6) bekezdései általános szabályokat rögzítenek, ezek a becslési eljárásban nem irányadóak, mivel arra speciális rendelkezések vonatkoznak [2003. évi XCII. tv. 97. § (4) és (6) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) és egészségügyi hozzájárulás (továbbiakban: eho.) adónemekben 2001. január 1-jétől 2005. december 31-ig terjedő időszakra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.Az alperes - a revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatot megváltoztatta - és határozatában kötelezte a felperest 2002-2005. évekre összesen 18 361 012 Ft szja. és eho. adóhiánynak minősülő adókülönbözet megfizetésére, adóbírsággal sújtotta, és késedelmi pótlékot számított fel.
Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108., 109. §-aiban, és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 4. § (1) bekezdésében, 28. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatában megállapította, hogy a felperes az R. Bt.-nek a vizsgált időszakban több részletben, összesen 38 000 000 Ft tagi hitelt nyújtott amelyek forrását nem tudta hitelt érdemlően igazolni. Az alperes a bevételek és kiadások tételes meghatározását követően 2001. évre 5 278 593 Ft, 2002. évre 14 936 723 Ft, 2003. évre 12 956 554 Ft, 2004. évre 8 826 219 Ft, 2005. évre pedig 1 261 566 Ft forráshiányt állapított meg, amit eltitkolt bevételnek minősített, és ezeket a felperes egyéb jövedelmeként vonta adózás alá.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta a becslés jogalapját, és azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének. Kifejtette, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolta, az alperesnek el kellett volna fogadnia édesanyja, I. S.-né, továbbá V. Z., M. R., illetve M. R.-né által részére nyújtott kölcsönöket, a 20 500 000, 10 000 000 illetve 5 500 000 Ft-os összegeket a kiadások, tagi hitelek fedezeteként, és álláspontjának alátámasztására tanúbizonyítás foganatosítását kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletében megállapította, hogy az alperes eljárása és határozata kapcsán az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértést nem állapítható meg. Az alperes a tényállást megfelelően tisztázta, fennállt a becslés jogalapja, a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal nem igazolta, az alperes érdemi döntése megalapozott és jogszerű. A felperes édesanyja - a nála lefolytatott ellenőrzés adataiból megállapíthatóan - a nyugdíján kívül egyéb jövedelemmel, vagy jelentős értékű ingó, ingatlan tulajdonnal nem rendelkezett, és nem lehetett az állított kölcsönnek megfelelő összegű megtakarítása. A hagyatékátadó végzés sem tartalmaz jelentős összegű készpénzre vagy részvényre utaló adatot, e körben egyéb dokumentum sem áll rendelkezésre, ezért I. S.-né által nyújtott kölcsön forrásaként a hagyaték sem fogadható el. V. Z. a vizsgált időszakban nem rendelkezett kontrollálható bevétellel, erre az időszakra adóbevallást nem nyújtott be, és a felperes csak állította, hogy V. Z.-nak lehetett adómentes, illetve bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelme, erre nézve azonban bizonyítékot nem terjesztett elő. Az alperes helytállóan értékelte azt a körülményt is, hogy a felperes erre a forrásra a 2007. március 20-i nyilatkozatában nem is hivatkozott, az utóbb tett nyilatkozata, illetve V. Z.-nal közös nyilatkozata pedig ellentétben áll a korábbi felperesi előadással, és V. Z. adóbevallásával, ezért nem fogadható el hitelt érdemlő bizonyítékként. A megyei bíróság rámutatott arra is, hogy az állított kölcsönök felvételére egyébként is olyan időpontokban került sor, amikor a felperes maga is nyújtott nagy összegű hiteleket, és a számlájára is teljesített befizetéseket. Hangsúlyozta a megyei bíróság azt is, hogy megfelelő jövedelem hiányában egyik kölcsönadó esetében sem lehet azt a következtetést levonni, hogy rendelkezhettek a felperes által hivatkozott kölcsönnyújtáshoz szükséges megtakarítással.
