adozona.hu
AVI 2013.4.45
AVI 2013.4.45
A nyilatkozat pótlásának, az igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (8) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2006. április 19. napján kelt és illetékkiszabásra 2006. április 24-én bemutatott adásvételi szerződéssel megszerezte a b.-i 129224 helyrajzi számú beépítetlen terület megjelölésű ingatlant 12 000 000 forint vételárért. A Illetékhivatal fizetési meghagyásával, a szerződéses értéket elfogadva, 1 200 000 forint vagyonszerzési illeték, ezen belül ugyanennyi illetékelőleg megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megelőzően csatolta cé...
AVI 2013.4.45 A nyilatkozat pótlásának, az igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (8) bek.]
A felperes a 2006. április 19. napján kelt és illetékkiszabásra 2006. április 24-én bemutatott adásvételi szerződéssel megszerezte a b.-i 129224 helyrajzi számú beépítetlen terület megjelölésű ingatlant 12 000 000 forint vételárért. A Illetékhivatal fizetési meghagyásával, a szerződéses értéket elfogadva, 1 200 000 forint vagyonszerzési illeték, ezen belül ugyanennyi illetékelőleg megfizetésére kötelezte a felperest.A felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megelőzően csatolta cégbizonyítványát, valamint azon nyilatkozatát, hogy az ingatlant továbbértékesítési céllal vásárolta, egyben mint ingatlanforgalmazó, illetékkedvezmény biztosítását kérte. Előadta, hogy a továbbértékesítésről adminisztratív okok miatt nem nyilatkozott.
Az elsőfokú adóhatóság a felperes kérelmét elutasította arra alapozottan, hogy a fizetésre kötelezett a vagyonszerzés illetékkiszabása bejelentésekor a továbbértékesítési célról nem nyilatkozott, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig a nyilatkozat pótlásával egyidejűleg igazolási kérelmet nem terjesztett elő.
A felperes fellebbezést és egyidejűleg igazolási kérelmet nyújtott be, utóbbit az elsőfokú hatóság végzésével elutasította. A fellebbezést az alperes 2007. október 19. napján kelt határozatával bírálta el, helybenhagyva az elsőfokú határozatot. Határozata indokolásában idézte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) és (8) bekezdésében foglaltakat azzal, hogy a felperes a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor a továbbértékesítésről nem nyilatkozott, ezt csak a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt tette meg. Az illetékkedvezmény iránti kérelmében tett nyilatkozata igazolási kérelemnek nem minősíthető, az adózó mulasztását nem mentette ki. A fellebbezéssel egyidejűleg előterjesztett igazolási kérelemben foglaltak a mulasztás önhibán kívüliségének valószínűsítésére nem alkalmasak, ezért az elsőfokú adóhatóság azt jogszerűen utasította el.
Az illetékkedvezmény feltételei nem álltak fenn, így a felperes ez irányú kérelme nem volt teljesíthető.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, eredményképpen megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételes illetékmentesség megilleti. Ezzel kapcsolatosan kiemelte, hogy már fellebbezésében és az ezzel egyidejűleg előterjesztett igazolási kérelmében utalt arra, korábban tévesen kért ingatlanforgalmazói illetékkedvezményt, valójában a lakóházépítés vállalásával feltételes illetékmentességet kívánt kérni, melynek igazolásául a használatbavételi engedélyt is csatolta.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában idézte az Itv. 23/A. § (1), (7) és (8) bekezdésében foglaltakat, hangsúlyozva, hogy az alperesi határozat ezen rendelkezéseknek eleget tett. Az alperes az igazolási kérelem elutasításának megfelelő indokát adta, amikor rögzítette, hogy az előadottak a mulasztás önhibán kívüliségének valószínűsítésére nem voltak alkalmasak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérvén annak hatályon kívül helyezését és a kérelmének helyt adást. A felülvizsgálati kérelemben arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 339/B. §-ában írtakat, hiszen a sérelmezett alperesi határozat a mérlegelés szempontjait nem tartalmazza, abból a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége sem tűnik ki. Ezen túlmenően az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjába ütközőnek és ezért szintén jogszabálysértőnek tartotta a jogerős ítélet rendelkezéseit, lévén a vagyonszerző a lakóházépítési szándékáról legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az állami adóhatóságnál.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes, mint főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, a kérelmében megjelöltek mentén illetékkedvezményre, illetékmentességre jogosult-e.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt kiemeli, hogy illetékmentesség, illetékkedvezmény iránti kérelem különböző jogcímeken terjeszthető elő. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a felperes a kérelmét az Itv. 23/A. §-ára alapította, azt nem vonta vissza. Az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjára először a kérelmét elutasító elsőfokú határozat elleni fellebbezésében, illetőleg a mulasztás kapcsán benyújtott igazolási kérelmében utalt.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozót az Itv. egy általánosan meghatározott személyi körből kiemelte, az ezen személy által megkötött jogügyletre nem a törvény egyéb szabályai, hanem az Itv. 23/A. §-ában írt különös szabály vonatkozik. Az Itv. ugyan nem zárja ki a kérelem vagylagos előterjesztését, azonban több jogcímen kedvezmény, mentesség nem adható. A felperes 2006. október 30-i kérelmében kifejezetten az Itv. 23/A. § (1) bekezdésére hivatkozva jelölte meg az elérni kívánt kedvezmény jogcímét, az elsőfokú hatóság erre alapozottan hozta meg határozatát. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes későbbi beadványaiban valóban hivatkozott az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti illetékmentességre, azonban ez irányú kérelmét a hatóság nem bírálta el.
Az igazolási kérelem kapcsán kiemelendő, hogy jelen ügyben az csak az Itv. 23/A. §-ával összefüggésben értelmezhető. A jogszabály által megkívánt nyilatkozatok pótlására, a késedelem, a határidő elmulasztásának igazolására, az Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján csak az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által igénybe venni szándékozott illetékkedvezmény esetében van lehetőség.
A mulasztást orvosolandó, az Itv. 23/A. § (8) bekezdése valóban lehetőséget biztosít igazolási kérelem előterjesztésére, amikor kimondja, hogy az (1) és (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatokat, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokat az adott rendelkezésekben előírt időpontban és tartalommal kell az illetékhivatalhoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye. Mindebből következik, hogy a vagyonszerzőnek a mulasztása miatt, kérelmével egyetemben kell a szükséges nyilatkozatokat megtennie, és az igazolásokat csatolnia, továbbá mulasztása vétlenségét valószínűsítenie.
Mind az alperes, mind a megyei bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes által megjelölt "adminisztratív ok" a mulasztás vétlenségének kimentésére nem alkalmas. A felperes ezen túlmenően nem jelölt meg olyan bizonyítékot, körülményt, amely az önhiba hiányának igazolására, legalábbis valószínűsítésére alkalmas lehetett volna. E körben a megyei bíróság a tényállást kellő mértékben feltárta, a mérlegelés szempontjairól számot adott, helytállóan hivatkozott arra, hogy az igazolási kérelemben foglaltak kimentésre nem alkalmasak.
A Legfelsőbb Bíróság végezetül kiemeli, hogy a felperes tévesen hivatkozott a Pp. 339/B. §-ában foglaltakra, ugyanis a határozat és az ítélet alapjául szolgáló anyagi jogszabály kógens, az illetékkedvezmény biztosítása során mérlegelésre lehetőséget nem ad. A felperesnél az illetékkedvezmény biztosításának feltételei teljes körűen nem álltak fenn, méltányosság gyakorlására pedig jogszabályi feljogosítottság hiányában nem volt lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott anyagi és eljárási jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.106/2009.)