adozona.hu
AVI 2013.3.32
AVI 2013.3.32
A környezetvédelmi termékdíj a vámteher része (1995. évi C. tv. 1. § 21/a pont)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 10. számú Vámhivatal az N. Kft. (továbbiakban: címzett) közvetlen képviselője, a V. Rt. (továbbiakban: közvetlen képviselő) útján benyújtott vámkezelési kérelmére 2004. március 12-én árutovábbítási eljárásban 1200 karton banánt vámkezelt 2004. március 18-i bemutatási határidő előírásával, rendeltetési vámhivatalnak a B. Vámhivatalt jelölve meg. Az eljárás során vámbiztosítékként a felperes által T. I. fuvarozó (továbbiakban: fuvarozó) részére kiállított NiT Vámgarancia Igazolvány (továbbiak...
AVI 2013.3.32 A környezetvédelmi termékdíj a vámteher része (1995. évi C. tv. 1. § 21/a pont)
A 10. számú Vámhivatal az N. Kft. (továbbiakban: címzett) közvetlen képviselője, a V. Rt. (továbbiakban: közvetlen képviselő) útján benyújtott vámkezelési kérelmére 2004. március 12-én árutovábbítási eljárásban 1200 karton banánt vámkezelt 2004. március 18-i bemutatási határidő előírásával, rendeltetési vámhivatalnak a B. Vámhivatalt jelölve meg. Az eljárás során vámbiztosítékként a felperes által T. I. fuvarozó (továbbiakban: fuvarozó) részére kiállított NiT Vámgarancia Igazolvány (továbbiakban: igazolvány) került elfogadásra.A rendeltetési vámhivatal jogutóda, a B. Fővámhivatal megállapította, hogy a vámáru nem került bemutatásra, a jogellenes forgalomba hozatal megállapítható. Az illetékességi szabályok változása folytán a többször megismételt eljárásban az eljárásra illetékes Fővámhivatal a 2007. március 23-án kelt határozatával a felperest, mint kezességvállalót - és ugyanezen a napon kelt külön határozatokkal a fuvarozót és a címzettet is - 366 422 forint vám, 326 400 forint környezetvédelmi termékdíj, 378 740 forint általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 125. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a)-d) pontjai, (4) bekezdése, 126. § a) pontja alapján. A környezetvédelmi termékdíjat a jogellenes forgalomba hozatalra tekintettel 200 forint/kg termékdíjtétel figyelembevételével állapította meg az 53/2003. (IV. 11.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 25. § (4) bekezdése alapján. A vámhivatal azt állapította meg, hogy a felperes a fuvarozó részére az igazolvány kiállításával tudatában kellett legyen annak ténynek, hogy az igazolvány érvényessége alatt az annak fedezete mellett szállított vámáruk tekintetében kezességvállalási kötelezettsége keletkezik. A fuvarozó a perbeli áru szállítását elismerte, amely áruról kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy vámárut vett át szállításra. A vámeljárás során az igazolvány regisztrálás céljára benyújtásra került, így a felperes kezességvállalása létrejött.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2007. november 27-én kelt határozatával - a határozat indokolásában a névelírást kijavítva - az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a közigazgatási szervek a megismételt eljárásban sem tisztázták a tényállást. Vitatta a kezességvállalása létrejöttét, a vámáru fuvarozásának megállapítását, az árutovábbítási eljárás jogszerűségét. Hiányolta, hogy a vámhatóság elmulasztotta a szállítmányozó felelősségének megállapítását. Sérelmezte, hogy a Vtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 12. § (1) bekezdésébe ütközően a vámteher megfizetésre kötelezése nagyobb mértékben került megállapításra, mert a környezetvédelmi termékdíj fizetési kötelezettsége magasabb díjtétellel került megállapításra mint amilyen mértékben az a kezesség elvállalása során felmerült volna.