A tanúmeghallgatásra vonatkozó bizonyítási indítványokat azzal az indokolással utasította el, hogy az alperes elévülés miatt a 2001. évi adóhiányt törölte, M. R.-né által nyújtott 1 000 000 Ft összegű kölcsönt pedig elfogadta, és e miatt a 2003. évi vagyonmérleg forráshiányát is módosította. I. S.-né tanúkénti meghallgatását pedig arra alapítottan találta szükségtelennek, hogy rendelkezésre áll e személy közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata és a nála lefolytatott kapcsolódó vizsgálat keretében végzett ellenőrzés jogerős határozattal lezárt dokumentuma. V. Z. tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványt azért találta szükségtelennek, mert a felperes becsatolta V. Z.-nal közösen írásban tett nyilatkozatát és "a kölcsön állított tényén, a nyújtás időpontján, az összegszerűségén, a célján túl, a tanúvallomás sem szolgálhat egyéb érdemi elbíráláshoz releváns adatot".
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.
Azzal érvelt, hogy az alperes az adóhatósági határozaton kívül egyéb dokumentumot nem nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, ezzel sérült a Pp. 3. § (6) bekezdésében szabályozott joga.
Fenntartotta a keresetében is kifejtett jogi álláspontját, sérelmezte bizonyítási indítványainak elutasítását. Előadta, hogy a megyei bíróság ítéletében megállapított tényállás hiányos, téves jogi indokolást tartalmaz, a bizonyítékok értékelésének elmaradása okán nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. "Súlyos eljárási hibaként" kérte értékelni, hogy a perben tartott tárgyaláson az alperesi képviselő nem igazolta képviseleti jogosultságát. Hivatkozott a jogerős pót-hagyatékátadó végzésre, melynek alapján a közjegyző néhai I. S. örökhagyó által hátrahagyott 18 000 000 Ft készpénzt I. S. és I. I. között egyenlő arányban és I. S.-né, mint örökhagyó házastársának özvegyi haszonélvezeti jogaként átadta. Ezért álláspontja szerint I. S.-né az örökösök tulajdonában álló készpénzt birtokában tarthatta, használhatta és hasznait is szedhette, és abból kölcsönt is nyújthatott.
A felperes felülvizsgálati kérelmének kiegészítéseként becsatolta a Magyar Országos Közjegyzői Kamara állásfoglalását, mely szerint a közjegyzői hagyatékátadó, vagy pót-hagyatékátadó végzés nem konstitutív hatályú. Kifejtette, hogy ennél fogva a 2009. évi póthagyatéki végzés megerősíti, hogy I. S.-né már az örökhagyó halálakor rendelkezhetett 18 000 000 Ft-tal, és ezt a megyei bíróság is vizsgálhatta volna, ha I. S.-nét tanúként meghallgatja.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.]
A felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya az alapeljárás során fel nem merült, jogerős ítélettel el nem bírált új tény, körülmény, illetve jogcím. A felülvizsgálati kérelmet nem lehet kiegészíteni, a Legfelsőbb Bíróság csak a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelem illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet. Ezért a felperes felülvizsgálati kérelem kiegészítésében hivatkozott új tényeket, jogcímeket, illetve e körben becsatolt dokumentumokat a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálta meg.
Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos vagy iratellenes tényeket, okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes ténybeli következtetéseket tartalmaz. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárás során nincs lehetőség.
A megyei bíróság eljárása és határozata megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A megyei bíróság ítéletében - a felperes érvelésével ellentétben - minden rendelkezésére álló adatot egyenként, és egymással egybevetve is értékelési és mérlegelési körébe vont, ezekre nézve kizárólag iratszerű adatokat rögzített, a mérlegelés okszerű, megfelel a logika szabályainak is, és a bizonyítási indítványok elutasítására is helytálló indokolással került sor.
A Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva a Legfelsőbb Bíróság megállapította azt is, hogy alaptalan az a felperesi érvelés, mely szerint a megyei bíróság iratok hiányában kizárólag az adóhatósági határozatok alapján hozott volna döntést.
Utal a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az elsőfokú bíróság előtti eljárásban nem volt kötelező a jogi képviselet, ezért az alperes a felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket nem is szeghette meg. Az iratokból ugyanakkor megállapítható az is, hogy az alperes nevében és helyett - a felperes érvelésével ellentétben - jogtanácsosok jártak el a nyilatkozatok előterjesztése, és tárgyaláson való részvétel során is.
