adozona.hu
AVI 2013.5.51
AVI 2013.5.51
A Gyt. 17. § (2) bekezdésében írt mulasztás vétkességtől független [1991. évi LXXXII. tv. 17. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. évben öt alkalommal végzett Magyarországon tranzitfuvarozást a RO 0873 számú CEMT engedély felhasználásával. A felperes járművei a CEMT engedély alapján minden alkalommal Magyarország területére gépjárműadó-mentesen kerültek beléptetésre. A Vám- és Pénzügyőrség Regionális Nyomozóhivatala Megyei Kirendeltsége nyomozást folytatott és a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézete 136/A-3/160/2005. számú okmányszakértői véleménye alapján megállapította, h...
AVI 2013.5.51 A Gyt. 17. § (2) bekezdésében írt mulasztás vétkességtől független [1991. évi LXXXII. tv. 17. § (2) bek.]
A felperes 2005. évben öt alkalommal végzett Magyarországon tranzitfuvarozást a RO 0873 számú CEMT engedély felhasználásával. A felperes járművei a CEMT engedély alapján minden alkalommal Magyarország területére gépjárműadó-mentesen kerültek beléptetésre. A Vám- és Pénzügyőrség Regionális Nyomozóhivatala Megyei Kirendeltsége nyomozást folytatott és a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézete 136/A-3/160/2005. számú okmányszakértői véleménye alapján megállapította, hogy a felperes által felhasznált RO 0873 számú CEMT engedély hamisítvány.A Fővámhivatal megismételt eljárásban a hamis CEMT engedély alapján végzett tranzitfuvarozások kapcsán a 2007. június 21-én kelt határozataival a felperest határozatonként 60 000 forint gépjárműadó adóhiány és 300 000 forint adóbírság megfizetésére kötelezte a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 15. § (1) bekezdése alapján.
A felperes a határozatok ellen fellebbezést nyújtott be. Az alperes a 2007. október 2-án kelt határozatával a fellebbezéseket elbírálta és az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és a kiszabott adóhiány és adóbírság hatályon kívül helyezése iránt. Álláspontja szerint mivel nem volt tudomása az engedély hamis voltáról, ezért vétkesség sem terheli, a jóhiszeműsége miatt vele szemben a Gjt. 15. § (1) bekezdése szerinti szankció nem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint a nyomozati eljárás során okmányszakértői vélemény állapította meg, hogy a felperes által használt RO 0873. számú CEMT engedély megtévesztésre alkalmas hamisítvány. Ezt a megállapítást a felperes nem vitatta és az eljárás során nem cáfolta. A CEMT engedéllyel végzett fuvarozás az 1993/14. Nemzetközi Szerződés alapján a felperest adómentes fuvarozásra jogosítja fel. Azonban a Gjt. 15. § (1) bekezdése értelmében, ha a fuvarozási engedély érvénytelen, illetve ha azt az adózó jogszerűtlenül használta fel vagy a járművel fuvarozási engedély nélkül közlekedett, az adózót adófizetési kötelezettség terheli. A felperes bizonyíthatóan érvénytelen fuvarozási engedéllyel közlekedett, ezért jogszerűen került gépjárműadó adóhiány és adóbírság kiszabásra. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes megalapozott és törvényes határozatot hozott, ezért elutasította a felperes keresetét.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a keresetének helyt adó határozat hozatalát. A felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. § (1) és (2) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 171. § (1) bekezdését, valamint a Gjt. 17. § (2) bekezdését. Arra hivatkozott, hogy nem volt vétkes a megállapított jogsértésért, mert nem ismerte a kiadott engedély hamisságának tényét. Jóhiszeműsége folytán nem alkalmazható vele szemben a Gjt. 15. § (1) bekezdése szerinti szankció, mert a Gjt. 17. § (2) bekezdése mulasztáshoz köti az adóhiány és az adóbírság kiszabását. Mulasztást pedig nem követett el, jóhiszeműen járt el, ezért az adóbírság tekintetében méltányosság kérhető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes a peres eljárás során az Art. 171. § (1) bekezdésének megsértésére nem hivatkozott, a felülvizsgálati eljárás során olyan új jogszabálysértés nem hozható fel, amelyre a peres eljárás során a fél nem hivatkozott. Kiemelte továbbá, hogy a Gjt. nem teszi lehetővé az Art. alkalmazását.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértések körében vizsgálhatja felül. A felülvizsgálat körét érintően helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy a felülvizsgálati eljárás során olyan új jogszabálysértést a fél nem jelölhet meg, amelyre korábban a peres eljárás során nem hivatkozott és amelyre nézve a jogerős ítélet döntést nem tartalmaz. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálta a felperesnek az először a felülvizsgálati kérelemben sérelmezett Art. 171. § (1) bekezdésének megsértését. A Legfelsőbb Bíróság továbbá rámutat arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Kkt. 20. § (1) és (2) bekezdését az alperes a közigazgatási határozatok meghozatala során nem alkalmazta, ezért annak megsértésére sem kerülhetett sor, ezeket a rendelkezéseket az elsőfokú bíróságnak sem kellett vizsgálnia.
Az érdemben vizsgálható jogsértéshez kapcsolódóan a nem vitatott tényállás szerint a felperes megtévesztésre alkalmas, hamis CEMT engedélyt használt fel a fuvarozásokhoz, ennek a ténynek az alapján a Gjt. 15. § (1) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége áll fenn, a tranzitcélra használt fuvarozási engedéllyel közlekedő gépjármű esetében egy-egy útra 60 000-60 000 forint gépjárműadó fizetési kötelezettséggel. A Gjt. 17. § (2) bekezdése azt írja elő, hogy amennyiben az adókötelezettség teljesítésének ellenőrzésére kerül sor és az adózó az adófizetési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, a vámhatóság az adóhiányt és annak ötszörösét adóbírság címén határozattal állapítja meg. A Gjt. 17. § (2) bekezdésében említett mulasztást a felperes tévesen értelmezi, az nem vétkességtől függő mulasztást jelent, hanem pusztán azt, hogy az adó megfizetésre nem került. A vámhatóság és az elsőfokú bíróság is helytállóan állapította meg, hogy a fuvarozási engedély érvénytelensége okán jóhiszeműségtől, vétkességtől függetlenül fennáll a gépjárműadó és az adóbírság fizetési kötelezettség.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott és érdemben vizsgálható jogszabályokat nem sértette meg, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.116/2009.)