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében megállapította, hogy a bíróság csak az alperesi határozatot - és azt is a keresettel támadott körben - vizsgálhatja felül, az azt megelőző eljárások jogszerűségének felülvizsgálatára nem rendelkezik hatáskörrel. A kezességvállalás során a vámbiztosítékot a vámteherre és nem a vámkezelést kérő személyére nyújtják, ezért a felperes által kiadott igazolványt - jogszabályi előírás ilyen tartalmú kikötése hiányában - nem csak a fuvarozó által indítványozott vámkezelések során lehet a kezességvállalásra elfogadni. Az árutovábbítási eljárásban benyújtásra került az igazolványon kívül, egy, a felperes által kiállított, E-1993/2004. számú "Engedélyezés" elnevezésű okmány, amelynek tartalma szerint a felperes engedélyezte a fuvarozónak a perbeli vámárura árutovábbítás elindítását és amely okmányt a címzett közvetlen képviselője faxolta el a felperesnek, aki azt aláírva, bélyegzővel ellátva faxolta vissza. A felperes az árutovábbítási eljárásról tudomással bírt, kezességvállalása létrejött, így az árutovábbítási eljárás a Vhr. 12. § (10) bekezdés a)-b) pontjaiban foglaltaknak megfelelő okmányok bemutatása mellett jogszerű volt. A fuvarozó elismerte a közigazgatási eljárás során, hogy a perbeli árut fuvarozásra átvette, így fuvarlevél hiányában is a fuvarozónak a jogellenes forgalomba hozatalért a felelőssége megállapítható volt. A felperes azonban a fuvarozó vámteher fizetési kötelezettségének jogszerűségét nem vitathatja. A jogellenes forgalomba hozatal megállapítására helytállóan került sor, mert az árutovábbítási eljárás a vámáru bemutatásával fejeződik be. A vámáru bemutatásának elmaradása esetén a vámáru a belföldi forgalom számára történő vámkezelés nélkül kerül forgalomba, a jogsértés megvalósul. Az árubemutatás elmaradása esetén a vámhatóság nem utólagos ellenőrzést végez, hanem a jogellenes forgalomba hozatal miatt indít eljárást. A vámhatóságnak nem kellett vizsgálnia az igazolvány felhasználásának körülményeit, az ezzel történt esetleges visszaéléseket, sem azt, hogy az egységes vámárunyilatkozat vámkezelést kérő rovatában a felperes jogszerűen került-e feltüntetésre, mert ezek a körülmények a jogsértés szempontjából nem bírtak relevanciával. A felperesnek a vámteher megfizetésére történő kötelezésére nem ezen a jogcímen, hanem kezesi minősége folytán került sor. A felperes alaptalanul kifogásolta a szállítmányozói felelősség vizsgálatának hiányát, mert a szállítmányozónak az ügyben való érintettségére nem merült fel adat. Az alperes a tényállást tisztázta, a releváns tényeket, körülményeket megállapította és azok alapján jogszerű határozatot hozott. A felperes kezesi felelőssége a vámteher megfizetésére vonatkozott, a vámteher részeként az alperes a környezetvédelmi termékdíjra vonatkozó speciális szabályozást, a R. 25. § (4) bekezdését és a magasabb díjtételt helytállóan alkalmazta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, arra való hivatkozással, hogy a jogerős ítélet a Vtv. 7. § (2) bekezdés d) pontját, a Vhr. 12. § (1) és (7)-(8) bekezdéseit, a Vtv. 1. § 21/a) pontját, a R. 25. § (4) bekezdését sérti. A felperes álláspontja szerint az egyszerűsített kezességvállalás csak abban az esetben fogadható el, ha azt a felperes tagjai a nevükre szóló igazolás (igazolvány) alapján nyújtják. Sem a címzett, sem a címzett közvetlen képviselője a felperesi szervezetnek nem tagja, az igazolvány felhasználása nem az arra jogosult részéről történt, ezért a vámhatóságnak a kezességvállalás jogszerűségét vizsgálnia kellett volna. Állította, hogy a kezességvállalása érvénytelen, a kezesi felelőssége nem áll fenn. A fuvarozó a vámeljárásban nem vett részt, a vámárut fuvarozásra nem vette át, csak árut fuvarozott, amelynek vámáru jellegéről nem volt tudomása. Amennyiben kezesi felelőssége fennállna, abban az esetben álláspontja az volt, hogy a kezeskénti fizetési kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen az elvállaláskor lett volna. A mulasztásra alapozott, a jogellenes forgalomba helyezés miatti magasabb környezetvédelmi termékdíjtétel alkalmazása jogsértő, mert az nem része a vámtehernek. Álláspontja szerint a tényállás nem tisztázott, nem vizsgálták az igazolvány felhasználásának módját, az esetleges visszaélést, a szállítmányozó felelősségét, ezért mindezek alapján kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése és a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján csak felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálhatja felül. A Legfelsőbb Bíróság konkrét jogszabálysértés megjelölése hiányában nem vizsgálta - a felperes által sérelmezett, a tényállás-tisztázás körében nem vizsgált - az igazolvány felhasználásának körülményeit, valamint a szállítmányozó felelősségét. