adozona.hu
AVI 2013.4.36
AVI 2013.4.36
Nem hiteles a számla, ha nem az adózó, hanem a felszámoló felé teljesített szolgáltatásokra, illetve termékértékesítésre vonatkozik (1992. évi LXXIV. tv. 5., 32., 33., 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1997. április 3. napjától felszámolás alatt álló felperesi adózónál az adóhatóság 2005. április 1-jétől 2007. március 31-ig terjedő időszakra általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést végzett.
A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 357 000 forint áfa adókülönbözetet írt elő, amiből 13 000 forintot pénzügyileg rendezendő adóhiánynak minősített, és kötelezte 6000 forint adóbírság, 4000 forint késedelmi pótlék megfizetésér...
AVI 2013.4.36 Nem hiteles a számla, ha nem az adózó, hanem a felszámoló felé teljesített szolgáltatásokra, illetve termékértékesítésre vonatkozik (1992. évi LXXIV. tv. 5., 32., 33., 35. §)
Az 1997. április 3. napjától felszámolás alatt álló felperesi adózónál az adóhatóság 2005. április 1-jétől 2007. március 31-ig terjedő időszakra általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést végzett.A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 357 000 forint áfa adókülönbözetet írt elő, amiből 13 000 forintot pénzügyileg rendezendő adóhiánynak minősített, és kötelezte 6000 forint adóbírság, 4000 forint késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta és a következőket állapította meg:
A felperes 24 alkalommal összesen bruttó 288 000 forint értékben vásárolt telefonfeltöltő kártyát, amelyek áfa tartalmát, a 27 000 forintot tárgyidőszaki áfa analitikájában szerepeltette, bevallásaiban levonásba helyezte.
A felperes dr. K. J. ügyvédtől 14, dr. Cs. J. ügyvédtől pedig 9 számlát fogadott be, amelyek áfa tartalmát, a 202 000 forintot bevallásaiban levonható adóként szerepeltette.
A Könyvszakértő, Adószakértő és Tanácsadó Kft. által kibocsátott számviteli szolgáltatásról szóló 24 számlát a felperes befogadta, ezek ellenértékét megfizette, és ezek áfa tartalmát, a 127 200 forintot a bevallásában levonható adóként tüntette fel.
Az volt az alperes jogi álláspontja, hogy a felperes nem volt jogosult az előzőekben ismertetett bizonylatok szerinti áfa levonására, mivel a telefonfeltöltő kártyákat, az ügyvédi, valamint számviteli szolgáltatásokat a feladatai teljesítése érdekében a felszámoló vette igénybe, ebben az időszakban a felperes már nem végzett gazdálkodási tevékenységet. Ezért a számlákon feltüntetett termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás nem a számlákon feltüntetett felek között ment végbe, a bizonylatok tartalmilag hiteltelenek, ezekre adólevonási jog nem alapítható. A bizonylatok szerinti áfa levonási tilalomba ütközik azért is, mert a termék, illetve a szolgáltatás nem a felszámolás alatt álló adózó, hanem a felszámoló adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez került felhasználásra. A szakemberek a felszámoló teljesítési segédjeként jártak el, a felszámolói tevékenység maga is adóköteles szolgáltatásnyújtás, amit a felszámoló teljesít a felszámolás alatt álló adózó felé. A felszámolási eljárás végén a felszámoló a szolgáltatásáról a felszámolás alatt álló felé állít ki számlát, amit nem befolyásol az, hogy a felszámolói díjat milyen forrásból egyenlítik ki.
Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 5. § (1) bekezdésében, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 33. § (1) bekezdés b) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában és a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 46. § (1) és (2) bekezdéseiben, 48. § (1) és (3) bekezdésében, 49. § (1) bekezdésében, 47. § (5) bekezdésében, 27/A. § (9) bekezdésében, 34. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte, vitatta a terhére előírt adókülönbözet jogalapját. Azzal érvelt, hogy a felszámoló a telefonkártyákat kizárólag a felszámolás alatt álló adózó érdekében használta fel. Az ügyvédnek és a könyvelőnek az igénybevételét megalapozta a megyei bíróság 150. számú határozata (továbbiakban: Fpk. határozat), az Ítélőtábla 2. számú végzése (továbbiakban: Végzés), és az alperes társhatóságának jegyzőkönyve, amely elfogadta a teljesítési segédek által kibocsátott számlákat.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében megállapította, hogy az alperes határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz, és nincs jelentősége annak, hogy az igénybe vett termékértékesítés, illetve szolgáltatás a felszámolási költségek közé tartozik-e vagy sem, vagy hogy azt a felszámolónak a díjából kell-e fedeznie. A számlákon feltüntetett gazdasági események nem a számlakibocsátó és a számlabefogadó, azaz a felszámolás alatt álló felperes között jöttek létre, ezeket ugyanis a felszámoló vásárolta, illetve a felszámoló vette igénybe. A számlák ezért nem tekinthetők az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerinti hiteles bizonylatnak, így nem szolgálhatnak adólevonási jog alapjául.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, elsődleges vagy másodlagos kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Cstv. 27/A. § (9) és (10) bekezdéseiben, 57. § (2) bekezdés d) és g) pontjában, illetve a módosított b) és g) pontjaiban, és az Áfa. tv. 32. §-ában, 35. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Elismerte, hogy az ellenőrzéssel érintett időszakban már nem végzett konkrét gazdasági tevékenységet, de arra hivatkozott, hogy a perben vitatott tételek felszámolási költségnek minősülő, az adós vagyonát terhelő költségként merültek fel, ezért az ezekről kiállított számlák csak az adós nevére szólhattak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében szerződéseket, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. E törvényhely alapján a perbeli esetben az alperesnek és a megyei bíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a beszerzett feltöltő kártya, az ügyvédi és számviteli szolgáltatás ténylegesen kinek a részére került megvásárlásra, azt ki vette igénybe, a valóságban ezek mely személy adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységét szolgálták. Mivel a jogvita adójogi jogviszonyból ered, és adólevonási jogról kell dönteni az ügy érdemi eldöntésére irányadó rendelkezéseket az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése, 32. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdés b) pontja, valamint az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdés a) pontja tartalmazza. Kizárólag az előzőkben megjelölt törvényhelyek alapján hozható döntés abban a kérdésben, hogy a felperes az adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta-e vagy sem, a Cstv. szabályai e körben nem alkalmazhatók, erre nézve szabályozást nem is rögzítenek.
Rámutat ugyanakkor e körben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes által hivatkozott módosított Cstv. rendelkezéseket kizárólag a 2007. január 1-jét követően indult felszámolási eljárásokban lehet alkalmazni, a felperes felszámolási eljárása pedig ezt megelőzően, 1997. április 3-án indult. A felperes által hivatkozott 2006. július 1-je előtt hatályos, illetőleg az ezt követően hatályba lépett rendelkezésekből sem vonható le olyan jogi következtetés, hogy ha és amennyiben az ügyvéd, illetve a könyvelő díja felszámolási költségnek minősül, akkor a jogviszony nem a felszámoló és a teljesítési segéd, hanem a teljesítési segéd és a felszámolás alatt lévő gazdasági társaság között jönne létre. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Cstv.-beli jogszabályi rendelkezések erre nézve iránymutatást nem adnak, jelen pénzügyi jogi jogviszonyban egyébként sem lehetnének irányadóak.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a telefonfeltöltő kártyák, valamint az ügyvédi és számviteli szolgáltatás egyértelműen és kifejezetten a felszámoló feladatainak teljesítését szolgálta. A felperes által sem vitatottan maga a gazdasági társaság az adóhatósági határozatokkal érintett időszakban már nem végzett gazdasági tevékenységet, ezért a perben vitatott termék, illetve szolgáltatás nem a felszámolás alatt álló felperes, hanem a felszámoló adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez került felhasználásra. Az alperes és a megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy mivel a számlák a felszámoló felé teljesített szolgáltatásokról, illetve termékértékesítésről szólnak, a felperes nevére való kiállítás folytán nem hitelesek, ezekre adólevonási jog nem alapítható [Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése, 32. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdés b) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja].
Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett - teljesítési segédi minőséget vitató - érvelése ellentétes az általa hivatkozott bírósági végzésekkel. Az Fpk. határozat ugyanis a felszámoló részére teljesítési segéd igénybevételét engedélyezte. A Végzés is az alperes és a megyei bíróság jogi álláspontját támasztja alá, mivel egyértelműen rögzíti, hogy ha a felszámoló tevékenységét megkönnyítő segítséget vesz igénybe, akkor ennek ellenértéke "formailag felszámolással kapcsolatos költség", de külön elszámolására nincs lehetőség, mivel a felszámoló díja tartalmazza a felszámoló által igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben felmerült kiadásokat is.
A felperes által hivatkozott források, és az ezekre alapított felperesi érvelés figyelmen kívül hagyja az Áfa. tv. és az Art. rendelkezéseit, pénzügyi jogviszonyban kötelezően alkalmazandó szabályait, amelyeknek a megyei bíróság jogerős ítélete teljes körűen megfelel.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.086/2009.)