A megyei bíróság a becslési eljárásra irányadó bizonyítási szabályokat megfelelően alkalmazta. Az Art. 97. § (4) és (6) bekezdései szerinti rendelkezések ugyanis általános szabályokat rögzítenek, a becslésre az Art. 108. §, illetve az Art. 109. §-a szerinti speciális rendelkezések az irányadók. Ez utóbbiak értelmében pedig az alperesnek kell bizonyítania, hogy fennállt a becslés jogalapja, és annak módszere is jogszerű volt, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. A becslési eljárás során a kétséget kizáróan nem bizonyított tény az adózó javára nem értékelhető.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kölcsönök forrása tekintetében az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, és arra is, hogy az alperes az e körben szükséges vizsgálatokat nem folytatta le. Az adóhatóság ugyanis kapcsolódó vizsgálatot végzett I. S.-nénál, és az erről szóló jegyzőkönyv ellen észrevételt, illetve az ezt realizáló határozat ellen fellebbezést I. S.-né, illetve a meghatalmazottjaként eljáró felperes nem nyújtott be, ezért a határozat jogerőre emelkedett. E jogerős adóhatósági határozat szerint pedig I. S.-né nem rendelkezett készpénzzel a kölcsön nyújtásához.
A felperes érvelésével ellentétben az elhunyt személynél kapcsolódó vizsgálat illetve ellenőrzés nem folytatható le, így ennek hiányára a felperes alaptalanul hivatkozott. Az alperes egyébként megvizsgálta I. S.-né elhunyt férjének adóbevallásait is, amelyek kizárólag az előző bekezdésben rögzítettekkel egyező következtetés levonására adnak alapot. Egy olyan pót-hagyatékátadó végzés, amely ellentétes I. S.-né ügyében hozott jogerős határozattal és I. S. bevallásaival, és amelyre a felperes először csak a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hivatkozik, a törvény értelmében nem adhat alapot jogszabálysértés megállapítására, ezt a bizonyítékot a Legfelsőbb Bíróság még értékelési körébe se vonhatta [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/283. és BH 2002/447., EBH 2002/653.].
A felperes nem ajánlott fel ellenbizonyítást azon megalapozott alperesi megállapítással szemben, mely szerint V. Z. a vizsgált időszakban nem rendelkezett kontrollálható bevétellel, és bevallást sem nyújtott be. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság e körben azt is, hogy egyébként sem az alperes bizonyítási kötelezettségébe tartozott annak tisztázása, hogy a felperes kiadásainak mi volt a fedezete. Nem az alperes kötelessége annak feltárása és bizonyítása, hogy a felperes az általa bevallott jövedelmen kívül még milyen jövedelmekre tett vagy tehetett szert. A becslésre irányadó szabályok szerint ugyanis a felperes érdekkörébe tartozott annak bizonyítása, hogy milyen adómentes forrás biztosított számára lehetőséget a tagi hitelek nyújtására. A felperes által rendelkezésre bocsátott adatokból pedig nem állapítható meg, hogy a kölcsönnyújtó, vagy kölcsönnyújtó édesanyja, akinek személyi adatai sem ismertek, a felperes által állított összeget konkrétan mikor, hány részletben, milyen célra, vagy miből folyósította volna a felperesnek. A közjegyzői és a magánokirat önmagában nem tekinthető olyan bizonyítéknak, amely az adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően igazolhatná, vagy a bennük foglalt tények valódiságát kétséget kizáróan bizonyítaná. (Pp. 195-196. §-ai) A magánokirat ugyanis csak azt tanúsítja, hogy a kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, elfogadta, a kölcsönokirattal azonos tartalmú nyilatkozat pedig kizárólag a nyilatkozattétel tényét igazolja.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek, és a megyei bíróság eljárása és határozat hozatala során nem követett el olyan eljárási jogszabálysértést sem, amely alapot adhatna a hatályon kívül helyezésre, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.120/2009.)