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az árutovábbítási eljárás jogszerűsége ebben a perben nem vizsgáltatható felül, csak az, hogy a vámfizetésre kötelezés a felperessel szemben jogszerű volt-e, mert a felperes kereshetőségi joga korlátozott, más személy/szervezet felelősségét nem vitathatja, csak a saját felelőssége fennállásának megállapítását kifogásolhatja.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az árutovábbítási eljárásról a felperes a faxon kapott és megküldött, "Engedélyezés" elnevezésű okmány alapján tudomással bírt, ezt a ténymegállapítást a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem is cáfolta. A felperes által a fuvarozó részére kiállított igazolvány az árutovábbítási eljárásban benyújtásra került, így a felperes kezességvállalása fennállt. A kezesség attól függetlenül fennállt, hogy az egységes vámárunyilatkozaton a felperes szerepel vámkezelést kérőként, mert a felperest nem vámkezelést kérői minősége folytán kötelezték vámteher megfizetésére, hanem kezességvállalása folytán. A kezességvállalás attól független, hogy az igazolvány felhasználása körében történt-e visszaélés, mert a fuvarozó - aki részére az igazolvány kiállításra került -, elismerte, hogy az árut fuvarozta. A fuvarozó vonatkozásában az alperes és az elsőfokú bíróság is helytállóan állapította meg, hogy a fuvarozónak - aki tagadta, hogy a fuvarozott áru vámáru jellegéről tudomása volt -, kellő gondosság mellett tudnia kellett, hogy vámárut szállít. A vámáru fuvarozása, a kezességvállalási okmány benyújtása folytán a felperes kezességvállalása megtörtént, ezért a jogellenes forgalomba hozatal miatt a vámteher megfizetéséért a felperes kezesi felelőssége fennáll.
A Legfelsőbb Bíróság annyiban pontosítja az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását, hogy a felperes által kiállított igazolást nem használhatja fel bárki a vámkezelési eljárások során a Vtv. 8. § (5) bekezdése, a Vhr. 12. § (1) bekezdése értelmében. A vámhatóság megtévesztése, a vámhatóság tévedése a Vtv. 125. § (3) bekezdése alapján nem mentesít a vámteher megfizetése alól. A felperes a felelősség alól nem mentesülhet, a perbeli vámáru árutovábbítását engedélyezte az E-1993/2004. számú "Engedélyezés" elnevezésű okmány alapján, az általa kiállított igazolás az árutovábbítási eljárásban benyújtásra került, a kezességvállalását a hatóság elfogadta, így a Vtv. 125. § (2) bekezdés b) pontja alapján vámfizetésre kötelezetté vált.
A felperes alaptalanul hivatkozott a Vtv. 1. § 21/a) pontjára utalással a Vhr. 12. § (1) bekezdése megsértésére. A vámteher része a Vtv. 1. § 21/a) pontja értelmében - többek között - a vám, a termékimportot terhelő általános forgalmi adó, díjak és egyéb jogszabályon alapuló kötelező befizetések, amely befizetések nem szolgáltatáshoz vagy mulasztáshoz kötöttek. A felperes tévesen értelmezte a fenti rendelkezést. A környezetvédelmi termékdíj - mint díj - a vámteher része és nem pedig mulasztáshoz kötött kötelező befizetés. Mivel díjként a környezetvédelmi termékdíj a vámteher része, azt a felperesnek egyetemleges felelőssége körében meg kell fizetnie. A jogellenes forgalomba hozatal után a kiszabható díj tétele [a R. 25. § (4) bekezdése szerint 200 forint/kg] magasabb, mint a belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén, azonban ennek ellenére a magasabb díjtétel alkalmazása nem ütközik a Vhr. 12. § (1) bekezdésében előírt tilalomba, mert a kezes a kezességvállalással arra vállal felelősséget, hogy ha a főkötelezett a vámteher megfizetésének nem tesz eleget, akkor helyette maga fog teljesíteni. Jogellenes forgalomba hozatal esetén a jogsértés miatt a megállapított vámteher megfizetéséért a felelősség fennáll és ennek folytán a felperes köteles az előírt vámteher megfizetésére.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.075/2009.)