adozona.hu
AVI 2013.4.37
AVI 2013.4.37
A kellő körültekintés azt is jelenti, hogy az adózó ellenőrzi azt, hogy a munkát a szerződő partner maga végzi e vagy sem [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság általános forgalmi adónemben bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél 2002-2005. adóévek tekintetében. A felperes útépítési, útjavítási munkák elvégzésére különböző alvállalkozókat vett igénybe, ezek által kiállított számlák általános forgalmi adó tartalmat levonásba helyezte. A kapcsolódó vizsgálatok szerint a számlákat nem a kibocsátó alvállalkozók teljesítették, hanem ismeretlen, be nem jelentett dolgozók vagy további alválla...
AVI 2013.4.37 A kellő körültekintés azt is jelenti, hogy az adózó ellenőrzi azt, hogy a munkát a szerződő partner maga végzi e vagy sem [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság általános forgalmi adónemben bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél 2002-2005. adóévek tekintetében. A felperes útépítési, útjavítási munkák elvégzésére különböző alvállalkozókat vett igénybe, ezek által kiállított számlák általános forgalmi adó tartalmat levonásba helyezte. A kapcsolódó vizsgálatok szerint a számlákat nem a kibocsátó alvállalkozók teljesítették, hanem ismeretlen, be nem jelentett dolgozók vagy további alvállalkozók. Az adóhatóság az áfa levonásához felhasznált számlákat nem tekintette hiteles bizonylatnak, így a felperes terhére 3 751 000 forint adókülönbözetet állapított meg.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a tényállás feltáratlan, az áfa visszaigénylése jogszerű volt, az alvállalkozók tevékenységére nem lehetett kihatással és az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 44. § (5) bekezdése szerinti kellő körültekintést tanúsított.
A per ideje alatt az alperes határozatával a korábbi határozatát módosította, a felperes terhére megállapított adókülönbözetet 3 490 000 forintra, az adóhiányt 3 362 000 forintra, az adóbírságot 1 670 000 forintra, a késedelmi pótlékot 984 000 forintra csökkentette. A különbözet tekintetében az elsőfokú bíróság a pert megszüntette.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése a) pontjára és az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdésére azzal, hogy az adó levonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. § (4) bekezdése alapján vizsgálta és azt állapította meg, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Tényként állapította meg, hogy a B. Bt., a Cs. Bt., az O. Bt., a P. Kht., és az E. Kft. iratanyaggal, alkalmazottakkal nem rendelkezett, alkalmi munkavállalókkal vagy meg nem nevezett alvállalkozókkal végeztették el. Mindebből következően az alvállalkozók által kiállítók számlák nem valós tartalmúak, a szolgáltatást nem a számla kiállítók nyújtották a felperesnek. A további alvállalkozókról sem a számlakiállítók, sem a felperes adatokat nem szolgáltatott. Egyik számlakiállító sem tudott felmutatni írásbeli munkaszerződést vagy kimutatást, amely tartalmazta volna, hogy kik azok az alkalmi munkavállalók, akiket a felperes felé nyújtandó szolgáltatás teljesítéséhez igénybe vett.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével kapcsolatban kifejtette, hogy a kellő körültekintésnek a módszerét a jogszabályi rendelkezés nem részletezi, de a perbeli szolgáltatás körülményeit figyelembe véve megállapítható, hogy az adóalany nem tanúsít kellő körültekintést, ha csak azt ellenőrzi, hogy a szerződéses partnere a cégnyilvántartásba be van-e jegyezve és rendelkezik-e adószámmal. A kellő körültekintés körébe szükséges, hogy az alvállalkozójánál ellenőrizze, hogy az elvállalt szolgáltatást jogszerűen teljesíteni képes-e.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntést, az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését. Fenntartotta a jogi álláspontját, hogy a gazdasági esemény a számlákban szereplő felek között ment teljesedésbe, azokat az alvállalkozók vagy az alvállalkozók alvállalkozói elvégezték. A felperes az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti kellő körültekintést tanúsította, e körben terhére a gazdasági életben kivitelezhetetlen ellenőrzés hiányát róják a terhére. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a külső forrás (tagi hitel) igénybevételével kapcsolatos felperesi hivatkozásokat.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 166. § (2) bekezdése alapján adólevonási jogát csak formailag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolhatja az adózó. A formai hitelesség körében vizsgálni kell, hogy a gazdasági esemény megtörtént-e, és hogy a számla kibocsátó és a számlabefogadó között valósult-e meg. Önmagában ugyanis a gazdasági esemény megtörténte nem adhat alapot az áfa levonási jog gyakorlására. A perbeli esetben az adóhatóság nem azt vitatta, hogy a munkálatok elkészültek-e vagy sem, hanem azt, hogy kivégezte el, a számlát kiállító gazdasági társaságok végezték-e el. Amennyiben ugyanis a gazdasági esemény nem a számlakibocsátó és a számlabefogadó között valósult meg, akkor azt a számlát nem lehet hiteles számlának tekinteni, és nem adhat alapot általános forgalmi adó levonására.
A perbeli esetben az adóhatóságok és az elsőfokú bíróság mind az öt számlakibocsátó körében vizsgálták, hogy valóban az volt-e a teljesítő, aki a számlán szerepel. Minden esetben részletesen ismertették azokat a hiányokat, hiteltelenségeket, amelyekre figyelemmel jogszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy a perbeli számlákban szereplő munkákat nem a számlakiállítók végezték el. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján nem lehetett megállapítani, hogy a munkákat ténylegesen kik végezték el. Sem a felperes, sem az alvállalkozói nem tudták megnevezni a további alvállalkozókat, a be nem jelentett munkavállalókkal kapcsolatban pedig szintén nem lehetett hitelt érdemlően megállapítani, hogy melyik gazdasági társaság érdekében végezték a munkákat. A felperes számlakiállítója a vizsgált időszakra vonatkozóan iratanyaggal nem rendelkeztek, építőipari munka elvégzésére alkalmazottjuk nem volt.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegétől is adódóan - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újra értékelésére, felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha jogerős határozatot hozó bíróság a tényállást nem tisztázta, az ítélet iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást és a Pp. 206. §-ára figyelemmel a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése sem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésére figyelemmel megfelelő részletességgel indokolta meg ítéletét. A tagi kölcsönökkel kapcsolatos felperesi hivatkozásokat jogszerűen mellőzte, mivel nem az volt a kérdés, hogy a felperes kifizette-e a teljesítést, hanem az, hogy kik végezték a teljesítést.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével kapcsolatos okfejtésével is. A perbeli építőipari tevékenység jellegét figyelembe véve nem elégséges és nem lehet kellő körültekintésnek tekinteni, hogy a felperes ellenőrizte-e a szerződő partnerei cégnyilvántartásba bejegyzett cégek-e és rendelkeznek-e adószámmal, ugyanakkor nem voltak arra információi, hogy a szerződő partnerek maguk végzik-e a munkát, rendelkeznek-e ahhoz megfelelő személy és technikai feltételekkel, vagy további alvállalkozókat kívánnak-e igénybe venni. A felperes kellő gondosság tanúsítása mellett akár a munkát végző személyek egyszerű kikérdezésével is tájékozódhatott volna arról, hogy a munkálatokat kik végzik, a gazdasági esemény törvényes keretekben kerül-e teljesítésre.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.085/2009.)